Az olvasóeszköz teljesen jól működött, a benne lévő 3G többeknek életmentő volt, itt a hegyekben is. A böngészője mindent megjelenített használhatóan, kivéve a videókat, és egyszerre csak egy oldalt tud letölteni (tehát felugró ablakokat nem). Ja, és olvasni is lehet rajta.

A felhasználói véleményekről annyit, hogy az utazás közepétől kábé nem láttam, mindig kölcsönben volt valakinél, majd ma reggel azzal a megjegyzéssel kaptam vissza, hogy "ez nagyon tetszik nekem, úgyhogy két lehetőség van, vagy megtartom, vagy összeköltözünk".

Annyi mindenről írhatnék, de annyi mindent kell olvasnom.



(Hallelujah)

Szóval van az, hogy még novemberben megrendeltem a Kindle-t, a rendszergazda rögtön közölte is velem, hogy szerinte az hülyeség, mert a sötétben nem látszik (nem véletlenül nem járunk, vagy ilyesmi). Utána egyszer csak azon kaptam magam, hogy amikor éppen nem pasizási tanácsokkal lát el, akkor a Kindle-ről kérdezget, formátumokról meg a böngészőjéről, és akkor egyszer csak beismerte, hogy hát az történt, hogy megrendelte. Konkrétan sikerült magát rábeszélnie engem eszközként használva, noha én igazán nem bátorítottam, de megérdemelte, mert az évek során ő is rábeszélt az akciós vízforralóra, az akciós ágymelegítőre, az akciós szivargyújtós kerékcsavarozóra, meg az akciós rizsfőzőre, és ezek csak a kiemelt itemek (nem bánok semmit).

Utána rendelt hozzá lámpás tokot, meg is kapta, majd egyszer csak hívott, hogy nem akarok-e hozzá másfél dolláros műanyag tokot, mert akciós, akkor sikerült lebeszélnem a neonszínűről. Azt is megkapta, mindenféle kiegészítőkkel együtt, de az eszköz maga még mindig nem lett feladva, mert Európa az egy elnyomásban tartható vidéki provincia nekik* (ahova egyébként másfél dolláros tokot sem szállítanak, csak négy dollárosat). Erre hivatkoztam akkor is, amikor a rendszergazda megkörnyékezett, hogy nem írunk-e feedbacket a szállításról, hogy én ilyeneknek nem.

Január 7. óta meg felforrósodtak a vonalaink, mert az volt megjelölve a szállítás első lehetséges időpontjaként. Az U. valószínűleg meg is érezte a szabadon lebegő vágyakozásomat Megrendelt Dolgok iránt, mert a Sportaktív váratlanul leszállította például a legmagicemet, amit még júliusban rendeltem meg (majd két héttel később kaptam kölcsönbe egyet karácsonyig, csak ezért nem izélgettem őket érte). Ma meg egyszer csak jött a levél, hogy a rendszergazda számlájáról levonták az összeget, úgyhogy gyorsan megnéztem a státuszomat, és nekem is kiírták, hogy holnap postázás, készüljek a jövő hétre, volt nagy öröm.

Mindenesetre, tekintve, hogy mennyire alacsony az én türelmi kvóciensem, és mekkora megpróbáltatás nekem bármire bármennyit várni, most már kifejezetten elvárom, hogy amikor megérkezik a Kindle, attól változzon meg az életünk, kerüljön szivárvány az égre, klassz sorozatok egész armadája jelenjen meg, emeljenek a kiadók ívdíjat maguktól és üljenek galambok a verebekhez.


* Vagy egyszerűen csak tudták, hogy 2010-ben Nem Történhetnek Jó Dolgok.

A mr.a.-t (nem járunk, vagy ilyesmi) mindenképpen ajánlanám salesszemélynek (lehet, hogy az is?), mert nagyjából három szóval elintézte, hogy mit kapjak magamtól karácsonyra, noha eredetileg nem azt akartam.

Pedig egyáltalán nem úgy tűnt, mintha bármi szándéka lenne, amikor pár hete átjött, és már-már unottan a kezembe nyomta az új Kindle-jét, hogy tessék, játszhatsz vele. Semmi olyat nem mondott, nézd, milyen szép, és mennyire kézre állnak a gombjai, és milyen szép, és nem is volt olyan drága, és tök szép. Azt, hogy milyen szép (nagyon) én mondogattam a következő nagyjából egy órában, hol neki, hol az időközben véletlenszerűen szintén megjelent Tarhonyakártevőnek (vele sem járunk, vagy ilyesmi), hogy ne tűnjön annyira szóismétlésnek. Mert tényleg nagyon szép (a képe), és ezt az egyetlen mentséget tudom felhozni én, aki többek között azért vettem tavasszal netbookot, hogy azon esetleg útközben olvasni is tudjak, ha muszáj. Vagyis van egy másik mentségem is, de azt majd a végén.

