Amúgy meg stressz hátán stressz voltam tegnap dél óta, mert két alvállalkozó is eltűnt nagyon sürgető határidőkor, ami sokba kerülhetett volna nekünk, ráadásul nekem kellett volna jobban felügyelnem őket, és nem hinni szép szavuknak, de reggelre megoldódott. Szóval levezetésként jártam egy kört a kamionok között lent az objektum területén, és hálistennek behívott megint a felszámolás alatt álló szomszéd régiségkereskedés üzletvezetője, akire mély benyomást tettem azzal, hogy fiút fogok szülni, és felszólított, hogy válogassak nyugodtan, ami megtetszik, úgysem tudnak már mit csinálni a dolgokkal. A tegnapi hasonló jelenet során meglehetősen visszafogottan viselkedtem, mégis összevonta otthon a fiúm a szemöldökét, szóval ma ki fog rúgni. Mentségemre szolgáljon, hogy csupa hasznos dolgot válogattam, kovácsoltvas újságtartót, meg kő edényalátétet, és valószínűleg ő is nagyon tudná értékelni az antikosra pácolt, kék virágmintás tálcát, ami gyönyörűen megy majd a kék kő tányérjainkhoz, ha látná a színeket, a genetikai adottságairól meg nem én tehetek. Mindegy, majd megpróbálom valahogy megmagyarázni (drágám, a rózsaszín virágos fadobozba pont beleillik a borotvahabod), a madár nélküli kalitkát is sikerült.