Tegnap megvolt a Halloweenes buli, nagyjából délután kettőtől hajnali fél kettőig. Nagy konyhai előkészületek végül nem történtek, mert dolgoznom kellett, viszont a listán napok óta repkedtek a kinek van kölcsönbe piros cipője (nagyon örültem, hogy végre értelmet nyert a négy darab piros cipőm létezése), panamakalapja, vörös rúzsa, kék szemhéjfestéke és LAN kábele jellegű titokzatos kérdések.

A jelmezversenyt a házilag készült kategóriában egyértelműen Hoffmann Rózsa nyerte, aki annyira autentikus volt, hogy amikor beöltözött (én közben valami mással foglalkoztam), kifejezetten meglepődtem, hogy ki ez a decens nő, és ki engedte be hozzám. A legfárasztóbb szóviccjelmez a kékhal állú herceg volt, a legszexisebb (abszolút szubjektív megítélésem alapján) Sarah Connor, a legjobb kölcsönzői pedig Batman (Darth Vader kesztyűvel, mert a batmanes éppen kifogyott). A legköltségesebb minimáljelmez kategóriában a pálmát a cukrosbácsi vitte el (aki hagyott egy organikus csokifagyit és egy tejszínes-banános Haagen Dazst a hűtőmben), a legkevésbé költségeset pedig a "kisebbségi komplexusnak akartam öltözni, de még ez sem sikerült". Volt még vörösiszap-katasztrófa (kis képzelőerővel felcserélhetően néztek ki Babilon feslett paráznájával), darkos hastáncosnő, boszorkány, halott floridai rendőr, superman, a többire sajnos nem emlékszem, de idővel körbejárt a Hoffmann-paróka, a panamakalap, a napszemüvegek és a sikoly-álarc, ún. fúziós jelmezeket képezve (a művért még időben elkoboztam).

Én (továbbra is a munkára hivatkoznék) a szekrényből előrángatható dolgokból gazdálkodva legfeljebb a legelvontabban szimbólikus versenyben indulhattam volna, mint pikk dáma (vö. mi, az Alice Csodaországbanból?), fekete estélyiben, tiarában, hurkapálcára erősített fekete pikkszimbólummal, ászos fülbevalóval (mert ugye az ásszal keverés az önfőbelövés okozója, vö. szimbolika), mosolyomban halvány szomorúsággal (bár némileg jobb kedvre derített, amikor olvastam a szüzsében, hogy Herman találkozik ugyan Lizával, de gondolatai a kártyaasztalnál járnak, és ezt látva a kétségbeesett Liza a folyóba veti magát, mert ez arra utal, hogy vannak nálam is hülyébbek párkapcsolatilag).

Az este kérdését Babilon feslett paráznája tette fel, aki elolvasta az interneten, hogy ő egy hétfejű, tízszarvú szörnyetegen érkezett, és mindenkit meginterjúvolt a szarvak feltételezett eloszlásáról, majd a válaszokat excel-táblázatban rögzítette. Az este fénypontjai számomra azok voltak, amikor a pszichiátriai dolgozók (nem jelmez) az udvaron freestyle rapet nyomtak a munkaügyeikről, amikor superman az erkélyen azt mondta nekem, hogy nem érti a magánéleti szomorúságaimat, mert ő olyan lánynak ismer, akiért harcolni is érdemes (erkélyjelenet! superman! bókok nagyestélyiben!), illetve amikor Batman, akinek a bulikon tíz körül le szokott koppanni a feje, hajnali fél egykor még javában ropta, majd kijelentette, hogy ez az év eddigi legjobb bulija volt, simán.

Utána búcsúzóul még elénekelték a Titkos üzenetet hatan a capella. Több dallamra.

