settenkedve lopakodó

2009. május 20., szerda

a twilightról

Nem tudok lekattanni erről a családon belüli abúzusról, mint témáról, de úgy látom, az index sem (ami nagyon helyes, ideje, hogy minél több emberben tudatosuljon, hogy az ilyesmi nem olyan, mint a gyorshajtás, hogy tilos, de mindenkivel előfordul időnként, hanem csúnya, rút dolog).

A párkapcsolati abúzus egyébként is komplikált ügy, mert ott ugye elvileg két felnőtt emberről van szó, akik közül az egyiknek meg kellene tudnia védenie magát a másiktól, illetve az áldozatszerepet betöltő fél gyakran elősegíti a magatartásával a körülmények fenntartását (ugyanakkor az, hogy valaki áldozattípus, senkit nem jogosít fel arra, hogy bántsa az illetőt). És gyakran hallani azt, hogy de hát miért nem hagyta ott, vagy ha tényleg bántották volna, akkor biztos elhagyta volna, de ez nem ilyen egyszerű, mert egy ilyen kapcsolat nem úgy kezdődik, hogy odamegy valaki az emberhez, megüti, majd felajánlja, hogy akkor járjanak. A függő-erőszakos kapcsolatok lassan alakulnak ki, és egyenként nem veszélyes, de együtt legalábbis gyanúra utaló jeleik vannak, amiket egyébként érdemes lenne legalább egy osztályfőnöki órán átvenni középiskolában, a szexuális felvilágosítás részeként (és ha már itt tartunk, vannak további érdekes gyakorlati témák, amikre ha nagyobb hangsúlyt fektetnének, akkor nem lehetne annyi égbekiáltó baromságot olvasni kismamatopikokban: hogy mi az a molekula, hogy működik a mikrohullámú sütő, miért humbug a Pi-víz, illetve a tündérvíz (erre először egy olyat asszociáltam, hogy biztos tündérből facsarják, de sajnos nem), satöbbi). Mert például Stephenie Meyer Alkonyatja is tele van ráutaló jelekkel, és mégsem kapja fel senki a fejét.

Az alkonyatot egyébként szakmai indíttatásból olvastam el, mert lehetséges, hogy lesz még Meyer-könyv a karmaim között, és soha nem árt, ha az ember minél többet kiderít az ellenfélről. Első pillantásra egyébként olyan a könyv, mint egy bő lére eresztett tiniregény, röviden arról szól, hogy a főszereplő lány, Bella, új városkába, új iskolába kerül, ahol meglátja Edwardot, és úgy érzi, a fiú szépsége és vonzereje felülmúlhatatlan. Később kiderül, hogy téved, mert Edward folyamatosan felülmúlja önmagát szépség szempontjából, és a regény szerintem csak azért ér véget párszáz oldal után, mert Meyer kifogy az alkalmazható rokon értelmű szavakból. Ja, meg az is kiderül időközben, hogy Edward vámpír, de ez a tény senkit nem zaklat fel különösebben.

Bennem viszont határozottan mindenféle piros lámpák kigyulladtak olvasás közben, és mostanáig nem tudom eldönteni, hogy Meyer direkt csinálta-e, de az egész sztori tankönyvi példája egy szép, kerek abúzív kapcsolat kialakulásának.

Ott van például a barátoktól/családtól való izolálás. Ez sem úgy szokott történni, hogy akkor a második randin bezárják az embert, slussz, hanem kifinomult lélektani eszközökkel. Hogy a domináns fél a tenyerén hordozza a másikat, elhiteti vele, hogy az ő kapcsolatuk különlegesebb bármely másik kapcsolatnál a világon (Edward például komoly arccal kijelenti valahol középtájt, hogy bár ő százvalahány éve tizenhét éves, de még soha nem volt nővel, mert egyszerűen nem érdekelték - na mármost tapasztalataim szerint egy tizenhét éves fiú félórát nem tud úgy tizenhét éves fiú lenni, hogy eközben ne érdekeljék a nők), és miért akarnának bárki mással időt tölteni, amikor együtt is lehetnek. Edward továbbá arra is különösebb lelkifurdalás nélkül ráveszi Bellát, hogy hazudjon az apjának és a barátainak, amikor róla van szó.

A folyamatos kontroll: Edward mindig lehallgatja azoknak a gondolatait, akikkel Bella beszélget (az övéit közvetlenül technikai akadályok miatt nem képes, bár egy idő után felmerült bennem, hogy esetleg a jel gyengesége ennek az oka), ami számomra a telefonlehallgatás ekvivalense, és ezt Bella cukinak találja. Mert hogy ő ennyire fontos Edwardnak. A vámpírgyerek továbbá váratlanul fel-felbukkan Bella közelében, és ez az utcán meg az iskolában még oké is, de a regény egy pontján kiderül, hogy időnként éjszaka bemászott Bella hálószobájába, hogy kihallgassa, mit beszél álmában. Mit érezne ön egy ilyen információ hallatán?

Az én nem tehetek róla, a környezetem a hibás, ha szeretsz, ilyennek fogadsz el diszpozíció, illetve az áldozat hibáztatása az esetleges erőszakos cselekményekért: Edward ugye vámpír. Tegyük fel, hogy erről tényleg nem tehet, illetve igyekszik is leállni a szerről, bla-bla. De a könyvben folyamatosan felbukkannak olyan kijelentések, tréfás vagy kevésbé tréfás formában, Bellának címezve, hogy te tehetsz róla, kihozod belőlem a vadállatot, illetve egy idő utána lány is elkezd bocsánatokat kérni, illetve kérdezgetni, hogy mit csinált rosszul, miben kellene változnia. Az ilyesmi csak az elején romantikus, később egy ilyen kapcsolatban mindketten leginkább az áldozatot fogják hibáztatni minden rosszért, és ezért is nem szokták a nők elhagyni azt az áldott jó embert, aki verik őket, hiszen ők a hibásak, ők provokálták ki.

