Mert tegnap azért egy nagyon jó nap volt, felkerekedtünk, és lementünk Gárdonyba sokan. Velem a gyerek utazott, mellette agnus, ölében a világ legnagyobb úszógumijával, az anyósülésről pedig alie navigált, pedig figyelmeztetett minket előre.
A védelmében le kell azért szögeznem, hogy az autópályán teljesen jó irányba mentünk, meg minden, és időben szólt a megfelelő kijáratnál (miután tisztáztuk, hogy a kijáratok száma nem a kilométerkövekkel van összefüggésben, hanem sorban mennek, hogy egyes, kettes, satöbbi). De én vezettem, ami már eleve baljós dolgokat vetít elő, ráadásul előtte olyan négy órát aludtam, és nem ettem. Ennek köszönhetően útközben venni kényszerültünk egy Magyarország autóstérképet, egy Fejér megye térképet, illetve a helyiek segítségét is kikértem, mégis volt egy olyan rész, hogy alie a fél szélvédőt kitakarva navigál a térképről (miközben felháborodását fejezi ki amiatt, hogy a Keszeg, a Harcsa és a Kecsege utcák közé beraknak egy Delfint is, pedig az nem hal), alattunk meg közben egyszer csak elfogy az út, de nem számít, kicsire nem adunk, utána viszont a földút végét egy konténer zárja el. És igazából azt is meg kell hagynom, hogy alie már a térképes ügyletnél szólt, hogy hívjuk fel az L.-t segítségért, de erre agnussal egyszerre vágtuk rá, hogy nem, nem adjuk meg neki azt az elégtételt.
Mindenesetre útközben sikerült minden közérdekű információt megosztanunk alie-vel a magyar leszbikus bloggerek szociális hálójáról, illetve megbeszéltük, hogy vele ketten kitennénk egy fullos leszbi csajt, mert ő a szexet el tudná képzelni, az együttélést nem, én pedig fordítva. Azután valahogy érthetetlen módon megérkeztünk (a többiek után félórával) az agárdi Sportstrandra, melynek honlapja játszójurtát ígért a kiskorú gyermekeknek, de szerencsére azért nem volt olyan durva, csak tisztább a szokásosnál, illetve a kézszárító egységen szerepelt egy felirat, miszerint ez itt csak a szabályozás miatt van, de légyszi ne használjuk. És szelektív kukák voltak, illetve félóránként bemondták, hogy a műanyag palackokat összepréselik nekünk géppel, ha szeretnénk.
Senki nem állíthatja, hogy nem használtuk ki teljesen a strand kínálta lehetőségeket, volt úszás, pancsolás, hattyú, kajak (agnus rájött, hogy ő igazából egy izmos vállú leszbikus kajakosnő szeretne lenni, akinek van egy izmos vállú barátnője, vagy pedig vízimentő, de most nincs pénze felfújatni ahhoz a melleit), de leginkább strandevés. A fiúk például a hekk előtt bedobtak némi palacsintát és hamburgert előételként, de volt vattacukor, jégkása, vattacukor kólával, gofri, mojito, lángos, mittudomén. A végén, amikor már mindenki hülyeségeket beszélt a szénhidrát-túltengéstől, mr.a felvetette, hogy fújassunk hekkre vattacukrot, de szerencsére bizarr tervét leszavaztuk. Ja, meg a fiúk valamikor az idők során vettek nekünk Calippo jégkrémet, ami később a pajzán tréfálkozások (és fényképészeti remekművek) kifogyhatatlan forrása lett, tisztára, mintha osztálykiránduláson lettünk volna.
Aztán a végén még a naplementét is megvártuk (teljeskörű szolgáltatást igényeltünk a belépőért cserébe), és csak utána indultunk haza, kókadozva, de legalább nem törtem össze az autót.
settenkedve lopakodó 
Igen, igen, ahol Isten (vagy bárki) becsuk egy ajtót, ott gyorsan ki is nyit egy ablakot. Nekem is annyi, de annyi ilyen élményem volt, mikor valami nagyon szar dolog történt, és aztán hirtelen meg annyi jó, és ilyenkor olyan klassz rájönni, hogy milyen kerek a világ, és mindig van tovább! :) Nagyon drukkolok Neked, a férjem is tökre ki van akadva, azt mondta, ha nem lenne nős, ő is elvenne feleségül. ;)
KedvelésKedvelés
(ha épp a fákat nézte vkivel, akkor az biztos én voltam. büszke vagyok az adrenalinlöketre amit közös programjaink során kap.)