Ma elcsaltam alie-t a malackaraj-gyűjtésre, keresztül-kasul autóztam Dél-Budát, Pesten találkoztunk agnusszal is, és trash-day volt rockerromantikus öngyújtóval (én) és rózsa alakú hűtőmágnesekkel (mindenki más), illetve a kisállatbolttal, ahol agnus azt mondta, hogy "ezek élnek? Szegények", pedig most jó passzban van, alie elmesélte egy volt pasiját, aki olyan szegecses nyakörvet hordott, én meg még mindig nem találtam magam, de hazajöttem, és rájöttem, mi leszek Halloweenkor.

Lefordíthatatlan szójáték Kulturális utalás leszek, elvégre mi az életünk? Játék!

(Aki ebből rájön, azért ne kommentelje be).

Idén is lesz nálam Halloween-buli, opcionálisan beöltözős, csak még nem tudom, mi legyek, de nem baj, mert van időm. A tematika idén is a szexi és/vagy ijesztő, úgyhogy öltözhetnék például pornózó magyargárdistának, ami mindkét feltételnek megfelel, de már lenyúlta előlem az élet (és egyébként is), vagy egyedülálló anyukának, de azt már unom, esetleg fogorvosnak.

Mindenesetre van még két hetem erre és a gasztroötletekre (a habcsókcsontok, a boszorkányujjak meg a véres agyvelő koktél átjön tavalyról, a zselésített mályvacukor-szemgolyókat még ki kell kísérleteznem, faragott tök akkor lesz, ha lesz ilyenekre időm, vagy még egyszer becsönget a gyerek alvásidejében a térítős pasi, lehet, hogy ki kellene raknom egy Dávid-csillagot / pentagrammát a postaládára), a koponyák a helyükön, a tavalyi vendégek kreálta fali installációkat nem szedtem le azóta, és kineveltem egy újabb generáció hálósító pókot. Továbbá most rajzanak itt valamiféle tényleg hatalmas, fekete meztelencsigák esténként (illetve valami rejtélyes okból a buli szempontjából kevésbé releváns katicák, bár minden tud ijesztő lenni, ha elég sok van belőle).

Továbbá ezúton üzenném 2010-nek, hogy van még két és fél hónapja arra, hogy összeszedje magát, mert bár sok szempontból irigylem magam mostanában, és nagy átlagban pluszban vagyok, de azért rengeteggel lóg még nekem, ha nem akarja, hogy 2011 a vendetta éve legyen (melynek során 2010 meggyalázott hullájának darabjait a kapura szegelem, okulásul az utána jövő éveknek).

Időközben megijedtem, hogy én végül is nem voltam szexi, ellentétben a gót jellegű többi lányok tömkelegével, de azután feldühödtem, és az L. rendszergazda-tanfolyamának anyagára támaszkodva (google it) megtanultam, hogy kell rarnyitót telepíteni parancssorból, utána meg megtanultam, hogy kell belépni rendszergazdának parancssorból, majd telepítettem rarnyitót, úgyhogy meg tudtam nézni az agnus által küldött képeket, amikből kiderült, hogy vaku segítségével azért látszik, hogy a ruhám alatt szexi vagyok (ez ilyen ars poetica is lehetne). Krumplival.

Na lezajlott a buli, és rácáfolt az összes félelmemre, sőt, az adott szempontokból az összes várakozásomat felülmúlta.

Egyrészt attól tartottam, hogy senki nem fog beöltözni, de mint kiderült, igazából szinte mindenki csak az alkalomra várt, hogy valami félelmetesen szexinek öltözhessen, és a fődíjat egyértelműen ex-Bright vitte el, aki nem csak hogy mellszőrzetet villantott a flitteres (tíz centis) dollárjel-medálja alatt, de a dekoltázsát libazöld bársonyöltöny keretezte zebramintás hajtókákkal, és lélektanilag is végig szerepben maradt, tisztára olyan volt, mintha rátalált volna a hangjára. Brainoiz és AnnGel a britesen visszafogott boszorkány-vámpír párost hozták, az utolsó gyűrűig és mesterségesen őszülő halántékig, borzasztó autentikusak voltak. Isolde vörös démon volt, asszem, pókokkal, de igazából a fekete, rövid paróka állt neki a legjobban szerintem. A fekete, rövid parókát az L. hozta a fején, aki Edward Norton Commandernek öltözött, egy Edward + Norton Commanderes pólóban, kapitányi sapkával. Kimondottan csinos volt, bizarrul vonzó dolog egy kapitányi sapka.