Az áldozat infantizálása: Edward folyamatosan azt sulykolja Bellába, hogy mennyi baja eshet a lánynak nélküle, hogy milyen ügyetlen ő egyedül, és bár lehet, hogy Bella valóban kamaszosan esetlen egy kicsit, de azért valahogy sikerült az első tizenhét évét túlélnie. Bella ugyanakkor azon az állásponton van, hogy Edward valamiféle istenség, ereje határtalan, ítélete bölcs, szava arany (objektíve, tehát a leírásból és a saját szavaiból igazából csak annyit tudunk meg Edwardról, hogy egy jó külsővel megáldott, értelmesebb fajta tizenhétéves benyomását kelti, ami százvalahány évesen szerintem nem nagy kunszt). Igen nagy esélyük van rá, hogy kilakuljon köztük egy tranzakcióanalítikus szempontból klasszikus szülő-gyerek kapcsolat, és pár év múlva Edward határozza meg Bellának, mennyit költhet körömlakkra, és milyen filmet nézhet meg a moziban.

És igazából ezeknek a dolgoknak a megléte részben vagy egészben külön-külön nem feltétlenül ártalmas egy kapcsolatban. Két ember viszonyába az fér bele, ami mindkettőjüknek jó és megfelel, de pont így szoktak indulni azok a dolgok, amik egy idő után az egyik félnek nagyon nem felelnek meg, viszont kiút sem látszik belőlük.

És azt sem állítanám, hogy egy vámpírral csak és kizárólag ártalmas párkapcsolatban lehet élni (ezt fontosnak találom leszögezni, még mielőtt az engem olvasó vámpírok tiltakoznának az implicit negatív diszkrimináció ellen). Pozitív példaként Angelt tudnám felhozni, már azon túl is, hogy David Boreanaz sokkal szexisebb, mint egy üres arcú kamaszfiú. Angel például simán beilleszkedett Buffy saját baráti körébe, állandóan magát hibáztatta minden rosszért (a brooding menő nálam, de amikor például gonosz volt, akkor büszke volt arra, amit tett, nem pedig másra hárította a felelősséget), Buffyval körülbelül egyenrengú partnerekként küzdöttek a gonosz ellen, meg mentették meg egymást kiegyensúlyozott arányban, illetve Angel sokkal kevesebbszer bukkant fel váratlanul bárhol, mint azt Buffy szerette volna.

További disclaimerek: nem állt szándékomban azt implikálni, hogy bármi gond lenne a tizenhétéves fiúkkal úgy általában, akkor sem, ha még nem voltak nővel. Nem állt szándékomban azt implikálni, hogy erkölcstelen lenne, ha egy fiú és egy lány tizenhét évesen közös hálószobában töltik az éjszakát, plátóian, és/vagy megfelelő védekezés mellett. A bejegyzés megírása során egyetlen élő állatnak sem esett baja.

Ezzel lucia 17:00-kor szórakoztatta magát. 100 komment
Kategóriák: könyv
Fõoldalra ajánlom!

Már 100 komment érkezett, hurray hurray

isolde (Válasz erre):
2009. 05. 20. 20:06
Angel?? Talán inkább Spike! :)
lucia (Válasz erre):
2009. 05. 20. 20:08
Spike hipermegacool és szexi, de ismerjük be, hogy Angel párkapcsolati témában támadhatatlanabb.
cinty (Válasz erre):
2009. 05. 20. 20:41
az alap téma szomorú. én kb arra vezetek manapság mindent vissza, hogy az egyén szerepe túlzottul felértékelődött a közösséghez képest, ezáltal az esetleges segítség is sokkal inkább ki van zárva.
más részről meg ugye érzelmi befolyásoltság alatt a gondolkodás nem szokott azt emberek erőssége lenni.

a twilight elemzésedről meg eszembe jutott az a móka, amit szerintem az utóbbi 1-2 évben mindenki megkaphatott és melyben a 70-80-as évek meséit elemezték párkapcsolati szempontból, minek hatása a jelen korosztályokon is észlelhető.
Encsi (Válasz erre):
2009. 05. 20. 22:02
Szerintem is inkább Spike :)

Bár Angel témában annyiban áll a párhuzam, hogy a "Jajistenem, életem szerelme lehetnél, csak ne jönne mindig valami közbe / ne értenénk mindig félre egymást / ne épp az ellentétes végén járnánk a skálának" jellegű történet (is) eléggé a tizenhétévesek szerelmi életére jellemző. (Hmm, azt hiszem, ezzel az érveléssel épp támadtam Angelt párkapcsolati témában... ;) )
Kamillusz (Válasz erre):
2009. 05. 20. 22:39
milyen meseelemzés? én nem kaptam! küldjétek el lécci!
kamimami1@yahoo.de
father ted (Válasz erre):
2009. 05. 21. 0:14
igazán remekbeszabott bejegyzés, tök jó, hogy ilyen szépen pontokba szedve írtad le, miért rettenetes ez a könyv. van egyébként a hvg-ben egy szintén elég jó cikk, amiben a családon belüli erőszak propagálása mellett a bújtatott mormon tendenciákról is lerántják a leplet:) hvg.hu/panorama/20090117_tinivampirok_meyer.aspx

szerencsére vannak már olyan könyvek vannak magyarul is, amik segítenek felismerni az egyenlőtlen kapcsolatok korai, vészjósló jeleit.Ilyen például a Hétköznapi hímsovinizmus című remek kiadvány, amit itt el is lehet olvasni, és mindeninek nagyon tudok ajánlani: www.stop-ferfieroszak.hu/files/hh_hu.pdf
Suzy (Válasz erre):
2009. 05. 21. 7:44
de meg az is lehet, hogy amiért stephenie meyer mormon, ezért tök máshogy gondolkodik mindenről, mint mi, és náluk ilyenek a kapcsolatok. (igen)
Beau (Válasz erre):
2009. 05. 21. 9:04
"ezt fontosnak találom leszögezni, még mielőtt az engem olvasó vámpírok tiltakoznának az implicit negatív diszkrimináció ellen"

hehehe ez mekkora mondat volt már, kopirájt jogokkal fogom idézni ha megengeded, nagyszerű, állva taps, végigmosolyogtam az egész bejegyzést, jól indult a reggel köszönöm!
:-)

