Na, tegnap megint kocsma és medúzák, először csak hárman gangeltünk az L-lel és brainoizzel, és a jelly bean fogyasztásának algoritmusairól beszélgettünk (v. ö. egészet szín szerint, vagy adagolva szín szerint). Eközben szóba került, hogy az L. jövőre tesz majd egy körutat az Államokban, LA-ből szándékoznak indulni a haverjával, majd átugranak Las Vegasba, ahonnan átugranak New Yorkba, illetve a másik résztvevő szeretné valahogy útbaejteni a floridai Cape Canaveralt is. Az L. konkrétan házasodni szeretne Las Vegasban, azt még nem tudja, kivel. Ezen a ponton elég intenzíven nézhettem rá, éppen az járt a fejemben ugyanis, hogy kérhetném meg udvariasan és mintegy mellékesen, hogy hozzon nekem ipari mennyiségű jelly beant és skittlest, mire ő megkérdezte, hogy mi van, elvegyen, vagy mi. Nem tudhatta, mennyire ingoványos talajra tévedt, úgyhogy tájékoztattam aktuális ambícióimról.

Az úgy volt ugyanis, hogy ugye úgy maradtam, és akkor felmerült bennem, hogy mit teszek majd, ha a fiúm esetleg tisztességes férfiemberhez méltón szóbahozza a kézfogót. A gondolat először megrémített, utána viszont pár hét alatt összeállítottam egy nagyon szép kis monológot, amiben volt minden, meghatottság, öröm, és arra végződött, hogy nekem nem fontos a papír, meg nem akarok így állapotosan kötelező programokon megjelenni, úgyhogy inkább ne csináljuk. És akkor el is jött a pillanat, amikor feltevődött a házasodulásra vonatkozó kérdés, sajnos az öcsém által, mire a fiúm azt válaszolta, nem tervezzük.

Ettől nekem egy kicsit lelkiállapotom lett, hogy mi az, hogy nem tervezzük, anélkül, hogy engem megkérdezne, függetlenül attól, mit válaszolnék, aztán szó szót követett sissónál, aki szerint kötelességünk összeházasodni, ha akarjuk, ha nem, nem maradhatok szégyenben (a fiúm rávilágított arra, hogy ez nem feltétlenül túl feminista gondolat, mire sisso arra világított rá sokat sejtető hangsúllyal, hogy neki vannak barátnői, akik nem riadnak vissza a tettlegességtől). Mindenesetre eljött az a pont, ahol felvetődött, hogy mi van, ha engem megkér valaki más, és hozzámegyek, ezen sajnos a fiúm nagyon röhögött, közben mutogatott rám, hogy persze, úgyhogy most már becsületbeli ügy lett abból, hogy bebizonyítsam számára, miszerint így is kellhetek valakinek, mert átütően vonzó személyiségem annulálja a tényt, hogy mástól vagyok terhes és mással akarok élni (azóta egyébként sisso mintegy jelzésértékűen szegény kis házasságon kívül született-ként emlegeti a gyermekünket a kettőnknek címzett leveleiben).

Szóval ekkor brainoiz kijelentette, hogy ő igazából megérti a fiúmat, úgyhogy csúnyán néztem rá, mire gyorsan hozzátette, hogy természetesen engem is megért, és most ez a két megértés vív benne ádáz csatát. Az L. a tudomásomra hozta, hogy meg van sértve, amiért nekem csak a keze kell, és egyébként is, ő romantikus és hosszútávra tervez, de mondtam, hogy nem gond, maradhatunk összeházasodva hosszútávon, csak én a fiúmmal fogok élni. Brainoiz szerint akkor már éljek egy harmadik valakivel, és írjak belőle könyvet, aminek a borítóján feltétlenül egy manga-nő van, hóna alatt gyerekkel, amint egyik kezére gyűrűt húznak, másikkal egy másik pasiba kapaszkodik, stb, illetve azt is megbeszéltük, hogy szeretném, ha a könyvből készült filmben Viggo Mortensen játszaná az L.-t, mert ez jó alkalom lenne arra, hogy megismerkedjek vele. Az időközben megérkezett agnus ekkor elmélázott azon, hogy elképzeli, amint V. M. megjelenik a Parázs presszóban, és kicsapja maga elé a Macskafogó magazint, ahogy az L. tette korábban, mire én is elméláztam, hogy szeretném, ha ez olyasmi jelenet lenne, mint amikor a Két toronyban megtér a halottak közül, szóval igenis csatakosan, szexisen izzadtan vágja be maga előtt a kétszárnyú ajtót, és csak azután csapja ki a Macskafogó magazint.

Aztán valahogy megemlítettem az L. könyvötletét, vele szoktunk ugyanis gyerekkönyveket nézegetni mozi előtt, és legutóbb előállt azzal, hogy A blogger, akit meg lehetett simogatni, és ekkor már Bright is ott volt, úgyhogy elszabadult a pokol, és csak úgy repkedett a sok A nyolcadik utas a blogger, A blogger valahol máshol van (Isolde), A hét mesterblogger (community blog), Egerek és bloggerek, The Blogs of Wrath, Farkasokkal posztoló, aztán megérkezett Isolde, és elpanaszolta, hogy Gát György, és milyen rossz már, hogy rajta kívül senki nem látta a Kis Vukot, és senkivel nem oszhatja meg ezt a végletesen negatív élményt (egyébként én láttam, és tanúsítom, hogy úgy összekovácsolja az embereket, mint a holokauszt-túlélés), illetve kijelentette, hogy meri a következő posztjának azt a címet adni, hogy Totál turbó, aztán én fél tizenegy felé hazamentem, mert elálmosodtam, remélem, nem maradtam ki semmiből.