Büszkén jelentem, hogy ezen a héten is ebédeltem a biochef jóvoltából. Továbbá ma, vagyis már tegnap áttörés keletkezett be az én életminőségemben, mert azért valahol intelligens vagyok, még ha nem is túl gyorsan. Ugyanis eddig a reklámos bejegyzések kapcsán attól kaptam ínhüvelygyulladást, ahogy azt az ötezer apró képet és nagyobb változataikat egyenként feltöltöttem, írni is akartam a mr.a-nak, hogy nem lehet-e ftp, vagy valami. Az ugyan már korábban feltűnt, hogy az intéző tud kizippelni, de nem értettem, hogy mire lenne nekem az jó, ha feltöltés előtt be is zippelgetném sorban a kis jpegjeimet, szinte semmivel nem lenne kisebb a méretük, tehát nem gyorsítaná a feltöltést. Azután tegnap leesett a tantusz.

És akkor csapjunk bele a lecsóba, hogy stílszerű legyek.

Paszuly és tengeri

A biochefben többek között az a jó, hogy nem kell a pórias bablevessel égni a kíváncsi kollégák tekintetének kereszttüzében (nekem ugyan nincsenek pillanatnyilag kollégáim, viszont néha a szomszédban lakó főbérlőnk veszi át az ebédemet, ami többek között annak köszönhető, hogy lelkiismeretesen begépeltem az adataim közé, hogy a Rick feliratú kapucsengőn csengessenek, amikor pedig az egyik kapucsengőn az Ingrid Bergman, a másikon a Bogart sztring van feltüntetve, természetesen csak allegórikusan), mivel a biochef tárkonyos paszulylevest szolgál fel. Galuskával. (Tényleg, nem tudja valaki, a csipetkét lehet fagyasztani nyersen?)

A paszulyleves teljesen korrekt volt, csak fényképezni nehéz, de valahogy még a füstölthúsízt is sikerült belecsempészniük a konyhán. Én amúgy is bírom a tárkonyos leveseket, a krémlevesekkel ellentétben, és az állagpreferenciám az erősebb, tehát a tárkonyos krémlevest sem enném meg (amúgy meg odafigyelni ezekre a triviákra, mert ha egyszer véletlenül híres író leszek, akkor sok pontot érnek majd a legyen ön is milliomosban).

 

A magos kukoricasült feltét volt valamihez, de én előételnek rendeltem (mert az én szellemem szabadon szárnyal, nem köthetik gúzsba a társadalmi elvásárások. Ez is olyan volt, és ezt szeretem a legjobban a biochefben, hogy tisztességes kaja, mármint rendes, átlátható mennyiségű és jó minőségű hozzávalóból elkészítve, egyszerű, mint a faék, és mégis guszta. A receptje itt van egyébként, értelemszerűen az m betűnél.

A kukoricás dolgokat amúgy is bírom, a tortilla is jó belőle, de a legnagyobb királyság az amerikai palacsinta (x tojás, x dl tej, x csapott evőkanál cukor (esetleg kevesebb), egy sütőpor, fele-fele arányban annyi kukorica- és finomliszt, hogy galuskatészta-sűrűségű legyen, vajon mindkét oldalát aranybarnára sütni (egy-két centi magas lesz), majd juharsziruppal fogyasztani), csak vigyázni kell, hogy az ember ne keverje össze a kukoricadarát a kukoricaliszttel, mert az előbbinek kesernyésebb az íze.

Főmenü

 

Kipróbáltam a candidás (candidátalanító) menüt is. A candida albicans a gombafélék ku-klux-klánosa, száj- és nemifertőzéseket okoz (de most ne beszéljünk a hüvelygombáról), így áttételesen például krónikus hólyaghurutot, és egyrészt étrenddel is lehet rajta javítani (állítólag, de ez logikusnak tűnik, ha nem adsz a gombának enni, akkor meghal), másrészt antibiotikumos irtás után az immunrendszer felfegyverzése is segít, mert a gonosz gomba a legyengült, elkószáló immunrendszerű egyedekre vadászik. Volt, amikor a visszatérő hólyaghurutom miatt majdnem ráfanyalodtam a diétára, hátha, de azután elborzadtam tőle, mert nagyjából semmit nem lehet ennek keretében enni, még a zöldség-gyümölcsöt is szigorúan szabályozni kell), viszont ahogy néztem, a biochefnek sikerült egész változatos menüt összeállítania candida ellen.

