…mert azért muszáj összegyűjteni, hogy mi is volt.

Rossz dolgok:

• Hát ugye kiderült, hogy amit én “ketten a világ ellen”-nek gondoltam, az az “egy ágyban az ellenséggel” volt, és egyedülanyuka lett belőlem, amit csak súlyosbít, hogy világéletemben ettől tartottam a legjobban. Nagyon régóta volt egy kép a fejemben, hogy amikor a gyerekem olyan 3-5 éves lesz, akkor az apjával sétálunk vele valahol, kétoldalt fogva a két kezét, és ő néha felhúzza a lábát és hintázik, és mindannyian nevetünk. Na ilyen most már nem lesz, se konkrétan, se átvitt értelemben. Ez kis dolognak tűnik, de nekem nagynak számít. Másrészről ez nagy dolognak tűnik, de az életnek megvan az a jó szokása, hogy megy tovább, és ahogy az angolszászok mondják, two out of three ain’t bad.
• Megszűnt a munkahelyem, ahova ugyan már csak távmunkában dolgoztam, de ott volt az asztalom, meg minden. Nagyon szerettem, tökre sajnálom. A gyászmunka keretében vettem magamnak ugyanolyan illatú vécéillatosítót, mint ott volt (mivel terhesen elég sok időt töltöttem a mellékhelyiségben azon töprengve, hogy akkor most úgy igazából kell-e nekem hánynom, nagyon megmaradt bennem az illat, tiszta Proust vagyok).

Jó dolgok

• A Mucit sikerült életben tartanom egész évben, ráadásul közben megszűnt koraszülöttnek lenni, nem kell már hurcolnom sehova fejlesztésre. A kórházban gratuláltak az immár hagyományos gyerekemhez, és külön mondták, hogy az értelmi képességei kemelkedőek (ezen mindig csodálkozom, hogy honnan tudják, mert én ugyan tisztában vagyok vele, hogy ő a világ legokosabb gyereke, de nekem könnyű, én az anyja vagyok). Amúgy meg napi 14-16 órát alszik, a többi időben vagy elfoglalja magát, vagy nekem bohóckodik, igazi bezzeg-gyerek, én nem is tudom, mivel érdemeltem ilyet. A többit a saját blogjában.
• Volt egy hármasom a hatoslottón, amivel visszanyertem kábé öt szelvény árát, meg az aprót. Lehet, hogy most kéne felhagynom a szerencsejátékokkal, amíg nyerésben vagyok.
• Most, hogy olyan tizenhárom éve fordítással foglalkozom, az önéletrajzomban két oldalnyi a referenciák listája és az egyik online portál interjút csinált velem, mint sci-fi/fantasy/Pratchett-fordítóval, talán ideje lenne belátnom, hogy nekem ez a szakmám, és nem csak mellékesen csinálom, miközben igazából valami tényleg fontos dologgal foglalkozom. Ráadásul kiadók keresnek meg, örülnek nekem, tetszik nekik a fordításom, én meg döbbenten állok (bár igazából tudom, hogy jól fordítok, de nem vagyok hozzászokva, hogy ezt mások is kifejezik szóban).
• Mióta elvált szülő, vagy mi lettem, azóta fellendült a társadalmi életem, ami a szociális fóbiámat is tekintetbe véve különösen vicces, de hetente legalább 2-3-szor beugrik valaki csak úgy, állandóan mindenkinek az ittfelejtett cuccait gyűjtögetem, emberek zuhanyoznak nálam és dobálják a szennyesbe a ruháikat teljesen természetes módon, ami tényleg tökre nem zavar, sőt, örülök neki, hogy nem karót nyelve ülünk a kanapén teázva és illedelmes dolgokról beszélgetve (bár néha felmerül bennem a kérdés olyan péterannás-kommentvadászosan, hogy önöknél szoktak zuhanyozni a barátaik?), szóval ez maradjon idén is így, hogy simán felhívnak este kilenckor, hogy beugornának, és beugornak (és hoznak sört is, jegyezném meg mintegy mellékesen).
• Blogilag úgy állok, hogy az a. szerint a valamelyikem szokott a leglátogatottabb személyes blog lenni a freeblogon a Yummie után (ami nem tudom, mennyire személyes blog, leginkább képekről szól). Átlagos hétköznapokon egyenként olyan 1200-1300 egyedi látogató jön, per blog, ha írok is, akkor több, ha megcsalnak, vagy véletlenül kiolvasom a Twilightot, akkor kétszer annyi, sőt. De nem ez a lényeg, hanem hogy köszi a rengeteg együttérző vagy vicces kommentet, illetve azoknak az olvasóknak is hálám, akik ismeretlenül is beajánlottak mindenféle munkalehetőségekre, tényleg nagyon jól jött. És az összes többi segítségért is, ez egyébként elképesztő, hogy bármilyen fura kérdésem-kérésem van, azonnal megjelenik itt a téma valamelyik szakértője, legyen szó operáról, biciklizésről, különböző társaságokról, agyi metszetekről és planetáriumokról. Az a gyanúm, hogy ha egyszer egy ukrán maffiózóra lenne szükségem, kábé öt percen belül beírná olyan két-három ukrán maffiózó, hogy privet (vagy mi mostanában a titkos köszönésük az ukrán maffiózóknak). Szeretem ezt az információs társadalmat.
• És először voltam a Szigeten, ráadásul rögtön Tankcsapdán, fotóztam bárányokat magasan, nem csesztem el a gyerek első születésnapi tortáját (bár többek szerint bizarr lett, de annak szántam), kaptam mikroszkópot, kaptam csillagászati távcsövet, és akkor most csak a publikus dolgokat mesélem, szóval ha a 2010 csak ennyire lesz jó (mint papírforma szerint az életem legszarabb éve), akkor már örülünk. De azért felhívnám az univerzum szíves figyelmét, hogy ha esetleg 2010-et a Sültgalamb Évének szánná, miattam ne fogja vissza magát.

(Update: tudtam, hogy valamit kifelejtettem! Volt a Cohen koncert is. Meg rengeteg kocsmázás. Kiolvastam olyan 50 könyvet azokon kívül, amiket fordítottam. Megnéztem olyan 10 teljes sorozatot azokon kívül, amiket fordítottam. Életem első mozifilm-fordítása. Visszafogytam 50 kiló alá. Lehet itthon jelly-bellyt kapni. Satöbbi.)