
hekas! balettosokat nem bantani. :)
ket evig eltem együtt egy balett-tancossal, le a kalappal azok elött a ferfiak elött akik ezt hivatast valasztjak, es nap mint nap gyürik magukat. kemeny, ferfias munka van a kecses mozdulatok mögött.
azota miota öt ismerem, hitvallasomnak tekintem megvedeni a balettos ferfitarsadalmat, minden sztereotipaival szemben.
Szkifi: bocsánat, elhiszem, hogy tök nehéz, meg minden, de nekem akkor is bizarr egy balett-táncos férfi.
balettos pasik teste a leggyönyörűbb sztem. mrr.
amugy ez szerintem csak azert van, mert eleg zart vilag, es altalaban nem sok balettost ismerünk. nekem is furak voltak eleinte.
en mondom neked, a kivenhedt balettancos sörrel a kezeben, tökre olyan mint egy IFA-soför.
Szkifi, kezdesz meggyőzni :)
Azta. Én ezt most megkönnyeztem kicsit. Mert eszembe jutott, milyen kevés igazi férfi van, hogy mennyi múlhatott az anyukáikon, és mennyire nem tehet már egy barátnő semmit vagy csak keveset. Meg hogy milyen jó, hogy voltak, vannak azért ilyen anyukák. Meg, meg, meg... Vagy buta módon a hormonokra fogom, a nőket úgyis az irányítja. ;)
Köszi.
Lucia, most kaptál egy csillagos ötöst egy sokgyerekes, sokunokás nénitől, akinek valszeg nemcsak úgy egész véletlenül vannak igazi férfi kölkei, meg olyan igazi lányai, mint te.
nyina: ...es kitartoan tudnak szurni!
nem penyeskednek egy menet utan...
Hat... tenyleg szeressetek Luciat. En szeretem.
A balett-táncos fiúk hülyén néznek ki harisnyában. Akármilyen szép testük is van sajna.
szkifi: a néptáncosok is kitartóan... :)
Lucia: egy legényest megtanulni és jól eltáncolni kihívás, de a többi részemről is áll.
egyszerre tartom mókásnak, szomorúnak és iszonyú vagánynak, hogy egy nő képes arra, hogy "igazi férfit" neveljen.
kérdés: vajon az a férfi csak az anyja elképzelése szerint lesz igazi férfi, vagy majd a korosztálya női is azt gondolják róla, hogy az? érted, ugye, hogy nem egyforma értékrend szerint nevelünk/élünk, ami neked igazi, vajon nekem is az?
azért kérdem, mert magam is erre törekszem, bár én a "rendes ember" kifejezést szoktam használni.
Sok mindennel egyetértek nálad is, meg Terabithiánál is, meg egy-két dologgal nem (amúgy meg virágozzék, satöbbi :) ) Inkább az utóbbiakat sorolnám, az rövidebb.
Szóval nagyon remélem, hogy mondjuk úgy húsz év múlva viszonylag kevés lánynak kell majd háttérbe szorítania magát a családtagjaival szemben (mondanám, hogy örömmel látnám, ha már most sem szorítanák, de sajna tisztában vagyok a realitásokkal). Mert mondjuk azt látnák az anyukájuktól, hogy ő is kivívja magának a szabadidőt, neki is épp olyan joga van edzőterembe menni, kocsmázni menni, satöbbi, mint apukának, akár a meleg vacsora és a rendrakás rovására is (ami ugye kettejük műve, nem egyszemélyes feladat). Ésatöbbi, ésatöbbi.
Meg azt is szeretném, ha a húsz év múlvai pasik átadnák a helyet az öregeknek a buszon, de mernének sírni, ha úgy érzik, sírni kell. Nem azért, mert puhapöcsű lúzerek, hanem mert nem tanulnák meg, hogy egy férfi nem sír. De. Egy férfi is sír, legfeljebb jól titkolja, ami nem egészséges.
És hogy a gyakorlatról is beszéljek: nem ugrom oda a fiamhoz minden esésnél, de nem azért, mert fiú, hanem azért, mert jöjjön rá, hogy van, ami fáj, meg van, ami nem, akár fiú, akár lány. Indokolt esetben viszont igenis pátyolgatom, mert az neki is jár. És vettem neki babát, mert határozottan arra volt igénye (mindenkitől lenyúlta a játszótéren). Legfeljebb pelenkázni fog, meg majd fogadja a védőnőt... :)
Az általam ismert balettáncost fél lóba öltözve gyakrabban láttam, mint harisnyában, de ő fénykorában sem volt az az áttetsző csontú lírai alkat. Inkább az olyan szerepeket osztották rá, amelyeket egy bölénnyel a foga között táncol az ember. Nagyon elegánsan tudott bölénnyel a foga között táncolni.
És bár a kommentek a könnyebb ösvényen indultak el, ez egy fontos írás.
Lucita: az apukák jó esetben jó példát mutatnak ebben, nálunk ez mondjuk ugye nincs meg, de azért biztos lesznek még igazi férfiak a gyerek életében. amúgy meg ezen még nem gondolkoztam, hogy a lányok mit fognak gondolni, de a plázacicák nem érdekelnek, a normálisabb lányoknak meg szerintem minden korban tetszik az ilyesmi.
Dweyra: ezt a részét nem fejtettem ki nagyon, de nem az edzőteremmel meg a kocsmával van a baj, biciklizni meg kocsmába én is el tudtam járni, nem azon múlik. de a férfiak nem tudnak szoptatni, nincs bennük meg az a folyamatosan gondoskodó ösztön, ők vészhelyzetben jók, ezért szerintem minden korban a nőkre hárul a gyerekek nevelése, ami eleve sok lemondással jár. másrészt az szép elmélet, hogy a meleg vacsora és a rendrakás mindkét ember feladata, de a gyakorlatban erre sincs szeműk, kitartásuk és állóképességük a férfiak nagy részének statisztikailag, evolúciós okokból, mivel az ilyen fészekrakásosdi mindig a nők feladata volt. persze bizonyos mértékig meg lehet erőszakolni a természetet, de szerintem mindenki jobban jár, ha a pasik valami mással kompenzálnak :)
ez a sírás olyan dolog, hogy persze, elméletben mindenkinek joga van rá. és ha valami megoldhatatlan nagy baj van, akkor szomorúságból oké. de nekem egy olyan öcsém van, aki gyerekkorunk óta mindent sírással-üvöltéssel zsarol ki mindenkiből, olyan apám van, aki önsajnálatból bármikor képes sírni, de akkor nem zokogott, amikor a lánya fejét ütötte ököllel, csak mert felidegesítették a munkahelyén, a két megcsalós pasim közül az egyik olyan volt, hogy amikor kiderült, hogy hosszabb távon megcsalt, rengeteget hazudott, meg mittudomén, és szemtől szembe kidobtam, akkor elbőgte magát, hogy ezentúl kivel fog ő sms-ezni. Ugyanakkor a nem, vagy csak komoly okból síró pasijaim általában sokkal korrektebbek voltak, és az élet más területein is jobban észnél tudtak lenni és uralkodni magukon, szóval én egyértelműen a nemsírós pasik pártján vagyok :) de nők se hisztizzenek.
az én fiamnak is vannak plüssálatai, mondjuk nem érdeklik, de az, hogy egy kisgyerek mivel játszik, szerintem nincs kihatással azokra a dolgokra, amikről írtam :)
E tárgyban mindig kotyoghatnékom támad: az, hogy "igazi férfi" ("rendes ember", ilyesmi) keletkezett, az anyuka számára akkor derül ki igazán - bár már korábban is gyanús -, amikor van elégedett társ is, akivel együtt "i.f." meglehetösen megbízhatóan bírja nevelni anyuka unokáit. Jó a kiváló apákkal olykor beülni valami kocsmába, főleg, ha az illetők az ember saját fiai.
Az ilyen barátnéját/feleségét boldoggá tévő, kiváló apukává alakult saját fiúval való kocsmázásokat Lucia is nagyon fogja élvezni.
Jó, ha egy anya gondolkodik, na. Lehet, h. az nem divatos hormonális, de hosszú távon bejön.
Köszi ezt a posztot, tényleg összeszorult közben kicsit a gyomrom.
nekem is van sok néptáncos ismerősöm, sokáig táncoltam én is, és azért abban is lehet kemény munka. és vannak köztük is hülye népnemzetiek a prekoncepciójukkal, de normális emberek is. ott, ahonnan én jövök, néptáncolni legalább annyira normális és átlagos dolog, mint kocsmázni.
