
Lehet, hogy ki kéne mazsoláznod a kedvelteket az ocsú közül, a többit meg hagyni a retekbe...
Ilyenkor arra lennék kiváncsi, hogy xy, wz, és még ki tudja kik olvasnak-e Téged, és magukra ismernek-e.
Minden esetre nem irigyellek az ilyen és ehhez hasonló "ismerősökért".
Sapimanó: szerintem nem olvasnak, bár tudnak a blogról, de ha olvassák is, tökmindegy.
En elmennek es mosolyognek. Kedvesen. Sot...bajosan elcsevegnek azokkal is, akik nem kedvelnek. Lehet, h ez a kepmutatas egyik formaja, de en remekul szorakoznek (es szoktam is, amikor hasonlo szituacioban vagyok)
Malacka: én is csnáltam már ezt, de most valahogy nincs hangulatom.
Szeretném jelezni, hogy a Pratchett-fordításoddal én sem vagyok kibékülve, de egyrészt ezt nyíltan meg is írtam, másrészt 99%-ban a nevekkel van bajom, azokról meg nem tehetsz!
Az ilyen ember háta mögötti dolgok meg mindig fájnak, de ... "Idegeskedni annyi, mint magunkat büntetni mások hülyesége miatt."
Én szeretem az embereket de lassan 20 éve korlátozott a viszonyom velük.
És hiányoznak is néha de a kutyáim, macskáim, lovaim, malacaim, stb, stb,
sosem pofáznak a hátam mögött és jól meg is vagyunk. Mellesleg nem vagyok egy remete de viszont arrogán mindenről van markáns/penetráns véleményem és nem is rejtem véka alá fasz vagyok (az idő teltével egyre kevésbé meg még én is leszarom). Ha valaki belém akar rúgni vagy a taknyát rám kenni hát teszek rá és arrébb állok. Ha megdobnak kővel megdobom magam kenyérrel.
Ha valaki ezt a "szarul fordít a kis kurva" akciót elkövetné ellenem az említett gennyes módon annak valószínüleg agyát ontanám előbb vagy utóbb.
Pl. úgy, hogy addig fordítanám sikerrel az inkriminált szerző műveit ameddig azokkal akár a sírját is be lehetne temetni.
(És ha sokára is de eljön a pillanat amikor ezzel szembesíteni lehet lekezalő vigyorral az arco(mon)don a lúzert).
fffh, ilyenkor érzem, hogy milyen "jó" nekem, hogy alacsony az EQm, és az egyszem elérhető közelségben lévő szintén alacsony EQjú(jujj) barátnőmmel olyan jól elvagyunk a félévente egy nap talikkal, és a mindennapi életben előforduló kötelező népeken kívül (ügyintézők, hentes, zőcccséges...stb.), egyszerűen nincs kedvem ilyen rendezvényeken megjelenni, főleg mert alacsony az EQm, és tökvéletlenül is tudok felrúgni rosszul bárkit érzelmileg :) és aztán nem hívnak, ami nem is zavar, mert azt sem értem mit csináltam rosszul :D
Az a szakmai "aládvágás" azért erős volt, remélem a boszipower működött és leeresztett már a szekere kereke...
Lucia, én csak a Pratchetteket olvastam eddig, de senkinek sincs igaza, aki kritizál. Szerintem.
A posttal kapcsolatban: csodálom, hogy egyáltalán az első ilyen álszent megnyilvánulás után még szóbaálltál velük... de én túl antiszociális vagyok, tudom :)
Nincs bajom eddig a fordításokkal, amit nem engednek, azt nem használhatod, erről valóban nem te tehetsz.
Ami viszont fura, az az, hogy ilyen nyíltan közzéteszed a folyamatban levő munkáidat (Pratchett). Már csak azért is mert - szerintem - nem így kellene. Mert az ember óhatatlanul lényeges részekbe botlik. Azokat meg sokan (én is) jobban szeretik papírkötésben olvasni.
Ha azonban úgy gondolod, hogy ez nélkülözhetetlen, legalább írd ki ilyenkor valami feltűnővel, hogy SPOILER, vagy valami, vagy akármi, hogy aki még izgul, had izguljon és gyorsan ellapozhasson.
