Szóval az van, hogy van egy régi moszkvai ismerősöm (több is, de nem akarom mindet most megírni), aki nemrég írt, hogy jönnek most a barátnőjével pár napra, lenne-e kedvem találkozni, meg minden, én meg rögtön mondtam, hogy persze, ki is megyek eléjük a reptérre, meg minden (imádok reptérre járni, de komolyan).

És akkor kimentem a reptérre, meg minden, és eléggé izgultam, mert Vlágyikkal sem találkoztam hosszú évek óta, a barátnőjével meg soha, és mindig az a kényszerképzetem, hogy nem fogok tudni oroszul beszélni (nem mintha nem értenének angolul), de aztán öt perc alatt mindig újra megtanulom. De most az volt, hogy egyszer csak a nyakamba ugrott egy lány a repülőtéren, hogy ő a Kátya, és tíz perc múlva már azt kérdezte a kocsiban, hogy felvarrattam-e a mellemet a szülés után, meg fényképeket mutogatott rólam tizenhárom éves koromból, hogy megtalálták, illetve a nagyjából húszperces út alatt elmesélte a dolgokat onnantól, hogy hogyan ismerkedtek meg, odáig, hogy mit reggeliztek, meg éppen áttértünk arra, hogy ki mit tanult, amikor egyszer csak mondta, hogy ja, őt egyébként tegyem ki, legyek szíves, egy bevásárlóközpontnál, mert nincs vesztegetnivaló ideje (nagyon aranyos volt).

Úgyhogy kiraktam az Arénában, meg a kezébe nyomtam egy térképet meg a szálloda címét meg egy háromnapos bkv-bérletet, aztán kiraktam Vlágyikot is a szállodánál azzal, hogy akkor este átjönnek, aztán eszembe jutott, hogy bemegyek utána tolmácsolni, mert ki tudja, és nagyon jól is tettem, mert éppen azt magyarázták neki, hogy nem foglalták el a szobát időben (??? a visszaigazoláson ott volt a repülő érkezési időpontja, kevesebb, mint egy óra alatt kijutottak, alig volt forgalom is), úgyhogy nincs helyük, csak másnap lesz, szóval akkor gondoltam egyet, és azt mondtam, hogy hagyják a fenébe, aludjanak nálam, három éjszakát kibírok a kanapén.

És akkor udvariaskodtunk még pár kört, de mondtam, hogy idegenvezetést nem vállalok munka/gyerek miatt, viszont tényleg örülök, ha nem egyedül vagyok otthon, úgyhogy nyugodtan, szóval most az van, hogy a konyhaasztal tele van ajándékba kapott vodkával (tisztáztuk, hogy nem vagyok alkoholista, de ez jár), kaptam egy kisbőröndnyi könyvet, és úgy száz gigányi filmet oroszul, a gyerek meg konkrétan egy tankot. És V. felküldött dolgozni, hogy nyolcig elvan a gyerekkel, és úgy hallom, a Muci már megtanulta, hogy nyet (naná), meg vokka, az akcentus meg teljesen megy neki, úgyhogy pillanatnyilag mély egyetértésben játszanak a tankkal a hangok alapján, és amikor V. azt mondja, hogy malagyec, akkor a gyerek helyesbít, hogy malac.