Nekem errõl az ugrott be, hogy a múltkor volt a rádióban, hogy Vegasban vagy hol egy nõknek rendezett pókerversenyt egy férfi nyert meg, mert a szabályok nem tiltják, csak nem illik, hogy férfi induljon egy nõi versenyen. Egy mellrákos nõ lett a második. :-S
és elolvastam a velvet-cikket is. nem értem, mia baj azzal, ha egy férfi ráül a budira, és nem pisálja le. igazából nekem ezzel az egész cikkel kapcsolatban csak egy problémám van: ebben az "embert faragok belőled, ha kell, baltával is" - mentalitásban hol a gyerek akarata, egyénisége? és ha ő balettáncos, zongoraművész, vagy akár kertitörpe akar lenni, jön az anyja és jól leneveli róla? na de whatever, legalább a gyerek nem kell azon gondolkozzon kamaszkorában, hogy mi ellen lázadjon.
Hát Lucia... azért gondold át ezt még egyszer. Mármint ezt a nagy egyetértést Terabithiával. Mert ebből az írásból csak úgy süt az eltorzult lélek diktálta agresszió. És nem lesz attól még puhapöcs lúzer egyetlen fiú se, ha nem abriktolja, "légy férfi" felkiáltásokkal egy keménypöcsű, vastökű anyuka...
Lucia: ez a "nature-nurture" dolog azért szerintem nem ennyire egyértelmű. Oké, a nőkben működnek bizonyos ösztönök, amelyek a férfiakban nem, ezt elismerem. de ezeknek általában a gyerek egész kicsi korában jut a legfontosabb szerep (a szoptatás pl. egészen behatárolt időben). Pelenkázni meg a férfi is tud, meg mesét olvasni is, sőt, uram bocsá' főzni is. Az, hogy ezekre nincs szeme - hát lehet, de én azt gondolom, inkább nincs rá akkora társadalmi elvárás, míg a nők felé igen nagy a nyomás ez ügyben. Ez persze csak magánvélemény, mint ahogy az is, hogy szerintem nem a természet megerőszakolása (legfeljebb a férfiak kényelmes életéé), ha a házimunka, főzéssel együtt nagyjából felesben megy (nyilván nem szigorú elszámolással, csak úgy kábé, ahogy esik, úgy puffan alapon).
Szóval én büszke lennék a fiamra, ha majdan pelenkázni látnám, meg takarítani.
Ja és még valami! Azt írod, Neked kell majd megtanítanod arra, hogy milyen egy igazi férfi. Minden tiszteletem, de Te maximum arra tudod megtanítani, hogy szerinted milyen egy igazi férfi. Ebben a szemléletben pedig mindaz a csalódás benne lesz, amit Te szenvedtél el a férfiaktól. Pl. helyzetedet tekintve nyilván arra neveled majd, hogy egy igazi férfi nem hagyja el a gyerekét. Ez így kimondva helyes. És akkor is kitartasz majd emellett, amikor a felnőtt Muci elvesz valakit, akiről a gyerekük megszületése után kiderül, hogy nem a megfelelő társ, egy borzadály az életük, a felnőtt Muci csak szenved a kapcsolatban, rámegy az élete? Feláldozod-e majd a fiad lelki és akár testi egészségét, életminőségét, az Általad meghatározott Igazi Férfi eszményképért? Nem elbizonytalanítani akarlak (nem is tudnálak), és befolyásolni sem, de szerintem egy fiúból nem NEVELIK az igazi férfit, hanem vagy azzá lesz, vagy nem. Amit a szülői háttér megtehet, az általuk kívánatosnak tartott tulajdonságok szelíd erősítgetése, és a példa.
Namost lányom van, egyelőre mérsékelten vagyok on :), de a pasimat igazinak tudnám minősíteni :). Fél napokat van együtt a gyerekkel minden áldott nap egyedül, pelenkáz (kifejezetten nehezményezte, hogy Ferihegyen a női mosdóban van a pelenkázó, nem túl PC módon), eteti 6 hetes korától ő is, mosogat, mos, vasal, takarít, de ugyanúgy edzésre jár, összeül a haverokkal, tudomásom szerint nem csal meg :). És így kaptam készen :), anyósomnak örök hála, majd alkalomadtán elkérem a nevelési útmutatót :). De tény, nem ő az általános, csak akartam jelezni, hogy van ilyen is.
Hm. En Svedorszagban elek. itt az apukak (is ) vannak gyesen, a parom, takarit, vasal, mosogat es meg foz is neha. A huga babajanak elobb cserelte a pelenkajat mint en. Emelett kuzdosportol es igen ferfias nem csak kulsoleg. (Sirni nem szokott:))... Sot van neki rendes munkaja is...:)
Ezt csak arra reagaltam volna, h mennyire is van ez genetikailag kodolva. Szerintem semennyire.
Szörphöz csatlakozva: ahhoz nem értek, hogy genetikailag mennyire van kódolva, de szerintem jelentős része szocializáció/nevelés kérdése. Magyarország még messze jár a gyesen lévő apukáktól, meg alternatív megoldásoktól. Amikor a magyar védőnő megtudta, hogy mikor kell (részmunkaidőben) visszamennem a gyerek mellől dolgozni, majdnem hörgött, hogy hát akkor bölcsődébe kell adnom? Nem, mondtam, az apjával lesz otthon. Erre nemigen tudott mit lépni, látszott rajta, hogy nem tartja ideális megoldásnak :), de apuka ellen azért nem mert hörögni.
Részegszamár: Terabithiánál az általam "provokatív sallangoknak" nevezett dolgok azok, amik tenyérbemászóak, szerintem, azoktól el is határolódtam.
Másrészt meg valóban arra fogom tanítani a fiam, hogy ne hagyja el a gyerekét, de ezt úgy, hogy a gyerek felelősség, ügyesen válasszon anyukát, viszont ha valamerrefelé elkötelezte magát, akkor ahhoz tartsa magát, amennyire tudja. engem nem azért hagytak el, mert egy borzadály volt az életünk, a gy.a. még pár nappal a dolgok kiderülése előtt is azt bizonygatta, hogy ő mennyire nem akar elköltözni, meg össze-vissza hazudozott mindenfélét, csak amikor azzal vártam haza, hogy tudok mindent, nem maradt más választása. azt biztos tudatosítani fogom a gyerekben, hogy kifejezetten csúnya dolog, ha otthon mindent elintéznek az ember helyett, a közös gyerekkel kapcsolatos dolgokat is, meleg vacsorával meg a szexuális szolgáltatásokkal kezdve a tiszta ruháig mindenfélével várják, és ezért az ember cserébe csak szemétkedést, hazugságokat, meg a szennyestartó mellé ledobott szaros gatyáját adja.
másrészt meg a gyerekeknek születéskor van egy temperamentuma és pár örökölt mozdulata és jellegzetessége, de a szerepeit, azt, hogy a kapcsolataiban hogy viselkedik, hogy milyen az erkölcsi hozzáállása dolgokhoz, nagyrészt a szüleitől tanulja (ebben javarészt az összes pszichológiai elmélet egyetért). Nem véletlen, hogy a profilerek a sorozatgyilkosok tettei alapján nagy biztonsággal be tudják lőni a családi hátterét. és az első hat év különösen fontos ebből a szempontból, akkor rögződnek a tudatalatti ősminták, kábé onnantól fogva inkább tudatosan formálódik az ember, az pedig bonyolultabb.
az én férjem "igazi férfi", szerel, barkácsol, hegeszt, fest, épít, fúr, farag, izmos, sportos, kemény, de kedves, és nem mellesleg tanár (ami tipikusan női szakma mostanság). szóval gyerekeket okít minden nap.
aztán hazajön, és a 2 fiúnkkal focizik, kirándul, fest, meg gyurmázik. aztán van, h én sokáig dolgozom, akkor főz. rendet is rak.
ezek a sztereotípiák, amiket írsz, hülyeségek.
nagyon drukkolok, h a köv. férfi az életedben bebizonyítsa ezt neked!
és kérlek, semmiképen se neveld a mucit a csalódások miatt úgy, ahogy leírtad, mert akkor ő sem lesz jófej, hanem pont olyan pasi, akitől a lányodat már most félted..
Szörp, nemisbéka: én nem vitatom, hogy férfiak is képesek pelenkázni, főzni, meg mittudomén, de nekik ez sokkal kevésbé jön természetesen hosszú távon. egy jellegzetes példa erre a PIC, ahol az apukák is nagyon szerették a gyerekeiket, de kábé hetente egyszer jártak be hozzájuk, pedig minden nap megtehették volna legalább egyszer, az anyukák viszont napi többször. és pl. Viv szerint más kórházi osztályakon is ez a helyzet. én látom magam előtt azt a pasit, aki este vállalja a fürdetést, szükség esetén pelenkáz és etet, de azt nem látom, aki segítség nélkül napi kétszer főtt kaját pacsmagol neki, mint én, három óránként pelenkáz és etet, rögtön észreveszi, ha pirosabb a popsija a szokásosnál, satöbbi, satöbbi, hosszú távon, és mindezt nem kényszerítő körülmények miatt (anyuka halála, ilyenek), hanem magától. Tudtommal Nemisbéka férje (aki tényleg egy angyalkincs mellesleg) sem ezt és nem így csinálja, mások magánéletét nem ismerem még ennyire sem. és mindig vannak kivételek persze, de az általános tendencia azért nem ez. A férfiak genetikailag, evolúciósan a rövidtávú, kiemelkedő teljesítményekben jobbak egyértelműen nagyon sok téren, a nők meg a hosszú, kevésbé látványos, de folytatólagos dolgokban.