Én a fenti képen látható vörösbab ragu kelvirággal feliratú dobozt rendeltem, ami nem hazudott, tényleg vörösbab volt, és kelvirág, leánykori nevén karfiol. Szotyolával megszórva.Ez a kelvirágozás egyébként még mindig tisztességesebb dolog, mint a bresaolázás, amiről a titkárnőnkkel nagyjából egy éve némi gondolkozás után eldöntöttük, hogy biztosan valami olasz zöldség, majd amikor megérkezett a bresaola-saláta, diszkréten kiment hányni (sajnos szó szerint, mert megpróbálta legyűrni, pedig zsigerből vegetáriánus, kivéve a csirkét. Nekem egyébként ízlett.

 

Nemdesszert kategóriában ez volt a hét csúcspontja, kecskesajtos parajgombócok paradicsomos metélttel, pirított fokhagymával. A paradicsom társításának tésztával, sajttal, esetenként spenóttal és fokhagymával komoly hagyományai vannak, ezzel nem nagyon lehet mellélőni. A fokhagymáról meg az jut eszembe, hogy nincs jobb a vastagabbra szelt karikasültkrumplinál fokhagymás tejfölbe mártogatva, de ez egyrészt nem tartozik ide, másrészt meg belegondlva, azért van jobb.

Csokoládék, kockák

A google azt mondja, hgy én reggelente 200 métert biciklizek felfelé, és bár az valószínűleg inkább csak olyan 150, azért úgy éreztem, ez feljogosít arra, hogy majd’ minden napra desszertet is rendeljek, különös tekintettel arra az útszakaszra, ahol lefelé ha baloldalt megyek, csapkodnak az ágak, jobboldalt a húszcentis sávom mellett meredezik a szakadék, a kettő között csúszós avar van megbúvó kövekkel, ráadásul az egész tök meredek.

Most nem variáltam túl, csokoládékockát rendeltem csokoládékockával, egyrészt a biochef ebben erős, másrészt én amúgy is hajlamos vagyok némi autizmusra, például mióta az L. elvitt engem a CarWashba, azóta minden második nap eszem itthn mozarellasalátát. Párválasztásban is ügyes vagyok, mert a fiúm tök ilyen, évek óta Activia joghurtot reggelizik mogyorókrémes túrórudival (előtte sima túrórudival). Néha nem meggyes-ananászost veszek neki, hanem citromos-málnásat, ha ki akarom zökkenteni a megszokott kerékvágásból.

A legjobb csokiskockát, a pikáns banánosat elfelejtettem méretre vagdosni, most meg már nincs kedvem, de istenbizony tök ugyanúgy nézett ki, mint a pörkölt diós, csak nem dió volt rajta, hanem zöld trutyi mellette:

 

A zöld trutyinak egyébként friss banáníze volt. A banánnak két roppantul jó tulajdonsága van, az egyik, hogy a gyerekem szereti, a másik, hogy ha banánt kever az ember bármihez, annak banáníze lesz, nem bármi íze. Így esett, hogy a gyerek megette a zöldborsót is, de azt hiszem, ezzel már így is túl sokat mondtam. A banán egyetlen rossz tulajdonsága egyébként, hogy az illata is intenzív, ami egy banánligetben jó, de például a hűtőt kinyitva a fiúm még este is hátrahőkölt annak a túlérett fél banánnak a szagától, amit már délben odaadtam a kicsinek.

A füvészkertben tegnapelőtt azt is megtudtam a banánról, hogy egynyári, fatermetű de puhatestű, mármint lágyszárú, és azon 19 növény egyike, amik az emberiség táplálékának 90%-át biztosítják. A háztartásunk egy bizonyos tagjánál ez a lista egyébként kéttagúra szűkül, az egyik a banán, a másik a sütőtök.

 

Most sikerült időben elkapnom a narancsos példányt is, egyazon anyagból gyúrják ezeket, beleértve a diósat és a banánosan pikánsat is, és ez az anyag a mennyei manna maga. Szeretem, na.