Egyrészt nincs időm a munka mellett írni, másrészt amit írnék, annak a nagy része sem publikus (de legalább a posztumusz emlékirataim izgalmasak lesznek majd), viszont úgy tűnik, még így is lemaradásban vagyok, az L. ugyanis ma a telefonos válságtanácskozásunk során emlékeztetett, hogy a múlt vasárnapot sem írtam még meg, pedig ő azt hitte, azt mindenképp meg fogom. Mivel a statisztikám tanúsága szerint naponta olyan öten-tízen átnézik az L. kategóriát, ezt jogos követelésnek tekintem, bár írhatna inkább saját blogot, ne kelljen még ezt is nekem.
Szóval múlt vasárnap átjött alie és az L. felragasztani a gyerek foszforeszkáló csillagait (állat lett), meg minden, és becsülettel teljesítették is a feladatot. Sajnos közben szokás szerint beszélgetni kezdtek a zenékről, úgyhogy miután hozzáfűztem érdemi megjegyzésként, hogy az nem is olyan szar, összeraktam a gyerek játékait, rendeltem pizzát, csináltam a gyereknek tápszert, kivittem a szemetet, majd visszamentem a vendégeimet szórakoztatni, de nem hagyták. Folyamatosan vártam a rést a pajzson, időnként megjegyeztem, hogy Orbán hatalomra tör, meg hogy szegény Haiti, hátha ráharapnak, de nem. Aztán nem is tudom, hogyan, de előbb-utóbb alie-vel megint kikötöttünk a tevékeny múltunk elemzésénél, az L. meg hallgatta egy ideig, majd szépen megkért minket, hogy légyszi-légyszi, mondjunk már egy olyan (akár elméleti) esetet, amikor egy pasi ránkhajt, és nem köcsög, azt hogy kell (egyébként létezik ilyen, csak arról nem lehet olyan hosszan beszélgetni).
Erre alie vérszemet kapott, és eljátszotta a plüss arctámadóval (ez jelképezett engem), illetve a plüss alienkirálynővel (ez jelképezte a pasit), amint megtalálom az igazit (vagy nem). Mindeközben a gyerek egyébként ölében a plüss kutya-aliennel ült közöttünk, azt simogatta, és láthatóan nagyon örült, hogy együtt játszunk. Nem állítanám egyébként, hogy alie verziója minden ponton helytálló volt, én például kizártnak tartottam, hogy ha a plüss arctámadónak (aki én voltam) egy jazz-cédét ajánlanak fel kölcsönbe, akkor azonnal igent mond a kávézásra ebben a torrentekkel teljes világban, de ezt valószínűleg csak a költői szabadságnak lehetett betudni.
Ezt követően azután teljesen elszabadultak az indulatok, olyanok lettünk, mint egy középiskolai osztály, aminek a gyerek örült a legjobban, ha valaki azt mondta, hogy nem, lelkesen rázta a fejét, hogy nem-nem, egyéb esetekben meg megmutatta, hol a lámpa és a vau, csak utána lefektettük, és a fiúk-lányok is hazaindultak. Aztán a kapuban még az L. közölte, hogy öregek vagyunk már a nemtommihez, amit kikértünk magunknak, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ez már bizony a B-oldal, de legalább a Good Bye Cruel World, mire kijelentettem, hogy szeretném azt hinni, hogy még csak a Mothernél tartok (korábban az L. szemrehányó hangsúllyal jegyezte meg, amikor feltartottam a másfél éves elől a villát, hogy mother, did it need to be so high), de egyébként is csak azután jönnek még az igazán romantikus részek, például a Hey You. Ja, meg a Comfortably Numb, fűzte hozzá az L.
Ezután az alie még közölte velem, hogy ha beújítok valami pasit, mindenképpen vigyem le a kocsmába, mert ő nagyon jól szórakozhatna, ha minket nézve váratlanul alien-hangokat adhatna ki (ezt be is mutatta). Erre közöltem vele, hogy bármilyen pasimmal ő legkorábban az esküvőmön találkozhat, ha már így állunk, vagyis valószínűleg soha, a tavalyi rendes, annuális lánykérésemet is hagytam beteljesületlenül. Mindenesetre alie erre közölte, hogy de akkor ő akar a koszorúslányom lenni, hogy ott cöcöghessen alienül, ebbe bizonyos ruházati feltételekkel bele is egyeztem, szóval a soha meg nem valósuló (talán jobb is) esküvőmről annyit már tudunk, hogy alie lesz rajta a koszorúslány rózsaszín tütüben, és a firefly főcímdala fog a bevonuláskor szólni.