S, én ezt nem értem, ennyire érthetetlenül fogalmaztam, vagy ilyen hosszú volt a bejegyzés, hogy mindenki ennyi olyat belelát, ami nem volt ott?
én szerintem sehol nem céloztam olyanra, hogy tanárkodni, vagy fiúkkal focizni és játszani férfiidegen dolog lenne, sőt. azt is írtam, hogy mint nálatok, az a helyes, ha a pasi is hang nélkül besegít az otthoni dolgokba, amikor a másik fáradt. mi a konfliktus forrása?
Tilosaz: bennem a (magyar) néptánccal szemben egy zsigeri ellenérzés van, amit meg tudnék racionalizálni, de szerintem inkább ne figyelj, ha néptáncról írok, mert ebben a kérdésben még a barátaimmal sem tudok egyetérteni, ez van. éppen úgy taszít, mint a giccses rózsaszín vízeséses festmények.
a balett-táncosokkal meg az a bajom, hogy az megint olyan, hogy egy pasi beleöl egy csomó energiát, viszont nem alkot valami maradandót vagy akármi, hanem egyszerűen csak látványra szép dolgot csinál. nekem ez ugyanaz a kategória, mint ha egy pasi reggel fél órát sütögetné a haját, meg sminkelne, meg válogatná, hogy mit vegyen fel, hogy igazán szép legyen, ettől bizarr. én szeretném, ha a fiam valami konstruktívabbat kezdene az életével. ha belettiskolába akarna járni, hát beiratnám, de előtte mindenképpen gondoskodom róla, hogy az összes alternatívából választhasson :)
Nézd, nem akarunk belőlük anyukát faragni :), ez tény. Tejet tudott neki melegíteni, a tápszert mai napig ő csinálja meg hajnalban, bolti kaját tud neki adni, tény, hogy főzni nem főz, de ez teljesen korrekt :), a konyha az én szeretett terepem. Viszont iszonyúan ismeri a gyerek minden rezdülését, szerintem anyai szinten (fáradt, éhes, bújós, stb.) és ezzel kevesen vannak így. A 14 hónapos gyerek édeskettesben ment vele haza 3 napra, és a fentiek miatt tökéletesen tudott pótolni, nagymamai segítséggel. Ez szerintem tök jó, és nagyon szerencsésnek érzem magam.
szerintem "igazi ferfit" (azert tettem idezojelbe, mert nem szeretem ezt a kifejezest, de ha mar ti ezt hasznaljatok, akkor en is) nevelni csak kello erzekenyseggel lehet, a sors ironiaja, hogy a nagyon karakan, kemenykezo, eroszakos anyukaknak mindig csendes, visszahuzodo, tulerzekeny gyereke lesz. Tehat szerintem ha ez a velvetes csaj ilyen stilusban neveli a gyereket, akkor nagyobb eselye van annak, hogy szegenybol megis varrono lesz, minthogy igazi ferfi. Lucianak inkabb van eselye, mert o esszel nevel, es nem indulattal.
Nagyon fontos dolgoról írtál Lucia! REngeteg baj forrása manapság, hogy sokan a (vélt) egyenlőség nevében egyformán nevelik a fiúkat és a lányokat. Szerintem éppenhogy vissza kell adni a férfiaknak a férfiséget, pont azt amit mondtál, a rövidtávú kemelkedő teljesítményeket. Szerertek diplomatikusan fogalmazni, de aki azt mondja, hogy a fiúk és a lányok egyformák, annak azt ajánlom, hogy figyeljen meg sokáig egy ovis csoportot, és hamar rá fog jönni, hogy nincs ez így. Szerintem nem az az emancipáció, hogy traktorra ültetjük a nőket és fakanalat adunk a férfiak kezébe - némi költői túlzással persze. Sokkal jobb inkább tudomásul venni a természetes különbségeket, és megtanítani mindkét nemnek, hogy a hozott készletével miként tud úgy gazdálkodni, hogy az jó legyen mindkét félnek. Vegyük példának az agressziót. Tény, hogy a fiúk (tendenciában) agresszívebbek. Nem kiölni kell ezt, az úgysem fog sikerülni. Meg kell tanítani inkább őket arra, hogy mit kezdjenek ezzel a késztetéssel úgy, hogy ne ártsanak vele.
Szóval értem jól, amit mondasz.
(Amúgy 20 éve figyelem a kamasz fiúkat és lányokat elég nagy tömegben naponta tanárként, úgyhogy a megfigyeléseim már olyan számosak, ami alapján rajzolni merészelek tendenciákat.)
Nemisbéka, szerintem is nagyon szerencsés vagy, és én nagyon sok mindent megadnék, ha időnként akár egy napra olyan pasira tudnám bízni a gyereket, mint a tiéd, benne tényleg megvan az a (jó értelemben vett) női érzékenység, de nem ez az általános :)
Gra: lehet, hogy nálam az adja a pluszt, hogy én azért követem Terabithia munkásságát, van róla egy kialakult képem, ami szerint ő egy alapjában véve jó és gondoskodó anya, és a költői, kommentvadász túlzásait egyszerűen nem veszem figyelembe :)
valahogy úgy éreztem, h míg a lányodat kényezteted, h felkészítsd az életre, mely számára tuti nem lesz habostorta, és a fiadat is kezdetektől úgy irányítod majd, h helyzeteknek, szerepeknek feleljen meg.
de lehet, h csak túl sokat láttam bele a poronytos írásból (ami nagyon nem tetszett) a tiédbe.
A Velveten muszáj kommentvadász túlzásokkal élni :), különben lecsúszik a cikkek átlagszintjétől :). Én is bírom a provokatív írásait, főleg az a szórakoztató, amikor az Istenadta Nép egy az egyben úgy veszi, hogy ennen életét örökíti meg fényképpontossággal :), és hörögnek minden részleten.
Időközben rájöttem, hogy lehet, hogy abból vannak a félreértések, hogy úgy tűnhet, mintha szerintem a pasiknak nem lenne otthoni feladatuk. Ez nem így van, csak szerintem egy kapcsolatban nem pontosan ötven százalékban kell teljesíteni mindenből, hanem mindenki képességei és hajlamai szerint. Az a jó, amikor egymás képességei és hajlamai kiegészülnek. és vannak veleszületett és akaratlanul is belénevelt különbségek a pasik és nők között, a veleszületett például az én esetemben az lehet, hogy bármikor összeállítok ugyan egy ikeás polcot vagy szekrényt, de az emeletre felvinni nem fogom tudni, és a magasan lévő villanykörtét sem fogom elérni, hogy kicseréljem, illetve a kerékcsere ugyan megy, de sokkal több fáradsággal, mint egy pasinak, ezek megoldása az én háztartásomban a férfimunkák közé tartoznak. (részben) belénevelt, hogy autót vagy videót szerelni sem tudok, viszont bár nagyon sok pasi mosogatott már nálam, én sokkal alaposabban csinálom bármelyiknél, és kevésbé tartom idegesítő feladatnak. és biztos van olyan kapcsolat, ahol a nő szerel és emelget, és a pasi imád mosogatni, ami tök jó, ha működik, de szerintem nem ez az általános. és nem akarom, hogy a fiam ne tanulja meg megcsinálni az általam férfifeladatoknak tartott munkákat, amelyeket esetleg még élvez is, csak azért, mert én arra helyezem a hangsúlyt, hogy mosogatni márpedig mindenkinek egyformán kell, szóval nem erre fogom helyezni a hangsúlyt :)
sírni meg ne sírjon ok nélkül, de a plüssállatokat ne csapkodja, hanem kedvesen simogassa, ezt már sikerült is elsajátítania, nagyon büszke is a produkcióra, és remélem, arra is büszke lesz, ha a nőit majd nem csapkodja semmilyen téren, hanem kedvesen simogatja :)
S, azért a fiammal is pillanatnyilag arra megy el a legtöbb közös időnk, hogy puszilgatom, csikizem, és a földön hempergek vele, de arra tényleg jobban fogok figyelni, hogy ne nyafogjon, ne hisztizzen, ne akkor éljen lelki életet, amikor éppen csinálni kell a dolgokat. ha meg lesz valaha lányom, őt igenis jobban megvédem majd, ha bántják, és többet sírhat a vállamon, ha az élet bántja, de ő is a lehetőségeimhez képest arra lesz nevelve, hogy megfeleljen a helyzeteknek. amikor bármelyiknek valami komoly baja lesz, mindkettőjük mögött ott leszek természetesen.
Én csak azt szeretném mondani, hogy én tökre szívesen járnék olyan fiúval, akit Lucia nevel.