U.I.: a könyvet nem olvastam nem is tervezem, így az elismerés teljes mértékben a remek stílusodnak szólt függetlenül annak valóság(?)tartalmától
cinty (Válasz erre):
2009. 05. 21. 9:16
Aki a mesés mókát nem ismerné, megtaláltam a neten olvasható formában is:
sgforum.hu/listazas.php3

#1578 -as bejegyzés
bex (Válasz erre):
2009. 05. 21. 9:54
Mindenképpen nagyon érdekes az írásod, a párhuzamok, de szerintem ez egy mese (mármint a Twilight), nem hiszem, hogy ennyire komolyan kell venni. Edward figurája véleményem szerint a "tökéletes" férfit testesíti meg, aki hibátlan külsejű, hűséges és gondoskodó, bár néhány állításod olvasva valóban gonolkodóba estem...:D
kadarm (Válasz erre):
2009. 05. 21. 9:56
Nagyon pofás kis elemzés lett, ezek után csak arra lennék kíváncsi, hogy mit gondoltál a burok közben. Merhogy az is büdös szerintem, nagyon az.
lucia (Válasz erre):
2009. 05. 21. 10:03
kadarm: a burok is cifra ilyen szempontból, lásd pofozkodásos részek meg minden, de ott párkapcsolatozás nem nagyon van, mert mindenki csak szerelmes mindenkikbe reménytelenül, illetve néha verekszik, ezért ezek a dolgok (amiket a posztban felsoroltam) kevésbé hangsúlyosak benne. ugyanakkor a vége megdöbbentő, hogy akkor Iannek keresnek egy csini, kiskorú kislányt, akibe beleszuszakolják Melanie-t (akinek egyébként is csak nagyon hosszas rábeszélésre kezdett Ian tetszeni), és mindenki boldog.
kadarm (Válasz erre):
2009. 05. 21. 10:17
szerintem van párkapcsolatos rész a burokban, csak nem olyan egyértelmű, hiszen egy testben két nő (?) + több férfi a felállás. de a férfiak által történő szabályozás itt is nyilvánvaló, csak szétosztotta köztük a feladatokat meyer. igen, a vége különösen undorító.
Avril (Válasz erre):
2009. 05. 21. 10:49
Nagyon tetszett a bejegyzés! Örülök, hogy fontos neked is a téma és beleborzongok, hogy a gyanútlan tini lányok, miközben olvassák a "cuki" történetet, milyen észrevétlenül tanulják meg egy ilyen kapcsolat "természetességét"
Lina (Válasz erre):
2009. 05. 21. 11:33
Kitérve a vicces részekre, én meg ezen mosolyogtam egy jót: "az övéit közvetlenül technikai akadályok miatt nem képes, bár egy idő után felmerült bennem, hogy esetleg a jel gyengesége ennek az oka". :-D

Máskülönben nagyon elgondolkoztató a felvetés. Mert nemigen vitatható mindaz, amit leírsz, bár szerintem Meyer nem akarta ezt beleírni. (Jó, én nagyon keveset nézek ki Meyerből amúgy, és egyébként is tartom magam a "gondolta a fene"-elvhez ;-) ) Szerintem is inkább valami szuper-férfi akar lenni Edward, és ami zavaró lehet, az Bella üressége és gyengesége. Én alapvetően úgy gondolom, mint korban nem túl távol lévő személy, hogy a Twilight éppen olyan, amilyenről álmodozni szoktak a 12-14 éves kislányok, és amiket írnak is tömegével maguknak, asztalfióknak, gyüjtőoldalaknak fanfic formában. És ezen belül egy jobb dramaturgiájú, jobb jellemekkel megalkotott és főleg jobb helyesírású/nyelvezetű szöveg lett, mint amit a célcsoport magának ír...
És, bár a problémát fontosnak tartom, azt hiszem, a Twilighton keresztül nem lehetne erre felhívni a gyerekek figyelmét, mert látom, hogy ők nagyon érzékenyen reagálnak mindennemű kritikára a rajongásuk tárgyával szemben, és a Twilightért nagyon rajonganak. Ezért elgondolkozás helyett megsértődnének az okfejtést látva.