KedvelésKedvelés
Szia Lucia! Tök fura dolog történt velem tegnap.Kora délután olvastam a bejegyzésedet, még el is sírtam magam rajta.Talán az érintettségem okán, de nagyon megzakkantam a történeteden.De tényleg sokszor eszembe jut napközben, és nem leszek tőle vidám.Na szóval szombat délután kisétáltunk a gárdonyi strandra, és kit látnak szemeim? Először téged ismertelek fel, aztán megláttam a Mucit is, asszem agnus kezében. Annyira édes, kis picurka,és tündér volt, ahogy a falevelekre vadászott.Odamentem volna legszívesebben,csak hogy annyit mondjak, hogy ne szomorkodj, lesz ez még így se. De gondoltam milyen ciki már ismeretlenül zaklatni.Egy szó mint száz, felkavaró volt.Muci fogantatása óta olvaslak és bírlak,aztán ez fordulat az életedben különösen megérintett, és akkor egyszer csak megjelensz. (vagy én jelentem meg?:-))Minden jót Neketek!
KedvelésKedvelés
A másik szinonimája pedig a csacsihal :). Ha már :).
KedvelésKedvelés
Sokhavi gumifülezés után én is idenyikkanok, hogy megerősítsem: a hekk valóban egy halfajta, egyes nyelveken pedig merlucius néven fordul elő.
(Amúgy abszolúte jellemző, hogy csak ilyesmikre vagyok képes reagálni, holott végigolvastam a teljes blogot meg a Muciét is. Na sebaj.)
KedvelésKedvelés
alie: ja, ennek én is utánanéztem, és tényleg, de akkor nem értem, miért nem keresztelték a delfin utcát hekk utcára.
KedvelésKedvelés
(lapzárta után érkezett: továbbá ma megerősítettek abban a hitemben is, h. a hekk egy halfaj, nem pedig simán csak kajanév, így megnyugodhatok, h. nem ízetlen tréfa áldozata lettem annak idején. hanem a hekk valóban hal. :)
KedvelésKedvelés
Úristen, a delfin tényleg nem hal? Amúgy klasszul szórakoztam az ismét jó hangulató poszton :)
KedvelésKedvelés
RG: jól van, na, lényeg, hogy megtaláltuk :)
KedvelésKedvelés
“miután tisztáztuk, hogy a kijáratok száma nem a kilométerkövekkel van összefüggésben, hanem sorban mennek, hogy egyes, kettes, satöbbi”
mielőtt valaki a gugliban ezt az említést találná téves elképzelésének az igazolására, szögezzük le, hogy az autópálya-kijáratok a legközelebbi kilométerkő számozásával egyezően vannak megjelölve. az érdi kijárat a 18-as (vagy 19-es?) számú, a fészkesfehérvári az ötvenvalahányas. ez a szám van feltüntetve pl. az “EXIT [19]” táblán a kijáratnál, zöld táblán fehér karikában. ez egyébként az EU minden országában így szokás.
KedvelésKedvelés
És ez az írás miatt (is) kijelenthetem, hogy sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, de rajtad szánakozni nem tudok, mert aki ilyen jól kezeli a dolgokat, és akinek ilyen barátai vannak (nem beszélve a blogjaid népes közönségéről), az majd max. “először meglepődik, de azután veszi az akadályokat”.
KedvelésKedvelés
Egyedülanyuka életed első napját remekül töltötted, a többi csak jobb legyen! Enni meg tessék rendszeresen, mert nem valami bíztató kilátás, ha Mucival a karodban lépdelsz lefelé a lépcsőn, és akkor zuhan le a vércukrod!
KedvelésKedvelés