
Az van, hogy van nekem egy barátnőm. Jobban mondva barátnőnek azért lehet, hogy nem nevezhetném, inkább csak ilyen női ismerős, nem netről, máshonnan (amúgy sem netezik nagyon, a blogomhoz sincs semmi köze, IRL típusú személyiségnek nevezném). Most egy régebbi levél kapcsán jutott eszembe, felvettük a kapcsolatot, és hát hétvégén talán pont a viszonyunk lazasága miatt (közös ismerősök hiánya, relatív veszélytelenség) kijött belőle egy csomó minden. Az igazi barátainak értelemszerűen nem beszélhet ezekről, viszont nem igazán tudja, mit tegyen, úgyhogy felajánlottam, hogy majd én megkérdezem az én *barátaimat* (szóval aki halálosan gyűlöl engem, az légyszi most ne kommenteljen, de az se, aki nem halálosan, hanem szimplán csak utál). Igazából leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy tényleg arrafelé tart-e morális felfogások szempontjából a világ (engem is beleértve), amerre szerintem, vagy van még remény.
A helyzet a következő: Hófehérkéért pár éve eljött a herceg, minden szép és jó volt, összeházasodtak, boldogan éltek. Engem igazából mindig is az érdekelt a legjobban, hogy de azután mi történt, na hát ebben a történetben az történt, hogy született egy kislányuk, és továbbra is minden szép és jó volt. Hófehérke otthon maradt a gyerekkel, de azért időnként el-elszabadult, illetve a herceget is könnyek és hiszti nélkül el-elengedte bulizni a barátaival. Egy időben kicsit gyanús lett neki, hogy egy gonosz mostohatestvér típusú csaj mintha állandóan a hercegen lógna a közös találkozásaik alkalmával, akkor ezt szóba hozta, de meg lett nyugtatva. Pár hete-hónapja viszont egy jóakarójától kapott egy pakkott egy csomó bulis képpel, amiken mind egymás mellett áll-ölelkezik a herceg és a gonosz mostohatestvér. Egy alkalom még elmenne, de azok a képek öt-hat különböző eseményen készültek az elmúlt félévben, ráadásul a herceg ezen időszak alatt mélyen hallgatott a gonosz mostohatestvérről, pedig a többi barátját-ismerősét szóba hozta, amikor a bulikról beszélt. Hófehérke nem konfrontálta a herceget, mert borítékolni tudta volna, hogy tagadni fog mindent, akárhogy is áll a helyzet (drágám, most nekem hiszel, vagy a szemednek), viszont nagyjából 90%-ra meg van azóta győződve a vádlott bűnösségéről. Azért nem akar szólni semmit, mert nem szeretné, hogy a válásig fajuljanak a dolgok (elsősorban nem az anyagiak miatt, hanem mert szereti a férjét, és nem akarja, hogy a gyerek apa nélkül nőjön fel), viszont az elfojtott feszültség nem tett jót a kedélyállapotának, és ez kezd a családi életükön is meglátszani.
Ez idáig elég egyszerű, de van folytatása is. Hófehérke ezidáig hírnevéhez méltóan viselkedett, az elő-előforduló udvarlókat tekintetének villámos sugarával verte vissza, még csak flörtölni se igazán flörtölt senkivel. Pedig volt, akin megakadt a szeme, de azzal az illetővel - nevezzük a legkisebb szegénylegénynek - minimalizált minden kapcsolatot, hogy kisebb legyen a kísértés. Most viszont váratlanul felbukkant a szegénylegény, hogy megkérje Hófehérke kezét-lábát-mindenét (a félreértések elkerülése végett, nem házasodni akar). Ebben a megváltozott helyzetben Hófehérke hajlana is rá, hogy igent mondjon, noha nem akarja elhagyni a családját, de úgy érzi, hogy a megtiport önbecsülésének jót tenne a rajongás, a szexről nem is beszélve, illetve, ahogy fogalmazott, ennyi neki jár. Már csak azért is, hogy egyensúlyba billenjenek a dolgok. Szigorúan csak egy kis nyári románc, nem több.
Na, és ha már így berobbantam az életébe, akkor, mivel szerinte én érdeklődöm az ilyen lelki dolgok iránt, megkérdezte, hogy szerintem mit tegyen, én meg (el nem ítélhető módon) a magam sajátos okai miatt azt javasoltam, hogy go for it (ugyanakkor engem nagyon elszomorít, hogy asszem, nem is ismerek olyan párt, ahol valamelyik fél ne lépett volna félre ilyen vagy olyan formában, néha tényleg reménytelennek tűnik ez az egész párkapcsolatosdi), de kíváncsi vagyok, hogy ki mit mondana, és miért. A válaszok összegzését és a jobb ötleteket majd továbbítom kivonatos formában.
"Lucia, viszont a te kommentedből azt szűrtem le, hogy a csaj alapvetően döntött, a férje mellett, csak nem tudja, hogyan tovább."
nekem igazából az jött le, hogy nem mellette döntött, hanem a változás ellen.
Az ember, mint faj, tudomásom szerint (szakirodalom) biológiai értelemben egymást követő, pár éves, _nagyjából_ monogám párkapcsolatokra optimalizált.
Másfelől: megígérni, hogy egy bizonyos időponttól kezdve (cca.) ötven-hatvan évig nem fekszünk le mással, csak egyetlenegy bizonyos emberrel, soha nem simogatunk, érintünk meg intim módon mást, csak őt, soha nem beszélgetünk mással úgy, nem nyílunk meg más előtt, csakis előtte... hát, számomra elég idióta elképzelésnek tűnik.
(Arról nem is beszélve, hogy az egész 'kizárólagos párkapcsolat' ötlet nyilvánvalóan társadalmi/történelmi termék. Lásd még nő mint vagyontárgy, férfi mint családfenntartó stb. - Ezzel az erővel morálisan kötelező lehetne a kacagány viselése - valamikor hasznos volt - meg a jelképes koponyalékelés is.)
Nahát... szóval nekem eleve furcsa, hogy a külön töltött élet minden percéről miért is kellene beszámolni? Nem szeretem, ha egy kapcsolatban megszűnik az egyén és már csak a "mi" létezik, legyen szó pasi-csaj vagy anya-gyerek kapcsolatról.
Ha valaki ilyen kedves, hogy összeválogat egy csomó képet aztán direkt valakinek az arcába tolja, annak nem a Szűz Mária vezeti a kezét, az is biztos.
Ha valaki kitalálja, hogy dugni akar egy házasságban és erre okot is keres magának (lehet, hogy a férjem is megtette), az utána olyan rosszul fogja érezni magát, hogy ihaj.
Hogy el ne mérgesedjen a férj/nej közötti kapcsolat a következőt ajánlom:
Józsikám, a Béla ideadta nekem ezt a paksaméta fotót, amin az Icukát ölelgeted (fotók prezentálása), ez valami vagy semmi? Ha valami, akkor döntsük el, hogy akarunk-e egymástól valamit, ha semmi, akkor mea maxima culpa a gyanúsítgatásért (Bélának meg két koki a fejére).
Az egészben azt nem értem, hogy a hölgy ezek szerint nem mer beszélni a férjével a történtekről, csak magát emészti. Ennek a világon semmi értelme, csak annak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, egészen addig még sok rossz napot fog átélni, tök fölöslegesen.
A szegénylegényekkel való mellédugásnak az egészhez semmi köze. Most komolyan, valaki abban vár megerősítést, hogy, hé, bejön egy pali, aki nem a férjem, megdughatom, ha megcsalt a férjem? Nem, vazzeg, akkor dughatod meg, ha megakarod, ennek 0 köze van a férjhez vagy a férj bármilyen tettéhez vagy egy gyereknek.
Az meg természetes, hogy valaki szereti azt az embert, akitől gyereke van. Én is szeretem, de 3 év után elküldtem, mert sokkal jobban szeretem úgy, hogy nem egy kerületben lakunk. És persze rengeteg lemondással járt a dolog, meg rossz is volt eleinte, de most már frankó. Az emberek olyan röghöz kötöttek és önállótlanok bírnak lenni, hogy az elképesztő.
Nincs erőm végigolvasni a kommenteket, ezért a magam fejéből kipattant lehetősége(ke)t vázolom:
1. Ha szereti a férjét, akkor nyilván őszinték is egymással, és akkor itt az ideje egy nagybeszélgetésnek arról, hogy valóban komolyan kell-e venni az ölelkezős képeket, vagy csak kompromittálni kívánják szerencsétlen csávót.
2. Ha komolyan kell venni a képeket, el kell merengeni rajta, hogy érdemes-e beszélni még bármiről is.
3. Ha érdemes beszélni, akkor ideje megtudni, hogy mi vitte a pasit másik királyleány karjába, hiszen mint tudjuk, mindenhez ketten kellenek, a kapcsolat elromlásához is. Ha nincs (miről beszélni), akkor a békés különválás még mindig jobb, mint a tüskékkel-a-szívben együtt élés, nehéz időkben a másik szemére hányás.
Az meg már csak szigorúan személyes megjegyzésem, hogy, in my world, ha azon gondolkodnék, ki döngethetne meg úgy igazából, akkor a kapcsolatomnak már régen vége lenne, gyerektől-ágytól-asztaltól függetlenül...
velem ugyanez történt egy évvel ezelőtt. kb. ugyanúgy éreztem, mint hófehérke, azzal a különbséggel, hogy nem volt gyerek, és a tagadás ténye csak egy darabig állt fenn: az úr bejelentette, hogy akkor ő most megy, majd három hét múlva visszajött, hogy tán mégse.
akkor újrakezdtük. azért nem mondom, hogy megbocátottam, mert szerintem a megbocsátás akkor igazi, ha az embert már nem tölti el indulattal az, ami miatt dühöngött, ez pedig rám nem igaz. dolgozunk a kapcsolatunkon, és időnként rohadt nehéz, sokszor megkérdőjelezem saját döntésem. igyekszünk azt, ami szarrá ment, újból felépíteni. egy év után sem vagyok biztos benne, hogy sikerült-e. nem tudom, hogy megéri-e az energiabefektetés. azt viszont gondolom, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt.
hófehérke, ha bővebb beszámolót akar, priviben szivesen elmesélem neki, írjon az emil-címemre.