Magáról a könyvről egyébként írtam kritikát a Prae-re (prae.hu/prae/articles.php?menu_id=&aid=1723), ahol alaposabban is kifejtem, hogy miért sikeres szerintem a könyv...
kata (Válasz erre):
2009. 05. 21. 12:54
Szerintem meg túl van lihegve ez a post. Minden történetre rá lehetne húzni valamit, minden történetben van legalább egy aberált, de a lényeg, hogy ezek nem erről szólnak. Kicsit üldözési mánia kell szerintem ehhez a felvetéshez. Elemezd inkább az Üvöltö szeleket, na ottt aztán tényleg minden meg van, és a lényeg, hogy eleve erre van kiélezve. Persze a Twilightról írni - tudom - sokkal aktuálisabb...
human (Válasz erre):
2009. 05. 21. 13:08
na, most befenyítsek és belinkeljem ezt a posztot, jöhet a horda aki szerint "minden lány egy edwardot akar magának+!!!!!"
lucia (Válasz erre):
2009. 05. 21. 13:12
bex: a kontextus a lényeg. egy tündérmeséből a királylányszerepet "tanulják" meg a kislányok, tehát hogy egy sárkányos-törpés világban hogyan kell érvényesülni. a twilight kontextusa kvázi a mi világunk, és ahhoz képest vannak nagyon elcsúszva a szerepek.
lucia (Válasz erre):
2009. 05. 21. 13:13
human, ahogy gondolod, úgyis mindig kísértést érzek, hogy megszólítsam a fiatalabb generációkat.
lucia (Válasz erre):
2009. 05. 21. 13:14
kata: a stílusodból kiindulva, szerintem te még az oviban homokoztál, amikor én az üvöltő szeleket elemeztem.
flyingbride (Válasz erre):
2009. 05. 21. 13:21
király bejegyzés :)
és én is Angelre szavaznék!
Maitai szólt, uff (Válasz erre):
2009. 05. 21. 15:26
és a királylányszerep nem ártalmas???
nemrég jöttem rá, mennyivel kalandosabb lehetett volna a szerelmi életem, ha nem várok mindig arra, hogy megszólítson a királyfi (?).
kaletta (Válasz erre):
2009. 05. 21. 16:15
Végigolvastam a Twilightot, és azt kell mondjam, igazad van.
Eléggé aggasztó, hogy a tinilányok, akik ezen és a Harry Potteren kívül esetleg semmi mást nem olvastak, totál okénak találják az ilyen Edward-Bella jellegű kapcsolatokat...
Érdekes (és szerintem értelmes) post volt, gratu!
lucia (Válasz erre):
2009. 05. 21. 16:17
miért lenne ártalmas a királylányszerep? ahol a nehézségeket sárkányok meg mostohák, satöbbi jelképezi, ott a lányok királylányok vagy legkisebb harmadik lányok vagy árvalányok (ez a három kábé ugyanaz a szimbólumrendszerben). nem tudom egyébként, melyik mese szól arról, hogy a királylány csak várja, hogy megszólítsa a királyfi, én ilyet nem ismerek :)
Alice (Válasz erre):
2009. 05. 21. 21:06
Hát érdekesnek találtam a bejegyzést,de igazából üvölt róla,hogy "felnőtt" vagy.Nem a korodra célzok,hanem a gondolkodásra.A könyvben nincsenek hátsó szándékok,az írónő nem akart senkit megtéveszteni.Ez csupán egy jól megírt könyv,ami lebilincseli az embert.Nem az a lényeg,hogy éppen milyen ruház húznak rá a kritikusok a könyvre vagy az íróra,hanem az,hogy a világon sikeres lett a könyv.Magam is egy huszon éves olvasója vagyok a Twilight saga-nak és nem az egyetlen a környezetemben.Mindenkinek kellene egy pillanatra lazítania és kikapcsolódni és nem mindig a mű szövegek és szakszavak világában gubbasztani.Ez a könyv képes kikapcsolni...
jikka (Válasz erre):
2009. 05. 21. 22:10
A folytatásban pedig még fokozódik a helyzet, mert nem elég, hogy Bellát elhagyja Edward, de még a távolból is szemmel tartja, és utasítgatja.
Silmarwen (Válasz erre):
2009. 05. 22. 0:13
Rengeteg mindent hallottam mar errol a konyvrol, de kulonosebben nem erdekelt, viszont ennek a postnak a hatasara elolvastam az elso reszt, nekem teljesen a te velemenyed ellenkezoje tunt ki belole.
A konyv harmadaig-feleig ez az Edward nekem egeszen Az Idealis Himnemunek tunt, kelloen megkozelithetetlen, kiszamithatatlan, nem mutatja ki az erzelmeit, megis tudjuk, hogy mennyire szeret, meg azt is, hogy egyszer majd kitor belole a Szenvedélyes Én, es az majd hatalmas ereju lesz, katarzis meg nirvana es olyan marha jol beteljesulunk tole.[ennel az erzesnel kezdtem el rajonni, hogy o megsem az idealis him megtestesitoje, eleg nagy koppanas a regeny felenel] Viszont ez a roppant bugyuta es egyugyu Bella szerintem egy rettento idegesito karakter volt, persze bájos a maga naiv modjan, de ettol meg nem jut az ember eszebe az, hogy ot egy regeny fohoseve kene emelni, hacsak azert nem, mert ha nem lenne ennyire idiota, akkor nem tenne fel az eletet egy kamaszkori szerelemre, marpedig ugye ennek az egesz regenynek ez volt a lenyege. A kezdo tortenet es a helyszin nekem tetszett egyebkent, bar az, hogy a lany kovetkezetesen a keresztnevukon szolitja a szuleit mar az elejen is idegesito volt egy kicsit, de ezen hamar tultettem magam. Szoval en azt hittem, hogy ez egy jo regeny lesz, es ugy a kozos jatekig, amikor felbukkant a nyomszimatolo meg meg is maradt bennem ez az illuzio, de utana szeritnem az egesz kesz kaosz lett. A tizeneves kislany[persze vicces ezt igy hasznalni, hiszen a regeny fohose idosebb nalam, de ettol tekintsunk el] rettentoen megbantja az apjat, majd utana az apja meg is engedi, hogy egy, az orszag tavoli csucskeben talalhato varosba menjen egyedul, az ejszaka kozepen a sajat, lepukkant furgonjaval, ami mar alapbol irrealis, majd egy roppant eroltetett cselekmenyszalon eljutunk odaaig, hogy a butuska kislanyt jol atverik, de a jok meg idoben megmentik es minden jo, ha a vege jo. Ha azt nem is vennem figyelembe, hogy mennyire nagyon nyakatekert a tortenet, akkor is idegesitove valnanak az ilyesfele momentumok, mint peldaul "Mid fáj? − kérdezte anyám aggodalmasan, és Edward szeme is felpattant." ami szerintem mar arrol tanuskodik, hogy a fiu onmaga is elhitte, hogy Bellarol gondoskodni kell, ergo nemcsak Bellanak volt apakomplexusa, hanem Edwardnak is.. nos, bellakonplexusa, de benne legalabb minimalis szinten volt valami jozan paraszti esz fele, es legalabb elmeletben tudta, mit kene cselekedni, meg akkor is, ha ezt nem sikerult megvalositania. [vo. nem talalkozni Bellaval, ha ugyis csak a bajt hozza ra]
De en ettol fuggetlenul ugy gondolom, hogy Bella hergelte magat addig, hogy belekerult ebbe a szituacioba, es bar Edward is erosen rasegitett a dologra, megis csak a legjobbat akarta a kb hateves szellemi szintjen vegetalo Bellanak[amit mellesleg kizartnak tartok, hogy Edward ne vett volna eszre, es azt is erosen megkerdojelezem, hogy letezik olyan tizeneves fiu, akiben legalabb egy picit tultengenek a hormonok es egy ilyen helyzetet ne akarna kihasznalni, akarcsak elmeletben is] es alapvetoen Bellat terheli a felelosseg a dontese miatt, senki nem kenyszeritette fegyverrel, hogy marpedig Edwardba kell beleszeretnie, sot a fiu maga is elmondta parszor, hogy hagynia kene ot a fenebe, dehat a mi Bellankban erosebbek voltak a "na majd en megmutatom" tipusu erzesek, es ez bar jellemzoen kamasz viselkedes, de valaki hulyesegeert nem lehet egy masik embert felelosse tenni. Pontosan ezert gondolom azt, hogy akar az eletben is kialakulo hasonlo kapcsolatoknal sem lehet csupan a ferfit kikialtani hibasnak, mert gyakran a nok naivsaga es onnon butasaga az, ami igazan bajba keveri oket.
Bar nem tudom, hogy ennek, mint egy kitalalt tortenetben olvasott esetnek mennyiben kene hatassal lennie az en szemelyisegfejlodesemre, dehat megeshet, hogy ehhez en meg keves vagyok, hogy megertsem, es amikor majd negyvenevesen a ferjem a hatam mogott all fogmosaskor, es kedvesen a fulembe bugja, hogy "a bal felso negyest sikald meg egy kicsit, dragam" akkor majd jol megvilagosodom, hogy ez a konyv rontotta el az eletem, de addig is legalabb a rovid tavu kovetkezteteseket levonom, es ha egy konyvrol negativ kritikakat olvasok, akkor nem fogom a konyvet elolvasni pusztan kivancsisagbol. [Ezt azert meg befejezem, a maradek harom resz hatra van, de en nem birom ki, hogyha egy konyvet elkezdtem, akkor ne fejezzem be valamikor]
Mindenesetre azert orulok, hogy volt mit csinalnom este.
az a. (Válasz erre):
2009. 05. 22. 4:30
csipkerozsika
Onix Frog (Válasz erre):
2009. 05. 22. 7:35
Én csak a filmet néztem meg otthon, mert a (téves) kategorizálás miatt valami könnyű trash horrora számítottam, ahol az ostoba de jóképű vagy nagymellű halandó áldozatok kínos kínok kínjai közt pusztulnak néhány vámpír által. Röpködnek a belek, és egy kórház számára több mint elegendő vérmennyiség folyik el.

