
És ez az írás miatt (is) kijelenthetem, hogy sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, de rajtad szánakozni nem tudok, mert aki ilyen jól kezeli a dolgokat, és akinek ilyen barátai vannak (nem beszélve a blogjaid népes közönségéről), az majd max. "először meglepődik, de azután veszi az akadályokat".
"miután tisztáztuk, hogy a kijáratok száma nem a kilométerkövekkel van összefüggésben, hanem sorban mennek, hogy egyes, kettes, satöbbi"
mielőtt valaki a gugliban ezt az említést találná téves elképzelésének az igazolására, szögezzük le, hogy az autópálya-kijáratok a legközelebbi kilométerkő számozásával egyezően vannak megjelölve. az érdi kijárat a 18-as (vagy 19-es?) számú, a fészkesfehérvári az ötvenvalahányas. ez a szám van feltüntetve pl. az "EXIT [19]" táblán a kijáratnál, zöld táblán fehér karikában. ez egyébként az EU minden országában így szokás.
RG: jól van, na, lényeg, hogy megtaláltuk :)
Úristen, a delfin tényleg nem hal? Amúgy klasszul szórakoztam az ismét jó hangulató poszton :)
(lapzárta után érkezett: továbbá ma megerősítettek abban a hitemben is, h. a hekk egy halfaj, nem pedig simán csak kajanév, így megnyugodhatok, h. nem ízetlen tréfa áldozata lettem annak idején. hanem a hekk valóban hal. :)
alie: ja, ennek én is utánanéztem, és tényleg, de akkor nem értem, miért nem keresztelték a delfin utcát hekk utcára.
Sokhavi gumifülezés után én is idenyikkanok, hogy megerősítsem: a hekk valóban egy halfajta, egyes nyelveken pedig merlucius néven fordul elő.
(Amúgy abszolúte jellemző, hogy csak ilyesmikre vagyok képes reagálni, holott végigolvastam a teljes blogot meg a Muciét is. Na sebaj.)
A másik szinonimája pedig a csacsihal :). Ha már :).
Szia Lucia! Tök fura dolog történt velem tegnap.Kora délután olvastam a bejegyzésedet, még el is sírtam magam rajta.Talán az érintettségem okán, de nagyon megzakkantam a történeteden.De tényleg sokszor eszembe jut napközben, és nem leszek tőle vidám.Na szóval szombat délután kisétáltunk a gárdonyi strandra, és kit látnak szemeim? Először téged ismertelek fel, aztán megláttam a Mucit is, asszem agnus kezében. Annyira édes, kis picurka,és tündér volt, ahogy a falevelekre vadászott.Odamentem volna legszívesebben,csak hogy annyit mondjak, hogy ne szomorkodj, lesz ez még így se. De gondoltam milyen ciki már ismeretlenül zaklatni.Egy szó mint száz, felkavaró volt.Muci fogantatása óta olvaslak és bírlak,aztán ez fordulat az életedben különösen megérintett, és akkor egyszer csak megjelensz. (vagy én jelentem meg?:-))Minden jót Neketek!
(ha épp a fákat nézte vkivel, akkor az biztos én voltam. büszke vagyok az adrenalinlöketre amit közös programjaink során kap.)
Igen, igen, ahol Isten (vagy bárki) becsuk egy ajtót, ott gyorsan ki is nyit egy ablakot. Nekem is annyi, de annyi ilyen élményem volt, mikor valami nagyon szar dolog történt, és aztán hirtelen meg annyi jó, és ilyenkor olyan klassz rájönni, hogy milyen kerek a világ, és mindig van tovább! :) Nagyon drukkolok Neked, a férjem is tökre ki van akadva, azt mondta, ha nem lenne nős, ő is elvenne feleségül. ;)






Egyedülanyuka életed első napját remekül töltötted, a többi csak jobb legyen! Enni meg tessék rendszeresen, mert nem valami bíztató kilátás, ha Mucival a karodban lépdelsz lefelé a lépcsőn, és akkor zuhan le a vércukrod!