a renomémról

10 hozzászólás

Ja, és még azt szeretném tudni, hogy sokan fognak rajtam nagyon röhögni, ha legközelebb bicajjal megyek a Tandembe csütörtökön, viszont taxival vitetem magam és a kerékpárt haza? A védelem érvei:

  1. Nincs lámpám. Addig még lehet, a Sors számtalanszor bizonyította már nekem, hogy tud meglepetéssel szolgálni, de úgy érzem,a status quo-ból kell kiindulnom.
  2. Hazafelé az út végig hegynek fel visz, a Farkasréti temetőig, és még azon is túl.
  3. Nem szeretek inni és vezetni, bár bicajjal még nem próbáltam.

Na?

10 thoughts on “a renomémról”

  1. lucia

    pajo: ó, mennyi halálos veszélyt nem vettem még figyelembe. valszeg azért, mert leragadtam annál, hogy áthajt rajtam egy kamion, ez a karós pl még eszembe se jutott soha.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  2. lucia

    vic: a budataxi biztosan csinál ilyet, de szerintem a többi is. csak úgy kell már eleve hívni a taxit, hogy bicaj szállítására alkalmas kocsit küldjenek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  4. pajo

    A bölcs sors úgy rendelte, hogy az életnek egyetlen bejárata, de számtalan kijárata van. Szóval, ha meg akarsz halni (1. elütnek 2. szívinfarktus 3. árokbadőlés közben átszúrja a tüdődet egy karó), találsz rá más megoldást. Úgyhogy taxi. Más szerintem.
    (Tényleg működik a linkelés. Boldog vagyok.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓
  6. kedd

    Szerintem ez egy logikus elképzelés.
    De gondoltál-e arra, hogy szomjad csillapítása után a logika előtt új dimenziók nyílnak majd?
    Szóval szerintem akkor fognak sokan röhögni, amikor haza is bicajon indulsz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .