És akkor olyan volt, mint a filmekben, hogy ott álltunk egy belvárosi étteremben, körülöttünk gyerekek csivogtak mindenfelé, és azt mondta, hogy hozott nekem még valamit, reméli, jó lesz a méret, nekem olyan kis kezem van, majd átnyújtott egy gyűrűt.

A helyzet romantikus mivoltából levont valamennyit, hogy az adományozó nemisbéka volt, és csak azért kaptam, mert bónuszként adták neki, csak kicsi lett rá, de mindegy, így harminc felett az ember már annak örül, ami adatik, szóval nem panaszkodom.

Viszont direkt nekem szántszándékkal hozott egy képsorozatot is, mert úgy gondolta, hogy ez olyan, mint én, és hát ilyen (nem a könyvespolcot nézni, az előtte diszkréten elhelyezett porszívóval, az csak azért került bele, mert a másik oldalon ablak van):



Nekem nagyon bejön, és ez a lényeg.

És azzal a nappal kapcsolatban még el kell mondanom, hogy megdőlt minden Pesttel kapcsolatos előítéletem, mert az étterem előtt átrohantunk még a gyerekkel gyalog a cukorkásboltba, és pont útközben egy akkora vihar kapott el minket, hogy muszáj volt beállnom egy kis élelmiszerbolt ponyvája elé, és a bolttulaj addig beszélt rá, hogy menjünk be, amíg bementünk. Ez egy. Utána jött egy tetovált, szélesvállú, kigyúrt, kopasz bácsi, aki az öltözködésével is jelezte, hogy nemzetvédő elveket vall, és odament a babakocsiban hüppögő gyermekem elé, és rám sandítva megkérdezte, kér-e kekszet. A gyermek kedvenc étele a keksz, emiatt az öt mondat közül, amit csont nélkül megért, ez az egyik, szóval kért, és kapott is két kekszet. Ez kettő.

A szkinhed bácsi ezek után távozott a színről, viszont bejött egy szakadtnak tűnő cigánybácsi, aki vett valamit, majd a kasszással egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy kifizetett a gyermeknek egy Kinder Pinguit, csak koszos a keze, nem akarja elvenni, vegyem el én, majd távozott. Ez három.

És akkor volt egy olyan is, hogy este tizenegykor megérkeztem a blahakörnyékre, de beljebb, a kisutcás részre, majd a kapu felé sétálva láttam, hogy a sarokra leáll egy autó, és ahelyett, hogy befogtam volna a számat, közöltem a belőle kiszálló két kopasz, rosszarcú úriemberrel, hogy sajna oda nem szabad parkolni, felfestés meg mindn, mert úgy nem tud bekanyarodni, aki be akar, ezek meg ahelyett, hogy kifosztottak és meggyaláztak, majd vérbe fagyva otthagytak volna, megköszönték az információt, és átálltak a kocsival.

Most komolyan, mi folyik Pesten? És meddig tűrjük ezt még?

...avagy bejegyzés rengeteg linkkel.

A távcső az csuda egy dolog, viszont mióta megvan, vagy nem vagyok itthon, vagy felhős az ég, egyszer sikerült egy másfél órányi részlegesen tiszta égboltot elkapni, az jó volt. Először is kiderült számomra, hogy igazából rengeteg csillag van (tudom, szokták ezt mondani, de látni azért más), másrészt kicsit zavaró, hogy nem táblázzák ki őket, mert így még azt sem tudom, hogy tényleg azt látom-e, amit szabad szemmel kipécéztem. Szerencsére kaptam az eszközhöz egy programot, amivel, miután megadtam neki, pontosan hol vagyok és mennyi az idő, élőben követhetem az égi csillagállást, ráadásul ebben feliratozva is van, hogy mi micsoda. Úgyhogy amíg el nem jön a jobb idő (bár rügyezik az orgonabokor, és a szomszéd diófának előbújtak a levelei, szóval lehetne rosszabb is így decemberben), addig szorgalmasan tanulom itt a számítógépes eszközön a mi micsodát. Örömmel konstatáltuk, hogy van Zsiráf csillagkép, ami teljesen olyan, mint a Zsiráf (a görögök tevefejű párducnak nézték, ez korrekt leírás), és Magyaroszágon egész évben látható, különösen decemberben.

Ami a mikroszkópot illeti, először is szeretném tisztázni, hogy aki tényleg szép mikroszkópos képeket szeretne látni, az nézegessen errefelé (a harmadik helyezett különösen romantikus), mert itten amatőrök laknak. Akik nagyon sajnálják, hogy nincsenek mikroszkópszakértő ismerőseik, akik tényleg értenek ahhoz, hogy mit hogyan kell nézni, és mi micsoda a nagyításban (ezek sincsenek kitáblázva, túrhatom a netet orrvérzésig), viszont borzasztó lelkesen pakolnak minden hülyeséget a nagyító alá, mint süket a csöngőt.

Először végigvettem a mellékelt anyagokat, a hagymahéjat meg a légylábat meg a fát, ilyenek, azok tök szépek, csak gyáriak. Utána raktam az eszköz alá szalvétát, csapvizet, feketeribizli-szörpöt, szemránckrémet, újságpapírt, satöbbi, ezeket most nincs kedvem egyesével beigazgatni, de vannak köztük szépek. Sőt, feketeribizli-szörp után meg is nyaltam a tárgylemezt, de az meg olyan intim dolognak tűnik, pedig abban nagyon kíváncsi lennék, mi micsoda (a legtöbb izé a fehérvérsejtre hasonlít, mások meg bőrdarabkákra, az lehet?), mindenesetre az is kiderült, hogy ovulációkor a nyál a megnövekedett sótartalom miatt páfrány alakú kristályosra szárad, ezt majd kipróbálom.

