I’m devoid of human emotion and that made me want to wince

Isolde a múltkor többször felszólított mindenkit, hogy nézzünk Middlemant, mert ő arról akar beszélgetni (this was not her being subtle), nekem meg az etetés pont egy epizód sitcom, fél epizód CSI, vagy egy New York-ról szóló bejegyzés, úgyhogy nekiálltam.

Az első benyomásom nem az volt, hogy ezt a sorozatot nagyon hamar le fogják állítani (az összes kedvenc sorozatommal ez történik, Firefly, Veronica Mars, na jó, a House kivétel), hanem hogy úristen, mi ez a borzalom, de ugye csatlakoztatva voltam a gyerekhez a cumisüveggel, nem ért el odáig a kezem, úgyhogy nem tudtam kikapcsolni. Rajongóvá észrevétlenül a második rész közepe felé kezdtem válni (azért nyomtam be, mert pont végetért a HIMYM-tartalékom, a CSI 7. évadjába meg nem akartam még belekezdeni, egyébként meg részletesen be akartam számolni Isoldének arról, hogy miért rettenetes), nem tudom, hogy történt, de hangosan nevettem, meg minden, és azóta a Middleman epizódokat a leghosszabb etetésekre tartalékolom, és soha nem nézem például mosogatás közben.

A Middleman, az a felvezetésem ellenére nem egy olyan sorozat, mint az Extras, hogy az embert az iszony szögezi a képernyőhöz (félreértés ne essék, az Extras se rossz, csak erős lelket kíván meg), hanem olyan, hogy egyrészt durván kifigurázza a 70-es évek sci-fijeinek technikai megoldásait és stílusát (hatalmas gumiszörnyek, villogó műszerfalak, mutáns csimpázok, mindenki leginkább a világuralomra tör, gagyi kémes kütyübigyók, mint pl. a karóra-telefon, ráadásul a middleman is kb. úgy néz ki és öltözködik, mint Stirlic), másrészt viszont nagyon szellemes, többrétegű szövegek vannak benne, csak ez elsőre nem feltétlenül jön le, mert faarccal, hadarva beszélnek benne folyamatosan. Én alapvetően nem vagyok oda a paródiákért, csak a nagyon intellektuális fajtáját szeretem (pl. Pratchett), abból is az olyat, ami önálló történetként-világként is megállja a helyét, és az utalások fele esetleg csak évekkel később esik le (igen, ez beteges), és a Middleman ilyen. Ráadásul szerethetőek benne a karakterek, nem szabványos megoldások vannak benne (pl. Noser, aki dalszövegekben beszél), és egyáltalán, jó nézni.

Ja, a sztorija nem bonyolult, a főszereplőt, Wendy Watsont beszippantja egy idegenveszély-elhárító szervezet, pontosabban annak képviselője (I have no idea who runs the company, I'm just the Middleman), és attól fogva leginkább kinyomozzák a kinyomoznivalókat és megmentik a világot minden részben.

Ami az idézeteket illeti, isolde már megelőzött az egyik kedvencemmel, ami frappánsan összefoglalja, amit a férfiak sírásáról gondolok, de azért maradt még (sajnos írásban sok lemarad az élményből):

The Middleman: You let yourself become distracted and the next thing you know a geologic rift opens and the city is overrun by three-toed hominids who once battled man for dominance while you've got your tighty-whiteys around your ankles.
Wendy: That happened to you, didn't it?

Vagy a kedvencem, Sensei Ping (a házi távolkeleti-harcművészet mesterük):

Wendy: Uh, Sensei Ping. Like an unborn lotus festering in the mud waiting to blossom, I come to you with humble greetings to beseech your guidance, most awesome…
Sensei Ping: (laughs) Did The Middleman tell you to recite the most hallowed verse of greetings to Sensei Ping?
Wendy: Uh, yes.
Sensei Ping: He is such a comedian. You know, most of us masters of the martial arts are actually very laid back.
Wendy: Really?
Sensei Ping: No!

 

Advertisements

8 thoughts on “I’m devoid of human emotion and that made me want to wince

  1. GrA

    :) Lucia, gondoltam tudnod kell, hogy a ceges halozatom ezt mondja a blogodra

    Access Denied
    The web resource https://nesztelencsiga.hu/ has been deemed by your administrator to be unsafe or unsuitable for you to access. The resource has been blocked. No further action is required.

    Reason: The category of Hate and Discrimination has been blocked by your System Administrator

  2. Komavary

    És az évadzárónál már tényleg összpontosítani kell, különben megfulladsz a röhögéstől.

    A Bright meg csal.

  3. nemisbeka

    Hihi, az Extrasra nagyon jó a megfogalmazás, tényleg az iszony szegezi az embert a képernyőre, én időnként a párnába borítom az arcomat, nem bííírom :). Zseniális. Kíváncsi lettem erre a Middlemanre.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s