Háth... én tuti odaadnám a nagyszülőknek a gyereket, előtte bevetném magam egy sexshopba, vennék vmi extrém rucit plusz bilincset. Herceget este bevárnám, ajtót kulcsra, egy kis pezsgőt, bilincsek kattannak, és amikor már eléggé forr a hangulat, akkor közölném, valljál apám :) Ha nem hajlandó, akkor közölném, jó, akkor hagylak egy kicsit gondolkodni. És ekkor otthagyni kifeszítve, totál izgalomba, és elmenni egy jó két órás mozira :)
Hátha mire hazaér Hófehér a Henci is beszédesebb lesz.
Azt azért hozzátenném, hogy én lehet, hogy a mostoha copfját is erősen megcibálnám. Mondjuk, ha neki is van kit megcsalni, lehet ott ejtenék el pár szót. :)
Zárszóként: ha felmerül a gondolat, ott már nincsen sok minden rendben, és ha már felmerült, sztem nem lehet meg nem történtté tenni.
meg vagy masfel eve irtam ezt egy baratnom kapcsan, aki amugy akkor nagyon megkoszonte, hogy igy es ezt mondtam, es sikerult a kapcsolat utolso harom honapjat normalisan, boldogan tolteni a pasival. aztan vegul azert mentek szet, mert nem voltak egymashoz valok, nem azert, mert megvolt a gyanu. Szerintem ez a szosszenet most is ideillik, remeljuk Zsuzsanak hivjak a lanyt :-)
"Torkig vagyok a nőkkel.
Már épp rávettem magam, hogy lemegyek boltba cigiért, meg vadászok valami vacsit, amikor csörgött a telefonom. Zsuzsa hívott, hogy tegyek meg neki egy szívességet. Éspedig hívjak fel egy telefonszámot, és kérdezzem meg hogy ki az, mert a pasija telefonjában benne volt ez a szám és szipp szipp.
Zsuzsa bazmeg, így akkor sem lehet egy kapcsolatban élni. Keresel valamit, és ha megtalálod, nagyon rossz lesz neked, ha nem találod meg, akkor sem lesz jó, és keresed tovább. Ennek így mi értelme?
Zsuzsa bazmeg, tanuld meg azt, amit én is megtanultam. Egy pasinak a telefonja tabu. Az e-mail fiókja tabu. Hogy milyen hajszál van az alsógatyájában, na, még az is tabu.
Ha nem bízol meg benne, mert egyszer elbaszta, akkor hagyd a picsába. Ha nem tudod, hogy tényleg elbaszta-e (vagy csak azt hiszed), akkor kérdezd meg. Ha azt mondja, nem baszta el (azt fogja), akkor vagy hidd el, vagy hagyd a picsába.
Könnyen lehet, hogy elbaszta, és te elhiszed, hogy nem baszta el. Na és akkor mi van? Boldog vagy ha hiszel az ártatlanságában, vagy nem vagy boldog? Segítek: boldog vagy. Boldog vagy, ha állandóan keresgéled a bizonyítékokat, vagy nem vagy boldog? Segítek: nem vagy boldog.
Amúgy is teljesen mindegy. Ha egy pasas megosztja veled a lakását, az ágyát, a baráti körét, a másnaposságát, és mindezt szívesen teszi, akkor te vagy neki az első. Még ha el is baszta egyszer. Ha ezt nem hiszed el, és nem bízol benne, és lehúzol vele még 2-3 évet, amit állandó jellegű nyomozással töltesz, akkor elvesztettél 2-3 évet az életedből, és ráadásul még hülye picsa is vagy."
Gra: ez tök oké, és én is eszerint élem az életem. De az előző pasim, mint kiderült, végtelenül link alak volt, rövid, féléves kapcsolatunk során három nővel csalt meg, időnként átfedésekkel. én meg mindig mindent elhittem, amit mondott, mert ugye a bizalom az első, nem kutakodtam a két napra nálam felejtett telefonjában, nem bogarásztam a mailjeiben, de azután, amikor becsapott a ménkű, úgy éreztem, sok időt és megaláztatást spórolhattam volna meg, ha egy kicsit kevésbé vagyok naiv. szóval ebben sem foglalnék egyértelműen állást (ugyanakkor nem szoktam rá a telefon- és mailnézegetésre). az persze nem árt, ha az ember nem túráztatja magát állandóan.
bocs,nem vagyok képes mindet végigolvasni,lehet írta más is,amit gondolok. TISZTELET! -na ez vész el ebben a buliban. már ha van még. jó nagyon a félreszórakozás,nagyon édes lehet a bosszú is,csak hova visz ez? egyszer csak majd újra tisztelni fogják egymást? és saját magukat? mindig ez lesz. adok-kapok. én ezt végigcsináltam. nem egyszerű amikor azt hiszi szereti a férjét. akkor minek a szegénylegény?? akkor imádom,és küzdök érte,és arra figyelek. ha a szegénylegény jöhet az ágyba,akkor kit imádok?? akkor mit akarok megmenteni? önáltatás sajna amit ez a lány csinál. meg majdnem mindenki.
Én nyina: 2009. 07. 21. 9:31 és little drama queen: 2009. 07. 21. 10:47 véleményét teljesen osztom.
+
Amúgy, kiderítendő, hogy tényleg mi van (pl montázs-e a fotó, házastárs igazat mond-e…stb.): felkérném a házastársamat, hogy az előtt a boszi előtt egy buliban csókolózzunk egy igazán jót, és egész este csak velem táncoljon, de a táncok között 3-asban beszélgessünk a boszival, ahol én biztosan a családunkról beszélnék sokat. Ha nincs semmi köztük, akkor ez mindenkinek jó lesz, én is szívesen beszélgetek a barátnőmmel az ő barátnőjéről és arról, hogy akarnak közös gyereket majd (ők leszbik), és örülök, ha nekik jó a kapcsolatuk (pedig a másik leszbi lány, a barátnőm társa: rám a nemem szerint lehetne féltékeny). Naés lesz egy jó estéje mindenkinek: baráttal lesz beszélgetés (ott az a fontos), házastársak között lesz közeli tánc, csók, és családi jövőkép megosztása. Ha ezt mindenki vállalja (akár gyakrabban is), és ebben jól érzi magát: akkor nincs egyéb tartalma a barátságnak.
Amúgymeg, ha nincs senkije a másiknak, miért féltené a telefonját, a méljeit? Én sem nézegetem, demondjuk ha elkérem kölcsön (telefont, laptopot), akkor miért ne adná ide? Miért csukná be mindig a postafiókját, ha felkel a géptől?
És annyi még, hogy az érzelmi őszinteség feltétele az intimitásnak, ami feltétele a jó párkapcsolatnak és a jó családnak. (Érzelmi őszinteség alatt azt értem, hogy semmi fontos dolog nincs eltagadva, és nincsen hazugság. De lehet olyat mondani, hogy a b.nőmmel beszélgettem, de nincs kedvem elmondani, hogy mit.)
Ha bárkinek van egy fontos (csak lelki) barátja (akármilyen nemű is), akivel van egy nagy érzelmi közelség, ami még abban is megmutatkozik, hogy át is ölelik egymást: az totál oksa, DE az nagyon furcsa, hogy a társ erről az emberről nem is hall. Olyan ez, mint a hobbik, hogy jó, nem akar az ember mindig és mindenről a házastársával beszélgetni, de azt azért lehet róla tudni, hogy ez és ez a hobbija, és XY az egyik legkedvesebb barátja, és időnként beszélhetnek neadjisten 3 szót is egymással erről… (aki ebben a szerepben, hogy közeli jóbarát lehet egynemű is, ellenkező nemű is, lehet biszex is, hetero is, homoszexuális is, hogy levevődjön a másik testéhez való közelség problematikájának az elmúlt századokból fennmaradozott tabu oldala.)
De az furcsa, hogy valakinek van egy jóbarátja, akiről a másik mégcsak nem is tud, vagy nem tudja, hogy milyen jókat buliznak együtt, vagy XY házastársa meg mondjuk karate nagymester, és mégcsak nem is sejti a társa ezt róla… Azután kap egy csomag fotót, hogy másik oldala is van, annak az embernek, akivel él, mertmondjuk karatenagymester. És ez pont ugyanaz a szitu: hogy ez is nagyon rosszul esne a másiknak: mert a hazugság megléte (és nem tartalma) az, ami tönkreteszi az érzelmi közelséget és biztonságot.
sztem.
Én egyszerű lány vagyok, nem bírom a párhuzamos dolgokat, már csak ezért sem lenne nosztalgiaszex a legkisebb szegénylegénnyel, bármennyire is azt mondják, hogy a bosszúszex és békülősszex is isteni (olvastam :D).
Viszont semmi taktikai érzékem, mindig megkérdezem, ha valami érdekel, tehát szegény Herceg mondjuk pont a vasárnapi családi ebédnél a leves tálalásakor szembesülne az érdeklődésemmel. De nem kutatnék, nem beszélgetnék a harmadikkal, mert minek. Ez kettőnk kapcsolata, a harmadik max. katalizátor, és nekünk kell lerendezni, nem neki.
Ha azt mondja, nincs semmi, rendben. De én is elvárok majd pontosan ennyi toleranciát és az ártatlanság vélelmét, ha én kerülök egy ölelgetős buliba, ahol kompromittáló fotók is készülnek rólunk. :)
Szerintem csakis szigorúan morális alapon szabad eljárni az adott helyzetben. Ez azt jelenti, hogy ha Hófehérkének tetszik a szegénylegény, és van valamelyes lelki vonzalom is, akkor célszerű lefeküdni vele, mert ha erre nem kerül sor, akkor Hófehérke egyszer majd frusztrált - sőt egyre frusztráltabb - lesz a kihagyott ziccer miatt, és a frusztációt a környezeten (gyerek, Herceg stb)fogja levezetni, ami nem jó senkinek. Ha viszont nem tetszik annyira a szegénylegény, és csak bosszúszexről lenne szó, akkor jobb hagyni a fenébe az egészet, mert a bosszú egyrészt csúnya dolog, másrészt meg rendszerint nem szokta elhozni a remélt elégtételt. Uff.
Hát ehhez nekem van egy érdekes sztorim. Barátnőm igen vallásos három gyerekes nős pasi szeretője volt évekig. A viszony akkor kezdődött, mikor a nős embernek egy éven aluli volt a harmadik gyereke. Asszony leharcolt volt persze, ki ne lenne három kicsivel, stb. A jóember ahelyett, hogy asszonynak segített volna kicsit, esténként bőszen imádkozott (mert hiszen hithű katolikus volt), hogy hadd legyen az életben még egyszer szerelmes! Hát lett. Nekem csak az volt a fura, hogy Nagy Katolikus hősünk miért nem azért imádkozott a Jóistenhez, hogy a FELESÉGÉBE legyen még egyszer az életben szerelmes??? (Félreértések elkerülése végett nagyon tisztelem a vallásos embereket, viszont az álszenteket, akik azért imádkoznak, hogy megcsalhassák a feleségüket, na, azokat utálom.)
A dologból azt akartam kihozni, hogy nyilván Hófehérke sem tökéletes, biztos nem figyelt annyira a pasijára a kicsi mellett, esetleg este nem mindig volt hancúrkész, mert egyszerűen fáradt volt - mindezek mégsem adnak felmentést a házassági eskü alól. Legalábbis az enyémben nem az volt, hogy "Hozzá hú leszek, vele megelégszem, kivéve, ha 1) nem figyel rám, 2) gyereket vár, 3) bunkó velem, 4) csúnyán néz rám, 5) csak úgy."
A lényeg: csak Hófehérke tudhatja, hogy hercegének meg tud-e bocsátani, de szerintem még egy viszony csak nagyon bonyolítaná a dolgokat. Szerintem ne tegye. Ellenben hercegére koncentráljon, sürgősen találja ki, hogy kell-e még neki, és ha igen, akkor ezerrel kezdjen hozzá a kapcsolat rendbetételéhez. Ha elkezdi, akkor ideje se lesz a viszonyhoz. Egy kapcsolat rendbetétele bizony éjszakákon át tartó beszélgetésekkel és egyebekkel jár (I've been there), vagy erre, vagy arra áldoz időt és energiát, egy fenékkel két lovat ugyebár...
Persze mindez szerintem. Igazából csak ő tudhatja.
(Nekem egyébként gyanús a képküldéses dolog is. Ki lehet vajon a jóakaró? Biztos, hogy jót akar? A brazil szappanoperákban ilyenkor kiderülne, hogy a mostohatestvér photoshopolt pár képet bosszúból, mikor a herceg visszautasította. És mint tudjuk, az élet néha durvább, mint egy brazil szappanopera.)
Mivel láttam már szembesítő beszélgetés után (eredmény: vallott) válni-nem válni kérdésen őrlődő, sok kilót leadó fiatal anyukát, akinek a gyereke csak attól kezdve lett magatartászavaros az iskolában, amióta a szembesítés után mélypontra került anyu és apu kapcsolata, hát én nem feltétlen beszélgetnék. Pláne, mivel Hófehérke hosszú távon a Herceg mellett maradna, megvannak rá az okai. Nem biztos, hogy attól boldogabb lenne, ha mindenképpen azon dolgozna, hogy valamiképpen kibújjon a szög a zsákból és Herceget hamuban sült pogácsával - vagy anélkül - útjára küldje.
A Szegénylegénnyel való kapcsolatát, ha elhatározza, hogy csak futó kaland és kihozza belőle élvezetben amit tud, akkor annak lesz egy szép kis íve, amelyben igen, benne lesz az is, amikor éppen érzelmileg is belemerül, de amikor elveszti ez a kapcsolat is a csillámport, akkor szépen megnyugodva, lelkileg is kielégülve (szeretve volt) vissza lehet térni a hétköznapokba. Szerintem a gyerek kevésbé lesz nyomott egy éppen kiegyensúlyozott anyukával, mint egy szája szélét rongyosra harapdálóval.
Persze Hófehérke legyen diszkrét, még mindig megeshet, hogy tényleg ártatlan a Herceg, de ez valóban nem a Szegénylegény-ügyhöz köthető. Jobb is, ha nem revans, csak kiegészítés ahhoz, amiből otthon kevés jut.
Eljön az a kor, amikor mindketten megállapodnak, megnyugszanak és nem lesznek már olyan igányeik, amiket kívülről kell pótolni, viszont összeköti őket továbbra is az előzőleg együtt töltött 25 év, közös emlékekkel, amikről beszélgetnek és külön emlékekkel, amikről nem beszélnek.
Nem is igazán értem, hogy hogy tud minden előttem szóló ilyen erkölcsi magaslatokban lenni, hogy na megcsalás az aztán nem, sehogy, semmikor és felszegett fejjel egyedül nevelő anyaként boldoguljon szerencsétlen Hófehérke. Szerintem a következő kapcsolatai sem lennének minőségében mások, csak ott más lenne folt jellege. Mint ahogy most tudja, hogy Szegénylegénynek is vannak olyan dolgai, amiket hosszú távon nem tolerálna. Ha Herceg pedig olyan, akivel öregkorában szívesen nézi a naplementét, hát akkor maradjon vele, úgy, hogy ezt közben magának is elviselhetővé, könnyebbé tegye.
Szerintem.
Én elég fekete-fehér vagyok e tekintetben (más tekintetben is), tehát:
1. apuval beszélni
1.1. ha lehet, kiderül az igazság
1.1.1. ha tisztázzák, akkor az mindkettőnek jó
1.1.2. ha válás lesz a vége, akkor az annyit jelent, hogy amúgy is válás lett volna
1.2. ha nem lehet, le kell vonni a következtetést: alapvetően probléma van a kapcsolatukkal
2. eldönteni, miért akar anyu félredugni
2.1. bosszúból (keserű szájíz a vége)
2.2. önbecsülésből (nem használ, és ki akarja végül szembeköpni magát)
2.3. csak úgy (saját morál, de legyen tisztában, mit tesz)
2.4. szerelemből (ld. 1.2.)
3. átgondolni, mi a probléma a kapcsolattal (<-- a férj külön jár bulizni, elég gyakran)
Alapvetően én azonban azt vallom, hogy a félredugás nem megcsalás.
A megcsalás a félreszerelmesedés (akár dugás nélkül), és az eltitkolt félredugás. Nem állítom, hogy mindenről be kell számolni, de általánosságban meg lehet állapodni. Mindenkinek igénye a változatosság, férfiaknak statisztikailag jobban. Semmi értelme, hogy titokban, a titokból kifolyólag érzelmileg megtámogatva, a mással dugni akarást szerelemnek értelmezve tönkremenjen a kapcsolat.
(Utóbbival nem kell egyetérteni, én így gondolom.)
Én nem cifrázom, Kiccsillag (2009. 07. 21. 9:07) és Imre42 (2009. 07. 21. 10:59) véleményével értek egyet.
basszus már itt is
bizalom és bizalmatlanság illetve kényelem és elviselhető kényelmetlenség. no meg a kapcsolat létének alapja és annak tartós megléte.
bizalmat van aki könnyen, van aki nehezebben ad. ugyanez lehet az elvesztéssel is. de újra bizalmat adni az már mindig nehéz kérdés. bizalmatlanságban és kétségek közt élve szép lassan minden megromlik.
a legnagyobb kérdés, hogy a kapcsolat milyen alapokon nyugszik és milyenek az érzelmi irányultságok és azok erőssége. csupa olyan dolog, amit objektíven max egy külső semleges személy láthat esetleg meg. ha bele bír a kellő mélységig látni. ennek hiányában hófehérkének kell ezeket végiggondolni, hogy kb miért is vannak együtt. itt a legnehezebb azt kitalálni, hogy a herceg oldaláról mi lehet a kötődés alapja. avagy mi lehetett. hisz kérdéses lehet, hogy ez még manapság is működik e.
amely kérdés tisztázásához már kellenek mind a ketten.
a csapda ott van, hogy sérülések nélkül közel lehetetlen egy tiszta eredménnyel egy ilyen beszélgetésből kijönni. hisz ha működne olyan szinten a kapcsolat, a probléma fel se merült volna.
és innen jön a valódi dilemma, hogy mi is a lehetséges nyereség a kapcsolatban. avagy mi szól a jelen - még tán - elviselhető kényelmetlensége mellett és a jövő - esetlegesen nagyobb - kényelme ellen.
ebből a helyzetből hófehérke csak úgy jöhet ki jól, ha valami tartós változást csinál az életében. ez lehet a herceggel való kapcsolatának újragondolása és új alapokra helyezése avagy ennek a kapcsolatnak a megszakítása. a szegénylegény csak a problémát növeli, kivéve ha belefér az első megoldási variánsba és őt is bevonják valahogy - akár a mostohával egyetemben egy grupi keretében - a kapcsolatba.
a gyerkőc meg lényegében így is úgy is megszívta. avagy egy békésebb jövő variációban csak nyerhet.
hűség és társai.
az ember alapvetően érzelmi szinteken ösztönlény, a racionális gondolkodás könnyen lekapcsol.
szebben megfogalmazva: fasz feláll, ész megáll. onnantól már csak a pillanatnyi helyzet versenyzik a hosszútávú érzelmek erősségével. és erre nincs permanens megoldás. egy eskü max bűntudatot növeszt. utólag. és csak az arra hajlamosokban.
Lucia, nem kérnéd meg a csajt, hogy írjon blogot és tudósítson a fejleményekről? :-)Lehet, hogy neki is jó lenne terápiás célból. Én pszichológust javasolnék Hófehérkének, hogy igazából megismerje önmagát, és családterapeutát, ha a Herceg is benne van. (még akkor is, ha tagad)
Mennyi időközönként van "kevés szex"? Fél éve?
A történetből hiányoznak az előzmények, hogy hogyan is volt az a házasság utáni helyzet, merthogy az azért nem úgy van, hogy az ember félreizél, annak okai szoktak lenni. Ha minden oké, akkor értelemszerűen nincs félreizé.
De ez mellékes, hiszen a mostani helyzetet kell elemezni - bár, a jövőre nézvést azért egy önvizsgálat bele kellene férjen hófehérnél.
