az élet valahol máshol

Egyébként ha esetleg úgy tűnne, hogy mostanában a kozmetikai ipar kutatásán kívül nincs életem, az csak azért van, mert még ha van is, az a fordítási feladatok körül forog, mind otthon, mind a munkahelyemen, de olyan szinten, hogy tegnap az autóból majdnem betelefonáltam a Bolgár György műsorába, hogy felvilágosítsam, mi a különbség aközött, hogy valamire kitérni akar az ember, vagy kilyukadni, de aztán inkább kikapcsoltam, mert nem bírtam a sok szórendi helytelenséget. Mondtam is a fiúmnak, amikor hazaértünk, hogy agyilag hulla vagyok, viszont egyáltalán nem fáradtam el, biciklizni kéne, vagy valami, de aztán neki jobb ötlete volt. Lényeg, hogy nincs tévénk, ezért ha ki akarok kapcsolódni, akkor meglátogatom a drogériát és színes rúzsokkal álmodom, a Yamada képernyővédőjét bámulni mégiscsak sokkal szánalmasabb. Olvashatnék is, ugye, csak mostanában megint a Pratchetteket nyűvöm, angolul (a Thud meg a Hogfather már lement, most a Jingo van soron), és ez így borzasztó, mert ha egy kicsit nem figyelek, akkor szinkronfordítom magamban, és ha bármi nyelvi érdekességhez érkezek (tehát minden második mondatnál), addig nem bírok továbbmenni, amíg nem találok rá valami jó megoldást magyarul, ez pedig nem relaxál engem egy cseppet sem.

De nem lesz ez mindig így, ma reggel például új célt tűztem ki az életemben, méghozzá hogy találok valakit, aki eljön velem a budapesti Roger Waters koncertre.

17 thoughts on “az élet valahol máshol

  1. dreamdancer

    megvan a Pink Floyd összes, eredetiben, legtöbb bakeliten is, de 15-20k… hát az fájdalmas… ha megjön addig az adóvisszatérítés, esetleg abból lecsípek egy jegynyit…

    Kedvelés

  2. L.

    Ezzel az életcéllal már pár éve leszámoltál. :)

    Tessék edzeni a szólókkal, különösképpen Amused to Death, nameg a Final Cutot is ide számíthatjuk. Teljes DSotM a műsoron, surround effektekkel megtűzdelve.

    Ülős vagy állós pozitúrában gondolkodsz?

    Kedvelés

  3. aureliano

    Igen, van igazad is, a Pink Floyd egy idő után tényleg Roger Waters volt, de ez a régi sokszínűsége rovására ment szerintem. Ha az ante korszakba beleszámítod a Meddle, Animals, Wish You Were Here albumokat is, akkor szomorú vagyok ettől a szódától (ha az első két albumukat, vagy az Ummagummát nem bírod, az rendben van). És a hichhikingot én is bírtam egy ideig, miközben szégyelltem magam, hogy akkor most ez mi ez, árulás, vagy mi.
    Nagyon jó kis (jó pár kilós) könyvet írt amúgy a Pink Floydról Nick Mason, a dobos, érdemes elolvasni. Két kis szösszenete, csak úgy körülbelül idézve:

    “Egyszer ottragadtunk éjszakára valami vihar miatt egy kompállomáson, egy csomó helyi gazda között, akik gyanúsan méregettek minket, mert a kor divatjának megfelelően magassarkú csizmákban és neonszínű prémekben virítottunk, mintha a gazdák azon gondolkodtak volna: ezek most emberek vagy valami kecskefélék?”

    és

    “fantasztikus dolog a számítógép, mindenféle bonyolult ritmusképleteket le tud játszani, sohasem merül ki, de egy igazi dobost nem tud helyettesíteni, mert nem képes berúgni és tévékészüléket kihajítani az ablakon keresztül.”

    Kedvelés

  4. lucia

    aureliano: én ezt úgy fogom fel, hogy a Pink Floyd lépett ki Roger Watersből, nekem az ante korszakja a zenekarnak már csak szódával megy el, Waterstől pedig még a pros and cons of hitch hiking is tetszik, pedig arról még én is elismerem, hogy furcsa album. de lehet hogy csak bejönnek nekem azok az érett férfiak, akik olyasmiről csinálnak popzenét, hogy meghalni a háborúban.

    Kedvelés

  5. Porcelán

    Pedig én támogatnám, a Sohár Anikó látszólag úgysem ér rá, a kiadó meg szerintem már el is felejtette, hogy ki az a Pratchett.
    Amúgy én most a Thief of Time-ot olvasom éppen…

    Kedvelés

  6. lucia

    isolde: 1. én is így gondolom, de a Sohár Anikó, illetve a kiadó szerintem nem. 2. az tök jó lenne, április 14., mondd, hogy addigra itthon leszel!

    Kedvelés

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .