settenkedve lopakodó

2006. június 9., péntek

blogcsalád

Jut eszembe, tegnap kiderült, hogy a Márkónak is van blogja a kommunában, mi több, neki már akkor volt, amikor elmaradottabb szerzetesrendek még kézzel másolgatták szorgosan a kódexeket, ennek ellenére felmerült bennem a gyanú, hogy talán nincs teljesen tisztában a blogolás koncepciójával, e tevékenység dinamikus, repetitív jellegével, amely mintegy a dolog gerince és alapvető jellemzője.

De asszem, inkább nem szólok neki, mert kiszámíthatatlan, veszedelmes természete van. A rendszergazdával is kiabált, amikor a rendszergazda a cég költségére el akarta küldeni Svájcba.

Ezzel lucia 15:21-kor szórakoztatta magát. Még nincsenek kommentek
Kategóriák: kommuna, márkó
Fõoldalra ajánlom!

2005. szeptember 16., péntek

Márkó meg az isten maga, persze próbálja titkolni, de én átlátok rajta. Felhívom, hogy router újraindít, szerver újraindít, azt mégsincs céges net, erre csak annyit mond, gondolkozik rajta. Így visszagondolva, éreztem akkor valamí csí- vagy karmaáramlást, legalábbis meleg lett vagy mi, mindenesetre harminc másodperccel azután, hogy lerakom, van net, ő persze játssza az értetlent, mert szerény.

Márkó több istennél. Ő a számítástechnika Gyurcsókja.

Ezzel lucia 13:57-kor szórakoztatta magát. Még nincsenek kommentek
Kategóriák: márkó
Fõoldalra ajánlom!

2005. szeptember 15., csütörtök

Tegnap végül is nem mentem kékrózsázni, hanem hazaérkezés után ájultan ágybazuhantam, és démonokról álmodtam, akiknek királynője vagyok. Azazhogy csak álmodtam volna, ha nem hívnak fel hárman, hogy megyek-e kékrózsázni, bár elég lett volna, ha csak egy, de valószínűleg biztosra akartak menni. Aztán amikor már épp tényleg bealudtam volna, felhívott a rendszergazda is, és testi örömöket helyezett kilátásba, ha felvonszolom hozzá démoni enmagam. Mivel vannak dolgok, aminek nem tudok ellenállni, mentem. De nem kellett csalódnom, tényleg adott nekem enni, hentestokányt. Amikor húsz perc múlva visszaérkeztem, Márkó, aki a rendszergazdának csupán egy (és az egyetlen) alkalmazottja, nekem viszont aranydíszítése az én életemnek - senkivel nem lehet olyan csodálatosakat hallgatni egymás mellett órákon keresztül - még mindig ott bütykölt az irodarészben, de sebaj, gondoltam, ő bütyköl, én alszom. Ez a terv jó darabig működött is, utána viszont leszállt az éjszaka, amely sötét varázsával kihozza az állatot a legszelídebb katolikus informatikusból is, és az éjféli órán bizony arra ébredtem, hogy Márkóból dal fakadt. Egy ideig lenyűgözve csodáltam őt titkon és távol (csodálatom oka egyrészt az volt, hogy tudja az összes, Slágerrádión leadott szám pontos szövegét, másrészt az, hogy a dallamát viszont egyiknek sem), de amikor csettintgetni is kezdett hozzá, úgy véltem, ez már biztosan a szakmai fejlődése kárára fog válni, úgyhogy felhívtam a rendszergazdát, és tájékoztattam a fennálló helyzetről. A dal nemsokára elnémult, én visszatérhettem a kényszerképzetemhez, hogy nekem aludni kell, és a világ rendje is helyreállt.

Ezzel lucia 14:59-kor szórakoztatta magát. Még nincsenek kommentek
Kategóriák: márkó
Fõoldalra ajánlom!

nonprofit reklám:

másik blogom:

a megesett leányról

kommunikál:

levél luciának

lájkol:

kiemelt kategóriák:

csernobil, avagy törött atomerőművek dicsérete (ukrajnai körutunk hiteles története)

temető, avagy fél lábbal a sírban (a váci temető leletmentésének krónikája)