És szerintem nyilvánvaló, hogy az ember olyan férfit nevel a fiából, amilyen a számára ideális pasi, ezt hívják úgy, hogy az értékrend átadása, nem?
Nem szeretem a "nevelés" szót, ha nem muszáj, nem is használom, azt hiszem, nem is igazán értem, mit jelent. Én csak úgy együtt éltem a gyerekeimmel. Ez az "értékrend átadása" egész jó. Nem is kell átadni, átmegy az.
Bocs, nem kötekedés, de az "alapjában véve jó és gondoskodó anya" jobb lenne alapjában véve kifejezés nélkül. Alapjában véve minden ember ártatlannak születik... Alapjában véve itt mindenkinek igaza van. És alapjában véve jó anya mindenki, aki mellett a gyereke nem éhezik és nem jár koszos ruhában. De aki nem emeli fel az elesett tíz éves fiát, mert tanulja meg, hogy a férfiak /?!/ nem sírnak, az nekem alapjában véve sem... és most nem hisztizésről beszélünk. Mi lesz legközelebb? Nem varratja össze a sebet, mert a férfiak tanuljanak meg fájdalmat elviselni? Nem akarlak magamra haragítani, de ha úgy gondolod, hogy "nyilvánvaló, hogy az ember olyan férfit nevel a fiából, amilyen számára az ideális pasi, ezt hívják úgy, hogy az értékrend átadása, nem?", akkor - bár miért is hinnél nekem? - a válasz nem. Ezt másként hívják. Remélem rá fogsz jönni, és el fogod kerülni.
Párom másodszülött fiú a nagyobb fiú után. Bátyja "férfiállat", elég agresszív, hangos, uralkodó tipus, párom visszahúzódóbb, csendesebb, de porszívózik, együtt főzünk, mellettem volt a szülésnél, simán ment gyógyszertárba babacuccokért, amikor én a kórházban voltam stb. Nem sír, de a férfias-nőies skálán kb. középen van - néha hiányzik nekem belőle az "állat", de mit tegyek, ilyen és én szeretem :) A lényeg, hogy bevallottan lányt szerettek volna másodiknak és szerintem ez az oka, hogy bár a két fiú egy családban, egy mintát látva nőtt fel, mégis nagyon különböznek. Számít a nevelés, bár én is úgy gondolom, hogy a gyerekekre nagyobb hatással van amit látnak, hogyan élnek a szülei, mint a direkt nevelés.
Én meg összeköltözöm majd Terabithiával, úgyis szó volt róla már köztünk párszor, öt gyereket simán koordinálunk együtt. :)
És igen, igaza van Luciának: 12 év alatt egy, azaz egy darab apukát ismerek, aki _végig_ ott van a lányával, ha kell, akkor három hónapig is beköltözik a kórterembe, és _mindent_ ugyanúgy csinál, ahogy az anyuka, tudja dializálni, tudja, hogy mennyi káliumot szabad a szervezetébe vinni, tudja, hogy mennyi folyadékot ihat, anélkül, hogy ödémás lenne, és ez szívproblémát okozna, tudja, hogy neki két óránként lázat kell mérni, stb. És nehezített pályaként a kislány nem hall.
Szóval, van ilyen is, de csak egy darab. (A statisztika négy kórház, és 12 évnyi egészségügyben, különböző osztályokon töltött személyes élmények alapján készült, erőteljesen szubjektív.) :)
"A fiam gyerekét a felesége/barátnője fogja kihordani, megszülni és szoptatni egy olyan társadalomban, amelyik a nőtől elvárja, hogy akkor is tegyen valamit a családi kasszába, amikor a gyerekkel van otthon (vagy ne legyen vele otthon), de a férfitól nem várja el, hogy tisztába tegye a gyereket, vagy akár csak fogadja a védőnőt."
Hát nem tudom mit várt el tőlem a társadalom, meg kicsit le is szarom, ellenben azt tudom, hogy a gyerekem mit várt el tőlem, amikor összeszarta magát, ha érted mire akarok kilukadni.
És nem azért pelenkázom át, mert hős vagyok, sőt leszarom, hogy ez machismo-e vagy se.
Sőt, a védőnőt is fogadtam, igen helyre kis jányka volt :)
Értem amit irsz, tetszik is és sok igazság is van benne, csak a fentieken megakadt a szemem. De nem azért adjuk át a helyet a villamoson, mert igazi férfiak vagyunk, hanem azért, mert vannak bizonyos alapértékek, amelyek mentén éldegélünk. A padlóra se azért nem köpünk, mert tilos.
Az, hogy mennyire fontos amit mondasz, jól példázza, hogy én kiválóan tudtam csajozni azzal a készlet jótanáccsal, amivel anyukám látott el. (lányoknak nem jó hideg kőre ülni, azért van a pulcsim, ugyebár, kinyitott ajtók, stb. ezer apróság) Mindig, minden nőnél működött, talán pont azért mert nincsenek szokva.
Részegszamár: szerintem mindenki csak "alapjában véve" jó anya, tökéletes szülő nincs, és olyan sincs, aki pontosan mindenben úgy neveli a gyerekét, mint én, erről szólt ez a kifejezés :) És szerinted kinek az értékrendjét kellene átadnom a fiamnak, ha nem a sajátomat?
Részegszamár, én sem emelem fel a lányomat, ha elesik. Ugyanis magától feláll, és megy tovább. Nem csinál problémát abból, hogy lehorzsolódott a térde. Biztos én is túl alfahímesen neveltem. :)
Lucia, én nagyon köszönöm ezt a bejegyzést. jó régóta forgatom ezeket a dolgokat a fejemben, és nagyon jó volt felismerni a gondolataimat ilyen koherens kis érvrendszerbe építve.
Lucia drága, persze, hogy a sajátodét, csak ne szent és sérthetetlen ordréként. Mert a Te értékrendet a Te értékrended, amiből joga van Mucinak válogatni. Elfogadni és elvetni egyaránt. Viv különbség van aközött, hogy SOHA nem emeled fel a lányod, mert tanulja meg, hogy az élet kegyetlen, vagy csak könnyú sérülések esetén nem. Mert, ha nem áll fel, és nem megy tovább, akkor nyilván nem pattogtatod az ostort a füle mellett...
Ott tartottam, hogy az értékrend megy át magától és közben alakul a gyerek sajátja.
Lucia jól látja, h. igenis, különbség van a fiúkkal és a lányokkal való bánásmód között, legalábbis kell, h. legyen különbség. (Megfigyeltem, hogy még a hangom is más, ha a fiaimmal beszélek, és megint más, ha a lányaimmal.)
Csacsi, ez olyan szép lett. :)
Lucia, majd mondd el az elméleti lányodnak lsz azt is, hogy vannak nők, akik listát tudnának írni róla, hogy mi minden helyett szülnének inkább újabb kölyköket (bérbe mondjuk, mert nevelni huszat azért nem szeretnék :)
Az írásodat meg jó volt olvasni, bár vsz lehetne még finomítani az elméleten akkor, amikor úgy leszel épp, hogy Karácsonyra egy pontosan ugyanolyan jövő évet kérsz magadnak, amilyen az előző volt.
Barib, mondjál már erre példát, mert nekem az életem legszörnyűbb élménye volt :)
wow, ez a "ne pepecseljen mosogatással ..., mert az egy férfitól a könnyebb út választása lenne" szíven ütött.
a mosogatás mellé nálad nem férnek bele a nagyobb tettek?
Szeretném, ha a mostani emberek (férfiak, nők, heteroszexuálisok, homoszexuálisok, biszexuálisok, transzfesztiták és mindenki más) a számára elfogdott, és ideális értékrend szerint élne. Ha gyermek azt látná, hogy az emberek tisztelik egymást, hogy a házimunka, a vásárlás, szabadidő, stb. nem társadalmilag meghatározott jelleggel működne. Hogy mindenkinek egyformán lehetne joga bármilyen szakmát választani, ha anya is elmehetne kocsmázni, ha őt is tisztelnék, és nem tartanák puhánynak az apát, ha ő tereget és pelenkázik, miközben anya motorral elment befizetni az aikido tanfolyamát.
Ha mindenkit önmagáért becsülnének meg, és szabad választást kapna gyerekkorától. Ha lehetne. Persze, ezután nem kötelező. Mindeki maga dönt(hetne).
nem olvastam végig az összes kommentet, majd délután :(
lucia, mindehhez csak annyit, hogy nekem olyan szüleim voltak, akik előre eldöntötték, hogy milyen gyerekeket szeretnének. ehhez képest a tesóm zenész lett, és minden férfias dologhoz antitalentum. utána jöttem én, és az apám azt gondolta, hogy itt a nagy lehetősége egy igazi férfit nevelni belőlem, így lányként három éves koromtól versenysportoltam, fúrtam, faragtam, majd nagyobb koromban szekrényt pakoltam, és családi tragédia volt, amikor kiderült (harmadik osztályos koromban), hogy én tkp. balettáncos lennék (nem lettem, de hosszú, hogy miért), inkább versenysportoltam tovább.
azóta, hogy rájöttem, hogy én tkp. lány vagyok (úgy húsz éves koromban), megpróbálok felépíteni magamban egy női identitást.
ezt csak azért írtam, hogy illusztráljam, hogy mennyire el is lehet szúrni, ha valaki úgy áll hozzá, hogy ő tudja, mi legyen a gyerekéből (persze a jelenlevők kivételek).
