itt a nyár, megyünk strandolni

Pénteken a fiúm kiadta az utasítást, hogy találjak a gyereknek vasárnap estére bébiszittert, mert elvisz engem meglepetés. Utána kis habozás után hozzáfűzte, hogy annyira azért nem meglepetés, mert előre fel kell készítenie, hogy vigyek fürdőruhát. Némi további puhatolózás után (az uszodát a fiúmat ismerve elképzelni sem tudtam, továbbá azt is tisztáztuk, hogy nyugodtan megmondhatja, melyik vizes barlangba megyünk, mert én úgysem tudom, hogy melyik milyen, szóval mindenképpen meglepetés lesz) közölte, hogy a Molnár Jánosba megyünk, majd szerencsére az is kiderült, hogy ott nem tíz fokos a víz.

Vasárnap meg nagyon kimenős kedvemben voltam már, úgyhogy délután rávettem a fiúmat, hogy küldjön el sütért ide a sarokra az Augusztba, meg vettem ott egy fagyit is magamnak, és betértem egy kicsit sétálni a zsidó temetőbe, ahol, mint kiderült, megkérdezik az embert, hogy miért megy be (pedig annyira árja fejem nincsen azért). De végül nem fordítottak vissza, pedig őszintén bevallottam, hogy nézelődni.

Azután este újabb megerősítést nyert az, hogy a barlangászok nem az a kapkodós fajta, úgyhogy bár egy órával az eredetileg megbeszélt időpont után érkeztünk a helyszínre, még simán volt idő felsétálni Gül Baba türbéjéhez, és lenézni onnan. Továbbá nem tudom, hogy van ez, de összesen talán ha öt ember jött velünk szembe, ebből a fiúm egyet ismert, egy másik pedig azzal az eggyel volt. De mindig ezt csinálja, vagyis ha a semmi közepén vagyunk, akkor még rosszabb az arány, az erdő mélyén szembejövők közül pl. nagyjából minden harmadik az ő ismerőse.

Na mindegy, csináltam viszont képeket, de csak telefonnal, messziről, úgyhogy nem lettek jók, viszont ez az én blogom, amibe olyan vacak képet rakok bele, amilyet csak akarok:

 

Az első képről igazából tudom, hogy csak a lépcsőház teteje, kijáró, annyi, de nagyon szívesen hinném azt, hogy egy mizantróp lakik ott, aki nappal alszik, éjszaka meg magában motyogva az utcákat járja, a tűzlétrán közlekedik, tudja, de egyre kevésbé biztos benne, hogy még valahol, valamikor fontos szerepe lesz valamiben, és egy fiatal, megváltó-komplexussal megvert lány intézi neki a mosást és a bevásárlást. A másik képen pedig éjszaka nem figyelt oda a kávézó tulajdonosa, és véletlenül feljebb csúszott három emelettel (na jó, tudom, túl sok Pratchettet olvastam fordítottam mostanában).

Na de vissza a barlangi tóhoz: végül aztán csak bejutottunk pár órával később, és kifejezetten lenyűgöző volt. A vize csak szerintem hideg (olyan 25-27 fokosra tippelném), a parton ülve viszont nem fáztam, még vizes fürdőruhában sem. Kép (innen):

molnarjanos

Nagyon szép volt, kicsit ijesztő is, ahol voltunk, a mélységet olyan 30 méterre tippelték, de tényleg teljesen mindegy, hogy valami három méter mély, vagy harminc. Viszont nekem előjött egy gyerekkori fóbiám, különösen, amikor beúsztak alánk a búvárok, és egy mukkot sem lehetett látni belőlük, csak a lámpájuk fényét, szóval én meg vagyok győződve róla, hogy minden mély víz alján van valami nagyon félelmetes (mondjuk egy medve, jegyezte meg a fiúm, aki tudja, hogy a legújabb cápa nálam a medve), ami le akarja rángatni oda az embert. A csontkezű halottaktól nem félek annyira, azokkal legalább lehet beszélgetni, meg érvelni, de mit mond az ember egy medvének?

Mindegy, lényeg az, hogy imaginárius medvéstül is nagyon hangulatos volt az egész, tetszett, a fiúm pajtásai sem ettek meg, jó volt, na.

17 thoughts on “itt a nyár, megyünk strandolni

  1. DéeRGé

    Lucia, légyszíves, kérdezd meg, hogyan működhetik ez a civilpancsolás, mert már elköteleződtem egy ápoló iránt! (búvárilag meg pont nem ezzel a sejttel állok kapcsolatban)

    Kedvelés

  2. lucia

    gondolom, engedélyt kell kérni onnan, ahol jogosultak engedélyt adni rá, mondjuk esetleg meg lehet keresni azokat, akik kutatják, vagy gondozzák, nem tudom pontosan, mert a fiúm most nincs itthon, és én a könnyebb utat választottam, vagyis elcsábítottam egy barlangászt, főztem rá, mostam rá három évig, szültem neki egy gyereket, és úgy általában megkedveltettem vele magam, ő meg levitt :)

    Kedvelés

  3. Real Trebitsch

    Hű, most nézem, tényleg tök jó képek vannak ott… Nem kattintottam a linkre, mert láttam hogy zoomos, és hát ott elég hülyeségek szoktak lenni – mint például itt is a képek fölött a szöveg, ajjaj…

    De a fotók tényleg szuperek!

    Kedvelés

  4. R.

    én egyszer nagyon tiszta vizű tengerben úsztam és egyszer lepillantottam és ott volt egy bazi nagy árnyék alattam a vízben, én meg halálra rémültem, hogy cápa.
    aztán rájöttem, hogy a saját árnyékom, szóval a fogas teljesen érthető.

    Kedvelés

  5. Real Trebitsch

    Khm, és mivel védett, nem is lehet csak úgy úszkálni benne.

    De a képet ugye nem te csináltad? Vagy kimásztál valahova, vagy honnan?

    Kedvelés

  6. tappancs

    klem:
    a fogas félelmetes, a gyerekem is rettegett tőle (igaz, gágó volt neve, így nehezen jööttünk rá, mi lakik az előszobában olyan félelmetes).

    lucia: nekem róka volt az ágyam alatt sokáig….

    Kedvelés

  7. bluemoon

    Nem bírom ki, ide kell másolnom: ez történik a szörnyekkel:))

    És a fekete kabátos fickó sem viccel, amikor úgy csinál, meg a többiek se, ez tényleg maga a produkció! :)

    Kedvelés

  8. lucia

    az ágy alá betuszkoltunk matracokat, oda nem fér be se a fogas, se a medve, de még a budai erdőkben is állandóan azt lesem, nem szabadult-e oda a budakeszi vadasparkból egy maci. szerintem most csapódott le bennem annak a sokkja, amikor pár éve megevett egy hárfaművészt (szitár-? lant-?) a medve Kanadában (New Englandben?).

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) lucia bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .