Az óvodákkal éppen ott tartunk, hogy utánanéztem törvényadta Jogaimnak és a Kötelességeimnek, melyek szerint egyszülött gyermekemnek köteles az önkormányzat óvodai férőhelyet biztosítani a körülmények miatt, illetve a májusi-júniusi felvétel és beiratkozás bullshit, mert az óvodáknak egész évben, folyamatosan kell a felvételeket intézniük. Ezt meg is írtam fellebbezve az illetékes szerbeknek, és kaptam is választ, hogy az eljárást megindították, majd értesítjük.

Egy-két nappal később ettől függetlenül úgy alakult a jövőképem, hogy elképzelhető, hogy ősszel mi már innen távolabb fogunk lakni, és lehet, hogy ezért hangyaként fogok újjászületni, de szerintem viccesnek fogom találni, ha mégis felveszik a gyereket, én meg visszaírok, hogy így már nem kell.

A gyereket első körben nem vették fel egy óvodába sem, és ugyan hátra van még egy sor fellebbezés, nem táplálok túl sok reményt a dolog iránt, de két gondolat azért felmerült bennem.

Az egyik az, hogy ha az én gyerekemet, akit egyedül nevelek munka mellett, adót fizetve, tartásdíj nélkül, úgy, hogy már nem kapok semmilyen támogatást, nem veszik fel az oviba, akkor ki az, akit felvesznek?

A másik meg az, hogy ha ezentúl nem fizetek az államnak hobbiból a semmiért, csak mondjuk feleennyit, akkor a befizetett adó- és járulékkülönbözetből nem csak a legpuccosabb, lovon műkorcsolyázós programos magánoviba (vagy egy kisebb brit egyetemre) tudom beíratni a gyerekemet, de havi két wellness-hétvégére is el tudom vinni. És ha még valamivel kevesebbet keresnék bejelentve, akkor ezek mellé még szociális segélyt is kapnék.

Hát ezért tart itt ez az ország.

Szóval beesett most egy váratlan wellness-nyaralás, hogy cserébe írjak róla (nem ide, az külön project), azért vagyunk most Földváron, és egyrészt elképesztő, hogy itt szinte minden olcsóbb, mint Budán, másrészt meg konkrétan kedvesen szolgálnak ki mindenhol.

Családbarát hotelben vagyunk, és tényleg az, ez nem csak az etetőszékben merül ki, még brainoiz is megjegyezte, hogy tisztára Schaffer Erzsébet lesz a miliőtől, csak olyan szókapcsolatok jutnak az eszébe, hogy gyermeki áhítat, meg a lenyugvó nap fénye végignyaldosta a Balaton hullámait, szóval nagyon kemény. Mondjuk a gyerekkel még így sem egyszerű, mert saját külön elképzelései vannak arról, hogy mit kellene csinálnunk, én meg szeretném, ha örülne, viszont nem szeretném, ha a többieket feltartanánk, úgyhogy időnként külön utakon járunk. Kora délután egy kicsit melankólikus is lettem, hogy én itt etetem a szobában, amíg a többiek minden bizonnyal egyik vidám kalandból a másikba vetik magukat, de miután lefektettem és kisétáltam a strandra, konkrétan néma, punnyadt fekvés közben találtam őket, nem mondjuk strandlabdával ugrándozva dévajul. Amikor ezt felróttam, akkor tájékoztattak, hogy korábban elevenebbek voltak, vettek például lángost és palacsintát, de ez kimerítette őket.

Ottlétem alatt alie párszor felöltözött majd ismét levetkőzött, Isolde szappanbuborékokat fújt néha, az L. félálomban kacsintott, ha ránéztem, brainoiz meg a bölcsészszakok sajátosságairól mesélt, szóval minden olyan, mint mindig, csak szebb.

Ez van a kapunktól tíz méterre:



(Az ajtónktól két méterre meg alie és brainoiz, az udvaron meg mr.a olvasgatja a kindle-jét).

Tegnap ülünk békésen a Grundon a csökkentett létszámú medúzákkal, és olyanokról beszélgettünk, hogy emlékeztek, milyen vad buli volt, amikor a mr.a két whiskey után indiai akcentussal olvasta fel angolul a szívbetegségek tüneteit a wikipédiáról, amikor az L. egyszer csak kábé a farzsebéből előhúzott egy komplett sugarshopos marcipános tortát, az agnus meg a ridiküljéből egy gitárt, és előadták születésnapomra az I'm your mant, majd testületileg a kezembe nyomtak egy zacskó jelly beant.

Utána elmesélték, hogy aznap háromszor is elpróbálták a MÜPA egyik stúdiójában, mert a hangversenyteremben éppen valami Wagnert gyakoroltak, meg agnus megkérdezte, hogy észrevettem-e, milyen szenvedélyesen néz rám, amikor azt a részt énekli, hogy I'll wear a mask for you, utána felvilágosítottak, hogy gondolkoztak azon, hogy szopóálarcban adják-e elő a dalt (a szopóálarc valami általan érthetetlen oknál fogva visszatérő toposz a medúzatalálkozókon), de gyáva voltam, tette hozzá az L.

A későbbiekben alie még elmesélte marquezregény-szerű, zsákfaluban töltött gyermekkorának azt a részét, amikor jézusos fogócskát játszottak, utána pedig, amikor brainoizzel valahogy mindenkit sikerült belevonnunk az amúgy tiltott aktusnak számító műfordításról szóló beszélgetésbe, úgy döntöttünk, ideje hazamenni.