Továbbra sem vagyok gasztroblogger, de a baracklek nem vár.
Az van, hogy a gondjaimra lett bízva egy sárgabarackfa, mert a tulajdonosa reméli, hogy kecskéje leszek én az ő káposztájának, és nem rohad szét a pázsit, mire megjön a nyaralásból. A feladatot aképpen vázolta előttem, hogy ami lehullott, szedjem össze, a csúnyája menjen a vödörbe, a többit meg etessem fel a gyerekkel, illetve főzzek belőle lekvárt igényem szerint. Ez eddig szép és jó, mert a sárgabarack a kedvenc gyümölcsöm a málna mellett, és úgy terveztem, hogy azt a napi pár szemet simán elpusztítjuk a kisebbikkel. Ehhez képest viszon, noha tegnap reggel letakarítva hagyták a terepet, mára virradóra összesen öt kilogramm sárgabarackot szedtem össze, és a második kiló elfogyasztása után már nem is szerettük annyira. Úgyhogy az azonos forrásból kapott recepttel (dobjam bele valami lábosba, rakjak hozzá cukrot és forraljam fel, majd tíz perc múlva vegyem le), és a fiúm féle kiegészítéssel (bedobás előtt magozzam, daraboljam, és ha kész, szórjak rá kis szalicilt, majd dunsztoljam), illetve a saját általános műveltségemmel (van valami dolog a nátrium-benzoáttal) felvértezve kaptam a gyereket, és leszaladtam a közértbe.
A lekvárosüvegekkel nem volt gond, azt felismertem, de a kamaszkori felvilágosítókönyvek igazán kitérhetnének a szalicil és a nátrium-benzoát különbségeire (amiket egyébként rejtélyes okokból nem a házi főzés szekcióban lehet megtalálni, hanem a fűszereknél). Van ugyan valami rövid kis szöveg mindkettőnek a hátán, de a n-b adagolásánál például szerepel a felöntőlé kifejezés, amit a lekvár kontextusában nem tudok értelmezni. Mindenesetre vettem az összesből.
Hazaérve azután szembesültem a problémával, hogy én nem tudom, mennyi az a cukor. Gyorsan felütöttem az internetet, ahol egyébként mindenki azt javasolja, hogy becukrozva (1 kg-hoz 60-70 deka) hagyjam állni egy éjjelre, de közelebbről megszemlélve a barackot arra a következtetésre jutottam, hogy ha hagyom állni egy éjjelre, akkor szörnyű dolgokat fog elkövetni. Feldarabolva, megcukrozva (óvatosan csak fél kilót tettem 120 deka barackhoz, mert ez nem az a közérti ízetlen izé) kicsit megmancsoltam, és már ettől is lekvárállagú lett, szóval igazolva éreztem a félelmeimet.
És azért arról is osztogathatnának szórólapokat, hogy le kell-e merni a habot a lekvár tetejéről (lemertem), meg egyáltalán, milyen állag az a lekvárállag (van ez a tányérpróba, ami ilyen bennfentes gasztroszleng, nagy nehezen találtam csak olyan oldalt, ahol megmagyarázzák, és bár ilyen űrtechnológiásan hangzik, összesen annyiról szól, hogy vegyünk ki egy darab lekvárt egy tányérra, és figyeljük meg, hogy lekvárállagú-e. Hát kösz, erre biztosan senki nem jön rá magától). Mindenesetre tíz perc helyett olyan másfél óráig főztem (ebben az is benne volt, hogy túl cukrosnak találtam kóstolás után, úgyhogy kapott még egy fél kiló barackot), akkor úgy döntöttem, most már biztosan jó, és beleszedtem a gyerek sterilizálójában csírátlanított üvegekbe, amelyeket behelyeztem a gyerek egyik régi takarójával kibélelt pelenkásdobozba, majd lefedtem a terhességi pulóveremmel (a lekvár abban hasonlít a gyerekre, hogy ugyanúgy sterilen és melegen kell tartani, és akkor lehet reménykedni, hogy nem lesz baja). Ja, és szalicilt használtam, mert nem sikerült eldöntenem, hogy akkor most a n-b-ot bele kell-e önteni, vagy a tetejére rakni, vagy bal váll felett átdobni titkos igéket mormolva, mondjuk ki, a nátrium-benzoát egy rejtély.