A legrosszabb döntés, hogy a gyerek miatt együtt maradni.
1. a gyerek nem fogja megköszönni a szar házasságukból adódó szar helyzeteket.
2. ahogy öregszik hófehér, úgy fogja a dolgot a gyereken lejátszani, deformáni, magához kötni. egészségtelen.
Szóval én azt a legrosszabbnak tartom, és gusztustalannak is, hogy a gyerek miatt, de a flört az jó lenne, dugni is kéne, meg bosszút is állni, de mindezt úgy, hogy ne menjen szét semmi. Ehhez az erkölcsi töltetet a pasi vélelmezett félrelépése adja, felmentve ezáltal hófehért mindenféle önvádtól, mindenféle norma alól. Ez gáz.
Ha meg akarja menteni a házasságát tegye - nem fog sikerülni, mert nem akarja igazán menteni, ha akarná, akkor ez a kérdés fel se merül. Ha úgy érzi, nem tudja magát túltenni, ha a hazugság kell - hiszen megbeszélni se akarja - akkor az nagyon szar, akkor ez a hófehér nem fehér, hanem piszkosszürke. szóval az egyetlen etikus lépés, mivel ezt ő belül már eldöntötte, csak felmentést akar, hogy ha szakít, és keres magának és a gyereknek egy férjet, apát vagy kanmalacot.
Ha valaki megut, nem az a reakcio ra, hogy visszautok, foleg akkor, ha a tomegben nem vagyok biztos benne, hogy az volt-e, akire gondolok.
Egy kapcsolatban, legyen az barmilyen, az oszinte beszed nagyon fontos. Ha a feleseg nem tud leulni a ferjevel, hogy megbeszeljek a dolgot, akkor ott reg baj van. Az, hogy homokba dugja a fejet, semmilyen problemara sem megoldas. Egesz egyszeruen csak meg kene mutatni a ferjnek a kepeket, es rakerdezni a dologra, lehet, hogy valami rettento egyszeru magyarazat van ra. Viszont ha a szobanforgo ferj valoban megcsalta a feleseget, akkor a felesegnek el kell dontenie, hogy mit is akar igazan, illetve hogy kepes-e me'g bizni a ferjeben azok utan, amit vele tett.
De a felredugas es a hallgatas nem fog megoldani semmit, csak ront a helyzeten. Egy artatlan egyejszakas kapcsolattal nincs baj, ha nem a parunk hata mogott tortenik akkor, mikor epp probaljuk rendbehozni a hazassagunkat... Nem tudom, egyaltalan kinek fordul meg ez a fejeben, szamomra ez abszurd.
Kwaff!
A visszacsalás szerintem alapból marhaság, ha csak azért tenné, akkor ne tegye. Ha tetszik neki, és bírná, ha aládurrantanának, akkor tegye, és ettől szerintem tök független az, hogy a férj félredugott-e vagy sem.
Ha a házasságát szeretné megmenteni, akkor le kéne ülni apjukkal megbeszélni a dolgokkal, új lapokat osztani egymásnak, és nem törődni a múlttal (ki kivel hol és mikor - vagy nem).
De a házasságot csak azért megtartani, hogy "legyen a gyereknek apja", szintén nem tartom jó ötletnek, mert attól még lesz neki, de minek olyan emberhez kötni magunkat, akit nem szeretünk, vagy szeretünk, de ő nem szeret, esetleg szeretjük egymást, de nem tudunk megbizni a másikban, mint tudjuk, csak a szerelem baromira kevés egy jól működő kapcsolathoz (szerintem), ha meg nem működik valami, akkor azt nem kell erőltetni (egy-két próbát megér talán mondjuk).
Szóval ha a házasságát akarja, akkor oldja meg azt, és fűttesse be magát apjukkal inkább, főleg ha csak a mérleg kedvéért gondolkodott el a dolgon. De ha tényleg annyira bejön a kis lovászfiú (az én mesémben lovász lenne:), akkor meg miért ne? De csak ha le tudja kezelni ezt magában, és inkább a házasság felfrissítését szolgálná, viszont ha még nem tett ilyet, és nem tudja hogyan viselkedne ettől, akkor nem ajánlom. A lelkiismeret furcsa dolgokat képes tenni.
Na ez jó kusza lett, de talán érthető.
Szerintem a pakkot a szegenylegeny kuldte, hogy konnyebben megkaphassa Hofeherke kezet-labat-mindenet.
Ebben a történetben a legnagyobb szemétséget az úgynevezett "jóakaró" követte el, aki a fotókat átadta Hófehérkének. Ki ő, önjelölt igazságosztó, vagy a szarkeverő? Amúgy meg jó lenne, ha két ember kapcsolatát nem a harmadikhoz, negyedikhez való viszonyuk határozná meg, hanem kizárólag kettejük egymás iránt érzett dolgai. Nem érdekel, hogy a kutyám, a párom, a grillcsirkém mással is kedves, amíg velem odaadó. Ha meg akár hűséges is, de megunt, akkor irány a leszállásjelző gomb.
Lehet, hogy csak átsiklottam felette: volt arról szó, hogy KI KÜLDTE A FOTÓKAT? Mi van, ha a gonosz mostohalány akciója az egész? És tényleg csak fotózkodásról van szó? Fotóztatja magát mindenkivel, köztük a Herceggel is, aki gyanútlanul vállat karol, mosolyog, mint előtte a többiek. Nem tételezném fel Hercegről, ha csak nem szellemi sérült, hogy ilyen lelkesen le akar bukni, ha valóban több lenne köztük barátságnál. Gonosz mostohalány meg gyűjti a "bizonyítékokat" és amikor már van elég, elküldi Hófehérkének. Herceg nem akarja elhagyni Hófehérkét? (Mert nem akarja, különben nem tagadna, hanem boldogan bevallaná az "igazat".) No akkor majd teszünk róla, hogy Hófehérke akarja elhagyni a Herceget. A végeredmény ugyanaz...
Egyébként amellett, hogy az összekuszálódott lelkek táján rendet kell tenni, én azt gondolom, hogy vannak olyan gyakorlati módszerek, amik igenis működnek, mikor egy kapcsolatból elfogy a lendület meg a varázs. Mikor engem megcsalt az exem, először megbocsájtottam, meg szerettem volna folytatni, játszottam a szerető, ám annál unalmasabb és elérhetőbb barátnőt, de ettől totál elvesztettem a varázsomat, egyszerűen érdekesebb volt számára a másik csaj. Mikor aztán összeszedtem magam, kidobtam a kedvest a cuccaival együtt, teljes testi-lelki megújuláson mentem át, és belevetettem magam az életbe, valamint gondoskodtam arról is, hogy az én jóllétemről ő is értesüljön, akkor az ex két hónapon belül a küszöbömön nyüszített utánam, egykori vetélytársam pedig ment a süllyesztőbe. Már ha az a cél, hogy az ember visszaszerezze, akit elvesztett.
Egy megkeseredett, gyanusítgató feleség után nehéz vágyakozni, márpedig ilyen helyzetben valahogy azt kell elérni, hogy újra érdekes legyek a másik szemében. Hófehérke helyében biztosan vennék valami dögös rucit, csináltatnék egy új frizut, és amennyire a gyermek engedi, elkezdenék programokat szervezni, belevágnék valami újba, és ha nem is fekszem össze Szegénylegénnyel, azért azt a kis bizsergést jól megtartanám (mondjuk ebből az aspektusból adott esetben a dugás is belefér), hogy a Hercegnek kiessen a szeme, és elkezdjen lógni a nyelve - ezúttal a saját felesége után...
Az én véleményem az, hogy a langyos vizet fel kell forralni, és ha ehhez bizonyos harmadik emberek is szükségesek néha, akkor is legalább kimozdulunk a holtpontról. De ha ez megtörtént, utána nagyon oda kell figyelni, hogy a nagy megbocsájtások és egymásra találások után ne találjuk magunkat ugyanabban a pocsolyában.
hat eloszor is meg kell keresni a kepeket kuldot es minden kezet letorni de alaposan majd bebetonozni 4m melyen. fuggetlenul attol hogy a a valosag micsoda. ha akadnak kozos videok ahol allatiasan reszeg az illeto akkor azt esetleg bonuszban el lehet kuldeni a fonokeinek, hatha neki is jo :P
masreszt meg egyetertek azzal hogy ha a szegenylegeny bejon mint pasi, akkor dontse hanyatt. de csak azert hogy o is legyen massal plusz bosszubol (milyen bosszu amirol nem tud a masik? :) felesleges sot marhasag
ha rolam minden buliban olelkezos kepet elkuldenenek a baratosnemnak akkor mivel ismer nem arra gondolna hogy mind a 120 kepen szereplo 110 leany megvolt hanem hogy voltam par jot bulizni :P persze az is igaz hogy nagyon hianyolom a tortenetbol azt a reszt amikor hofeherke hagyja otthon a babat es megy el bulizni. neki erre nincs igenye? az baj. ha lenne de o nem mehet egyedul bulizni az meg nagyobb baj.
Na, ha már ennyien, akkor én is...
Simán továbbküldeném a képeket a páromnak egy néhány soros kommenttel, miszerint akkor most beszélgessünk, hogy mégis mi zajlik itt. Mindezt olyankor, amikor együtt vagyunk, hogy lássam rajta az azonnali reakciót, és ne legyen ideje rákészülni egy beszélgetésre.
Ettől rosszabb biztos, hogy nem lesz a helyzet, akár még tisztázódhat is sok minden. Egy biztos, akivel együtt élek, annak ismerem a reakcióit, és látom rajta, mikor hazudik. Főleg, ha váratlanul és ugyanakkor szemtől-szembe kell megmondja a "frankót".
hapci: ertem, tehat ha a parod felreertheto fenykepeket kuld rolad amin valakivel vagy aki (esetleg alaptalanul) a "halallistan" szerepel lathatoan feldulva es szamonkerve akkor az artatlan embernek nyilvan tok mas lesz a reakcioja mint annak akinek van takargatnivaloja (: kizart hogy hebegjenhabogjon pl (:
esetleg megprobalkozhatnal azzal is hogy izzo vasat teszel a parod tenyerebe es ha 10 nap alatt begyogyul akkor nem csalt meg :P ennyire az is hatekony (:
Szerintem, ha ez ilyen régóta megy, akkor már nem félredugásról, hanem igenis megcsalásról, árulásról beszélünk.