És még egyszer hangsúlyozom, nem kioktatni szerettelek volna, csak fura :)
Nem véleményezem a fent említett csapatot, de hadd meséljek saját történetet: 11 éve (25 évesen)elváltam a kőgazdag tüzépes vállalkozó férjemtől. A közös baráti társaságunk őt választotta, hiszen nagyjából mindenki akkor kezdett saját lakást, házat venni/felújítani/építeni és reménykedtek az Áfa nélküli fizetésben és a nagy kedvezményben. Volt aki bevallotta, volt aki nem. Őt hívták bulikba, hozzá jártak bulikba, én szépen kimaradtam mindenből. Anyu volt az egyetlen barátom. Aztán mégsem roppantam össze-pedig közel voltam hozzá- na és ezt aztán végképp nem értették és nem bírták megemészteni. Lett új munkahelyem, új barátaim, aztán a régiektől jöttek a fúrkálódások, bemártogatások, kígyóbéka, ami kell. Nem érettem. És akkor az egyik új barátom szó szerint a következőket mondta: "Eszter, basszus, ezek olyan irigyek, hogy még a bajodat is irigylik tőled." Tök igaza volt, szerintem a fenti társaság is hasonlóképp áll hozzád. Nem éri meg tépelődni rajta, vannak igazi barátaid, ezekről meg szokj le.
Licia! Ebből a "baráti társaságból"szerintem sürgősen szállj ki,van Neked barátod elég, a fene kinlódna velük, hogy mit mondanak, ki mit gondol,tartsák meg maguknak
ez mekkora gaz mar. felnott emberek keptelenek szemtol szembe megbeszelni dolgokat, gyavasag vagy ciki lenne vagy miert??? ... megertelek Lucia, ez nekem sem hianyozna :(
Hm. Az ilyen beteg tarsasagokbol tenyleg jobb kiszalni, tobb vegyerteked marad az ertekes baratokra, ertekes tarsasagokra.
Tavol alljon tolem, hogy ismeretlenul beleszoljak mas tarsasagi viszonyaiba - de hasonlo helyzetekben en a papucsallatkat szoktam felhozni peldakepul. Agya ugyan egy pici sincs, de pontosan tudja, hol kellemes neki a viz es hol pl tul savas. Aztan arrebbcsillozik.
Szia Lucia, azokkal értek együtt, akik óva intenek az ilyen barátoktól. Szóval teljesen érthető, ha nem megy.
ó, (majdnem) minden nagyobb társaságban vannak ilyen ...bajitalkeverők.
én elmennék, ha régebben jól telt ott, és akkor tisztázódna is néhány dolog. az ember csak eszi magát azon, ami nem tiszta.
Már bocs, hogy így ismeretlenül belepofázok, de az utolsó mondatod alapján készülj a remeteéletre, mert minden baráti körben vannak vérhülyék. Vagy egyenként találkozol a kiválasztottjaiddal, vagy megszokod, hogy a baráti társasággal az ocsús rész is együtt jár.
Fordításról nem nyilatkozom, egy előző életemben én is fordítottam, így erről a témáról én vagy rosszat, vagy semmit. De legalább én tudom magamról, hogy nekem tényleg senki se elég jó. Én se.
Én úgy gondolom, nem kötelező mindenkit szeretni, valamint mindenáron megalkudni, valljuk be, nekem is vannak nagyon közeli barátaim, nekik is vannak barátaik, sőt olyan barátaik is, akiket nem szeretek, próbáltam, nem megy, nem is titkolom, ha közös társaságba kell mennünk, a saját lelki békém érdekében, ha nem fontos az esemény kihagyom. Ők meg megértik.
Ejmiakő: köszi, láttam :) (megjegyezném, semmi közöm a dologhoz, nem én vagy az ismeretségi köröm küldte be, és tudtommal hetekkel-hónapokkal ezelőtt kapta meg a levelet a blog, de csak most publikálták).






"én simán tudok emberi drámákba keveredni úgy is, hogy végig otthon ülök egyedül"
én ezt úgy szoktam mondani, hogy ülök a virágos réten dúdolva, köröttem pillangók, és egyszer csak elkezdenek valami emberek ugrándozni, ki tudja, miért...