Én nem szeretem a baracklekvárt (vagyis nincs vele bajom, biztosan vannak rendes, tisztességes baracklekvárok is, de), a gyereknek ízlett, a legfőbb célszemély meg majd két hét múlva (addig nem merem megmozdítani, mármint a lekvárt) eldönti, hogy sikeres volt-e az akció. Mindenesetre ez a hetem a fa jóvoltából nagyjából a lekvár jegyében fog zajlani, stay tuned.
settenkedve lopakodó 
Én így csináltam: barack leforráz, meghámoz, kimagoz, lemixel, harmadannyi cukrot belekever (elég sok, de nálam csak ez tartósítja, mert nem forralom órákig), majd zselésítővel felforral, 5 percig bugyogtat, üvegbe tölt, felfordít (a babaüvegekből idén minden kifolyt fejjel lefelé, kesztyűben a tűzforró üvegekre nehéz volt rendesen felcsavarni az apró fedőket), 5 perc múlva dunyha közé tesz pihenni úgy 2 napra, míg magától kihűl. Egy ilyen lekvár nálam kibírt 3 évet is, az állaga és a színe is remek. (Megettük volna, de az utolsó üveget addig őrizgettem, míg biztos nem lett a termés, ami 2 éven át elfagyott, de ezalatt a lekvárnak nem lett semmi baja.)
KedvelésKedvelés
a málnát csak átpaszírozom, befőzőcukorral (2:1)megrottyantom,ez kicsit zselésíti is, de nem nagyon, igen jó ez is !!!
KedvelésKedvelés
Batkamanó: de ugye a málnát nem hámozod? :-)
KedvelésKedvelés
a sárgabarackmag ciánt tartalmaz, nem pedig arzént. Csak a tények kedvéért. Kb. 2 vagon megevése után a mérgezés tüneteit produkálhatod!
KedvelésKedvelés
én mindig leforrázom, a héját lekapkodom tűzforrón, utána kimagozom,kisebb darabokra vagdalom, és egy éjszakára lecukrozom úgy áll, majd másnap magfőzőm, tetejére kevés szalicilt szórok az üvegben.marhára munkaigényes, de egész télen ezt kérik a gyerekek kalácsra, palacsintába, tortákra. kb 10 kg-ot szoktam eltenni, és még málnalekvárt 10 kg-ot.
KedvelésKedvelés
Kedves Lucia,
egy újabb módszer az eddigiek mellé:
– hámozás nélkül, magozás közben a barackokat kétfelé cincálom,
– főzés (én nem aprítom, nem darálom), cukor nélkül (így nem ragad le, és nem is kell egyfolytában kevergetni),
– egy-két-három óra múlva, ha már homogén, akkor kerül bele a cukor. nagyon keveset szoktam, nem szeretem, ha édes (az arány kb. 10 kg /magostul/ barackhoz egy-másfél kg cukor, persze kóstolni kell közben),
– a lekvár üvegekbe töltése. ezután a lekvárral teli, de még fedő nélküli üvegeket sütőbe teszem, a tepsiben pár ujjnyi vízbe állítva. addig marad ott, amíg bugyogni kezd az üvegekben a lekvár. ekkor kiveszem, és rátekerem a fedőt. nagyon jól “rácuppan”, de persze forró nagyon, és fejreállítás nélkül dunsztba teszem.
évek óta így csinálom, kevés cukorral, tartósítószerek nélkül, és még soha nem romlott meg.
ja, és a habot, ha van, nem szoktam leszedni. meg előtte becukrozva állni hagyni sem.
remélem, segítettem valamit, illetve nem növeltem a káoszt az újabb változattal!
KedvelésKedvelés
szüzanyám, mindig rettegtem a lekvárfőzéstől, mert nem láttam mást, csak hogy órákon keresztül más se csináltak, mint kavartak, meg hogy nem győztek spórolni, hogy a cukorravaló összejöjjön.
érdekes, mióta megfőztem magamnak az első lekvárom, nem rettegek. egy este alatt megvan egy 12 l baracklekvár.
