2006. szeptember 13., szerda
2006. szeptember 9., szombat
Csak még mielőtt valaki azt hinné, hogy munka közben nem várom el az engem megillető hódolatot a környezetemtől.
2006. augusztus 29., kedd
2006. augusztus 27., vasárnap
Tegnap a fiúm kibiciklizett a telekre, ahol egyszer majd lakni fogunk, azt csinált fotókat. Egyébként azt, hogy ennyi idő után is rejtély és titok vagyok számára, az is bizonyítja, hogy az istennek nem akarta elhinni, hogy én
tényleg nem akarok 61 kilométert biciklizni just for fun.
(Egyébként, amikor hazaért, akkor közölte velem, hogy lehet, hogy tényleg van némi igazságom a világ dolgait illetően, például előfordulhat, hogy tényleg létezik olyan útviszony, hogy emelkedő. Ezt a pulzusmérő segítségével állapította meg.)
2006. július 6., csütörtök
2006. július 6., csütörtök
2006. július 5., szerda
2006. július 5., szerda
2006. július 4., kedd
2006. július 4., kedd
2006. július 3., hétfő
Az új ablakban megjelenő 800 x 600-as élményért lehet bátran kattintani. A dátumok figyelembevétele nem ajánlott, lusta voltam minden bekapcsoláskor újra beállítani, ezért a default érték látszik, ami nem valós.
2006. június 25., vasárnap
2006. június 19., hétfő
Külön felhívnám a figyelmet középtájon az általunk - jobb híján - zsiráfként aposztrofált állatra, aki minden porcikájában egy zsiráfra (esetleg tehénre) emlékeztet, kivéve a nyakát, mert az rövid.
2006. április 18., kedd
- Mit keres itt mindenki? - kérdezte tőlem a fiúm, gondolom, mert én vagyok az kettőnk közül, aki az emberekhez, meg a szociológiához meg ilyesmihez ért.
- Hát, hosszú hétvége van, és ilyenkor az emberek...
- ...elhagyott katonai támaszpontok kerítésén másznak át kisgyerekkel?
Szóval
itt voltunk tegnap, kaptam a fejemre fejlámpát, állítólag tiszta hippi voltam, és akkor a fiúm belökött egy lukba, konkrétan a kettes számúba. Na jó, nem lökött be, de én mondtam neki, hogy én ott nem megyek le, ő meg azt felelte, hogy de, és én akkor lementem, és ez majdnem olyan, mintha lelökött volna. De legalább a biciklit nem kellett a vállamon cipelni eközben, picit csodálkoztam is, de gondoltam, biztos az ünnepre való tekintettel. Szóval lementünk, körülnéztünk, és egyáltalán nem tévedtünk el, pedig nagyon sötét volt, mindenhol falfirkák meg orosz feliratok, üvegcserepek, betonizék. Meg csövek. Miután végigjártuk mindkét szintet, kimásztunk elemet rakni a fényképezőgépbe, aztán visszamentünk fotózni (ennél a pontnál már úgy ugráltam át a szögesdróton, mint aki mindig így közlekedik), és mire másodszorra kijöttünk, hirtelen már egész családok lepték el az objektumot, úgyhogy elmenekültünk.
Este megnéztünk még három részt az angelből, lassan elfogy mind a 110 epizód, és a fiúm még mindig ragaszkodik hozzá, hogy végül mindenki meghal. Egyelőre nem hiszek neki.
2006. április 5., szerda
2006. április 4., kedd
Tegnap a rakparton (már ahol maradt még rakpart) bicajoztam hazafelé. Ez volt:
2006. március 27., hétfő
Szóval elkarikáztam a dolgozóba ma reggel, a fiúm meg elkísért, mert ő
egy hős. Természetesen elölről kísért, vagyis időnként láttam sárgán
bevillanni egyik vagy másik kanyarba, de rendszeresen meg is várt. Én
nagyrészt nem kaptam levegőt, de a lefelé gurulás állat volt, a bicaj
is nagyon élvezte, most meg a raktárban a rács mellől nézegeti vidáman
a kamionokat, és feszít büszkén, mert mindenki mondja neki, hogy milyen
szép piros bicikli, meg csengetik a csengőjét (egy óvodában dolgozom,
komolyan). Éjszakára itthagyom majd szerintem, de valószínűleg nem fog
félni, mert lesz körülötte egy csomó targonca. Meg amúgy sem félős
típus.
2006. március 21., kedd
Ellentétben a titkárnőnkkel, azért akadnak még olyan emberek, akik
munkájukat kimondottan igényes módon végzik, és szolgáltatásaikhoz
hozzáadják azt a meg nem fogalmazható pluszt, személyre szabottságot és
hivatástudatot, aminek következtében az általam disznó módon összetúrt
ágyon ez vár hazatértemkor.
2006. március 14., kedd
Pénteken megörökítettem a méltán híres emlékművet, ami a
munkahelyemet is magában foglaló ipari objektum előtt szolgálja a
logisztikai eszközök dicsőségét. Klikk az áthatóbb élményért.
2005. október 10., hétfő
Az IKEÁ-ban a plüss baktériumok és plüss rovarok után végre plüss patkányt is lehet kapni, helyes ki rózsaszín farkincával. Szerintem be fogok szerezni egyet, és az ágy alatt tartom majd, hogy csak az orra hegye lógjon ki. Én ezért is szeretem az IKEÁ-t, mert ott kitalálják, mire vágyom, plüsspatkányra és gyertyacsillárra és bio vörösáfonyalekvárra, mindezt egy helyen. És láttunk, majd fényképeztünk svéd asztalt is, állatvédők kíméljenek.