Ma reggel először is az volt, hogy hajnali öt körül felébredtem arra, hogy baromira dörög meg villámlik, és nem tudtam visszaaludni, úgyhogy kimentem az erkélyre, azután csak akkor jöttem vissza, amikor becsapott a szomszéd villámhárítójába (nem hittem volna, hogy ennyire hangos egy közeli villám, nagyon sokáig csengett még a fülem), ez olyan kilencig folytatódott még, de végre egyszer itt is esett (mostanában folyamatosan villámlik erre, de alig esik valami).

Utána az volt, hogy mit JoeP is megjegyezte egy előző kommentben, az xkcd már megint a blogomból kap ihletet. És erről eszembe jutott, hogy felhívom tarhonyakártevőt, hogy mi van már az xkcd-s projektünkkel, utána arra gondoltam, hogy ilyenekkel nem zargatom telefonon, majd írok neki, és akkor felhívtam inkább Lacikát, mert nemrég keresett, hogy szóljak majd, ha szabadnapom lesz, mert szeretne velem az álmos dolgokról beszélgetni valahol, és akkor egy női hang vette fel, és azt mondta, hogy meghalt.

És akkor tényleg felhívtam tarhonyakártevőt, mert ő meg a rendszergazda szoktak mindenkiről mindent tudni, és a rendszergazda még aludt, de mint kiderült, pont a legjobb forráshoz fordultam, és megtudtam, mi történt, a fenébe is, de valahogy ez nagyon méltó (vagy illő, vagy nem tudom) lezárása az életének, viszont most akkor kivel fogok az álmos dolgokról, meg az egyéb elméleti hülyeségekről beszélgetni párhavonta?

Ez már az első táborban elkezdődött, de utána együtt jártunk a temetős leletmentésre is, meg szerepeltem az egyik színdarabjában (az idei táborosra is megpróbált rábeszélni), meg kirándultunk, meg hosszú okfejtéseket írogatott néha ide nekem kommentbe, még tüntetni is voltam vele, és ezt nem tudom ügyesen megfogalmazni, de az elég nagy korkülönbség meg életvitelbeli különbség meg minden ellenére pont azon a módon volt nem evilági, amit én nagyon szeretek. Csomószor az oroszok jutottak eszembe róla (ez nálam abszolút pozitív), nem a nagydarab, vodkaivós, sírós fajta, hanem amikor az orosz asztronauták törött seprűnyéllel reparálják az űrállomást. Mindig kísérletezgetett valamivel, utánaolvasott, dokumentálta, ha még él egy darabig, szerintem mini atomerőművet épít a kemence fűtéséhez egy tojásos dobozból, két üdítős flakonból és pár drótból, emellett meg egy borzasztó kedves, halk szavú, udvarias, előzékeny ember volt, és én nem tudom, milyen lesz nélküle bármelyik klubos program, vagy hogy most akkor mi lesz, ha fontos emberek így meghalhatnak, de remélem, visszajön még kísérteni, mondjuk november hetedikén, mert ezt az álmos dolgot meg kellene azért beszélnünk.

[nagyon kísérteties, most kerestem egy képet, ami az egyik táborban készült, nagyon messziről, és egymás mellett ülünk rajta éppen belemélyedve valami fontos elméleti kérdésbe, de azokat találtam csak meg, amiken hülyéskedtünk, és Lacika befeküdt az egyik sírgödörbe halottat játszani].