Tegnap este volt a Brüno mozipremier előtti bemutatója (mehettem volna a reggeli sajtóvetítésre is, de mégsem mehettem, mert a gyereket még nem lehet egyedül hagyni, illetve a barátaim is az estire mentek. A barátok és gyerekek rengeteg lemondással és áldozattal járnak, amiket én rezzenéstelen arccal, mártírként tűrök), és izgulhattam volna azon is, hogy vacak lesz a fordításom, de ennél én sokkal fantáziadúsabb vagyok, úgyhogy izgultam inkább azon, hogy nem töröm-e ki a lábam.

A gyerekkel kapcsolatos áldozatok egyike ugyanis az, hogy amikor megszületett, megfogadtam, hogy ezentúl nem vásárolok olyan ruhát, amit soha nem veszek fel, olyan könyvet, amit soha nem olvasok el, ésatöbbi. Ebből egyenesen következik, hogy tegnap kénytelen voltam megsétáltatni A Cipőt (a mozi az mégsem maraton a mellrák ellen, ugyanakkor számomra a tegnapinak azért volt egy kis ünnepélyes jellege, ami magával vonzza, hogy kicsit kényelmetlenebbül kelljen felöltöznöm, mint a kocsmába). Akik nem szeretik a cliffhangereket, azoknak gyorsan elárulom, hogy végül nem tört ki a bokám, lassan jártam, tovább értem, de volt egy izgalmas rész, amikor kimentünk a több emelet magasságban elhelyezett teraszra, aminek a padlóját egy likakból álló teljes rács képezte, én meg az enyhe tériszonyommal és a tűsarkammal ott kapaszkodtam elfehéredve pár percig a korlátjába, de végül nem történt tragédia.

Ami a filmet illeti, azért is izgultam egy kicsit (miután leültem, és diszkréten lerúgtam a topánt), de csak három hiba volt benne, azok se súlyosak. Az egyik egy elgépelés (nem az enyém, azt a szakaszt papíron korrigáltam tollal a stúdióban, mint az állatok), amikor a "nagyon örülök, hogy megkapta a szerepet" sort kellett "örülök, hogy övé a szerep"-re javítanom, ott bent maradt a "szerepet" tárgyas raggal. A másiknál a vadászos részben kellett javítanom, ott van egy olyan, ami eredetiben "nem láttam semmit", és is erre fordítottam eredetileg, de rövidíteni kellett, és a videóból (vacak lejátszó, vacak tévé a stúdióban) úgy értelmeztem (hallani nem nagyon lehet), hogy "nem láttalak"-nak is jó lesz, de a moziban kiderült számomra, hogy mégsem arra gondolt a költő. Ez teljes mértékben az én hibám, akinek elrontja a filmélményét, attól elnézést (kicsit vigasztal, hogy az elgépeléssel ellentétben senki nem vette észre a fókuszcsoportból). Illetve volt még egy rész, ahol így filmmel egybenézve felkiáltójel jobb lett volna a pont helyett, de ez sajnos a papír+tévé módszerrel nem jött le.

A megkérdezettek egyébként részben azt nyilatkozták, hogy túl hosszúak voltak a feliratok, amiről tényleg nem tehetek, nekem karakterre pontosan (+/-2 karakter, mert az se jó, ha túl rövid egy felirat) megadták, mekkorák legyenek, és betűre akkorákat csináltam. Nekem nem volt vele gondom, de mondjuk nekem könnyű, és még azt se mondhatom nagyképűen, hogy a moziközönség tanuljon meg olvasni, mert az egyik hosszkritikus a mr.a volt, aki konkrétan mindent elolvas a világon, a leggagyibb női regényektől az ifjúsági könyveken át a szépirodalomig. Az viszont jó volt, hogy izgultam, átmennek-e a poénok, és az egyiknél például, ahol egy hosszú felirat utolsó szava a szójáték, ott elolvastam, eltelt 1 mp, 2 mp, és nevetés, na, az jól esett. És "utálom a motkányt" alie is hangosan visítozott mellettem a vicceken, pedig előre figyelmeztetett, hogy nem biztos, hogy nevetni fog, és egyébként se a film miatt jött (ebben nagyon átéreztem a helyzetét, ő minden díszbemutatóval kétszer annyi átruházott pelenkázást és etetést nyer, mint én).

Mindent egybevetve, én elégedett vagyok, bár a Pratchettekre mondjuk büszkébb, de a Brünóban sem volt könnyű például a világmegmentő dalos részt megcsinálni szótagszám és rím szempontjából jóra, úgy, hogy átjöjjön a stílus is, és karakterben is megfelelő legyen, ráadásul azon kívül még egy egész filmet le kellett fordítanom.

Sürgős, sürgős: Inda nevű kommentelő jelentkezzen tiszteletjegyért. Ha nem jelentkezik szerda délig mondjuk, akkor SyP a következő jelölt (sokat kellett húzni a filmből, azért változtak a sorrendek), szóval a biztonság kedvéért ő is jelentkezzen.

Na.

