ICQ

Aztán persze nem mentem moziba (jöjjön a mozi hozzám, ha akar valamit),
hanem hazagyalogoltam a nyugatitól aquincumig, és akkor már nem is
voltam nyűgös. Asszem, engem időnként alaposan meg kell sétáltatni,
hogy jó legyen a közérzetem.

Az este további része nagyon durva volt, például hosszú évek után
felraktam megint az ICQ-t, hogy mást ne is említsek. Azért raktam fel,
mert mostanában az angeles sorozatot nézzük, és nekem folyamatosan az
motoszkált napok óta a fejemben, hogy én ismerem ám az Angelt, fel kéne
hívni. Aztán inkább felraktam az ICQ-t, és tényleg ott volt. Jövőre
lesz tíz éve egyébként, hogy megismerkedtünk, akkoriban még max
nyolcjegyűek voltak a UIN-ok, és ha valaki leemesgézett, akkor az nagy
valószínűséggel nem egy török fiatalember volt, aki a farkáról küldött
kép segítségével próbál lelki társat találni. És akkor az Angel
leemesgézett, mert egy hasonló nevű és lakcímű lányt keresett (ja, ezek
még azok az idők voltak, amikor nagyjából fent volt a nevem és a
lakcímem), és aztán találkoztunk is (első találkozásunkkor például a
Duna Pláza volt megbeszélve, az Angel viszont már Budáról követett
engem titokban), és elég sok mindent végigasszisztáltunk egymás
életéből. Vele láttam először (még moziban, rengeteget jártunk moziba)
a Pitch Blacket. Tőle kaptam az első Pratchettemet. Szóval komoly
dolgok kapcsolnak bennünket össze, bár időközben kissé eltávolodtunk –
immár nem két, hanem három hévmegállónyira lakunk egymástól, – de tök
olyan volt, mint régen, és egy csomó olyan dologra emlékezett rólam,
amire még én sem feltétlenül, például hogy már akkor, pisisként óvtam
őt a közgáztól és a közgázosoktól (az előítéleteim
konzisztenciája  azért megnyugtató, valamikor majd megosztom itt a
világgal a bölcsészekről és a műegyetemistákról szóló filozófiai
álláspontomat is), meg hogy régen is mindig úgy mondtam, hogy
állapodjunk meg feltételesen a hétfőben (az olyan távoli, misztikus
időpontokkal kapcsolatban, mint a jövő hét, vagy akár a holnapi nap, én
nem igazán merek biztosan állítani semmit), ja, meg azt is mondta, hogy
mindig eszébe jut, ahogy könyvből tanultam a spanyolt autodidakta
módon. Szal nosztalgia volt durván.

A version viszont sehol nem volt, bár belemondta a telefonban, hogy
sehol nincsen (mintha valami nyelvtanfolyamot is emlegetett volna, de
az valószínűleg csak a hagymázas látomásaim része volt). A version már
nem vegyül a tömegekkel, mióta celebritás lett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.