Nos, alaposan csalódtam. Edward egy igaz szörnyeteg. Először suttyomban, később már nyíltan felvállava gondolatot olvas, Bellát a saját apja becsapására utasítja és egyébként meg éjszakánként kukkolja az alvó lányt, esetenként be is mászik mellé. Még jó, hogy nem akkor vezeti le szükségét amikor hihetetlen ostoba barátnője még az álmok földjén jár. Bár, volt egy olyan érzésem, hogy Bella az egész film alatt ott járt, vagy valamilyen láthatatlan, rózsaszín szemüveget viselt.

Visszataszító volt. A tökéletes pasi egy átlagos lányt választ párjául, ezért a csaj odaadással viselteteik irányába, és eltűr bármit.

Egyik osztálytársam aki olvasta, és nézte is, hihetetlen nagy rajongója lett. Megvette az öszes könyvet, leszedete a soundtrack-eket a filmből és folyamatosan azt hallgatja. Teljesen el van ájulva a sztoritól. Oké, mindenkinek vannak furcsa heppjei, nem mondom. Én odáig vagyok a békákért, és már több mint ötvenszer néztem meg az Oroszlánkirály trilógiát. De pont egy ilyen könyvet, egy ilyen férfit mint Edward választani imádatunk tárgyául elég ijesztő.
nostalghia (Válasz erre):
2009. 05. 23. 20:23
Szerintem érdemes lenne némi figyelmet szentelni Suzy Quatro kommentjének. A bejegyzést és a hozzászólásokat olvasva (a könyvet nem ismerem) ez speciel magyarázat lehetne a sztorit ért minden pozitív (a könyvben nincsenek hátsó szándékok, Edward a szuper-férfi, felnőtt kontra kamasz gondolkodás) és negatív (Edward szörnyeteg, ez egy abúzív kapcsolat) kritikára.
lucia (Válasz erre):
2009. 05. 23. 20:36
nostalghia: igen, SM mormon, mint az minden bővebb ismertetőben említésre kerül, de a mormon/iszlám/keresztény/stb szellemiségű férfi-nő kapcsolatok nagyon könnyen átcsapnak abúzívba, illetve mindegyikre biztosan van olyan példa is, ami nem az. és a poszttal nem állt szándékomban egy egész vallási kultúrkört leabúzívozni, viszont ettől függetlenül szerintem ez az Edward-Bella típusú kapcsolat nem egészséges, neveltetéstől függetlenül.
gorgon (Válasz erre):
2009. 05. 24. 20:38
Nos, idekeveredtem.

Gondoltam dobok egy hozzászólást.
Sajna vannak emberek, akik mindenben a rosszat keresik.

A post írója is idesorolható szerintem.
Nem lenne egyszerűbbelolvasni a könyvet, élvezni a sztorit és kész?
Ha most átnyálaznád a klasszikus világirodalmat, akkor ettől a könyvtől sokkal borzalmasabb dolgokat is találnál, amik érdekes módon teljesen elismertek.
Meg kellene tanulni szórakozni a dolgokon és nem pedig egyből elemezni kifelé mindenféle rosszindulatú oldalról.

Ennyi.
anon (Válasz erre):
2009. 05. 24. 21:18
A családon belüli erőszakkal kapcsolatban:
A szerző biztos utálni fog emiatt, de én nap mint nap azzal találkozom, hogy azok a hölgyek, akik a leginkább panaszkodnak a „bunkó férfiakra” mindig olyanokra hajtanak rá, akikről még a vak is látja, hogy két-három éven belül a kórházi ágyig fogja őket pofozni. Mert ez igenis meglátszik, és már az elején ki lehet szúrni, hogy ki hajlamosabb a közvetlen környezetén, fizikai erőszakkal levezetni a feszültséget.
Más viszont a helyzet, ha a gyereket bántják (ami nem azonos a nevelő célzatú pofonnal!). Ilyen esetben én mind a két szülőt agyonveretném, azt is aki veri, és azt is, aki hagyja (abból a „kvázi ideális” helyzetből kiindulva, hogy nem verik mind a ketten).
bluemoon (Válasz erre):
2009. 05. 24. 21:59
Namost a post nem elsősorban a könyv recenziója, elemzése, vagy ilyesmi, - gondolom én. A családon illetve a kapcsolaton belüli erőszak kialakításának viszont tökéletes forgatókönyve. Igen, így kell ellehetetleníteni egy nőt, alávetni, függőségbe taszítani, ellenőrzés alatt tartani, bizonytalanságban tartani, és elszámoltatni, büntetni, eljuttatni odáig, hogy magáéban keresse a hibát, hogy a büntetést és a verést megérdemelt jussnak fogadja el.

Gyakorló válóperes ügyvédként azt kell, hogy mondjam, tökéletes a leírás. Az iskolázott emberek között ilyen munkás, sok energiát felemésztő játszma ez.
Az egyszerűbb iskolázatlanabb réteg ezt is egyszerűbben oldja meg: a férfi a lagzi után, a nászéjszaka előtt közli, hogy na ez is megvolt, most már nem kell udvarolni, mostantól minden másképp lesz. Saját keresményét megtartja, a nő pedig a fizetését ossza be, hogy kettőjüknek is elég legyen. Közli elképzeléseit a napi életükről, és a nőnek innentől kuss legyen. Semmi cicó, hogy védtelen vagy, mindenki bántana téged, én elintézem, végiggondolom helyetted, megmondom hogy legyen neked jó. A frászt. Semmi körítés. Így akarom, így lesz. Mindenben ő dönt, ő dönt arról is, hogy a nő fizetését mire költheti, ha a nőnek bármire szüksége van, azt megveheti-e? És a nő , mert szerelmes, elfogadja. Aztán meg úgy marad, így él. Semmire nincs pénze, sehova nem mehet, barátai nincsnek, a fickónak se, nem járnak sehova, hozzájuk se jár senki. Elszigetelődik, és ennyi.
Ha van ereje kitör, ha nincs, így hal meg.

És persze ezt egy férfivel is meg lehet tenni.

Ezek a könyvek meg arra jók, hogy aki elolvassa, és hajlandó gondolkozni is, az rájöjjön, hogy milyen viselkedési módok hova vezethetnek, és hogy a szerelem ugyan szép emberi érzés, de ha én szerelmes vagyok, az nem jelenti azt, hogy belém is ugyanennyire szerelmes a partnerem. Lássunk tovább az orrunknál, ismerjük fel a jeleket.

A klasszikus világirodalom is azoknak ad többet, akik gondolkozni is hajlandóak. Persze a nagy többség ettől még jól szórakozhat.
Nekik a Kis herceg is csak a beszélő rózsáról szól. De úgy csak egy aranyos a történet.
Encsi (Válasz erre):
2009. 05. 24. 22:19
Nem tudom, elszomorodjak vagy elszörnyedjek azon, ha valakit (ráadásul a saját blogján!) lecsesznek azért, mert gondolkodik... nonplusultra le is írja, amin gondolkodik, mert erről szól egy blog ugyebár.

Ennél már az Edward-rajongó kiscsajok is jobbak lennének. Nem a filmbuzit minősítem, én is olvasom, meg a kommenteket is olvasom rajta (van ahol nem, pl zindex), de fájdalmas volt itt egy ilyenbe belefutni na. :(
Tamás (Válasz erre):
2009. 05. 24. 22:27
Jézusom... Láttam már "érdekes" elemzéseket sok mindenről, és hát ez is ezek közé tartozik..
Igazából semmi kedvem regényes reagálásra, mert a világon minden könyvbe ki tud találni mindenki amit csak akar, és éppen ezért nem tartottam soha semmire az ilyen belemagyarázós kritikákat.