Aztán a nyálról eszembe jutott a vérem, szerencsére a halloween-buliról maradt koktélkészítő injekcióstű, és bár magamat megszúrni nem olyan könnyű, mint a fejemben tűnt, de azért sikerült. Íme, a vörösvérsejtjeim:



És megfigyeltem a fibrinogének fibrinné alakulását, ha jól emlékszem még középiskolából, hogy ez az, amikor a vér megalvad, a víz belőle különválik, vagyis inkáb az összetevők zsúfolódnak össze, és fibrinszálak alakulnak ki. Arra már nem emlékszem sajnos, mitől, de tényleg odamozognak egymáshoz, tök izgi.



De persze igazából a kisméretű állatok lennének az igaziak, csak ilyenkor még a pocsolyában sem él meg semmi, hiába reménykedtem. Viszont egy szerencsés körülmény folytán belefulladt a tokaji aszúmba egy két milliméteres muslica, akit egy szaloncukorpapír segítségével kihalásztam, és eltettem későbbi felhasználásra, utaztattam pár kilométert, majd víz segítségével leválasztottam a papírról, és elhelyeztem az üvegen. Azt hittem, túlságosan megviselt lesz ahhoz, hogy bármit mutasson, de tök aranyos volt, csak egy kicsit nagyon csillogott, úgyhogy rápöttyintettem egy egész csepp vizet, hátha segít, és tényleg.



Valahol asszem volt egy döglött légy is a lakásban, de azt nem találom, meg szerintem nagy is lenne, mindenesetre ezt a vadat alaposan megnézegettem, a mellkasi szőrzete különösen megható volt (mármint hogy ilyen is van nekik, rájuk fér, meg minden).

Mindensetre távlati terveim is vannak, mert a mikroszkóphoz ráadásul még egy adag garnélarákpetét is mellékeltek instant tengervízzel és élesztővel, mint táplálékkal, úgyhogy 2010 eleje nem lesz itt nálunk eseménytelen.

Mikulás kapcsán még muszáj írnom arról, hogy azok a lányok, akiknek ilyesmit hoz a nagyszakállú, ne sajnálják már annyira magukat:



Illetve azok a lányok sem, akiknek van annyi munkájuk, hogy ilyesmit tudjanak venni maguknak mikire.

Mert az úgy volt, hogy a Sugar Shop mostanra tűrhetetlennek találta, hogy az L.-lel egyszerűen túl messzire lakunk az újpesti boltjuktól, ezért ritkán látnak minket, úgyhogy nyitottak egyet a Paulay Ede utcában is. A Sugar Shop legfőbb ismérve, hogy kapható náluk Jelly Belly kimérve (a képen a baloldali és a középső zacskó) 30 féle ízben, egészen emberi áron (olcsóbban, mint a hivatalos magyar forgalmazónál, akik egyébként már el is tűntek valemerre, illetve olcsóbban, mint a Culinarisban, ugyanakkor a Culinarissal ellentétben a Sugar Shopban nem kapható pácolt libamáj, hogy igazságosak legyünk). Ez a kimérős módszer azért jó, mert így az ember (én) kihagyhatja azt a háromféle ízt, amit nem annyira szeret, bár emiatt komoly lelkifurdalásom volt, mert szerintem ez csalás, mint azt a gyereknek is elmagyaráztam. Az élethez az is hozzátartozik, hogy ha medvecukros vagy csokoládés jelly bean kerül az ember kezébe, azt is megegye, nem jár mindig karamellás vagy epertortás.

A Sugar Shop másik ismérve, hogy rengetegfajta mályvacukor (leánykori neve marsmallow, a képen a jobboldali zacskó) kapható náluk kimérve, frissen, jóval olcsóbban, mint bárhol máshol (az illusztrációban szereplő adag kétszázvalamennyi volt). Ha az ember be akarja lőni magát cukorral (és kivel nem fordul elő ilyesmi), akkor a kristálycukorból és mézből összefőzött, porcukorban meghempergetett, kellemes textúrájú mályvacukor szerintem ideális a célra. Ezeken kívül amúgy rengetegfajta különleges, vagy csak vicces édességet lehet venni előrecsomagolva, pár fajta menő ajándéktárgyat is, továbbá cukrászdájuk is van, nagyon látványos, viszont kevésbé finom sütikkel (bár végső ítéletet majd csak a karamellás sajttorta megkóstolása után mondok).

A harmadik tök jó dolog a Sugar Shopban pedig a környezet, nagyon megvan csinálva az enteriőr, pisilés közben például ezt nézegetheti az ember lánya:



Lehet, hogy egy kicsit bizarrnak tűnik vécét fotózni cukrászdában, de fogadóteret bárki össze tud dobni puccosra, a mellékhelyiségben derül ki a valódi hozzáállás, és ráadásul rajtam kívül egy egész olasz turistacsalád is ezt csinálta, szóval itt van még egy, másik perspektívából:



Bár az igen segítőkész bolti kiszolgáló azt javasolta, hogy ha tényleg szépet akarok látni, akkor nézzem meg a férfimosdóban a piszoárt, de sajnos az L. nem tudott oda becsempészni, mert bonyolult lett volna felcipelni a babakocsit a gyerekkel az emeletre.

És így a végére szeretném azért megjegyezni, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül reklámozom a Sugar Shopot, mert szeretem őket, de amennyiben utólagosan korrumpálni szeretnének, ne tartsa őket vissza a félelem, hogy esetleg megsértenek, bármire nyitott vagyok.

Külön felhívnám a figyelmet középtájon az általunk - jobb híján - zsiráfként aposztrofált állatra, aki minden porcikájában egy zsiráfra (esetleg tehénre) emlékeztet, kivéve a nyakát, mert az rövid.