Szerintem: most ezt töröltem, mert nincs kedvem mélyebben belemenni a témában, de nagyon félrenéztél pár dolgot.
Hülyének néznék a férfit, aki ez alapján választana feleséget. Pedig ez leképezi a múltat és a jövőt! Viszonyod a Férfihez. A leírtak alapján nekem ilyen feleség, és még sok gyerek kell, de hogy szerezzek?
Azért a fiadat is vigasztald, ha leesik a bicikliről. Különben honnan tanulna empátiát, ha a saját anyja nem érti meg a fájdalmát?
Szociálismunkás: egyelőre annak is nagyon örülnék, ha a nyuszimotorról leérne a lába, biciklije nincs :) de ha komoly baja van, nagyot esik vagy nagyon megijed, akkor természetesen vigasztalom. ha beveri a térdét vagy akármijét, azt viszont tanulja meg elviselni (és ezzel neki nincs is problémája).
ennyire nagyon próbál inspirálni egy sablon, és már indul is a spirál-inspirál - a gép forog - hagyom - az alkotó pihen - nagyon de miért!?
nem vagyok vallásos, csak mélyen, magamba hívő ember - és amint kimondom, mindenki bólogat egy picit, mint azok a giccses kutyák, bábok, ott a trabantok kalaptartóján... mint a tollal, vagy laptop klaviatúrájával, vagy széllel, vagy beszéddel felkavart őszi falevelek.
és hogy hímsovinizmus, feminizmus, te valóban így becézed - azt az elviselhetetlen elégtelenségérzetet, hogy MINDEGY, hisz mind egy.
(amúgy tetszett a cikk, csak így tovább) - én is írogatok - pihentagyú szarokat (nem ám, kicist sapnyolviasz szagra gyanakszom) de lehet, h én vagyok a fecske, aki őszből is nyarat akar csinálni... egyedül nem megy.
www.mesemasa.blogsplot.hu
ha idődbe belefér, csemegézz - ha nem ízlik, köpd ki. :) örvendtem, kedves tavaszi reménysugár!
tilosaz: engem is fiúnak vártak, lehet most is jobban áll a kezemben a csavarhúzó, mint rajtam a szoknya... úgy, hogy kemény 10 évembe került, hogy jól érezzem magam szoknyában. Lassan 30 leszek.
Az öcsém nagyrészt (6 éves kora után) apa nélkül nőtt fel, egy ideális apaképet követve. Fúrni-faragni, csapot szerelni ugyanúgy tud, mint főzni.
Szóval szép kis csomag vagyunk. Lehet minket mintaként vagy elrettentő példaként kezelni.
Ezzel azt akartam mondani, s erőltetett neveléssel nem egy önálló személyiségű, magabiztos, magát a bőrében jól érző személyiséget, pardon, személyt nevelünk, hanem egy korcsot.
Azzal ellenben, amit "csak úgy" mutatunk reggel, fogmosás közben, vagy este a vacsoraasztal mellett, na, hát azzal a magatartással fogunk igazában nevelni. Azzal hogy én mindig slamposan fogok öltözni, a lányom nagyobb valószínűséggel azt fogja követni és hagy valószínűséggel nem lesz belőle plázacica.
Lucia: kb 2 éve kukkollak titokban de most muszáj volt megszólalnom. A napi sajtó mellett mindig elolvaslak, mert egyszerűen hozzám nőttél, mert sokszor ugyanúgy gondolkodunk, mert nem tudom megmagyarázni, csak úgy :) Szóval, azt akartam kinyögni, hogy nem hiszem, hogy a gyerekünkön keresztül megjavíthatjuk a saját elcseszett gyerekkorunkat. Talán ezért nincs még gyerekem. Mert még nem érzem azt, hogy át tudok adni neki egy egészséges anyaképet, családmodellt, egy magabiztosan kezelt, stabil alapokon nyugvó értékrendet. Elég szar.
P.S. még mielőtt megkérdezné vki, nincs gyerekem, kapcsolatban élek, azt hiszem, elég kiegyensúlyozottan, ami a kapcsolati oldalát illeti. De ez nagyrészt nem az én érdemem, hanem a másik felemé, akinek szerencsésebb családi háttere volt mint nekem. Egy intuitív anyukája, aki megérzi mikor kell hallgatni, mikor kell meleg teát főzni és mikor kell büntetni. Egy ügyes kezű apukája, aki focizni ugyan nem, de urambocsá', tisztelni, intuitívnak lenni - na, ezeket vhogy sikeresen átadta.
Kénytelen vagyok az ellenpontot képviselni. Therabitia írásait már hónapok óta hanyagolom főleg a stílusa miatt, amivel rendszerint agyonveri a mondanivalóját (már ha van neki).
Az sem tetszik benne, hogy ő magát egy nagyonmenő hűdevagány baromitoleráns akárminek állítja be, aki vidáman köpköd mindenki mást, aki bármilyen szempontból nem tetszik neki.
Legyen neki.
De nekem nem kösz. És az életvezetési tanácsait is inkább osztogassa azok között akik vevők rá, úgy látom azért még mindig vannak rá vevők (tízmilliárd légy nem tévedhet?).
Ha Therabitia férfinak született volna egy fasz lenne fingós és baszós poénokkal, így egy kissé állott mosatlan puncira asszociálok, ami semmivel nem kellemesebb kép.
Ka: valami jópofaság volt az, hogy nem követjük el azokat a hibákat, amiket a szüleink. Mi más hibákat követünk el :).
Egyébként szerintem a következő 20 évben, mire Muci felnő, sokat változik majd a világ majd körülötte. Apáink még nemigen rongyoltak be a szülőszobára anyáinkkal például, hogy csak egy apróságot említsek, aztán ez 20-30 év alatt alapost megváltozott, sok minden egyébbel együtt.
Ha kemény férfit akarsz nevelni a fiadból, akkor bízd egy férfira a nevelést. A gyerekeknek kis kivételtől eltekintve "példakép" kell, de legalábbis követhető példa. Mivel te nem tudod milyen férfinak lenni, csak egy végletekkel teli képed van róla, ezért soha nem fogod tudni hogyan nevelj férfit. Persze a fiúból férfi lesz majd, valamilyen. Nyilván nem olyan mint amilyet szeretnél, de ettől neki nem lesz rosszabb.
Két dolog: gondolkodj rajta, hogy miből lesznek a plázacicák. A lánnyal megengedőbb leszel, mert a lány majd eleget áldoz a családra felnőttként. Nos, ha ez így működne, nem lenne tele a világ olyan tizen-huszonéves lányokkal amikkel tele van most.
A másik a véleményed, hogy mi számít maradandó alkotásnak. Egy férfi legyen kemény és sportos-e? Tehát ha a testével foglalkozik az jó. Ámde az nem maradandó, ezért ne sportoljon. Vagy csak a tánc az ami nem jó? Akkor a kifejezetten férfias (és nőies) tüzes latin táncok férfiatlanná tesznek mert nem maradandóak? Vagy a harcművészetek? Vagy az akrobatika? Hm. Szerencse, hogy ezt a gyerek majd eldönti, a baj az, hogy egy csomó ideje elmegy majd arra amit te mint szülő sugallsz.
Kicsit én is radikalizáltam a mondanivalód, de csak hogy rámutassak a problémás részekre. Ettől függetlenül nyilván van igazság abban amit írsz, de ez megint fekete-fehér gondolkodás kicsit.
Lind: szóról szóra egyetértek veled.
Csakhogy egy dologról sokan elfeledkeznek!
a gyereknek 7 éves korig nincs nemiség tudatuk!!
7-14 éves kor az amikor kialakul!
Csak azért tudják,hogy kisfiuk vagy kislányok mert mi megmondjuk nekik!
A lelkük szerint nagyon egyformák,szeretetre,biztonságra,állandóságra vágynak.
ha ezeket megkapják gyerekkorban akkor ösztönösen tudni fogják hogyan kell viselkedni nőként ill férfiként.
ja és ha nem vigasztalod meg és nem mész oda hozzá ha 10 évesen leesik a bicikliről akkor ugye nem várod el,hogy odamenjen segíteni valakinek ha bajban van.Minek?ha én vagyok bajba se jön oda senki...
Dorcsi: bocs, de ez most az elejéről a végéig nagy hülyeség volt :)
En nem hiszem azt, hogy valaki attol ir jol, hogy sokan olvassak.