A legpratchettesebb jelmezt Sabolc viselte, aki a patkányok halálának öltözött, fekete rúzzsal, meg minden, Tarhonyakártevő pedig környezeti ártalmaknak, az elemről működő fényszennyezéstől kezdve a kihaló állatok pusztulásán át egészen a vizuális szennyezésig. Alie goth könnyűvérű lány volt feketére festett hajjal, nagyon csinos kombinéban, miniszoknyában és tüllekben, Sulemia pillangó (szerintem éjszakai, mert már sötét volt, amikor jött), harisnyatartóban meg minden, Cippo megvalósitotta a csillagfejű csavarhúzót (meglett az anya egyébként), Kardigán Alex a Mechanikus narancsból, Agnus végtelenül autentikus Lady Gaga, szőke parókában, rovarszemüvegben, nyafka hanggal, de neki valahogy még ez is jól állt, Suematra szexin vonaglott luxusprostiként, kimondottan csinos volt, én meg gonosz boszorkánynak öltöztem (bár az L. szerint a blogomnak). Így pucol krumplit egy gonosz boszorkány slash blog:



A másik félelmem az volt, hogy éhen fognak halni a vendégek, de ehelyett maradt kábé két heti kajám. Én csináltam baconbe tekert, tojásos gombával töltött csirkét, meg egy tepsis-krumplis karajt (ilyesmit bármikor tökéletesre, de egy linzert elkészíteni már nem tudok), Tarhonyakártevő megkereste a malackarajos hentes, és olyan marhát vett tőle hamburgernek, hogy én még nyersen is elcsipegettem ma egy részét, plusz készített sült zöldséget, mr.a egyenesen pácolt kacsamellet és wellington-bélszínt hozott, ami állati jó lett, meg voltak még mindenféle kóbor rétesek és brownie-k. És a kikevert palacsintatésztát meg se sütöttük. A véres agy klassz lett, most már bármikor, bal kézzel, csukott szemmel, fél lábon, hat másodperc alatt (hátulról sliccből szárazon, ahogy ex-Bright mondaná).

Meg attól is féltem, hogy unatkozni fognak, hát nem unatkoztak, a társaság fele konkrétan végigtáncolta az éjszakát koreografáltan, a másik fele elegyedett, én voltam a legnyomibb, de én is csak azért, mert egyrészt az alkohol előhozza belőlem a magánéleti válságot, másrészt aznap délelőtt derült ki, hogy lehet, hogy januárban költöznöm kell, ami a tél közepén, gyerekkel nem fun, harmadrészt az este közepén eszembe jutott, hogy én azért szoktam házibulikra járni, mert azokon gyakran találni a sarokban ülő, cinikusan néző, csendes, kicsit sznob, ugyanakkor megkapóan intelligens és szellemes fiúkat, de sajnos most én voltam a házigazda, és nem hívtam ilyet, mert nem ismerek mostanában ilyeneket, akit meg igen, az bonyolult. De legalább nem az volt, hogy mindenki unatkozva udvariaskodik egymással (nagyon nem, konkrétan a buli hivatalos megnyitója előtt két órával már míves falloszokat csempésztek a fekete kartonból kivágott denevérek, szívecskék és boszorkányok közé, mondjuk az előbbieket le is szedettem, mielőtt hazajött a gyerek, az utóbbiaknak viszont nagyon örült, különösen, amikor megmutattam neki, hogy csinál a denevér), illetve beszélgethettem egy csomó rég nem látott emberrel, továbbá amikor leribancoztam Suematrát, akkor mintha átszakadt volna valami gát, vele is sikerült elmélyülnünk mindkettőnket foglalkoztató kérdésekben, és az jó volt.

