
Most néztem meg a Community legújabb részét (D&D), és amikor azt mondták, hogy "Abed, the Undiagnosible", akkor rögtön revelációm lett, és mentálisan feljegyeztem, hogy nehogy elfelejtsem megemlíteni holnap a(z ex)pszichiáteremnek, hogy biztosan ez a baj velem is.
De lehet, hogy azt kellene inkább elmesélnem, hogy olyan televíziós sorozatszereplőkkel tudok azonosulni leginkább, akik mindig televíziós sorozatok szereplőivel azonosulnak.
Ah. The sweet smell of redundancy in the morning.
@hematoma: hát durva volt, az tény.
@lucia: de a legjobb azért az volt, amikor Annie Abeddel elpantomimezte, hogyan csábítaná el az elfnőt az unikornisért :)
tényleg megéri nézni? az első rész eleje tényleg idegesítő...
@debcsillu: garanciát nem tudok adni, de amikor elkezdtem nézni, kb. a 6. részig arról panaszkodtam az L.-nek, hogy ezt utálom, a 12.-ig arról, hogy utálom, és mégis néznem kell, aztán már ő is elkezdte nézni, és onnantól egy ideig communityül beszélgettünk, meg mostanában is gyakran jönnek referenciák.
Kábé hat részig bírtam, tényleg próbáltam, és végül annyira idegesített, hogy feladtam :) Kétszer ennyi toleranciám már nincsen.
@Encsi: jó, mondjuk én végignéztem John Hughes teljes életművét, amin az első hat rész alapul nagyjából, és ez sokat segített, de tényleg nem muszáj :) (John Hughes életművében utólag sem fedeztem fel olyat, amiért érdemes volt, a communitys utalásokat leszámítva).
nagyon jó volt,főleg Abed a diagnosztizálhatatlan :-D de hadd térjek ki az előtte lévő részre is, amikor Chang volt a gonosz drog :-)És Shirley szövege:I know, I'm green, bur I feel bluuuue. :-)






ennél a résznél nagyon vártam, hogy mikor vált át a dolog rendes jelmezes RPG-be, de csalódnom kellett. és még szerintetek, hogy lehet az, hogy Pierce a valaha volt leggonoszabb karakter? Sauron a nyomába se ér.