Ja, és ha már így témánál vagyunk, L. kérdésére, hogy akkor milyen nekünk a tökeletes pasi, küldeném ezt szeretettel, remélem, az övön aluli ütés fájdalmának múltával azért röhög majd egyet.
settenkedve lopakodó 
off
Bigbang rajongók, figyelem!
jövő csütörtöktől a lidlben pólóhajtogató lap 999-ért :-))
KedvelésKedvelés
petrapap! Az a bevonulas eszmeletlen! Eskuszom meghatodtam..
KedvelésKedvelés
jull, ez gyönyörű.
KedvelésKedvelés
off: erről a linkről, lucia, te jutottál eszembe:
http://agyasztaltv.blog.hu/2010/01/14/hazikonyvtar_szinek_szerint
KedvelésKedvelés
oké, libretto, felírtalak a listába :)
KedvelésKedvelés
Az esküvőkön rendszerint erősen berúgok. Sajnos megszerzem a mikrofont is, és egy jól eltalált pillanatban bekérdezek, hogy:
– Kész vagytok, gecik? /forrás: Ganxsta/
Ez olyannyira szertartássá nemesült, hogy párom húgának lagziját tervezvén már fel is kértek erre (így persze nem olyan izgalmas).
Így élünk.
Szóval, ha gondolod, Lucia, bemondást vállalok majd soha.
A Pink Floyd meg örök.
Montag, a Final Cut meg pláne öngyilkosos, fú. :)))
KedvelésKedvelés
;)
(ez lemaradt az előző elszállt szüleményem végéről.) komolyságom csak a szavak szintjéig él.
a házasságról énis elég negatívan vélekedek, de erről szerintem tehet a régiónkban a fogalomhoz rendelt sok véresen-komolyan veendőnek tekintett hülyesége is. meg a nehezítések amit a házasságkötés és a válás elé helyeznek. meg a pofátlanság, hogy minden egyéb kapcsolatot eléggé értéktelennek tartanak.
de ha a(z ortodox) hagyományokon túltekintünk igazán érdekes/rendkívüli/emlékezetes esküvőket lehet esetlegesen végiggondolni, mely ténylegesen szólhatna az egybekelő pár életének egy vidám eseményként való megjelenítéseként. és itt a minimum a különféle jelmezek és kedvencek bevezetése, illetve a vendégsereg minél szokatlanabb és hagyománypusztítóbb kezelése. teszem azt éjfélkor mennyivel jobb móka lenne menyasszonytánc helyett sok előkészített habos sütivel ételcsatába vinni a beavatatlan jelenlevőket. netán lehetne az előírt öltözet fürdőruha és utána lehetne lépni fürdeni…
KedvelésKedvelés
ki lehet mondani, rebound volt, nem?
KedvelésKedvelés
szerintem esküvői bevonulás kategóriában ez is elég magasan áll:
KedvelésKedvelés
L. és a PF kapcsolatával többé-kevésbé tisztában vagyok, úgyhogy most rettentő felszabadultan röhögök, ahogy elképzelem a beszélgetéseteket.:D
KedvelésKedvelés
Jó tíz éve arról beszélgettünk, ki melyik számra lenne öngyilkos, és én rövid gondolkodás után a Comfortably Numbot válaszottam, és ma is ezt választanám. (Azért kicsit sérelmeztem, amikor másnap az úgynevezett legjobb barátnőm beraktam nekem ezt a romantikus nótát a kocsmában a zenegépbe.)
KedvelésKedvelés
e: köszönöm az érdeklődésedet, így év elején szétváltak az útjaink, hogy úgy mondjam (az különböző okokból nem egy különösebben progresszív kapcsolat lett volna, de azért nagyon jó volt, amíg tartott).
KedvelésKedvelés
lucia, és mi lett azzal a “szegény legénnyel” akit annó emlegettél?
KedvelésKedvelés
seymorsan, ez így majdnem tökéletes.
KedvelésKedvelés
nem mondod, cinty, én eddig azt hittem, hogy egyszer csak becsönget majd az igazi :)
KedvelésKedvelés
a soha egy kellően vicces szó megfelelő távolságtartással.
amúgy meg emlékeim szerint ami te a te tökéletes partneredről írtál a szerint őt leginkább neked kellene felfedezned valami eseményen, amihez meg neked tán egy picit gyakrabban kellene a munkától távol egyedek közt eltöltve lenned.
avagy marad a véletlen, csak kellően sokáig kell hozzá élni, hogy egész számmá tudjon nőni a bekövetkezés esélye.
KedvelésKedvelés
Reggeli feedelés közben gyakran pötyögtetek valamit a gitáron csak úgy.
Miközben ezt olvastam épp a ballad of serenityt.
Arra mennyire lennél vevő hogy, teherűrhajó landol a kertedben, pasi gitárral a kezében lesétál a rámpán és azt moddja – Take my love, take my land… (etc, outro riff, fade out) majd átnyújt egy viszonylag jó állapotban lévő kitömött arctámadót.
KedvelésKedvelés