És mérhetetlen hálával tartozom Agnusnak, Tarhonyakártevőnek, az L.-nek és alie-nek, akik mosogattak, összepakoltak, felsöpörtek és felmostak a buli végén, továbbá special thanks to mr.a is, aki kicserélte az égőt és hozott mindenféle praktikus eszközt (amiktől egy idő után drogos festőművészek bulijának hangulatát idézte néhány mikrohelyszín, de az a jó).

Először is szeretném leszögezni, hogy bölcs önismeretről tanúskodik a részemről az, hogy fordítónak mentem, nem pedig cukrásznak. És azok a tréfás-mókás receptek, hogy hogyan süssön egy anyuka (verd fel a tojáshabot, vedd ki a füstölgő macit a sütőből, kezdjél vajjal kikenni egy tepsit, magyarázd el a gyereknek, hogy nem mászhat fel az asztalra, folytasd a kenegetést, stb), egyáltalán nem viccesek, mert tényleg így van. Ma háromféle cuccot akartam előre megcsinálni, plusz palacsintát, mert mi az nekem, ilyen kis sütiket bárki összedob, de úgy komolyabban csak fektetés után kezdhettem bele.

Este nyolc felé aztán kidőltem, kétségbeesetten ágyba bújtam, hogy akkor én most alvásba menekülök, csak még megírtam a mr.a-nak (akivel nem járunk, vagy ilyesmi), hogy a szemgolyó szétfolyik, és nem megy, a linzer szétfolyt laposra, a tojásfehérje felverésének meg neki sem állok, mert tuti szétfolyik az is, és utálom az egészet. Erre ő visszaírt, hogy ha akarom, átjön, és segít, úgyhogy megittam egy kávét.

Először is hozott füstölt libamájat nassolni, utána megdicsérte az ujjakat ízre, meg is ette a felét, mondjuk tényleg finomak lettek, csak a magasságuk nem haladta meg a három millimétert sehol, pedig én 3D-sre terveztem őket, de ezek olyanok lettek, hogy Dr. Al Robbins a CSI-ból rögtön azzal jött volna, hogy obvious signs of blunt force trauma, autopsy also recovered defense wounds, és akkor most illusztrálnám is:



A tojásfehérje viszont nem esett össze (ja, az a hozta a mixerét is mintegy mellesleg), bár az első adagba nem került elég cukor, és az állaga a szakértői vélemény szerint korai purhab jellegű lett, de így legalább megehettük lelkifurdalás nélkül.

A második adag viszont már egész jóra sikerült (alig két óra alatt, ez nem egy gyors vendégváró cucc), illusztráció:



Viszont mr.a hamar elunta az ujjcsontot, mint toposzt, és először engem próbált rávenni, hogy ötletekkel segítsem, de én a mellkasi borda után kifújtam, úgyhogy csinált még halloweenes alient, halloweenes pókot, halloweenes almát (?) és halloweenes karácsonyfát (??), továbbá kidekorálta habbal a laposujjak körmét, amikor elfogyott a tepsi, illetve melléjük nyomott csak úgy l'art pour l'art egy szomorú elefántot, egyszerűen félelmetes volt a nyomózsákkal a kezében, az tükröződött az arcáról, hogy ha tojáshab van az ember kezében, akkor minden sütőpapír.

Közben én csináltam egy újabb adag ujjat, egyetlen reményem az, hogy ha rendesen lehűl bennük a vaj, és holnap majd nem nyitogatom rájuk a sütőajtót, akkor jobbak lesznek (ma a szikkadó tojásfehérje foglalta le a sütőt). Utána elég provokatívan bénáztam a mr.a előtt ahhoz, hogy inkább ő vágja meg és pácolja be a karajt (amikor még csak hülye kérdéseket tettem fel a pácolásról, akko rezisztensnek mutatkozott, de tudtam, hogy elég lesz a kedvenc késemmel nyúlni a húshoz, azt egy pasi sem tudja huzamosabban nézni), majd végül kikísérleteztük az optimális véres agyat (ja, meg közben kevertünk házi ír krémlikőrt, de az Bailey's-nek nem megy el, kávés röviditalnak viszont jó).