én úgy csinálom, hogy húsdarálón ledarálom. nekem olyan fajta barack jutott, ami kicsit száraz, nem az a lédús fajta, amiből állítólag jó lekvárt főzni. azt nem tudom, miért abból jó, mikor annak van egy csomó leve, amit úgyis el kell forralni, de mindegy, ezek az ősi nép bölcsességek mindig valami tudományos alapra vannak helyezve.
nem cukrozom le előre, hanem úgy alanatúr főzöm kb egy órát. akkorra azt a kicsi levet is elfővi, ami kijön belőle, akkor teszem bele a cukrot. és én viszont kóstolom, hogy mennyi kell bele. nem hiszek ebben a 2:1 meg nemtudom milyen arányban. minden adag gyümölcsnek más a cukortartalma, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy ami tavaly 2 kg cukrot vett fel, az az idén nem igényel 3-at.
egyébként én ehhez a 12 l-hez kicsivel több, mint 1 kg cukrot tettem, kóstolás alapján úgy ítéltem, hogy ennyi elég, és azza még forraltam olyan 10 percet.
tény, hogy mi nem szeretjük a túl édes lekvárt, ez pedig így szerintem baromi finom lett. már nem savanyú, de nem is cuppogunk tőle.
aztán üvegekbe kimertem, amit előtte n-b-s vízben mostam el (szerintem erre tökéletes), a tetejére szórtam egy kis szalicilt, tetőt rátekertem, 5 perce fejreállítottam, majd ment a takaróba.
ha egy üveggel leülsz a tévé elé, meg bírod ennyi úgy, hogy nem lesz tőle csömöröd, mint a többi lekvártól.
nem tudja valaki, miért van az a népi hiedelem, hogy a cukor tartósít? elvégre ha a forrást be akarják indítani pl. pálinkához, ahhoz is cukrot tesznek, szal én látok itt egy kis ellentmondást.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy ezért megköveznek az egészséges életmód hívei, de én ezzel csinálom, tényleg pár perc, sokkal kevesebb cukorral, és tényleg eláll jövő évig:
http://www.oetker.hu/oetker_hu/html/default/debi-5dnf6b.hu.html
KedvelésKedvelés
leiahercegnő: nincs nagy gáz a sárgabarckmag belsejével, kb 2 kilót kellene megenni, hogy mérgezzen. Én nagyon szeretem. :-)
KedvelésKedvelés
ha bárkinek van fölös házilekvárja, vennék pár üveggel.
KedvelésKedvelés
Rémálmaimban még ma is előjön a gyerekkori nyarak meghatározó és rendszeres programja: szedd magad akcióban barackszedés (ez eddig nálad is megvan), szétválogatás (stimmel), majd a lekvárnak szánt gyümölcsöket egyben, forró vízben felforral, héjját forrón leszedi, magokat kivesz, kéz szétéget. Innentől a cukor aránya és a tartósítószer típusa már tökmindegy, egyéni izlés kérdése. Biztos finom lesz és egészségesebb, mint a bolti E betűsek.
Ja, és a barackmagot érdemes kiszárítani és feltörni, a benne lévő termés olyan, mint a mandula. Viszont ha jól tudom, arzén tartalmú így csak mértékkel fogyasztandó.
KedvelésKedvelés
Nalunk ugyanez volt, azzal a kulonbseggel hogy halistennek anyam – miutan eloadtam, hogy annyi barack van a fan, hogy a felet zolden kellett leverni hogy ne huzza le nagyon az agat – hangosan sapitozni kezdett, hogy neki bezzeg nincs, es hogy mennie kell a piacra barackot venni ha lekvart akar, mire en egybol lecsaptam hogy na akkor jossz, szeded a barackot, viszed, es fozod.
Kozben meg kaptam nemi utmutatot a lekvarfozes rejtelmeirol, nalunk ugy keszul, hogy a kimagozott-megmosott barackot eloszor osszemancsolja, aztan egyszer felforralja meg aznap, utana leveszi a tuzrol, es masnap meg vagy 3 oran keresztul fozi. Allitolag azert kell az elozo esti felforralas, mert attol a barackban levo csunyadologelkoveto joszagok kimulnak, es igy mar kibirja az egy ejszakas allast anelkul, hogy.