Az elmúlt két napot a Mafilm Audiónál töltöttem (jobban mondva csak pár órát, de a város túloldalán van a hely, illetve a gyereket is el kellett helyeznem az adott időtartamra a nagyanyjánál, amiből az első nap valahogy spontán családi bemutatósbuli sült ki) kemény munkával. Gyakorlatilag minden hibát elkövettem, amit csak egy kezdő feliratfordító elkövethet (na jó, nem mindet, és nem minden az én saram volt), viszont borzasztó gyorsan korrigáltam, és bár mindenki úgy osztotta be magát, hogy hétfő estig tuti ott leszünk, ma délután négykor vége lett a mulatságnak. És ebbe belefért az is, hogy kaptam egy rövidre fogott idegenvezetést a mozifilmek, tekercsek, vágóasztal és érdekes triviák világába (amikor kiderült, hogy az első korrektúrám már jó, akkor a kimértség hirtelen átcsapott kedvességbe, de tényleg nagyon aranyos lett velem mindenki a végére).

Maga a munka annyi volt, hogy ugye én csak azt tudtam, hány karakter lehet egy feliratsor, azt meg csak saccoltam, hogy mekkora férhet egy adott időtartamra. Mint kiderült, nem mindenhol jól saccoltam, és azt se számítottam bele, hogy vágás után már nem illik kinthagyni a feliratot, de most már álmomba felkeltve is tudom, hogy hány képkockára mekkora szöveg fér (bár először némi töprengésre adott okot, hogy a 3,15 láb az hogy lehet sokkal hosszabb a 3,8-nál, de hamar levetkőztem a klasszikus matematika keltette tévképzeteket). A film nagyobb felét úgy csináltam, hogy megkaptam a szöveget papíron, és ami nem passzolt, oda mellé volt írva, hogy ugyanazt inkább hány karakterbe próbálja elmondani a költő; ez különösen akkor stresszes feladat, amikor az ember orra alá dugnak hirtelen egy papírt, hogy ide mégiscsak négy láb kellene, nem öt és fél, mondjam gyorsan. De sikerült mindent hamar megoldanom, csak egy kicsit frusztrált, amikor hadarnak, és emiatt kimarad a poén, vagy ilyesmi, meg egyáltalán, az egész helyzet, hogy a szárnyaló művészi elmét a karakterek keretei közé szorítják, bah. Ráadásul az első este konkrétan kézzel kellett ott a papíron számolgatnom az eredetit, számolgatnom az ötleteimet, úgyhogy ma már vittem csúcstechnológiát, a notebookot a linuxos notepaddal, ami megszámolja helyettem.

A kisebbik felében ugyanezt csináltam csak élesben, vagyis ültem konkrétan a film előtt a feliratszerkesztővel, és ő mondta, hogy ide hosszabbat, oda rövidebbet, stb. Ez volt a kedvenc részem, egyrészt, mert az egy tök kedves csaj volt (három feliratszerkesztő csinálja a filmet, kézről-kézre jártam, de egyébként mind aranyos volt, csak ez különösen), másrészt olyan iszonyatos rendetlenség volt a szobájában, hogy teljesen megnyugodtam az itthoni állapotokat illetően (de tényleg, az asztala szó szerint kb. ötven rétegben fedve volt, két irat- és videokazettahalom között lehetett rálátni a tévére egy bizonyos szögből), másrészt meg így tudtam a finomságokat is javítani, mert láttam, hogy ott, abban a pillanatban a "természetesen" jobban hangzik, mint a "persze", a hanghordozás miatt (hiába néztem végig többször a filmet külön, feliratfájllal csekkolva, úgy nem jöttek ezek át). Harmadrészt rögtön meg tudtuk beszélni, hogy ne tegyük-e inkább kettőbe azt a feliratot, meg ilyenek.

Az elmeállapotomra jellemző, hogy a kocsitól még visszarohantam egyszer, hogy szóljak, hogy ott kábé egy óra tizenkét percnél van még szerintem egy szóismétlés, és az egyik "voltunk"-ot cseréljük másra.

Megdöbbenteni az döbbentett meg, hogy a körülmények olyanok voltak, mintha visszamentünk volna negyven évet az időben. Videokazetták, ócska régi tévék, a vágóasztal az egyik feliratszerkesztő szerint ott van, mióta ő, vagyis harminc éve, de ez már az újabb vágóasztalok, mert a régiek még nála is idősebbek. Dohányoznak a folyosókon, meg minden. Odaülnek az ember mellé a menzán. Egyébként viszont hozzáállásban elképesztően precízek, mondjuk muszáj is, de tényleg visszamennek ötször, hogy akkor az az egy képkocka belefér-e még a feliratba, meg ilyenek. Komolyan, én embereket még ennyire súlyosan dolgozni még nem láttam (bár én kis cégnél dolgoztam, de ott is kábé 3 órára saccolnám a tényleges munkával töltött időt, per fő).

Szóval igazából jó volt, szép volt, csak mintha kimosták volna az agyam (és soha többé nem akarom a filmet látni, pedig muszáj lesz).

Előzetes, magyar felirattal.