A TV-ben is van egy rakas agyonnezett show, de attol meg ezek nem szinvonalas musorok.
Szoval a velvetes leanyzot en nem tudom azzal megvedeni, hogy az olvasottsag / kommentezes miatt ir hulye stilusban, mert ez igy osszessegeben azert eleg gaz.
Masreszt valoszinuleg irtozatosan nagyot fog koppanni, mert a gyereke ugyse olyan lesz, mint amilyet eroszakkal nevelni akar belole.
(egyebkent azt sem hinnem, hogy a kisgyerekes nojuket otthagyo apukat tudatosan neveltek ilyennek, sot, tovabbmegyek, szerintem az osszeset megprobaltak _nem_ ilyennek nevelni.)
Lind, Dweyra: én meg nem vagyok annyira liberális, hogy azt tanítsam a gyerekemnek, hogy nyugodtan csúfolja a kisebbeket, vegye el a villamoson az ülőhelyeket az öregek elől, ha megbukik egy vizsgán, akkor üljön és sajnálja magát ahelyett, hogy tanulna, és ha hazugsággal könnyebb megszereznie valamit, akkor hazudjon nyugodtan, és az életét lehetőleg céltalan szórakozással töltse csak mert nem akarom korlátozni az önmegvalósításban. Erről írtam a posztban, ha ez szerintetek oktalan vaskalaposság, akkor beismerem, nem vagyok elég liberális :)
Lucia: most te olvastál valamit nagyon félre. Az általad felsoroltakról én is azt fogom mondani a fiamnak, hogy ez nem jó, szimpatikus ember ilyet nem csinál (nem csak szimpatikus férfi nem, hanem szimpatiksu nő sem), és tőlem sem fog ilyesmit látni. De azt el fogom várni, hogy legyenek itthon feladatai, akár a mosogatás is (persze korához illően), mert azt fogom neki tanítani, hogy az végez házimunkát, aki koszol, nemre való tekintet nélkül. És azt is el fogom neki magyarázni, hogy nem akkor mosogatunk el, ha a csajunk már nagyon fáradt, hanem akkor, ha ez a feladatunk itthon ma, vagy általában (vagyis nem segítünk, hanem megvannak a saját feladataink, amit elvégzünk. Segíteni ezen felül lehet és kell, ha a másik fáradt, vagy egyéb hasonló helyzet adódik.) És ha cukrászkodni akar, akkor nem fogom azt mondani, hogy férfitól ez a könnyebb út választása, hanem örülök majd a finom sütinek, meg annak, hogy kreatív fiam van. Ha pedig egyszer gyereke lesz, remélem, megtalálja majd otthon a tiszta pelenkát, amíg a párja mondjuk épp aikido-edzésre motorozik. Mert nekem meg ez az értékrendem, és ettől még átadom a helyet a villamoson, valamint a vizsgáimra is tanultam eddig még mindig... És most akkor megfordítom: ha szerinted ez túlzott liberalizmus (netán feminizmus - sajnálom, hogy ez itthon még mindig szitokszó) akkor beismerem, nem vagyok elég hagyományos, vagy nőies (bármit jelentsen is ez), vagy whatever.
Vagyis, összefoglalva, amiről fentebb hosszan hadováltam: szerintem akinek a szülei nem ragaszkodnak a hagyományos férfi-női szerepekhez a házimunkában, a pályaválasztásban a viselkedési mintákban és a pátyolgatásban, az még nem nevelődik kőbunkónak, mert a kettő nem ugyanaz.
luciának küldöm:
rulesformyunborndaughter.tumblr.com/
Persze,hogy hülyeség amit írok,egy
Természetgyógyász,ősanyától ne várj mást:):)
Kedves Lucia!
Szerintem nem jól ismered a liberalizmus fogalmát. Nem a gerinctelenséggel azonos.
És hogy nem kihívás a néptánc? Szivesen látunk egy próbánkon (Muciszórakoztatást vállalok!), ahol a három óra mozgás önmagában is kihívás, nemhogy szépen kivitelezni a mozdulatokat, a térformákat, harmóniában a többi táncossal, a zenével, a lépés stílusával, mindezt lányoknak nőiesen, férfiaknak meg erőt sugárzó, férfias mozgással, kurjongatással.
Igaz említetted, hogy a magyar néptáncra gondolsz, én más nép táncát táncolom.
És nem mellesleg a (nép)művészet érték. Szép dolog művelni/képviselni/hagyományőrizni azt.
Egyébként a férfineveléshez nem értek, nincs gyermekem. :)
Lány vagyok, apám fúrni, barkácsolni tanított és a csillagászatról, kémiáról mesélt hajnalig, rövid hajam volt és nadrágjaim. Mindig erősnek kellett mutatkoznom.
Csak 30 éves korom után jöttem rá, hogy ettől még lehetek néha "gyenge" nő, hogy nem erkölcstelen, ha kihívó szoknyában megyek randira, és nem nagyon égő, ha nem tudok túl sokat a sejtbiológiáról...
Szóval végülis a szülők célja nem jött be, de sok időmbe telt ezt feldolgozni. Bár a néptáncolásom céljuk volt, azt elérték. :)
Támadom az igaziférfi általánosítást és azt, hogy hogyan neveled azzá. Egyrészt szerintem nincs olyan, hogy egy igazi férfi építsen házat, írjon könyvet stb. Egy igazi férfi csinálja azt, amit szeret csinálni, és legyen képes örlni a sikerének és tanulni a kudarcaiból. Ahogy egy igazi nő is.
Áron, a fiam nyolc éves. Négyféle sportra jár, négyéves korában simán leszüretelt egy nap alatt hatvan kiló szőlőt a saját metszőollójával és fel is vödrözött a sor végére, nincs olyan, hogy ne lenne rajta néhány ilyen-olyan sérülés, simán lebringázik 30-40 kilométert egy nap, egy edzésen most már leúszik nyolcszáz métert három úszásnemben. Valszeg keményebb, mint a legtöbb igazi felnőtt férfi ismerősöm. Ugyanakkor ha olyan állapotban van, hatalmas szüksége van arra, hogy elhagyja magát, kényeztessék, vigasztalják és dédelgessék. Mint mindenkinek. Elesik, fölszakad a szája, röhögünk, befújom fertőtlenítővel,aminek szar az íze, ezért véreset köp, amin megint röhögünk. Úszáson Andinéni kiabál és igazságtalan, Áron kishíján sírva jön ki a medencéből, az első dolgom, hogy legalább két percig szorítom a mellemhez a fejét és arról beszélek, hogy ha hazaértünk csinálunk valami vicceset. A kiscsajok kiközösítik a közös baráti nyaraláson, az első dolgom, hogy fél napig homokozok vele, aztán meg futóversenyzünk, aztán meg focizunk, amíg nem szedi össze magát annyira,hogy valahogy szembenézzen a kudarcával.
Kurvasokat tud nyafogni, bár következetesen nem ér velem meg az anyjával semmit vele, sőt, lebasszuk mint a pengős malacot, hogy ne nyávogjon. De úgy érzem, néha szüksége van arra, hogy esendő legyen és gyenge. Soha egy szót sem nyafog például a kortársai körében, mert már megtanulta, hogy ott ez semmit sem ér. Mint ahogy azt is meg fogja tanulni, hogy csúfolódhat-e, és bánthat-e gyengébbeket. Gyorsan és fájdalmasan, mert a gyerekek nem kíméltesek.
De mi vagyunk a szülei és tőlünk kaphat olyat, amit mástól nem. Nem hülye, és csak a saját kárán tanul. Indult már el baráti, de elég magas színvonalú backgammon bajnokságon. Négy ötös meccsen kellett megalázó, kétpontos vereségeket elszenvednie, mire elmehetett. Az anyja csak annyit mondott neki, hogy ha benevezett, csinálja végig. Többet tanult azon a délutánon, mint tőlünk nyolc év alatt.
Igazi férfi lesz szerintem. Lehet mondjuk, hogy egy igazi meleg férfi. Az ő dolga. Nekem meg az, hogy úgy is elfogadjam és adjak neki amit tudok.
A lényeg, hogy Lucia ismét nem jól neveli a saját gyerekét, (és a jövőbeli esetleges lányát), és nem írhatja le a véleményét a saját blogjában, mert az olvasók bebizonyítják, hogy téved. :)
Korim, azért van különbség sírás és sírás között, legalábbis én az enyémen látom. ha megijed a babától, akkor megvédem és megvigasztalom, mert látom rajta, hogy tényleg megijedt, hiába hülyeség ez szerintem, de ha primadonnáskodik, mert nem tudott felmászni a tilos számítógéphez, és a seggére esett, akkor (miután ellenőrzöm, hogy nem lett-e baja) nem fogom vigasztalgatni (és már nem is primadonnáskodik ilyenkor). amikor a múltkor kicsit nyersebben fogta meg a doktornő a rendelésen, és úgy kapott oltást, akkor elmagyaráztam neki, hogy sok a munkája a néninek, azért nem vigyázott, de ez nem az ő (a gyerek) hibája, ennek ellenére most viselje el, mert muszáj sajnos. és ezt fogom tenni akkor is, ha nagyobb lesz. és simán kényeztetem meg szeretgetem, ha nincs éppen más dolga, de ha feladat van, akkor feladat van, olyankor nincs játék meg nyafogás meg halogatás. a melegség nem tudom, hogy jött ide, engem nem zavar, ha meleg lesz, attól még lehet rendes ember, engem az zavarna, ha affektálna, a dolgok elintézése helyett nyafogna, minden hülyeséggel másokhoz (hozzám) rohanna segítségért, nem viselkedne megértően a környezetével, és kibújna a felelősségek alól.
