Nagyon nagy szerencse, hogy év elején nincs nagy hajtás, mert a munkahelyem női szakasza használhatatlan mostanában. Én folyamatosan, már-már hivatásszerűen eszem (örömforrás-pótlék, vágnám rá, ha nem örülnék amúgy is), "A" jelzésű kolléganőt csalja a férje, sőt, ami még rosszabb, titokban saját folyószámlát nyitott (két és fél munkanapnyi megbeszélnivaló, plusz a frissítések), "B" jelzésű kolléganő a tudatosság magasabb szintjére lépett (váratlanul, gejzírszerűen felbukkanó megbeszélnivalók az energiákról, satöbbi), "C" jelzésű kolléganő pedig házasságon kívüli kapcsolatba bonyolódott (mi is, de ő konkrétan házas, előreláthatóan több heti megbeszélnivaló). Az új, autista-gyanús pénzügyi vezetőnk ki is fejtette a minap, hogy ő nem érti, és soha nem fogja érteni a nőket, furán viselkedünk, pedig szerintem logikus, hogy ha éppen a hűtlenség etikai és gyakorlati vonatkozásait taglaljuk, akkor senki nem fog neki hat hónapos telefonszámla-részletezéseket előkeresni két órán belül. Velem külön közölte, hogy rájött, hogy időnként ironikusan fogalmazok, legyek szíves ezt jelezzem minden alkalommal a továbbiakban.

Otthon minden a legnagyobb rendben, szólóban a fecskés sorozatot (CSI) darálom lábadozva, duóban a Star Trek: Voyagert nézzük a fiúval. Aki egyébként örül mostanában, hogy a lánya értelmes korba lépett (majdnem tizenegy), amikor már lehet vele kölcsönösen szórakoztató programokat is csinálni, a legújabb terv, hogy megnézik együtt az Alien 1-2-t, majd beszerzünk egy plüss arctámadót, és azzal ijesztgetjük, remélem, legalább udvariasságból sikoltozik majd egy kicsit.