Hófehérke meg úgy tűnik, még mindig kímélni akarja a Herceget -vagy saját magát?-, ezért nem szembesít. Mert hogy úgyis tagadja. Egy feleség kell tudjon olyan helyzetet teremteni, amiben
a.) a férj nem hazudik
b.) rájön, ha a férje hazudik.
Ha ez nem megy, akkor viszont mégis el kellene gondolkodni a váláson. Persze nem most, mert még el se tudja képzelni, de vajon tudat alatt nem ebbe az irányba indulna-e a Szegénylegény-hadművelettel, mintegy szárnypróbálgatásként?
Ha a Herceg simán félredugott volna, akkor egy pöcs, ha ilyen régóta és viszonylag nyíltan teszi mindezt, akkor nem tiszteli a másikat, és ha az utóbbi áll fönn plusz tagadja, na akkor nincs mit megmenteni. És ezért kellene utánajárni a valós tényállásnak.
Így végig olvasva érdekes vélemények születtek.
Szerintem ha Hófehérke szereti és tiszteli a Herceget, csak most megingott, ebből kifolyólag eldönti hogy belemegy a történetbe, akkor két dolog történhet:
1. jól érzik magukat, kialakul valami ami tovább bonyolítja a helyzetet, és így már számolhat később a srác és a saját érzéseivel is, nem csak a házasságával.
2. egyszerűen nem lesz képes megtenni az egészet, mert még szereti a férjét - vagy megteszi alkohol vagy egyéb hatására, de megbánja. Nagyon.
Véleményem szerint a kettes variáció a valószínűbb. Pont azért, mert ez így egyszerre nagyon sok érzelmileg.
A másik fele, hogy most a Herceg vajon megcsalja-e... Hát, én arra szavazok hogy igen. És itt leginkább az érzelmi megcsalásról beszélek. Mert lehet hogy nem történt közöttük "semmi" fizikai, max egy csók, viszont ha a pasi eltitkolja a kapcsolatukat - barátságukat - Hófehérke elől, még ha csak azért is, hogy ne legyen féltékenység, az jelent valamit. Pont azt, hogy egyébként oka lenne féltékenynek lenni.
Innentől kezdve viszont sajnos Hófehérkének kevesebb hatása van a dolgokra, minthogy kevésbé is lát bele. Ő hiába játssza otthon a szerető feleséget, ez egyrészt pokoli nehéz ebben a helyzetben, másrészt meg valószínűleg nem megy vele sokra.
Ki kell zökkenteni hercegünket a megszokott kis világából. És a baj az, hogy ehhez drasztikus lépések kellenek. Mert ha Hófehérke nem áll a sarkára, és nem vonja kérdőre, vagy nem beszélnek róla, végső esetben pedig nem "szakítanak", vagy nem történik valami, akkor idővel Hófehérkénk belerokkan a titkolózásba és gyanusítgatásba, a szerelmet megöli, és utána már csak egy rossz házasság marad.
Szerintem mindenképpen lépni kell. Valószínűleg csak így jön rá a herceg hogy ez így nem lesz jó. Csakhát ezt nem egyszerű lelkileg végigcsinálni, ha szereti az ember a másikat.
Sok erőt Hófehérkének az elkövetkezendőkhöz!
az ilyen "nem tiszteli a masikat" szovegek csak nekem hangoznak tul konnyu iteletnek es felszinesnek? nem akarom ezzel semmikepp sem azt sugallni hogy a holgy lenne a hibas a dologban (vagy hogy barki hibas lenne akar adott esetben) de a vilag legegyszerubb dolga ilyesmit mondani felemelt mutatoujjal egy emberi kapcsolatviszonra (ami azert eleg bonyolult altalaban szerintem) es eppen ezert ketelkedem az igazsagertekeben erosen
lehet hogy a ficko tenyleg egy pocs de azt hiszem ezt nem ebbol az esetleirasbol fogjuk megtudni, mert a tizmillio parameterbol eddig ismerunk kb 8at :P es pont ugyanennyire ervenyesen tudjuk megmondani hofeherkerol mennyire "unalmas haziasszony" vagy "felenk martir"
ettol meg krealhatunk modelleket a sajat fejunkben de az ilyen kinyilatkoztatasok kisse tulzasok :D
Még egyszer kérdezem, a megcsalás ennyire tutidenagyonbiztos? Hófehérke 100 százalékig biztos benne?
elnézést, nem olvastam el az összes kommentet, lehet ismételni fogok. de a helyzet szerintem a következő:
igen, a világ valoban effele halad, szinte minden hazassagban igy tortenik. DE.
ha a feszultseget elfojtassal, vagy visszavagassal oldjak meg az emberek, akkor ez egy orok spiralla valik. attol, hogy elfogadja az ajanlatot, a ferje nem csalja meg kevesbbe, csak meg jobban szethuznak majd egymastol. lehet egy tuneti kezeles, de csak egyre jobban es melyebbrol ragja majd a problema a kapcsolatukat. egy napon pedig egy bogre kiomlott kakao folott fog pattanni a szal, es ott borul minden. sajnos nem lehet megoldani ezeket beszelgetes nelkul, tagadas ide vagy oda, muszaj kiuriteni ezeket a bugyrokat. felteve, hogy az a cel, hogy valos, tartalmas hazassagban eljenek, es nem mutatos, belulrol rohado viszonyban.
el kell talalni egy hangnemet, es egy pillanatot, es vadaskodas nelkul, az embernek a sajat erzeseirol beszelve kommunikalni. erre nem lehet tamadnia a masiknak. satobbi..igy is hosszu voltam, sorry
gargoyle, ha a párod huzamosabb ideig nagy titokban párhuzamosan mással érzi jól magát, és úgy gondolja, hogy ez nem tartozik rád, az szerintem megalázás. legalábbis ha én ezt tenném, úgy érezném, hogy megalázom, ergo nem tisztelem a másikat (mert nem adok neki lehetőséget, hogy eldöntse, akar-e így élni vagy sem, csak sunnyogok.
lehet, hogy más értelemben tiszteli, de mint partnert biztosan nem.
a pöcs lehet, hogy mégse biztos, persze :)
jaaj ez nagyon érdekes téma.
magam a ráció szintjén encsi és little drama queen véleményeit támogatom, valószínűleg ez a higgadtság, ha házassági stratégia, működik is, leginkább összetartja a családot.
a szabadosság mégis azt mondatja velem, ha már ennyit törpöl Hófehérke a szegénylegényen, nosza, hagyja magába borulni, hiszen már régóta izgatja a dolog és ráadásul úgy tűnik pusztán testi oldalról.
megjegyzem, ez a vágy már korábban is okozott valamennyi diszharmóniát Hófehérkében. (áldozathozatal a családért). a pasi félrelépése (áldozatom ellenére arcul köptek) csak a korábbi fantáziát léptette elő tervvé. lehet a mostani kérdés nem is a megoldások kutatására irányult, célja csak a terv ideológiai alátámasztása is lehet. (megbüntetem, vs. megérdemlem)
ha egy tökös lány lennék a dugás után, de tulképp ettől függetlenül is, elébe állnék a pasinak, hogy ez-meg-az- van, bosszús vagyok, mert kicsit rosszul esett, hogy félredugsz, bár nekem ugyanez Szegénylegénnyel annál jobban bejött. na mi legyen: (a) mindhalálig szerelem, gyerek, kényelem, lustaság. mik a további szabályok: visszaállunk az alapvonalra, vagy folytatjuk a csikicsukit így tovább? (én ilyen laza nem vagyok, de láttam már ilyet filmben) (b) látni sem akarlak, hívd a segédeidet, akik egyeztetik a válás feltételeit az enyémekkel (c) amiről tovább nem beszélünk az nincs (legrosszabb variáns)
ha az előbb vázolt megoldásról Hófehérke azt gondolná, hogy férjecskéje, hímsoviniszta elvtársam lévén, nem nagyon tolerálná ha, tükröt tartva elébe, őt is arcátlanul félrekefélve csalnák, marad encsi és little drama queen megoldásával gyakorlatában azonos változat (ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel), azzal, hogy gyalog-, de inkább tisztáldozat nélkül ezt a kapcsolatot már nem lehet tovább játszani.
javaslatom tehát Hófehérkének, hogy olvassa el a fenti – valószínűleg 100-on túlira hízó – komment ötleteket, amelyek ugyan mind az övétől független, más életviszonyokat, mentalitást tükröznek, ezek mindenfajta kombinatorikai együttállásait is beleértve, oszt legyen okos.
Kedves gargoyle,
véleményem szerint ésszerűbb, tisztességesebb és egyszerűbb a másik fél elé tárni azt az "anyagot", ami alapján felmerült a hűtlenség (alapos) gyanúja, mint hónapokig gyötrődni, közben egyre inkább belelovallva magad (esetlegesen) hamis képzetekbe, és ezek miatt olyan hibát elkövetni, ami jóvátehetetlen.
Én nem értem a kommentelőket, meg téged se, Lucia, de lehet, hogy csak nem írtad le elég jól a sztorit. Számomra ugyanis _egyáltalán_ nem egyértelmű, hogy a férj csalná, és csak "rendületlenül tagad". Hiszen ha már fényképek készültek, érdekes módon miért nincs egyiken sem valami igazán kompromittáló? Én megcsalás terén "szigorú" vagyok, de azért az egymás mellett állás és ölelkezés még nálam sem számít megcsalásnak, szerintem másnál se. És okkal merül fel a kérdés, hogy a kedves jó/rosszakaró, aki a képeket küldte, ugyan miért nem tudott legalább egy csókot is lekapni a fényképezőgépével, ha feltett szándéka volt, hogy bizonyítékot küld Hófehérkének?
És szerintem egyáltalán nem bizonyíték a tagadás (álljon már meg a menet, ha a tagadás bizonyíték, akkor mi nem az?). Miért ne lehetne, hogy a csávó nem beszél folyton a csajról, mert tudja, hogy az gyanús lenne Hóferkének, ugyanakkor azt is tudja, hogy mivel neki azok az ölelések (és persze egymás mellett állások) nem jelentenek semmit, felesleges emiatt veszekedni.