...maradandot alkotnak. evszazados iskola epült e köre a mozgaskultura köre, ahol minden egyes mozdulatnak meg van a maga jelentese, törtenete, es amit nagyon sokan ertenek is, es sok ember szamara a maradandosagot jelenti.
inkabb azt akartad mondani, nem a te izlesed..az igy szebb.
különben a maradandosagra törekedni, meg egyszerüen idöfecserles, meg szerencse kerdese.
en azt mondom, take it easy
Szkifi, igen, ez nagyon ízlés kérdése, éppen ezért nem tudok mit csinálni azzal, hogy a szememben a balett és a magyar néptánc csak cél nélküli bohóckodás, amit én még csak szépnek sem látok, és amit érthetetlen okokból komolyan vesznek az emberek, ne haragudj rám ezért :) mellesleg az operával és a focival is így vagyok (csak hogy további két rajongói szubkultúra haragját is magamra vonjam). de lelkesen támogatom, hogy mindenki azzal üsse el az idejét, amivel akarja, csak nekem ne kelljen néznem és tapsolnom hozzá. nem szoktam mások balettszeretetére meg miegyéb megjegyzéseket tenni, az ízlés az tiszteletben tartandó magánügy, de légyszi engem se próbáljon senki meggyőzni, hogy mlyen klassz dolog az igazából :)
Szia Lucia!
...és Muci most alszik?
B: nem, az előbb az ékszereimet rendezgette, most meg próbálja megszerezni a billentyűzetet, miért?
Szia Lucia!
Úgy gondolom mindannyian (szülők) próbálunk helyes utat, mintát, biztonságot adni a gyerekeinknek. Ki így, ki úgy. Mindenképp hatunk rájuk, de alapvetően azt, hogy milyenek lesznek a saját lényükből is fakad. Mondom ezt két kamasz (fiú-lány) "tulajdonosaként". Terelgetjük őket, míg megtalálják a saját útjukat és nézünk nagyokat, amikor tizenévesen már nem biztos, hogy mi vagyunk a példák, a kortársakkal szemben. Jó hogy vannak és néha nagyon fárasztó. Szerintem klassz srác lesz Muciból - és üdv neki/nektek!
az a baj, hogy a gyereknevelés is olyan, mint Isten és a politika. mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, és nyugodtan megmondhatja a véleményét, akár kérdik, akár nem :)
(de ez csak egy jópofa bon mot, a jelenlevőkre meg természetesen nem vonatkozik, mert mi mind egyéniségek vagyunk)
Nyugi nem kötekszem, csak feltűnt, hogy gyorsan válaszolgatsz. Így most már el tudlak Titeket képzelni. Ennyi.
Viv, senki nem mondta, hogy Lucia rosszul neveli a gyerekét, meg nem írhatja meg a saját blogjában a véleményét, viszont kirakta a kommentdobozt, amire nincs ráírva, hogy csak a Luciával egyetértők számára. Ráadásul a kommentek moderáltak, Lucia annak tapasztja be a száját, akinél úri kedve úgy tartja. Lucia nem hinném, hogy bárki agitálni fog, hogy szeresd meg a néptáncot, meg a balettet,kedvelik azt elegen Nélküled is. Ám, ha bátortalanul szabad kérni, Muci ne úgy nőjön fel, hogy a balett meg néptánc kötelezően hülyeség, had döntse el ő, rá milyen hatással van. Lesz elég gond amúgy is a sziklamászással és barlangászattal, mert a serdülő Mucinak az nagyon fog imponálni, borítékolom, és nem arra gondol majd, hogy az igazi férfiak ehelyett könyveket írnak, meg házat építenek, hanem hogy milyen bátor, férfias apja van. Ám, ahogy Téged ismerlek, meg fogod találni a megfelelő eszközöket, hogy a legideálisabb felnőttmucit nevelj a gyerekedből, ő meg majd hozzáteszi a magáét, és kész a mű!:-)
Lucia, mar biztos zug a fejed a sok okossagtol, velemenytol :)
Azert ideteszem az enyemet is.
Ahhoz, hogy a fiad igazi ferfiva noljon fel, ahhoz leginkabb az anyuka igazi ferfikepe kell, hogy rendbe legyen, gondolom, ebben egyet ertunk. A te ferfikeped viszont most nem az igazi: nem csoda, amin az utobbi idokben vegigmentel, az eleg razos volt. A problemakat megoldottad, de gondolom, nem leplek meg azzal, ha azt mondom, hogy a velemenyem szerint meg nem kerultel vissza egy kiegyensulyozott, onmagaval es a vilaggal elegedett allapotba. Az alapjan, amit leirtal, az az erzesem, hogy a te ferfikeped egy erosen anti-ferfi kep, tobbnyire valaki(k) elleneben hatarozod meg, milyen ne legyen.
Csak annyira ismerlek teged, amennyire a blogodbol ismerhetlek, es emiatt alapvetoen optimista vagyok. Okos, ertelmes, szellemes, talpraesett vagy, es a fenykepek alapjan vonzo is ;) Tutira jon majd pasi, aki helyrebillenti a te lelki egyensulyodat, no meg Muci lelki fejlodeset is segiti egy poztiv keppel.
Mindenesetre a legfontosabb faktor mar a helyen van, van egy szereto anyukaja. Azt alligha lehetne barmi massal potolni.
Bárcsak minden anya ilyen tisztán látná ezt... nem lennének ennyire lepukkadva férfinemzedékek. Sok sikert a nevelés gyakorlatához! Az elmélet elég jó.
Szia Lucia!
Közel a századik vagyok aki ír Neked.Mucis blogod hű olvasója vagyok,de ide is naponta benézek.Tetszik, hogy véleményedet nyíltan leírod ( bár tudod előre melyikkel kavarod fel az indulatokat). Most is ez történt, hogy kinek van igaza nem is érdekel, az a lényeg,hogy jó olvasni Téged, aranyos vagy és értelmes.
Ma eléggé ráértem, végigolvastam az összes hozzászólást. Hm. Kavarognak bennem a gondolatok, de csak egyet teszek hozzá az itt olvasottakhoz: nem csak a szülő(k) nevelési elvein és módszerein múlik az, hogy egy gyerekből milyen felnőtt lesz, sőt az sem hogy gyereknek milyen. Ezt mint egy 28 hétre született 4.5 éves okos, nagy és egészséges, de hisztis és akaratos kisfiú abszolút támogató apukával élő, igyekvő, de néha bőgő anyukája írtam. Uff.
alig tudok koncentrálni, úgyhogy bocs, ha nem túl koherens.
mivel nincs gyerekem, és csak a saját élményeimmel tudnék jönni, az pedig senkit sem érdekel ugye, mondok mást, a nők leértékelésével kapcsolatban.
a barátom egyik tanárától származik a következő [i]humoros[/i] kijelentés:
"nők kezébe nem szabadna elektromos szerkezetet adni"
merthogy nem tudjuk rendesen használni, és nem elég, hogy hülyék vagyunk a műszaki jellegű diszciplinákhoz, de még az sem jut eszünkbe, hogy utána nézzünk. (ebből csak baj lehet, itt jutunk el az eredeti mondatig.)
erre természetesen mindenki boldogan helyesel, még az is, akinek az anyja a szeme láttára cserélt kereket teljesen egyedül, este kilenckor, valahol rákospalotán, egy út mentén úgy, hogy a két, állítólagosan felsőbbrendű férfi azt se tudta, hogyan kezdene hozzá.
[továbbá
eddigi tapasztalataim alapján egy férfi egyik igen mélyreható sértése egy nő felé az, hogy mennyire ad a véleményére.
amikor az ember - már csak olyan apróságok terén - azzal szembesül, hogy bár ő két éve bizonygatja, milyen zseniális komolyzenei darabok léteznek, egy haver fél óra alatt meg tudja győzni, hogy töltse le a Mozart Requiemet. pedig a barátnőnek is az a kedvence.]
Én bevallottan hímsoviniszta vagyok, amibe belefér a gyerekfelügyelet, pelenkázással és a palacsinta sütés.
