Az úgy volt, hogy tegnap elmentünk repülőket nézni a glóriával, ami nem volt egy egyszerű dolog, egy brit cserediák például már Cinkotán kiesett volna a versenyből (jelzés nélküli HÉV-pótlók, kis címletekben), ahol az élet dolgaiban tapasztalt glória megmutatta nekem a város legdurvább kocsmáját, történelmi betekintéssel, majd magán a buszon bondage for dummies bemutatót tartott. Gödöllőn is megleltük a reptéri buszt, annak ellenére, hogy a békávésok csak szomorúan csóválták a fejüket, amiért olyan nem létezik, ráadásul nem mi voltunk az egyetlenek, csalódott arcot is vágott a glória. Állítólag ő úgy kalkulált, hogy ott leszünk mi ketten, négy pilóta, sörsátor.

A következő ok a csalódásra az volt, hogy a gépek (szárnyas) el voltak kerítve (más világnézetek szerint csak ők voltak szabadon, a világ többi része senyved rácsok mögött). A glória ekkorra viszont felfedezte magában a barátnői pozitív szellemét, és kapott hot dogot is, úgyhogy kifejtette, hogy tisztára jó, hogy most lett munkanélküli, mert így lesz ideje kiphotoshoppolni a rácsokat. Egyenként. A hot dogról egyébként majdnem lecsúsztunk, mert pont jött az áentéesz, szürke kockás zakós irodai nő avatárjában, akire megjegyzéseket tettünk, de a virslis srác gyorsabb volt. Volt ott egyébként egy fiú is, aki a nyilvánvaló jelek ellenére úgy mutatkozott be, hogy Pici vagyok, akkor eljöttünk.

Amikor már végignéztük az összes gépet, akkor jött az a rész, amikor a glória kijelentette, általánosságban, hogy most fényképezzünk helyes fiúkat, de ekkor elterelték a figyelmünket a sárkányok. Miközben megpróbáltuk kifigyelni a fészkelési szokásaikat, szembejött a vattacukor, meg a csokis drazsé, illetve a szittya bolt, mondtam is a glóriának, hogy ezek mindenhol ott vannak, fúj, mire visszakérdezett, hogy a magyarokra gondolok-e. Aztán reptettünk, először én, több ponton is elrontottam az installációt, kiabált is velem a glória, hogy oda van írva, hogy kérjek meg valakit, hogy fogja meg a sárkányomat, közben mintha a helyes jelenlévő tűzoltó fiúk felé bökögetett volna a fejével, oda van írva, hogy szabad, tette még hozzá felháborodottan. Én viszont úgy gondoltam, hogy egy önálló, felnőtt nő boldoguljon el a sárkányával önállóan (felnőtten), ennek következtében a sárkányom körbe-körbe repült, max 3 méterre a földtől. Egy idő után a környék összes bazárosa nekünk drukkolt, majd a glória azt javasolta, hogy esetleg kérdezzek meg egy nyolcévest, hogy kell ezt, de akkor rájöttem, mi a baj, és átkötöttem a madzagot a számtani középpontba.

Aztán ittunk sört, többesszámban, és aztán jött a Besenyei, négy bóját elvitt, magyarázta nekem a glória, de pár perccel később, amikor megkérdeztem, hogy lefekszünk-e a fűbe, azt válaszolta elgondolkozva, hogy igen, lefekszünk vele. Látványos volt, szó mi szó, én hevertem az Eye of the Tiger dallamára, a glória az ég random foltjait fotózta, ahol felbukkanhat a gép, tisztára, mint a kvantumokkal, olyan volt. Később még meghallgattuk a válaszát arra, hogy miért vitt el négy bóját, ebből az is kiderült, hogy gyakorlókörön volt Tökölön. Aztán leginkább csak számos söröket ittunk, én az utolsó kört kihagytam volna, de akkor megismerkedett a csapos glóriával, és megbeszélte vele, hogy a barátnője biztos azért kér mindig pohárral, mert úgy friss marad, és vigyen már neki még egyet, mert biztos örülne. És akkor a glória még beszélt nekem a motorostalálkozókról, miszerint azokon mindig elhangzik az Iron Man meg a Paranoid meg a Can I Play With Madness huszonötször per éjszaka, én meg bólogattam, hogy igen, nálunk is ez van otthon (logikus, a fiúm motorozik), még megállapítottam, hogy a jelenlévő zenekar az Iron Maidenből se a szöveget nem tudja, se a zenét, aztán magyar bloggert fényképeztem magyar tarlóban, majd elvitt minket a busz sebesen.