Azt az érvet meg marhára utálom, hogy "nem mondom el neki, mert úgyis tagadna".
De az eredeti kérdésre válaszolva: szerintem a megcsalásra nem megcsalás a válasz, mint ahogy az autólopásra sem autólopás, a primitív társadalmakon túl az ütésre sem ütés, az anyázásra sem anyázás. Vagyis pontosítok: _kizárólag_ akkor megoldás a vissza-csalás, ha ezzel Hófehérke valóban, komolyan és 100%-ig lezárná magában az ügyet: ő megtette, de megtettem én is, akkor minden újra kiegyensúlyozott. De aki elhiszi, hogy van ember, aki ilyenre képes, és egy-két félredugás után már nem is fogja zavarni, hogy a férje is félredugott (vagy még mindig), az hülye vagy hazudik. Ettől még nyilvánvalóan ugyanolyan dühös lesz a férjére, de ettől még ráadásul lelkifurdalása is lesz minimum, rosszabb esetben, ahgy azt más is írta, beleszeret a pasiba, vagy kiderül, stb.
Arról már nem is beszélve, hogy mégis mi a francért élne házasságban két ember úgy, hogy mindkettőnek van szeretője? A gyerek erre marhára nem válasz, mégis milyen alapon jobb a "két szülő nélkül felnövő gyerek"-nél a "két félrekúró és egymást is egyre jobban utáló szülő mellett felnövő gyerek"? Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, egy szerető anya tökéletesen fel tud nevelni egy gyereket, míg egy családi tűzfészek enyhén szólva sem a legjobb megoldás.
(Btw, megnézném a válóperes ügyvéd arcát, amikor Hófehérke azt mondja, hogy "Elválok a férjemtől, mert egy csomó fotón egy nőt ölelget, és ráadásul szerintem ha megmondanám neki, még tagadná is".)
Ja, és elnézést, nem olvastam az összes kommentet, csak mondjuk a felét, az alapján írtam, biztos nem mindenki gondolja úgy, ahogy.
Az eltitkolt viszonyok, akármilyen indokból csap is bele az ember, mindig csak elvisznek belőled...... Tök mindegy meddig tart, nem erősen, hanem egyre gyengébben, végül kiégve kerülsz ki belőle.
A randizás, a flörtök, olyanok, mint a narkó. Rabul ejtenek és ha már kicsit is megkopik, keresed a következőt. Ördögi kör ez.....
Hófehérke vigyázzon! Magára.
A többit csak és kizárólag a két fél tudja megoldani egymással, akár botrányokkal, akár lebuktatással, akár megbeszéléssel (tudom, tagad a görcs.)
Ilyen helyzetben én biza tutira mennék utána és lebuktatnám egy szépséges kis botrány közepette. Max elmegy a mostohaunokatesóval, de legalább a gerincem egyenes.
Mindamellett, hogy talán érthető Hófehérke kapaszkodása a valaha volt-most is remélt életébe (annak illúziójába), ha tényleg áll a sztori, nem hiszem, hogy a viszont-megcsalás az út a tiszta lappal induláshoz, vagy a kiegyenlítéshez, sőt. Viszont biztos út a plusz egy tüskéhez és a tökéletes elidegenedéshez. Ha a Herceg valóban fél esztendeje benne van a másik történetben és annyira nyílt színen és több helyszínen, hogy erről kompromittáló fotók is készülhettek, akkor nem a jóakaró kezeit kell satuba szorítani, hanem a Herceg farkát. (Csak azért nem a nyakát, mert kommentálnia azért csak kellene annak a nőnek, aki szereti és tiszteli). Fél esztendő meg nem egyenlő egy véletlenül beficcent numerával-, ezen is el kellene gondolkodni. A struccista politikának értelme nincsen, csak keserűséget és paranoid eszmefuttatásokat szül visszamenőleg is. Nehogymár ő pusztuljon bele abba, amiről csak megsejtett valamit! Kérdezze meg a Hercegét, az őszinteségből Hófehérkének gondja nem lehet. Ha a Hercege meg annyira akkora senkiházi, hogy megvezeti a válaszadásnál, akkor ne őt tisztelje és szeresse, hanem saját magát annyira, hogy azt teszi, ami önmagának jó. Hófehérkéből is csak egy van, mint mindenki másból. Igenis, akarja tudni, hogy miben él! (Mert még az is kiderülhet, hogy csak szarkeverésről van szó, nemde?). Amúgy meg, ha igaz a megcsalás, és Hófehérke a kontrán agyal, minek ezt együtt a továbbiakban? Mert hogy sem tisztelet, sem szeretet nem lenne benne, az tuti..
azért az igen érdekes (mosolyogtató? sírós? sokatmondó?), h hánymennyien bírnak azon rugózni, h megdugta-é a férjecske a kisnőt, ellenben az, h hazudik (-na), mintha nemigen érdekelne olyan nagyon senkitse.
Cinna, ha egy picit gondolkodnál gépelés előtt, rájönnél, hogy azért, mert az, hogy történt-e csalás, kicsit fontosabb egy kapcsolat szempontjából, mint hogy ha már úgyis megtörtént, bevallja-e. (Hogy ne magyarázz bele semmit, megmagyarázom én: első esetben a kérdés, hogy szakítsanak-e vagy sem, másodikban az, hogy emelt fővel szakítsanak vagy sunyin.)
freemam megmondta a frankót.
Olyan az ilyen, mint a drog, valahogy belekeveredsz és ember légy a talpadon, kedves Hófehérke, ha ki tudsz mászni ebből és a többi, kétségkívül következő -akárminek is vélt- szegénylegény hálójából.
A lélek szépen elsorvad az ilyen viszonyokban, és az egyik mindig adja a másiknak a kilincset, végül azon veszed észre magad, hogy baromira agyafúrt akartál lenni és jól kiszúrni a másikkal, megleckéztetni, kiköszörülni a büszkeségeden ejtett (vélt?) csorbát és persze követni a basic instincteidet (mi tagadás ugyebár, erről is szó van)--- és mi az eredmény?
A gerinc hiánya minden cselekedetedre kihat aztán idővel, még ha az elején nem is tűnik olyan nagy ügynek az egész.
Hidd el, tudom, miről beszélek...
Ha más nem is, szerintem gondolj arra, hogy a gyereknek milyen példát akarsz mutatni, mert azt fogja követni a szerencsétlen. Nem az kell, hogy "apja legyen", hanem hogy azt lássa, hogy a szülője, akármelyik is, egyenes háttal jár a világban.
véleményem szerint herceg nem most, hanem évekkel ezelőtt, még hófehérke előtt volt viszonyilag mostahatestvérrel... persze, ha évek óta ismerik egymást ,) herceg ellenben rájött, hogy mostohatestvérrel szexelni jó, de beszélgeni jobb, mint hófehérkével, aki ki van kissé a gyereke miatt (úgy értem fáradt lestrapált, hiába jólnézkistb...) ezért is van sülvefőve együtt vele ,)
az emberek többnyire mással sokkal jobban megértik egymást, mint életük párjával ,)
ha nem, akkor sem mostani a viszony, hanem legalább egy éves ,)
általában mindig a feleségek döbbennek rá legutoljára, hogy meg és csalták őket... és nincs olyan barátja, bnője, aki ezt elmondta volna neki idő előtt...
hófehérke már döntött szerintem, megmaradt a herceg mellett, mert felnőtt, toleráns nő, nem hisztis liba, aki infantilis módon kezeli a dolgait...
de... ezen eset után nem fog nemet mondani a legkisebb szegénylegénynek, de herceget nem hagyja el ,) viszont azt a liezont is inteligensen el tudja rendezni magával, ami valószínűleg egy-két alkalmi szexet, vagy esetleg egy évnyi viszonyt fog jelenteni, de aztán ellaposodik és hófehérke egy kellemes utolsó szexel búcsúzik majd szegénylegénytől ,))
eztán boldogan élnek míg meg nem halnak...
kellenek az intelligens, igaziból elmebeli, nem testi (az csak hab a tortán) kalandok mindenkinek, aki ellenkezik az nem mond igazat ,)
kedves Bálint,
ha valaki másként gondolkodik vmiről, mint te, még nem biztos, h nem tud olvasni.
(megmagyarázom: nekem spec sokkal fontosabb a kétoldali bizalom, mint a szexuális hűség.)
szeretettel,
cinna
Kedves Cinna, ez rendben van (vagyis szerintem nincs rendben, mert ilyen gondolkodással nagyon durvákat lehet pofára esni, de ez tök mindegy, mások vagyunk), de akkor feltenném mégis a kérdést, amit eddig nem akartam:
És ha valaki máshogy gondolkoik, mint _te_, az mitől lesz "mosolyogtató? sírós? sokatmondó?"?
csók
ok:) ami a pofára esést illeti, hát izé, szerintem sokkal ingoványosabb kimondani (pláne elvárni) 50 évre előre az örökhűséget, mintsem tudomásul venni, h ez hát nem mindenkinek sikerült eddig, de mindenkinek a maga élete, gondolkodásmódja, igazad van.
ami nekem fura, h úgy tűnik (nekem), mintha a bizalom és a közös megoldások keresése nem lenne annyira fontos, mint az a (szerintem igencsak túldimenzionált) szexuális hűség.
mert ha ez a két dolog az illető feleségnek fontos lenne, akkor fel se merülne, h akkor én is visszacsalom, mert az mire jó mégis???
de amúgy mindenki úgy csinálja, ahogy akarja persze.
"hófehérke már döntött szerintem, megmaradt a herceg mellett, mert felnőtt, toleráns nő, nem hisztis liba, aki infantilis módon kezeli a dolgait..."
szerintem te vagy Hofeherke :-)
maskepp hogy allithatnal ilyen ostobasagot... mar miert lenne hisztis es infantilis liba az a no, aki nem turi szotlanul a sajat megcsalasat?
a kommenteket nem olvastam már végig, de som olyan volt, amivel egyet értek.
szerintem: ha nincs bizalom a kapcsolatban, akkor megette a fene az egészet. akkor nincs értelme és kár a gyerekkel takarózni.
a gyereknek az a jobb, ha van két olyan szülője, akik boldogok és ha ez csak külön külön megy, hát akkor legyen így.