Viszont annyit azért mindenképpen megjegyeznék, hogy az itt elemző hölgy, és Silmarwen nevű kommentelő majd egyszer elemezzék saját írásukat, ha lesz idejük, és gondolkodjanak el azon, hogy mit üzennek ők azzal, hogy szerintük nincs olyan 17 éves fiú, 1. aki ne a szexen agyalna állandóan, de legalábbis nem az lenne élete egyik legfontosabb dolga 2. vagy éppen ne akarna kihasználni egy naiv, vagy buta, stb.. lányt, ha teheti. Mert elárulnám, hogy ők ezzel legalább annyit ártanak, mint amennyit szerintük pl. ez a könyv, ugyanis ha hiszik, ha nem, létezik, léteznek ilyen fiú(k). Egészen addig, míg az ehhez hasonló kritikák, és egyéb vélemények el nem hitetik velük, hogy pedig csak akkor lehetnek normálisak, ha a szex legalább a második legfontosabb dolog az életükben, valamint akkor, ha kihasználják azokat a nőket akiket ki lehet, ugye kedves Silmarwen ;)

Jajj, még Silmarwen-nek annyit azért üzennék, hogy ha csak azért, mert elolvas egy negatív kritikát egy könyvről, már nem fogja elolvasni magát a művet, akkor készüljön fel egy olvasásmentes életre, mert mindenről van negatív kritika. Szóval csak úgy olvashat majd, ha "okos" módon szelektál, hogy "amit nem látok, az nincs", magyarán amiről nem találja/keresi meg a negatívat, azt olvassa el.
Mellee (Válasz erre):
2009. 05. 25. 0:51
Csatlakozom gorgon hozzászólásához.
Szerintem ez egy jó könyv és olvastam mind a 4et és tetszett mind a 4 úgy ahogy van. Olvastam már sok más könyvet és nekem ez tetszett a legjobban.
És mi lenne ha egy könyvet úgy olvasnátok végig hogy nem kerestek mindig valami pszcihológiai szart hanem csak élveznétek a könyvet, ha pedig nem tetszik nem kell elolvasni!
És nem mindegy mi van benne?? Sok embernek ez tetszik igy ahogy van ők nem látnak semmi kivetnivalót benne.
Ennyi.
a. (Válasz erre):
2009. 05. 25. 0:58
ez meg csak az eloors volt, de nmsokara jon a horda es szetXD-zik a blogot
bandee (Válasz erre):
2009. 05. 25. 1:05
Én is elolvastam a könyvet...sőt, a második részt is (olvasásfüggő vagyok :) ). Az elemzésnek sok helyen igaza van, de úgy érzem, hogy bármibe bele lehet magyarázni bármit. Ettől függetlenül ez egy olyan könyv, ami olvastatja magát, még ha az "alabástrom bőr" meg "izmos felsőtest" szókapcsolatok 3 oldalanként minimum feltűnnek. Bella karaktere pedig egyenesen idegesítő. Rég voltam már 17, de nem rémlik, hogy ilyen fogyatékosok lettek volna a lányok. Ha pedig most ilyenek (biztos ennek is megvannak az okai, akár az ilyen könyvek is lehetnek), akkor az ég óvja az összes fiút tőlük!
pimpula (Válasz erre):
2009. 05. 25. 1:21
Borzalmasan okos és érdekes írás. Bevallom én nem olvastam a könyvet a filmet is félig kb. ha láttam részletekben, de a húgom nagy fan, szóval találkoztam a rajongással ami a könyvet és a filmet körülveszi. Viszont úgy gondolom, hogy a tizenéves tinilányokat sokkal jobban érdekli a filmben lévő Robert Pattinson, mint bármi más, és azt is kiemelném, hogy ez a rajongás mindenki tudja nem tart sokáig, tehát komolyabb károkat esetleg gyökeres nézetalakításokat a "kis" fejekben nem fog létrehozni.
Tehát azon embereket táborát erősítem akik azt mondják kicsit túl van lihegve egyesek felől a félelem a könyv iránt, de mondom ennek ellenére iszonyat érdekes meglátás.
Gamma Leonis (Válasz erre):
2009. 05. 25. 1:33
Mindig rossz vége van, ha az ember nem mer felnőni. Gyermekként természetes a függő helyzetünk, hogy a szüleink vezetnek minket, hiszen kicsik vagyunk az önálló élethez, de megtartani a függő állapotot elérve a felnőtt kort, rossz döntés. Sajnos, sok nő elhiszi, hogy a férfi erejénél fogva alkalmas a vezetői szerepre. Pedig az erőszak mögött gyakran egy kisfiú rejtőzik. Szóval vak vezet világtalant esete áll fent minden adok-kapok viszonyban. Mennyire jó, hogy fiatalon beláttam, ésszel él az ember és nem szívvel.
Meszty (Válasz erre):
2009. 05. 25. 2:05
Szerintem Te pont NEM tudtad megfogni ennek a történetnek a lényegét.
Ugyanis elolvastam már mind a 4 részt, sőt, még az Edward szemszögéből íródottat is, amiből eddig sajnos csak 12 fejezet jött ki. Tudtad, hogy létezik ilyen?
Mert ha még nem szívesen elküldöm neked. (ezt nem rosszindulatúan értem)
Abból megtudhatnád mi járt a "tökéletes férfi fejében".
Az írásodból azt érzem, hogy nem vagy képes beleélni magad egy fantázia történetbe, ami egy valós környezetben játszódik. Fura így írni, mert annyi minden derül ki a többi 3 részből, amikből csak feltételezgettél…
Itt azt kell megérteni, hogy mivel nyilvánvaló, hogy a történet nem a vámpírok vérengző világának bemutatására van kiélezve, azért van benne, hogy éreztesse velünk az érzelmek hatalmasságát, emberfelettiségét. Bella nem egy üresfejű, idióta csitri, de persze vannak hibái, mert ember. Viszont ettől még nem kell üresnek gondolni. Világosan le van írva, hogy igazából mindig is ő volt az, aki fontosabb döntéseket hozott az életében. Egy üres embernek eszébe sem jutna egy akkora önzetlenség, hogy „száműzeti” saját magát a távolban élő édesapjához, hogy a gyermeteg anyja jobban érezze magát…
Edward (fel kell fognunk, hogy nem ember) aki eddig nem talált társat magának (én sem értem miért olyan rettentően elképzelhetetlen, hogy egy 1900-as évek elején élő fiúnak, pl. a háború fontosabb a csajozásnál) megfogta Bella, akin pedig nem tudja használni gondolatolvasó képességét (még jó, hogy kíváncsi rá.). Vagy ebben az eltorzult világban mindenki rögtön csak szexre, és „letámadásra” és irányításra gondol, ha párkapcsolatról van szó???!!!
És nem, pont nem akarja Bellát irányítani, mindig meghagyja neki a döntést, mindig megkérdezi, mindig a kedvében akar járni, még az ősi ellenségével való találkozással kapcsolatban is közösen kötnek kompromisszumot!!! Edward-nak túl sokat kellett várni erre a szerelemre, hogy ne adná bele „szívét-lelkét” ami szerinte nincs is neki…
De tényleg, ez egy nagyon jól kitalált történet, nem kellene beleszőni, ilyen „uralkodnia másikon” rejtett szálakat, mert felesleges, nincs értelme.
Aki nem így gondolja, annak azt ajánlanám, hogy akkor is próbálja megtalálni benne a pozitívumot, ha eddig nem volt képes rá…
a. (Válasz erre):
2009. 05. 25. 5:31
tamas, szovegertesbol egyes. elolvastad a silmarwen kommentjet, amiben azt irja, hogy epp most olvassa konyvet?