A nőktől pedig nem a hímsovinszták várják el, hogy hozzátegyen a családi kasszához, épp fordítva, ők azt szeretnék, ha otthon maradna.
Nem olvastam végig az összes kommentet, de valaki itt feljebb említette a "jó ember"-t.
Engem azt hiszem ilyennek próbáltak nevelni és én is ezt próbálom továbbadni a gyerekeimnek. Oszt, hogy a fiaim mennyire lesznek hímsoviniszták ebben globális felmelegedésben, majd meglátjuk.
Lucia, te vagy a képzeletbeli barátom.
Az a baj, hogy egy "igazi fiúból", leginkább egy "igazi férfi" működésének rendszeres figyelemmel kísérése tud "Igazi Férfit" varázsolni, úgy nagyjából két évtized alatt. Merthogy minta után tanulunk. Minden más - félmegoldás.
(az persze fontos egy igazi fiúnak is [nemcsak az igazi lánynak], hogy tisztában legyen az anyukája által, preferált - bármiféle, nemhez köthető vagy nem köthető - értékekkel)
Úgyhogy kívánom nektek, hogy idén meghozza a Mikulás/Jézuska (vagy akárki), szóval, hogy a karácsonyfa alatt ott legyen a vágyott I.F.
Aki mellett neked kellemes lesz I.N-nek lenni.
Nem értek egyet ezzel a bejegyzéssel. Ugyan nem neveltem még gyereket, de egyben biztos vagyok. Ha valami iránt késztetést érez majd a leendő fiúgyerekem, mondjuk, hogy főzzön vagy inkább rajzoljon focizás helyett, nem fogom leszidni és leállítani. Úgy ahogy lány létemre én is megtanultam apukámtól focizni, és érdeklődve hallgattam a dinoszauruszokról szóló meséket. Legyek a facebook szerint mutáns, de lényegében amellett vagyok, amit a pszichológusok is vallanak, hogy az emberek között egyéni szinten nagyobbak az eltérések, mint a nemek között. Még egy kritika: oké, legyen egy nő hímsoviniszta, de ezzel csak saját magát helyezi alantasabb pozícióba. Hasonlóan ahhoz, amikor elfogadjuk magunkról, hogy mi nők nem lehetek gondolkodó egyedek, hanem csak tündibündi, mutogatósbaba konyhatündérek a jóindulatú szexizmus nevében. Nem tudok ezzel egyetérteni, és biztos, hogy arra fogom nevelni a gyermekeimet, hogy elfogadják és tiszteljék a másik nemet, nem pedig visszataszítsa az egyik a másikat a viktoriánus erkölcsös világszemléletbe, ahol a nők csak ártatlan agynélküli nyuszik. Ezt gondolom, és nekem személy szerint nagyon furcsa, hogy a legtöbb nő elfogadja, hogy biológiailag determinálva - egy ősi és lejárt elmélet, az esszencializmus jegyében - még mindig csak egy alacsonyabbrendű konstrukciók vagyunk. Egy felesleges oldalborda. De komolyan... Megérem egyszer még azt is, hogy az kerül majd a freeblog főoldalára egy nő klaviatúrájából "nehogymá szüljünk lánygyermekeket is - le az XX kromoszómával" - - - :S ?
Te AA, szerintem te másvalakinek a másról szóló bejegyzésére válaszoltál véletlenül.
Elképzelem, hogy amikor a fiad már igazi férfi lesz, és megkérdezik tőle, hogy lett ennyire menő, büszkén azt válaszolja majd: Az anyukám kiskoromban eldöntötte, Igazi Férfit nevel belőlem. És jó munkát végzett.
Nem akarom letörni a lelkesedésedet, de ha azt akarod, hogy férfi legyen belőle, akkor egy apukára lesz szüksége. Ha ez nem megoldható, akkor válassz a családban egy nagybácsit, nagypapát, valakit, aki férfi, és mintaként lehet állítani.
NC: én tudom, hogy baromi hosszú a bejegyzés, és sok a komment, de a "menő" szó vagy egyéb rokon értelmű szavak, illetve kifejezések sehol nem szerepelnek benne. továbbá "Férfi" nagybetűvel sem. (még továbbá, kettőspont után kisbetűvel folytatjuk a mondatot, de ez mellékszál). az viszont szerepel, hogy tudom, hogy a férfiminta milyen fontos, ezért lesznek körülötte általam alkalmasnak tartott férfiminták (mint amilyen a barátaim nagy része).
Lassan kezdem úgy érezni, mintha ugyanazt a három kommentet kéne leírnom újra és újra.
ez a te karmad :)
tenyleg ez a "te karmad" mennyire gaz mar.
Nem arról szólt a poszt, hogy a nők mennyire másodrangúak, és mennyire máshogyan-keményebben nevelődnek maguktól ill. a társadalom által?
Csak egy kedvenc blogom (www.zimonyi.hu/) cikkéből idézve, szabadon: "Mennyire hiányzik mindenkinek az otthon melege, és mennyire alantas munkának számít mégis ezt az otthon melegét fenntartani... "
(Nekem ez volt a hangsúlyosabb a cikkben.)
Az igazi férfikép nálam viszont másodlagosan jött át, ezen nem kell vitázni, minden ember más, minden nő más és más a férfiideáljuk is... Még jó, hogy a saját fiamat úgy próbálom nevelni, hogy egy férfiban nekem ellenszenves tulajdonságokat megpróbálom visszaszorítani, és a nekem értékeseket lehetőség szerint erősíteni. Mindenki ezt teszi a saját értékrendjének megfelelően. Ezért is vagyunk sokszínűek, mások, nem?
ez a te karmod :) nevessünk már egy kicsit :) mert Kertész is megmondta, hogy a magyarok nem értik az iróniát, a művelt réteget kivéve. gyártsunk abszurd szóvicceket, vagy bármit, ami humolos, hogy ne kelljen ennyire rémesen komolyan venni saját magunkat.
nekem l.w. kommentje után kétszer annyi időbe telt értelmezni a többit, annyira röhögtem :D
ez mind nagyon szep, de valaki szanjon meg azzal, hogy lehet ranevelni a macsonak nevelt kiskolykomet a wcdeszkalehajtasra, mert megorulok
Hát lazítsd meg, hogy ingatag legyen.
Nálunk beválik. :)))
Lucia: újraolvastam egy barátnőm felháborodása miatt. Nem. Nem más bejegyzéshez írtam. Ide írtam. Rengeteg tréninget jártam ki. Olvastam a nemek pszichológiájáról. Tanultam arról, hogy milyen helyzetben vannak a nemek a társadalomban (még manapság is!). Lehet, hogy te nem látod kívülről, hogy a cikked egy jóindulatú szexizmust hirdető és népszerűsítő munka, de én látom, úgy ahogy a barátnőm is látta és érezte a soraidból. :) A jóindulatú szexizmusról, illetve a hímsovinizmusról itt lehet olvasni:
www.stop-ferfieroszak.hu/files/hh_hu.pdf
Paradox, hogy az írásod a hímsovinizmusról szól, miközben egy maszkulin sémára épül föl és valójában hímsoviniszta. :)
Hm, elolvastam minden kommentet.. mindenkinek igaza van egy kicsit..baromi nehéz gyereket nevelni, és egyáltalán megpróbálni azt nézni, hogy már nagyon kicsinek is saját élete van, és ne én éljem tovább az életem benne. Na ezt vajon érthetően írtam?..
Egyébiránt lehet egy csomó nevelési elvünk szerintem, a gyerek úgyis eltanulja a dolgokat tőlünk, tanítás nélkül. Csak olyasmiket, amit lát, mert utánoz, illetve csendben figyel és elles. Például a konfliktuskezelési technikánkat,hogy mitől esünk kétségbe, meg amiket mondunk-ahogy reagálunk amikor azt hisszük hogy alszik és/vagy nem hallja, nem figyel. Ez gáz, de ez van, a gyerek akkor is olyan lesz mint mi, illetve amit tőlünk lát, ha ez neki és nekünk sem tetszik. Vész-illetve ösztönhelyzetben úgyis lemállik a tanult viselkedés, pláne kicsi korban (van akinél később is) és az ember azt csinálja amit a legtöbbször látott a közvetlen közelében hasonló szituációban. Szerintem.
De az elveid egyébként tök jók, nekem is hasonlók vannak, bár néha nem adom át a helyemet a buszon, mert olyan fáradt vagyok hogy szétesek, és akkor adja át valaki más. Azt hiszem, én olyasmiket fogok tanítani a fiamnak, hogy védje meg magát, és ne hagyja kihasználni. Ez nagyon fontos. Persze lányoknál is.
Ha meg nem alkot maradandót, de a családja-környezete felnéz rá, nem iszik, nem függ káros szenvedélytől, vannak önálló gondolatai és elvei amik mellett kitart, tud szeretni és azt ki is mutatja, akkor baromira nem izgat hogy akar-e könyvet írni vagy sem, és balettozik vagy miniszterelnök.