Az áttörést konkrétan a szívószál alkalmazása hozta meg, szóval a tuti recept pillanatnyilag az, hogy alulra menjen a feketeribizli-szirup, rá óvatosan csorgatva a baracklikőr, majd szívószállal a két réteg közé juttatva a krémlikőr. A végeredmény így néz ki (az előző fotón nem hitelesek a színek):



Holnapra az á még megpróbál szerezni fecskendőt (a lelkére kötöttem, hogy ne úgy mondja a patikában, hogy olyan spriccelős izét), hogy még profibbak legyünk, ez az ujjal vákuumot képzünk a szívószálban nem elég hatákony módszer, csak két fokozata van, ami esztétikai romláshoz vezethet.

Ja, és erről jut eszembe, reggel megköszönték a fordításomat, és még olyat sem írtak mellé, hogy "apróbb dolgokat javítottunk csak", szóval lehet, hogy tényleg Hemingwaynek volt igaza.

Máskor is fogok ilyen bulikat kitalálni, mint a szombati, mert ez előre is nagyon vidámra strukturálja az időmet. Ma például már nem halaszgathattam tovább, hogy betanuljam a véres agyvelőről elnevezett shot típusú koktél elkészítését (baracklikőrbe óvatosan ír krémlikőrt enged az ember, majd határozottan beleereszt némi Poirot-kedvence syrop de cassist, amitől az véres agyra emlékeztető benyomást kezd kelteni). Erről láttam videót is a neten, ott az ügyes fiú koktélcseresznyéről csorgatta a stuffot az agyvízbe, na nekem a második kupicámhoz érvén már valahogy elfogyott az üveg koktélcseresznyém, de sebaj. Közben a listán is repkednek a neccharisnyák meg a műszempilla-használattal kapcsolatos kérdések, én meg két próba (mindenfajta sorrendben gyakorlom a rétegezgetést, és italt nem öntünk ki) informatikai témájú cikkeket fordítok angolra, szóval holnap vagy nagyon vidámak lesznek a fiúk is, vagy kiderül, hogy én vagyok a fordítás Hemingwaye (valószínűleg az utóbbi, mert nőket is utálok, bár messze nem az összeset).

Mindenesetre remeknek ígérkezik a rendezvény, a lányok olyanban jönnek, ami alá nem lehet melltartót venni, mert kilátszana, meg kombinéban, ráadásul pozitívat rsvp-zett vissza a balrog-házaspár is, továbbá Sabolc, aki az összes bulimra el szokott jönni (=a két évvel ezelőttin is megjelent) remek taktikai érzékkel pont most utazott haza Japánból, és ő is eljön a tarhonyakártevővel. Aki segít főzni. Mr.a meg hoz kétoldalú ragasztószalagot, a hűtőben van behűtve birkavér (bár szerintem már megromlott, de úgyis csak stíluselemnek kell), a lakást nem kell különösebben alkalomra szabnom, mert rájöttem, hogy a koponyákkal és a koporsófogantyúkkal, a hatalmas nagy igazi pókjaimmal, akiket sajnálok megölni, meg a darkos dísztárgyaimmal nálam igazából mindig Halloween van, bár amikor megtudtam, hogy az interneten kapni koporsót zombival, egy kicsit meginogtam. Továbbá előrelátóan megígértettem a gy.a.-val (az elmúlt három hétben minden találkozásunk alkalmával), hogy vigyáz aznap a gyerekre, különösen akkor, amikor már anyagi befektetést is megléptem a bulival kapcsolatban (vettem fekete körömlakkot), szóval remélem, átment számára az üzenet, hogy ez nekem fontos.

Holnap, ha szerencsésen alakulnak a dolgok, akkor extrémsütis-bejegyzés lesz, ha nem, akkor esetleg mégis rendelek inkább zombit az internetről.