A tegnap este tragikusan indult, mert a glória személyes problémái miatt nem jött a kocsmába, így döntött ő, hiába próbálkoztam mindenféle – rámbizonyíthatatlan – érzelmi zsarolással, illetve a sör felemlegetésével, még azzal is megvádoltam, hogy a lakkcipőm miatt van az egész, ami kisebb nézeteltérés okozója volt köztünk pár napja, nem beszélve a lila melltartóról, de az mellékes. A lakkcipő (fekete, magas sarkú, ugyanakkor balerina fazonú lakkcipő) vágyaim tárgya volt pár napja már, de azért megkérdeztem a glóriát, hogy kirúg-e a kocsmából, ha abban állítok be. A glória erre azt felelte, hogy nem tud azonosulni a vágyaimmal, mert ő például az anarcho-szindikalizmust próbálja kifejezni öltözékében, erre én megmagyaráztam neki, hogy én meg azt próbálom kifejezni, hogy kicsi vagyok, aranyos vagyok, ne üss meg, adjál nekem cukorkát, és úgy tűnt akkor, elfogadja, és megpróbálja feldolgozni ezt a magyarázatot, de soha nem lehet tudni. Szóval nélküle kellett elmennem a kocsmába, és nagyon rettegtem, elképzeltem, ahogy senki nem áll velem szóba, a Váci utcában már ott tartottam, hogy basszák meg a fűnyírójukat, majd leülök az internet elé, és csetelek a glóriával, de aztán – megmagyarázhatatlan módon – szóbaálltak.

És eljött az R. is, és megmutatta a cumis szájfényeit (csokoládé- illetve kapucsínó illatokban), meg megbeszéltük, hogy el kéne mennünk együtt biciklizni, mert igaz, hogy most már fel tudok menni a fiúmmal az Irháson a Normafáig leszállás nélkül (kivéve a földúton), de jobb volna valaki olyannal, aki például liheg eközben, mint én is, meg amikor büszkén mondom a szerpentin alján, hogy tíz perc alatt leértem (4,33 km), akkor erre nem azt válaszolja, hogy igen, itt nyolc perc valamennyi a rekord, felfelé, szóval remélem, tényleg sikerül majd szerveznünk valamit.

Aztán az R. elment, és akkor lelkiztünk a nyehivel, featuring Ukrajna & a cukorrépa, ehhez egyszer ki is kellett menni az objektum elé, mert bent túl nagy volt a peer pressure, hogy macsó pasi nem lelkiz. Aztán tankcsapdát hallgattunk a phnb-vel, én a fejemben, ő a lejátszómból, mindkettőnknek jó volt, és végül leült egy pillanatra dreamdancer is mellénk, kettő lett belőle, ezúton is kérném Tyttö elnézését, de meg kell értenie, a magfizikáról beszélgettünk, meg arról, hogy mi az élet, ugyanis dd meghatározásába (képesség a szaporodásra, anyagcsere) szerintem a demszky-karók beleférnek, a meddő nők nem, a hermafroditák ügyében nem jutottunk egyezségre információhiány miatt, mindezt az asztrológiai archetípusok hitelességét bizonyítandó/cáfolandó vitattuk, nagyjából 20 percben, de legközelebb majd akkor konzultálok vele ilyesmiről, ha esetleg még kevesebbet ittam.

És aztán végül odaült mellénk a Vilmos atya, és én modortalannak tűnhető viselkedést tanúsítottam vele, mivel ő pedig modorosnak tűnhető viselkedést tanúsított velem szemben, aztán valahogy egy idő után úgy éreztük a nyehivel mindketten, hogy fel kell világosítanunk őt arról, hogy mit is jelent a papi hivatás, ennek a vágya annak ellenére ragadott el bennünket, hogy egyikünk sem hívő ember, illetve az egyházat sem tartjuk túl sokra, van ilyen, meg arról is, hogy Jézus bazmegelt-e (szilárdan ragaszkodtunk az álláspontunkhoz), a staff meg egy ideig csak jelzésértékűen lekapcsolgatta körülöttünk a lámpákat, aztán jelzésértékűen megkértek bennünket, hogy hagyjuk el az objektumot legyünk szívesek, és akkor elbúcsúztunk a nyehivel, mondván, hogy az élet szép, a másik meg velem jött taxival egy darabon, ahol folytattuk a témát, majd tőle azzal köszöntem el, hogy hülye vagy, mire ő csókot dobott (ugye már feljött ez a modortalanság/modorosság dolog egyszer), és rámvágta a taxi ajtaját, és akkor a sofőr folytatta az egyházas filozofálást ott, ahol mi abbahagytuk, azt sem tudtam, nevessek, vagy sírjak, de leginkább hánynom kellett (fizikailag, nem lelkileg).

Szóval így is lehet.