Na, az van, hogy a Brüno hazai forgalmazója felajánlott egy db tiszteletjegyet a premier előtti vetítésre egy szerencsés kommentelőmnek. Úgy döntöttem, nem sorsolni fogok, hanem pontozásos verseny lesz (még ez a legkevésbé igazságtalan). A szabályok a következők:

1. You don't talk about Akit személyesen is ismerek, az sajnos érthető okok miatt nem vehet részt a dologban.
2. Minden olyan ötlet, ami szerepelni fog a kész feliratban, és nem én találtam ki, két pontot kap.
3. Minden helyesírási/nyelvhelyességi hozzászólás, ami alapján javítok, egy pontot kap (akkor is, ha a végső korrektúránál magamtól is javítottam volna).
4. Azonos hozzászólásokért, ötletért az időben első hozzászóló kap pontot, akkor is, ha például egyszerre publikálom a két hozzászólást (vagyis biztosan nem egymásról lesik).
5. A komment hangvétele a pontozást nem befolyásolja.

És igen, így is némileg igazságtalan lesz, mert lehet, hogy valakinek tök jó ötletei vannak, csak a forgalmazó nem fogadja el, vagy túl hosszú feliratba, de az élethez szerencse is kell. A pontozás aktuális állása itt tekinthető meg, fejlécben az aktuális állás dátumával. Ha valaki úgy érzi, benne kellene lennie, vagy több pontot gyűjtött már, akkor jelezze levélben. Pontot veszíteni is lehet, ha egy ötlet mégis kigolyózódik valahogy. És én pontszámtól függetlenül nagyra értékelem mindenki ötletelését, és az előző postban felajánlott dolgokat tartom.

Na, össze lett gyűjtve pár brünoizmus, hogy azokat fordítsam előre a reklámanyagok, stb. végett. A kérés az lenne, hogy ha valakinek van valami zseniális (vagy kevésbé zseniális, megfontolandó, stb.) javaslata a megoldásokkal kapcsolatban, az legyen szíves, kommentben vagy mailben jelezze, és akkor például az összes ismerősének megjegyezheti majd mintegy mellékesen, hogy az a szállóge bizony az ő fejéből pattant ki. Szélsőséges esetben (szélsőségesen jó ötletre gondolok) hajlandó vagyok dedikált köszönőfotót is küldeni az illetőnek bármelyik cipőmről/gyerekemről/generátorunkról. És akkor lássuk a medvét (dőlt betűvel az én megoldásaim):

• Ach, Ja -- Ach, Ja
• Nicht, Nicht -- Nicht, Nicht
• Maximum santzgaut -- ("nagyon menő" értelemben)
• Minimum santzgaut -- ("kicsit sem menő" értelemben)
• No big deal, vassever -- nem nagy ügy, hagyjuk
• Vassever -- Hagyjuk
• Vassüp -- Mizu
• Get über it -- (vagy erre kell vmi nagyon ütős catchphrase, vagy valami másra ehelyett)
• Über Shite -- Über Scheisse
• Ich don't think so
• In or Aus -- Menő / nem menő (tribute to Bede Márton, feliratba sztem belefér)
• Funkyzeit -- Funkyzeit
• Death by Carbicide -- Szénhidrát általi halál (szénhidrátmérgezés? majd átnézem az össz kontextust)
• Dick magnet -- kukimágnes (a faszmágnes durvább lenne az eredetinél, a melegeskedés miatt meg ez belefér szerintem)
• That's such a Samantha thing to say -- Ez olyan Samanthás volt
• How do you defend yourself against two dildos? -- Hogyan kell két vibrátor ellen védekezni? (még átgondolós)
• Gayby -- (olyan gyerek, akinek egynemű, meleg szülei vannak)
• Darfive -- (még keresem a kontextust)
• Küntmeister - Küntmester

 

Az van, hogy megkeresett (a blogom alapján, mondtam már, hogy szeretem a blogomat?) a Brüno magyarországi forgalmazója, hogy nem lenne-e kedvem lefordítani a film feliratát üzleti alapon. Természetesen volt, van, illetve időközben a Marie Claire is megbízott egy Brünoval készült interjú lefordítására (amiről azt hittem, hogy ilyen kisujjból kirázós cucc lesz, erre rögtön azzal kezdődik, hogy Bruno's A-Z for fashion, A is for... stb, és oké, megoldom, de azóta azzal cseszekedem, hogy az ábécé betűit párosítgatom a magyar meghatározásokkal, próbálván egyidejűleg tranzitív, szimmetrikus és reflexív relációt létrehozni a két halmaz között, éljenek a szinonímák, de kihívás, na).

Szóval a lényeg az, hogy a feliratot még nem kaptam meg, ezért konkrét megoldandó problémával még nem találtam szemben magam, viszont ha bárkinek van bármilyen általános, ismétlődhető ötlete a németeschkedésre, homárkodásra vagy egyéb brilliáns/konstruktív hozzászólnivalója, az legyen szíves ne tartsa magában, mert utólagos reklamációt nem fogadok el.