én azt gondolom, hogy a csaj azért nem borít, mert
ad1 szereti a férjét és zért azt gondolja, hogy az a jó út, ha nyel -> kurvára nem, mert ezzel csak magát készíti ki és semmi nem fog változni
ad2 fél attól, hogy egyedül marad - valóban nem egyszerű és tapasztalatból tudom, vannak rettentő szar periódusok, de inkább az, mint egy hazugságokra épülő látszat házasság!
szerintem mindenképp borítsa ki a bilit mert ezzel vagy azt éri el, hogy a férje rájön, hogy ő/ők a fontosak és beszünteti a kis viszonyt vagy lelép és ezzel a lánynak is megmarad az esélye rá, hogy találkozzon egy olyan fiúval, akinek ő kell, még így gyerekkel együtt is.
(és megnyugtatásul, igen, simán lehet egyedülálló anyukaként is ismerkedni :)
R, szívemből szóltál
Gra ,)
nem nyert... nem én lenni hófeherke... én lenni hóeke *vigyorog*
nem ostobaság a "csak a jóra emlékezem" sémát követni... csak van akinek nem megy ,)
hófehérke szereti a herceget, megbocsátott neki, erről szól az általad idézett mondat ,))
Ööö, "hófehérke szereti a herceget, megbocsátott neki," ezért aztán le akar feküdni mással.
Ugye?
hihihi...
Bálint ,)
ennél azért bonyolultabb ,) Hófehérke valószínűleg poligám, egyszóval nem fekete és fehérből áll az élete ,)
na és még mindig nem én vagyok hóizéke...
Nemtom, Hófehérke azóta hol tart, de idefigyelj: menj bele és menj el. Ha maradsz, hogyan fog telni az elkövetkezendő száz év? Ugyanígy. Ha a herceg jellemtelen (mással sunnyog és tagadjaa), az is marad.
A gyökér hercegnek lóf... a seggébe.
Egyébként, Lucia, ugye beszámolsz, ha döntés született, vagy ha látszik, mi lesz a sztori vége?
majd igyekszem, egyelőre nincs lényegi változás az értesüléseim szerint :)
Nem szoktam kommentelni, bocs a beledumálásért, de nagyon meglepődnék, ha a "visszacsalás" tényleg jót tenne - bárki - önbecsülésének. Arról nem is szólván, hogy ezek után mitől érzené magát különbnek drága jó férjénél? Mert hogy nem ő kezdte...? A másik gyökérsége ad fölmentés a saját bűneink alól? Mert ha apasi bűnös, akkor ezek után ő is az lesz. Ezt csak óvodista korban gondolhatjuk komolyan. :-)
Na, akkor ide beblogolom (most már veszett fejsze nyele), hogy természetesen én vagyok Hófehérke (pár apró részletet megváltoztattam, szóval a Muci nem változott lánnyá), és mint kiderült, a megcsalásos sztorik három éve tartanak két különböző nővel (ez szerintem valamiféle függés), akik, idézem, "nem jelentettek semmit". indoknak először az volt felhozva, hogy hát egy-két hónapja nem olyan jó a kapcsolatunk (nem veszekedtünk, vagy ilyesmi, csak az egyikünk folyton házon kívül volt, a másikunk meg hülyére dolgozta magát itthon), és amikor éleselméjűen rákérdeztem, hogy amikor éppen jó volt a kapcsolatunk, akkor miért csinálta, azt válaszolta, hogy "mert ez nem jelent semmit". most vége, szétfele, részemről ezek után megkönnyebbülés.
Amióta olvaslak, folyamatosan úgy éreztem, te "tolod" a kapcsolatotokat, magától nem elég erős, életképes. Eszerint jól éreztem. De bocs, hogy hozzászóltam.
Megvan még az udvarló? Gondolom tud mindenről, kész vigasztalni..Ha kívánod a zúzáját, akkor soha jobbkor! tiszta felszabadulás lesz.
Oh.
Voltaképp, Hófehérkének jobb lesz a gyökér herceg nélkül. Két dolognak örüljünk a sztoriban: hogy a herceg végül csak felhagyott azzal, hogy hülyére vegye a királylányt és így nevezett királylány továbbléphet; és a gyönyörű Kishercegnek, aki végülis egy cukorfalat, és bár jobb apát érdemel, de manapság jófajta pótapa feature-ökkel felszerelt szegénylegények is kaphatók, ha kifogja a királylány a saldiban.
Mégegy: feltűnt, hogy uralhatatlan problémának látod a megcsalást. (férfiminta stb) Nem az. Túl sokat megengedsz a férfiaknak...Nemcsak farkuk van, meg kísértés van, de akaratuk is van. Szeretni akarni kell.
Zsuzsi,
a megcsalás uralhatatlan probléma. ha sokat engedsz, azabaj, ha keveset engedsz, azabaj. kurvára mindegy, te mit teszel, lehetsz benne hibás és lehetsz benne egészen vétlen. a másik úgyis azt magyaráz bele, amit akar/ami őt magában felmenti. lehet igaza is, de inkább nem. szóval uralhatatlan, mert a másik akarata (szeretete/ereje) nem a te akaratod és soha nem uralhatod.
nem hiszem, hogy bárkinek, akivel megteszik, arra lenne szüksége, hogy azt érezze, ha nem így csinálta volna, nem tették volna meg vele.
szerintem Zsuzsi nem így értette (hanem hogy a megcsaló félnek kellene uralnia), de lehet, hogy megint csak naiv vagyok :)
Persze hogy NEM uralhatatlan a gyengeség, így értettem.
Na. Lucia jól érti.
oké, bocs, sajnos a kérdéskörben a naív ellentéte lettem.
én azt gondolom, h ha egy férfi kimondja, h együtt van egy nővel (azaz nemcsak jáccanak együtt, hanem együtt élnek), abban felelősség van.
és a felelősség része az is, h nem dugok mással.
mivel magam is tudom, h sokszor „télleg nem jelent semmit”, ezért bátorkodtam a fizikai megcsalást nem olyan nagyon véreskomolyan venni. mert hát emberek vagyunk, és mint ilyenek, gyarlók. (kivéve, aki
nem.)
a hosszan tartó, folytatólagos szeretőtartás (pláne kisgyerek mellett) viszont nekem azt jelenti, h az illető még nem nőtt fel, és egyszerre kell neki a mikulás is meg a húsvétinyuszi is, de jöhet még a barika is esetleg.
márpedig ilyen emberrel, akinek nincs felelősségtudata meg szembenézése önmagával, együtt élni -- nem jó.
kívánom neked, Lucia, h ne veszítsd el emiatt a bizalmadat, és merj megint szerelmes lenni. úgy igazán, teljesen. majd.
addig meg erőt. ami van neked.
puszi.
Ó basszus, kezdettől attól féltem, hogy te vagy a Hófehérke, és sajnos tényleg. Másfelől meg ha van nő, akit nem féltek attól, hogy hosszú távon a legjobbat hozza ki ebből a helyzetből, az te vagy (így ismeretlenül, a blogjaid alapján). Szóval hajrá, ilyen helyzetben élni nem szabad, senkinek sem, de egy független, értelmes, jó csajnak szuper kölökkel meg aztán végképp nem! megy a drukk innen is!
bé: mármint hogy nem félted attól, hogy NEM a legjobbat hozza ki a helyzetből, nemdebár? :) (bocs.)
Azért én egy nagyon naiv, nagyon hülye picsa vagyok. Én bizony nem sejtettem, hogy Te vagy Hófehérke...........
Vigasztaljon, hogy van még rendes erkölcsű, normális pasi az ég alatt.
Végigolvastam. Röviden: a Hercegnek lóf@sz a seggébe. Jó nagy. Bocsánat a vulgaritásért, irtó pipa vagyok.
Encsi, igen: NEM.
de szerintem értette, hogy mire gondolok:)
bé: jó, jó, tudom én :)
éppen ugyanebben a helyzetben...teljesen tanácstalanul :(
nem tudom nem észreveni, hogy szívemből örülök.
nem tudom nem megérteni, hogy nyilván azért, mert most ismét szabad a pálya,
és valaki másnak lehet luciája
'Hot Momma' pólót Luciának:-)
Képzeld Lucia, a környezetemben van egypár elvált ifjú harmincas nő kisgyerekkel, és mindnek van új imádója!!! Kb fél éven belül jelentkeztek értük olyan férfiak, akiknek gyerekkel együtt KELL a szexi hot momma. Jövő héten lesz az egyik esküvű.
Nagyon sajnálom, ami veled történt. Ha tudok valamiben segíteni, szólj.
És Zi jól beszél, a milf az új teen.
Bright: köszi, reméltem, hogy beMILFezel egyet :)
azért így már egész más a sztori... hajrá szegénylegény,hajrá hófehérke!!
Üssetek, ha rosszul gondolom, se férjem, se gyerekem.
Miért tűri el a legtöbb nő azt, hogy a pasija csinál neki egy gyereket (jobb esetben közös megegyezéssel), aztán otthagyja, független lesz, csajozhat, mint legénykorában, a nőnek meg "ott marad a nyakán" a bébi (mert persze csodás, gyönyörű meg aranyos, de azért csak minden randira bébiszittert kell neki találni)??
Törvényszerű, hogy a férfi, megfelelő anyagi fedezet mellett, bármit megtehet, a nő meg reszkessen, ha otthagyják, mert a kettőjük jövedelméből kalkulált anyagi helyzet hirtelen megborul?
Szerintem ez igazságtalan.
Azzal együtt hajrá, igazi herceget Hófehérkének!
