Sisso úgy döntött, hogy nincs elég dolga, és jövő hétvégére tábort szervezett magához írói szárnyaikat bontogató bloggereknek és egyebeknek. A programhoz annyit szeretnék hozzátenni, hogy ismerve őt, nagyon szórakoztató lesz az együttlét, illetve tök jó helyen lakik, valószínűleg én is lenézek gyerekestül. Jelentkezni az artnersisso@gmail.com címen lehet. Menjetek, tényleg érdemes. Leírás itt:

A három napos "írótáborba" azokat az ismerősöket várom, akik blogolnak, posztolnak, illetve más módon publikálnak és szívesen megosztják, valamint szeretnének közösen, kreatívan kikapcsolódni

július 16. szombat 17.00-ig érkezés, szállásfoglalás

18.00-tól tűzrakás és bográcsban főzés
...21.00-tól nyitott felolvasás hozott anyagból (ha nem frusztráló, akkor egy kortárs író társaságában) laptop használható wifi van a házban
majd vacsora és nyakas bor fogyasztás a színben

július 17. vasárnap

10.00 Reggeli után sétáló szeminárium és kiülés a Zsámbéki-medence peremére, majd egyéni munka

14.00 Ebéd és a írások felolvasása, közös megbeszélése

17.00 A Tényleg szeretsz? című darab ismertetése, amelyet 20.30-tól közösen megtekintünk a Színházi bázis egyik hangárjában a Zsámbék fölötti XX. századi műemlék erődben (utána lehetőség szerint beszélgetés az alkotókkal)
szalonnasütés

július 18. hétfő

10.00 Reggeli után közös kirándulás a Romtemplomhoz és beszélgetés

13.00 Ebéd és relax, igény szerint következő alkalom megbeszélése, majd szórványos távozás

(Akit a részletek érdekelnek az artnersisso@gmail.com címen jelentkezzen. A maximális létszám kb tíz fő lehet, uh a jelentkezési sorrend számít. Étkezés, szállás, színházjegyek helyben (ezeket én szerzem be és ehhez kell hozzájárulás)
hálózsákot, kényelmes cipőt, notebookot, vagy jegyzetfüzetet hozni kell

Megkértek rá, hogy említsem meg itt az LMBT két új kiadványát, egy interjúkötetet, amiben gyakorló vagy leendő leszbikus anyák és meleg apák beszélnek a helyzetükről, illetve egy jogi elemzést az azonos nemű szülőkről és gyermekeikről. Tájékoztató itt van, a kiadványokat innen lehet letölteni.

(Mivel még egyiket sem olvastam (csak Dan Savage-től a The Kidet, ami egy nagyon szórakoztató könyv egy meleg pár örökbefogadásáról, valós történet, de most nem őt akarom reklámozni), nem tudok ehhez sokat hozzátenni).

Írok megint szponzorált reklámot, mert olyan rég volt már ilyen, aki rühelli az ilyesmit, lapozzon.

Ezúttal ez a cég küldött nekem derékmelegítőt, hogy próbáljam ki, és írjam meg a tapasztalataimat. Elsősorban azért mentem bele, mert pont ilyen cuccost próbáltam varrni magamnak, amikor terhes voltam, és a nadrágjaim derékvonala folyamatosan lefelé, a felsőimé meg felfelé tendált, ami borzasztóan idegesített, és most kíváncsi voltam, hogy ez is pöndörödik-e, mint amit én szerkesztettem (ez nem pöndörödik, valószínűleg a dupla réteg miatt).

Amikor a rendszergazdának megemlítettem a dolgot, akkor rögtön elméletet gyártott rá, hogy ugye először bejött a divat pár éve, hogy a lányok csak csípőnadrágot hordjanak, és a menőbb felsők nagy része is haskilógós, és most erre alapozva lehet üzletet csinálni abból, hogy egy harmadik ruhadarabbal tartjuk melegen a köztes részeket (és tényleg).

Kettő példányt kaptam az egyik fekete, a másik nugát, ami a képen ilyen:

Élőben valamivel tompább lilásbarna, és ez nekem pont jó, mert van egy tök hasonló árnyalatú nadrágom (bár a weboldalból ítélve az lesz a menőség, ha színben elüt a nadrágtól és a felsőtől is, de legfeljebb majd nem leszek hiperdivatos). Az otthonom magányában teljesen használhatónak bizonyult a holmi, illetve arra a funkciójára is fény derült, miszerint az enyhe, de mégis zavaró deréktáji buggyosodást (vö. love handle, ott az öv vonala felett) teljesen megszünteti, mintegy fűzőként is funkcionálva. Ettől, és a pöndörödés hiányától felbátorodva kimerészkedtem vele emberek közé is, a derékmelegítő az Avatar sajtóvetítésén debütált ma este, ahol sötét volt és meleg, szóval nagy kihívásoknak nem kellett megfelelnie, ha azt nem számítjuk, hogy tőlem teljesen szokatlan módon magamba tömtem egy közepes adag pattogatott kukoricát, illetve fél liter kólát.

Utána viszont a kis blogger barátaimhoz is beugrottam a kocsmába, ahol teljesen spontán módon észrevették, hogy jé, olyan derékmelegítőm van, amilyet nyerni lehet a freeblogon, illetve a közvéleménykutatásom során verbálisan azt az eredményt ikszelték be, hogy "nem, nem néz ki hülyén", illetve a "ki mit kapott a blogja jóvoltából" témafelvetésre alie kívánatosabb zsákmánynak ítélte az mp3-aknál, amiket ő szokott kapni (ha nem számítjuk a férjét, akihez szintén bloggal jutott hozzá, ezáltal közvetve a lányaihoz is, de ilyesmit szerintem egy szolgáltató vagy kommentelő sem ajánl, még fényképes posztért cserébe sem).

Viszont a legmeggyőzőbb rész az volt, amikor este hurcoltam ki a megrakott kukát az utcára csípőnadrágban és derékig érő kabátban, és következmények nélkül hajolgattam, meg minden (és most mindenki képzeljen ide egy motázsvideót, amint lucia kukához hajolgat derékmelegítőben, gyerekjátékok után hajolgat derékmelegítőben, a krumpliföldön hajolgat derékmelegítőben, a strandon szalad lassított felvételben lobogó hajjal, vidáman, bikiniben és derékmelegítőben, majd vágás, szervkereskedelmi feketepiac, ahol elkínzott arcú, didergő emberek vesére alkusznak, ők nem vettek derékmelegítőt).

Asszem, ebből kihoztam, amit ki lehetett.