Egyébként visszarázódtam a munkahelyi légkörbe, és tegnap ismét lenyűgöztem a munkatársaimat azzal, hogy tudok angolul (ezen mindig nagyon csodálkozom, mert ugye a bérpapíromon "fordító" áll, mint munkaköri megjelölés). Küldött ugyanis valamelyik külföldi partner egy listát, hogy ezt a tizennyolc dobozfeliratot kellene lefordítani SOS, még tegnap, mert küldik a nyomdába. A szövegek olyanok voltak, hogy "TFT display", illetve hasonló nehézségi fokú darabok, úgyhogy tíz perc alatt némi álmodozással együtt is végeztem, és nyomtam egy reply-t, cc-zve a belső illetékesnek is, hogy nyoma maradjon. Fél órával később kijött hozzám az egyik cégtulajdonos, hogy megdicsérjen, majd a gazdasági vezető is mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, éppen csak a standing ovation hiányzott, de hát végül is örültem, hogy örülnek, így vagyunk mi ezzel itt.

Arról már nem is beszélve, hogy ma kaptam egy szál orchideát azon az öt méteren, ami köztem és a mosdó ajtaja között van, amikor felálltam, hogy kimenjek, az esemény romantikus vonalából némileg visszavett ugyan, hogy éppen egy vadrózsaszín borítású szárnyas betétet próbáltam rejtegetni zsebetlen öltözékem lévén a hátam mögött, de aztán sikerült sikkesen a másik kezemmel átvenni a virágot, szóval egyszerűen nem értem, mire próbáltak azzal célozni, amikor gyerekkoromban azzal fenyegettek, hogy majd ha a nagybetűs élet.