óóó ,((( igazán sajnálom, hogy tényleg te vagy hófehérke...
a bejegyzésből gyanítottam... mert először azt írtad: kislányuk született, aztán azt: a gyerek... ez amolyan elszólásféleség a lány az mindig is lány marad, de a fiú az gyerek... jahh hülye magyarázat...
amíg másokkal történik a dolog addig az ember próbál okosakat mondani...
basszus útálom, hogy többnyire igazam van... pl itt abban, hogy nem mai a sztori mostohatestvérrel, annyiban tévedtem, hogy mostanság is megy a keksz náluk... pontosabban, csak nem akartam leírni az első reagálásom, hogy naja ezek már régóta izélnek, de csak most jöttek rá, hogy a szájuk nem csak az ahhohh stb hangok kieregetésére való... hanem beszélgetni is lehet vele... és itt kezdődnek a bajok általában... ha csak keksz az valóban nem számít, de ha már azt is megbeszélik, hogy tegnap hányszor kakilt a gyerek, akkor már baj van... alakuló érzelmek vannak a háttérben ,(
itt csak te tudsz dönteni és döntöttél is ,) hogy jó lesz-e nektek ez, azt majd az idő eldönti
lehet, hogy a herceg felnő az infantilizmusából, újfent rész kíván majd venni a fiatok életében és szépen lassan visszahódítja a te szívedet is... de lehet hogy soha nem lesz ilyen és a vasárnapi apukaság is elfelejtődik egyidő után...
csak a blogod alapján nem kívánlak megítélni, nem ismerlek, hiába írsz le dolgokat...
csak annyit látok, hogy erős, nagyszájú, a jég hátán is megélő nő-anyuka vagy ,) és nagyon drukkolok nektek!!
ööö ezt az erősnő című dolgot csak egy gyenge pasi tudja elviselni hosszútávon, egy olyan, akit az ágyhoz is kötözhetsz félnapokra ,))) és nem zajong akkor sem, ha meztelenül kell takarítania előtted ,)
najóna ez szélsőséges volt kissé...
*drukkol*
hááát..a múlkor baromi "okos" észosztó kisiparos módjára írtam Neked, hogy márpedig és mit és hogyan.. mert én baromi csodás párkapcsolatban élek és szerelmesen és oda-vissza őszintén. Eleddig. A királyfimnak voltak-vannak nőismerősei, írja-kapja időnként az sms-eket, maileket - persze, csak "ártatlanokat", hiába néztem bele olykor a telefonjába és találtam olyat, ami magyarázatra szorult, mindig meg is lettek magyarázta, s év voltam a hülye, persze, aki el is hitte, hogy paranoid, azonfelül seggfej, mert más telefonjában kutakodik évente háromszor. Csak mindig akadt ott valami.. illetve valaki. És mindig ugyanaz. A királyfim minden évben egy bzonyos fesztiválon tölt két hetet, az elsőt munkával, a tényleges fesztivál-hetet csak munka címszóval és munkatársakkal. Tavaly ott megismerkedett egy lánykával - cca. 15 évvel fiatalabb, közösségi portálon csekkoltam;igazi kis ribanc -, na ő a rumli tárgya. Emberem tagad, mert ő nem olyan és soha és csak barátilag. Én meg takarítás közben megtaláltam egy cetlit amin az e-mail címe és password-je szerepelt. Leköptem a tükröt és elhittem, hogy beteges, paranoiás picsa vagyok, és ez baromira szemét dolog, de csakazértis.. És láss csodát: nem a kis ribanc hívogatta és kereste és írogatott - mint ahogyan az elhangzott a hercegem szájából mindannyiszor -, hanem ő írogatott olyan gyönyörűségeseket, nyálcsorgatós leveleket, hogy hajjaj.. Ja, és egyikben sem szerepel, hogy létezem.. csak az, h "voltam nyalani", etc. A rázósabbakat meg sem említem, mert elhányom magam. Gáz.
Szóval ennyit arról, hogy tökéletes párkapcsolat, meg arról is, hogy indulás előtt zokogva mondta, hogy ő még soha, senkit ennyire és velem akarja leélni az életét. Na ja.
A bili még nem borult ki és tény, hogy undorító kutakodni itt-ott, de ezek szerint hasznos is lehet olykor. Ha így meg vagy vezetve, mindenképpen az. Hírszerzés = nemzetbiztonság.
Lucia, kitartást! Téged is ki kell érdemelni, mint mindenki mást.
Végül hogy bukott ez ki a hercegből, hogyhogy elmondta?
Hogy sikerült elérni?
Hogy sikerült elérni azt hogy őszinte legyen?
(van aki egész életén keresztül hazudik és tagad, így hófehérke sosem tudhatja biztosan, hogy mi az igazság)
Ergab: úgy, hogy egyéb szereplőktől konkrét részleteket tudtam meg. ott már nem volt mit tagadni.
lucia, és L. lenne a szegénylegény?
JA: ezt még egyszer megkérdezi valaki, azt letiltatom IP-ről :) nem, nem ő, az illetőről nem írtam eddig, legfeljebb áttételesen, és nem is fogok.
Szegény L. kénytelen lesz megnősülni a jó híred érdekében mégiscsak a következő lászvegászi túráján valami kedves táncoslánnyal, hogy ne tegyék fel többet ezt a kérdést. (Én is Elvis-es esküvőt akarok.)
Az írásod tetszik, de amiről írtál nem annyira...szemét dolog a "hercegtől", aki méltán megérdemli a lefokozást. Viszont az érdekelne, hogy azóta mi van veled/tek?
Ugyancsak hasonló a cipő amit felvettem nem is oly rég. Én megtettem,de csak a félrelépésig, a szakítás elmaradt,függöny lehúz. Innen jön az érdekesség,ugyanis elmondtam a páromnak a tettem. Emészt..emészt..emészt..nem tudom meddig birja..
Szia
Ez teljesen OFF, de mivel már több mint fél év eltelt, meg rádtalált a
boldogság is, merek kérdezni: tudnál arról bővebben írni nekünk, hogy
így távolabbról visszanézve hogy sikerült az egyedülanyaság, milyen
viszony maradt a gy.a.-val, milyennek képzeled a következő évet.. meg
elég sokat olvastam a blogodat és a július-augusztushoz kérdeznék, hogy
végülis amikor mondtad a gy.a.-nak hogy mindent tudsz, akkor tényleg
mindent tudtál?, de honnan tudtad meg a korábbit? mert mondtad h ő
beismerte (az aktuális is beismerte?)Meg sokan kérdezték csak épp nem
válaszoltál, hogy végülis ki buktatta le? (és sejtésed előtte mennyivel
volt, hogy megcsalhat?, vagy esténként nem járt haza, meg aztán írtad
hogy párkapcsolati kérdésekben nem értetek egyet, ez mit jelent?.) én
csak azért kérdezgetek ilyesmit, mert az én barátom kezd nekem gyanús
lenni, aztán ki tudja mire figyeljek, pl eddig is eljárt a barátaival,
dehát honnan tudjam hogy most hova megy, tiszta ideg vagyok.. Ja meg még
egyet kérdeznék, amikor régen szétköltöztetek, akkor az az első lány
miatt volt? Elnézést az indiszkrécióért.
Ugyan régi poszt ez, de én csak most értem el idáig. A "Hófehérkéért pár éve eljött a herceg, minden szép és jó volt, összeházasodtak, boldogan éltek" "született egy kislányuk, és továbbra is minden szép és jó volt"-ból mennyi az igaz(tudom a lány nem)? vagy ez is a fikcióhoz tartozik? mert a bababecsusszanás előtt nem hónapokig szakítva voltatok, meg már máskor is előtte? vagy én nem értelmeztem jól?
Ne haragudj, de nem látszik a válasz, pedig biztos írtál, mert látom a kérdésem nem lett kimoderálva. Szóval?
@Sam: ez miért fontos?
@lucia Csak nem értem, hogyha már tanácsot kértél, akkor miért nem a valós helyzetet írtad le, mert ez azért csúsztatás és úgy tűnhet, hogy egy tökéletes, rossz előzményektől mentes kapcsolatban történt mindez.
@Sam: egyrészt a túl sok részlet gyanús lett volna, másrészt a négy év alatt volt három rossz hónap (amit akkor munkahelyi problémákra fogott), a többi meg azzal telt nagyjából, hogy a másik fél dürrögött körülöttem, és biztosított rendszeresen múlhatatlan szerelméről. nem beszélve arról, hogy amikor a gyerek kiderült, akkor fűt-fát megígért, csak tartsam meg és maradjunk együtt. nem egy folyamatosan vagy nagyrészt problémákkal terhes kapcsolatról volt szó.
Bocsi, lehet nekem így kívülállóként többnek tűnt, csak mert már az erdélyi túrára írtad, hogy hónapok óta már szakítófélben voltatok és utána jöttek a kiderülős dolgok, meg különélés. Persze nem vájkálni szeretnék. És azt jól értem, hogy a gyerek kiderülésekor sem volt biztos, hogy együtt maradtok, meg ígérgetni kellett...
@Sam: hadd ne foglalkozzak ezzel, annyira nem érdekel már, lényeg, hogy ha a gyerek előtt jóval tudtam volna az akkori állapotokról, hogy mi van mögöttük valójában, akkor boldogan elhúzok a vérbe, de egy teljesen más valóság lett nekem behazudva, és az egész utólag derült ki, ennyi :) a nem kóser dolgokra akkoriban egyszerűen azt hittem, hogy én vagyok paranoid.






Szerintem meg ne lépjen félre, legalábbis azért ne, mert "nekem ennyi jár". Ha még mindig szereti a férjét, akkor ez a félrelépősdi csak újabb szívfájdalom lesz, amit hurcolhat magával, ha esetleg a jövőben normalizálódik a helyzet.
Eddigi tapasztalataim szerint hiába mondja azt egy pár bármelyik tagja, hogy meg tud bocsátani egy félrelépést, ez nem igaz, a seb mindig ott marad és a legrosszabbkor, amikor igazán fájdalmat okoz, akkor fogják egymás fejéhez vagdosni a múltat.
Ne lépjen félre, ha mindenáron a kapcsolatban szeretne maradni, már csak a gyerek érdekében se (apu később bosszúból anyu ellen fordíthatja a gyereket - "anyád egy k...", gyerek meg túl későn jön rá, hogy apu se volt matyóhímzés....
Ne lépjen félre, inkább, ha tud, vagy akar, lépjen le, mert a végén mindenképpen a gyerek fog szívni, ha együtt maradnak.
..én sem láttam még kapcsolatot megcsalás nélkül sajnos.