Tegnap este végül felnéztem a műfordítós listára, ahol az éjnek egy bizonyos szakában a szakmázás általában átcsap a mindennapjaink megtárgyalásába (gyermeknevelés, háztartás, démonok és szexuális pozitúrák), és onnantól kezdve vinnyogva röhögtem olyan két órán keresztül, mert a keménymaggal valahogy felmerült, hogy modern hímzettfalvédő-bizniszt kellene indítanunk a mai világ problémára és reményeire reagálva, amiből olyan gyöngyszemek születtek spontán, mint a tiszta udvar, nincs itt gáz, miránk a Sátán vigyáz, a nem is ember úgy az ember, ha elkapta a badiszneccser, meg a tiszta konyha, vetett ágy, a bakugán rendet hágy. Egy ideig megkíséreltünk visszatérni a köznapibb témákra, de ezt a feltörekvő zsenink nem hagyta, úgyhogy végül rímekben társalogtunk a karácsonyi ajándékok és egyebek beszerzéséről, mint hogy nem szállít a pólóbolt mert azt mondta, ezért költözöm én, babám, Mogadishu-alsóba (amire az a férfias, stilizált traktorral és tepertővel körbehímzett válasz érkezett, hogy te pólóbolt, nem kell maszlag, hozzál pólót, pofánbaszlak (elnézést, de a népi művészet már csak ilyen szókimondó)), illetve nem magyar a használt könyves, ettől lett a szemem könnyes.

Utána ma megkaptam az egyik karácsonyi ajándékomat azzal a tétellel összhangban, hogy nem adhatunk felebarátainknak értékesebb ajándékot a tudásnál. Konkrétan elvittek lőtérre lőni, és bár felhoztam a dolog ellen azt az érvet, hogy most papíron a felebaráti szeretet ünnepét üljük, amit egymás iránti jóindulatú gesztusokkal illik megtisztelni, nem pedig életellenes tevékenységre való okítással, megnyugtattak, hogy bármilyen illúziók is éltek bennem eddig a lőterekkel kapcsolatban, ott nem emberekre szoktak lövöldözni (a francba), majd elmondtak pár anekdotát olyan eseményekről, amikor mégis. Az okítás konkluziója az volt, hogy bár képes vagyok dolgokat eltalálni bizonyos távolságokról, azért a konfliktusaimat ezután is inkább megbeszélném inkább, mely álláspontomat nem tudtam logikusan, érvekkel alátámasztva megindokolni, leglábbis a vitapartnereim szerint (ez biztosan ilyen a férfiak a marsról, a nők a vénuszról dolog). Mindenestre kaptak kacsát meg összeütöttem csak úgy fél kézzel egy fehérpecsenye-sztroganoffot is, illetve pár világszínvonalú cappuccinót, és ezek után rám lett hagyva minden.

A többi ajándékról, mint a Coelho BWG-idézetes pohár és a nagyon belsővicces Firefly-pólók, majd egy másik posztban.