2006. június 7., szerda
Hát
ez történik most a kommunában, amúgy meg dezertőr vagyok, és bár itt is 17 fok, de a rendelkezésemre áll 1 db takaró és egy db notebook. Amúgy az előbb megpróbáltam a rendszergazdát rávenni, hogy ő is írjon bé logot, mert akkor már csak a Márkóból kéne kicsikarni egyet, és a világ megismerhetné a valóságot a kommuna minden tagjának szemszögéből, de hiába mondtam neki edukációs hangsúllyal, hogy látod, a patkány bezzeg ügyes, a patkány is tud blogot írni, miközben a fiúm a plüsspatkány tappancsaival ütögette a billentyűzetet, a rendszergazda felszólított, hogy ne hasonlítsam a játékaimhoz, és egyáltalán, kezeljem őt tisztelettel. Egyébként meg nem érti, mit akar a Titi az ő gonosz
torkától.
2005. augusztus 30., kedd
Izolda empátiáját ismételten lángragyújtotta konstans szörcsögésem és
könnybelábadt tekintetem, úgyhogy elküldte az egyik sofőrt, hogy hozzon
nekem neocitrant. Ezzel sikerült annyira legyengítenie, hogy gond
nélkül a hatalmába keríthetett mentálisan, és átvihette rám az
akaratát. Az eredmény: az országnak további egy napot kell várnia egy
bizonyos mp3 lejátszó magyar nyelvű leírására, viszont Izoldának van
ac3 codecje, amivel hangot varázsolhat a Sin City alá.
Gyerekkoromban a műfordítás valami varázslatosan emelkedett
tevékenységnek tűnt nekem, amit az intellektuális elit végez, lehetőleg
késő este, távol a város zajától és a világi hívságoktól,
tölgyfaborítású könyvtárszobában. Az olyan lábjegyzetektől, mint pl
"fordította: Tandori Dezső"* mindig megképzett előttem ez a műfordítói
archetípus, amint leemel teméntelen könyve közül egy megsárgult
kötetet, és miközben kikeresi a kérdéses szövegrészt, bele-beleolvasgat
a műbe. Lelkét ilyenkor elönti a Szép és a Jó. Namármost Titi -
nevezzük most már csak így -, aki műfordító, sőt, többünkhöz hasonlóan
papírja van arról, hogy végtelenül intelligens, ráadásul bugyit is
rendszeresen vált, a következő belső monológot osztotta meg velem az
imént egy sehogy nem talált Congreve drámarészlet kapcsán:
- Faszom már ebbe a Congreve-be. Ráadásul kettő is volt belőlük, a másik valami rakétát talált fel, hogy dugná fel a seggébe.
Ezúton is kérnék bárkit, aki a tudás birtokában van, hogy ossza meg
velünk William Congreve: The Mourning Bride c. drámájának magyar címét.
A fiúm meg obszcén sms-eket küld, talán abban reménykedve, hogy majd jól kiábrándulok. Na azt várhatja.
* A könnyebb érthetőség kedvéért: itt olyan más által korábban
lefordított idézet a fordításban dologról van szó, mint pl a Shakespeare-ek az Agatha Christie-kben