Mr.a ezek után még mindig nem tanúsított semmilyen rábeszélő jellegű magatartást, hanem taktikusan, mintegy jelzésértékűen Amerikába távozott több napra, mint amennyi alatt az amazon.com kiszállít belföldön. Én viszont nem mindig veszem az univerzum jeleit, úgyhogy addig harcoltam a kísértés ellen, amíg olyan 20 órával az a. hazaindulása előtt be nem következett a bögrés ügy*. Arról meg fogalmam sem volt, hogy nonbrit európaiként másodrendű világpolgár vagyok, bár valamit eddig is sejtettem, de ez az Amazon-policy azért kábé olyan, mintha csak a busz felső részébe ülhetnék, csak nem olyan jó a kilátás. Mondjuk ilyenkor az ember ugye alázatot gyakorol, és örül annak, hogy nem például Közép-Afrikába született, ahol nincs 3G lefedettség**.

Viszont akkor is felháborító, hogy az Amazon Európába már csak karácsony után hajlandó Kindle-t szállítani (a névnapomra tippelte a beérkezését), még szerencse, hogy a gyerekem az anyukájától távirányíthatós markológépet és versenyautópályát kap a mitrászos ünnepre, így nem lesz zokogás a természet újjáéledését jelképező műfenyő alatt (hanem tippem szerint hamar lefektetem, hogy nyugodtan játszhassak), de akkor is. Mindenesetre addig is gondolatkísérleteket folytatok, amibe tettestársként és tesztmérnökként az a.-t is belevonom, ma például kikísérletezte nekem, hogy a meglévő pdf-eim konvertálására (van egy halom szakkönyvem ilyen formátumban) melyik a legjobb módszer (a Kindle saját konvertere nem túl jó, az A4-es pdf-ek olvashatatlanul lekicsinyülnek, viszont az a. természetesen talált megoldást). Amikor írtam neki, hogy de ne vacakoljon ezzel, azt felelte ellentmondást nem tűrő betűtípussal, hogy IT'S FOR SCIENCE.

És ugye tényleg meglepően nagyon szép a Kindle olvasófelülete, nem bulshitting a reklámszöveg, és nagyon kézre állnak a gombjai, de azért ugye a végső érv az itt van.


* Naponta több liter teát elfogyasztok, kábé sheldoni kritériumokkal elkészítve, csak abban a bögrében, olyan és annyi cukorral, 90°C-os vízből, satöbbi, satöbbi. A szóban forgó bögre egy pontosan megfelelő méretű, nagyon szép festett agyagbögre, bár igazából eredetileg vörösben szerettem volna olyat, és ez barna, virágjellegű motívumokkal, csak sürgős volt, azért nem vártam ki a vöröset. Viszont időközben nagyon megszerettem a meglévő barnát, kimondottan illett mindenhova, jó volt ránézni, ennek ellenére az adott teaüzlet-lánc boltjaiban mindig megnéztem, nincs-e vörösben is. A szóbanforgó hét keddjén megláttam vörösben, és sokáig álltam előtte vívódva, majd lebeszéltem magam róla, mondván, hogy nincs szükségem két szent teásbögrére, és ez hiába szebb, akkor is már a másikat szeretem jobban, és ne konzumáljunk már ész nélkül, satöbbi, és egy nagy sóhajjal elsétáltam, igen büszkén magamra, amiért ilyen érett, felnőtt, zenesen megvilágosodott lélek vagyok, aki felismeri az Univerzum csábítását a léhaságra és a dolgok elértéktelenítésére, és képes ellenállni neki.

Szerdán eltört a barna bögre. Megragaszthatatlanul. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy mégiscsak hülye vagyok a jelekhez, és az Univerzum az összes nirvánájával együtt talán mégis azt szeretné, ha nem képzelném magam Bódhiszattvának, hanem megvenném a négy számítógépem mellé a Kindlét is.

(A négy számítógépet meg tudom magyarázni, de nem fogom).


** Az Amazon értelmezésében a "globally" azt jelenti, hogy "mindenhol, ahol olyanok élnek, akik számítanak".