A sok oras fozes meg azert kell, hogy ne kelljen hozza tartositoszert adni. Volt valami letakaras is a vegen, hogy minel lassabban huljon ki, de annal a resznel mar nem nagyon figyeltem. :)
KedvelésKedvelés
nem is hardcore, ha én is mentesen főzök be. 40% cukor + jó dunszt legyen neki elég. mondjuk segít, hogy szalicil érzékeny a pasim és jó eséllyel a gyerek is. többen áttértek befőző cukorra, abból jóval kevesebb kell, van bene kis zselatin + valami pici tartósító, próbáld ha nem akarsz hard coreozni + akkor kevesebb a cukor.
KedvelésKedvelés
ildiko: nekem a csak dunsztos eltevés nagyon hardcore konyhatündérségnek tűnik, ennyire nem bízom magamban. de a cukor szerintem így is sok lett, szóval abból kevesebb megy majd. a bébiételes üvegeket meg pár hónapja dobtam ki azzal, hogy úgysem fogok lekvárt főzni én soha, aztán mégis ilyen meredek fordulatot vett az életem :)
KedvelésKedvelés
mickwei: igazából már sterilizálni sem sterilizálok a gyereknek, szerintem eláll így is :)
KedvelésKedvelés
JoeP: a pálinkafőzéshez még annyira sem értek, mint a lekvárhoz, de mindenre nyitott vagyok :)
KedvelésKedvelés
cinty: ez hasznos volt, a botmixer nekem is eszembe jutott, csak későn, így egy kicsit rusztikus lett az első adag, de a nagyobb héjdarabokat kihalásztam. cukorral állni hagyni viszont tényleg nem merem, ezek olyan nagyon utolsó pillanatos barackok, mostanra kicsit erjedt már, amit nem főztem meg, de akkor a következő adaghoz n-b-t rakok majd (amennyire utánaolvastam, emberbarátabb dolognak tűnik). meg rumot (konyak nem jó? az van, de nem isszuk:)).
KedvelésKedvelés
Nálunk így nézett ki a befőzés:
barack magoz, mos, feltesz főni, kb 10 percenként kever (jó edényem van, na), 3 óra múlva üvegekbe tölt, hűtőtáskába (ilyenkor melegentartó dobozba) pakol.
Cukor nincs benne, szerintem a gyümölcs elég édes. Tartósítószer nem kell, felbontás után a hűtőbe teszem.
Ennyi.
A kiszuperált bébiétkes üvegek ilyenkor jó szolgálatot tesznek, pont egy adag fér beléjük.
De persze ahány ház, annyi lekvár.
KedvelésKedvelés
A gyerekhez azért ne adj szalicilt, bármennyire hasonlítanak a lekvárral :-)
KedvelésKedvelés
Pálinka már szóba sem jöhet?
KedvelésKedvelés
gondolom lesz itt ezeregy okos, de azért én is beállok a sorba:
mi a mos, magoz, majd botmixeres zutyálós verziót dívjuk. egy hete épp egy mázsa barackból lett feldolgozva. a hozzáadni szándékozott cukornak csak a fele kerül a pihentetendő barackhoz. a többi a főzéskor kerül bele alapvetően ízlés szerint. házi baracknál olyan 1:2 arányban. de ugye ízlések és elképzelések a savanyúságról…
a cukros lekvárnak elvileg a rostok minél jobb oszlása miatt kell állni a főzés előtt és épp a cukor miatt 6-8 óra mehet bátran. jól szellőző, nem túl meleg helyen.
főzésnél mi teszünk bele kis citromsavat is. a másik móka, hogy edénytől függően érdemes többszöri nekifutással, kisebb mennyiségeket főzni. macerásabb, de szebb a végeredmény. időben meg forrás után még úgy 20-30 perc főzés volt most a menetrend. a tányéros próba meg hasznos, csak nem szabad elfelejteni, hogy annál az állagnál a végeredmény még valamivel keményebb lesz majd.
felénk a lekvár üvegbe tétele után a tetejére egy késhegynyi n-b-t és egy kanál rumot szoktunk volt tenni. aranyhajó márkanév alatt lehet “olcsóé” nádcukor alapút is kapni e célra.
KedvelésKedvelés