...avagy bejegyzés rengeteg linkkel.

A távcső az csuda egy dolog, viszont mióta megvan, vagy nem vagyok itthon, vagy felhős az ég, egyszer sikerült egy másfél órányi részlegesen tiszta égboltot elkapni, az jó volt. Először is kiderült számomra, hogy igazából rengeteg csillag van (tudom, szokták ezt mondani, de látni azért más), másrészt kicsit zavaró, hogy nem táblázzák ki őket, mert így még azt sem tudom, hogy tényleg azt látom-e, amit szabad szemmel kipécéztem. Szerencsére kaptam az eszközhöz egy programot, amivel, miután megadtam neki, pontosan hol vagyok és mennyi az idő, élőben követhetem az égi csillagállást, ráadásul ebben feliratozva is van, hogy mi micsoda. Úgyhogy amíg el nem jön a jobb idő (bár rügyezik az orgonabokor, és a szomszéd diófának előbújtak a levelei, szóval lehetne rosszabb is így decemberben), addig szorgalmasan tanulom itt a számítógépes eszközön a mi micsodát. Örömmel konstatáltuk, hogy van Zsiráf csillagkép, ami teljesen olyan, mint a Zsiráf (a görögök tevefejű párducnak nézték, ez korrekt leírás), és Magyaroszágon egész évben látható, különösen decemberben.

Ami a mikroszkópot illeti, először is szeretném tisztázni, hogy aki tényleg szép mikroszkópos képeket szeretne látni, az nézegessen errefelé (a harmadik helyezett különösen romantikus), mert itten amatőrök laknak. Akik nagyon sajnálják, hogy nincsenek mikroszkópszakértő ismerőseik, akik tényleg értenek ahhoz, hogy mit hogyan kell nézni, és mi micsoda a nagyításban (ezek sincsenek kitáblázva, túrhatom a netet orrvérzésig), viszont borzasztó lelkesen pakolnak minden hülyeséget a nagyító alá, mint süket a csöngőt.

Először végigvettem a mellékelt anyagokat, a hagymahéjat meg a légylábat meg a fát, ilyenek, azok tök szépek, csak gyáriak. Utána raktam az eszköz alá szalvétát, csapvizet, feketeribizli-szörpöt, szemránckrémet, újságpapírt, satöbbi, ezeket most nincs kedvem egyesével beigazgatni, de vannak köztük szépek. Sőt, feketeribizli-szörp után meg is nyaltam a tárgylemezt, de az meg olyan intim dolognak tűnik, pedig abban nagyon kíváncsi lennék, mi micsoda (a legtöbb izé a fehérvérsejtre hasonlít, mások meg bőrdarabkákra, az lehet?), mindenesetre az is kiderült, hogy ovulációkor a nyál a megnövekedett sótartalom miatt páfrány alakú kristályosra szárad, ezt majd kipróbálom.

Aztán a nyálról eszembe jutott a vérem, szerencsére a halloween-buliról maradt koktélkészítő injekcióstű, és bár magamat megszúrni nem olyan könnyű, mint a fejemben tűnt, de azért sikerült. Íme, a vörösvérsejtjeim:



És megfigyeltem a fibrinogének fibrinné alakulását, ha jól emlékszem még középiskolából, hogy ez az, amikor a vér megalvad, a víz belőle különválik, vagyis inkáb az összetevők zsúfolódnak össze, és fibrinszálak alakulnak ki. Arra már nem emlékszem sajnos, mitől, de tényleg odamozognak egymáshoz, tök izgi.



De persze igazából a kisméretű állatok lennének az igaziak, csak ilyenkor még a pocsolyában sem él meg semmi, hiába reménykedtem. Viszont egy szerencsés körülmény folytán belefulladt a tokaji aszúmba egy két milliméteres muslica, akit egy szaloncukorpapír segítségével kihalásztam, és eltettem későbbi felhasználásra, utaztattam pár kilométert, majd víz segítségével leválasztottam a papírról, és elhelyeztem az üvegen. Azt hittem, túlságosan megviselt lesz ahhoz, hogy bármit mutasson, de tök aranyos volt, csak egy kicsit nagyon csillogott, úgyhogy rápöttyintettem egy egész csepp vizet, hátha segít, és tényleg.



Valahol asszem volt egy döglött légy is a lakásban, de azt nem találom, meg szerintem nagy is lenne, mindenesetre ezt a vadat alaposan megnézegettem, a mellkasi szőrzete különösen megható volt (mármint hogy ilyen is van nekik, rájuk fér, meg minden).

Mindensetre távlati terveim is vannak, mert a mikroszkóphoz ráadásul még egy adag garnélarákpetét is mellékeltek instant tengervízzel és élesztővel, mint táplálékkal, úgyhogy 2010 eleje nem lesz itt nálunk eseménytelen.