de hat mit var az ember a mai fiatalsagtol... - tette hozza magaa ele motyogva, majd megejtette delutani szunyokalasat.
kiccs (Válasz erre):
2009. 05. 25. 9:39
Én olvastam a könyveket, mindet és szerintem nem teljesen helyes ez a leírás. Például SPILER a második könyvben elhagyja bellát.Másrészt egy normális körülmények közöztt élő fiatal, ha elolvassa nem lát ilyeneket bele a könyvbe. Én 19 éves vagyon és egyszerűen tetszenek. Nem járom az utakat ugy h találjak magamnak egy vámpirt vagy tökéletes pasit stb.
kiccs (Válasz erre):
2009. 05. 25. 10:47
természetesen SPOILER-t akartam irni. Sorry
Tamás (Válasz erre):
2009. 05. 25. 13:13
a. : Elnézést, igazad van. Rossz a szövegértésem, sőt nem is tudnám kifejezni mennyire, hiszen a "a rovid tavu kovetkezteteseket levonom, es ha egy konyvrol negativ kritikakat olvasok, akkor nem fogom a konyvet elolvasni pusztan kivancsisagbol." mondatot úgy értelmeztem, hogy ha a továbbiakban negatív kritikát olvas valamiről, akkor azt nem olvassa el. És tényleg. Komoly baj van velem, hogy amikor valaki azt írja, hogy ha negatív kritikát fog olvasni valamiről, akkor azt nem olvassa el, akkor az számomra azt jelenti, hogy ha negatív kritikát fog olvasni valamiről, akkor azt nem olvassa el. Elnézést mégegyszer, buta mai fiatal vagyok...

Amúgy ez a vélemény teljesen jó lenne, ha Edward csak egyszer is bántaná Bellát a könyvben, vagy ha a "kihozod belőlem az állatot" mondat legalább csak egyszer, legalább félkomolyan szerepelne benne, illetve ha bármi olyan lenne benne, amikor Edward utasítja Bellát valamire. Ja, és még akkor is, ha a második kötetben nem hagyná el, mint ahogy e kritika írója "kívánná" az első kötettől. Viszont Edward egyszer sem ártott neki, egyszer sem tiltott meg valamit Bellának, egyszer sem utasította semmire. Az egyedüli dolog, amit nem akarna, hogy Bella is vámpír legyen, hogy ne vesszen el a lelke. Egyébként ha a második kötetet is elolvassuk, láthatjuk, hogy Bella közel sem az a gyenge nő, aki aláveti a férfi akaratának magát, mert addig "küzd", amíg el nem éri, hogy az egy dolgot, amit Edward nem akart engedni neki, azt is megkaphassa. Mert a második kötet végén megegyeznek ebben.

Ó, és amit majdnem elfelejtettem két dolgot.
1. Edward soha nem mondja, hogy "ha szeretsz így fogadj el", sőt soha nem is utal rá, pont az ellenkezőjét mondja mindig, hogy hiába szereti, nem fogadhatja el ezt az egészet.
2. A második könyvben Edward semmire nem utasítja Bellát (nem tudom már ki írta, hogy igen), ugyanis elmondanám, hogy a második kötet nagy részében Edward nem is szerepel. Amikor Bella motorozik, stb... akkor nem Edward beszél hozzá, hanem csak Bella képzeli azt.

Egyébként a könyvben szerintem egyáltalán nem egy abuzív kapcsolat leírása van. Edward és Bella kapcsolata azt mutatja be, hogy az igazán fontos dolgokért mi mindenre képesek lehetünk. Mint pl. Edward, akinek hatalmas a kísértés, de mivel ennyire szereti a lányt, képes uralkodni magán, és nem ártani neki. Legalábbis az én egyes szövegértésemmel ezt a következtetést vontam le a kapcsolatról.
rauhallinen (Válasz erre):
2009. 05. 25. 15:46
Üdvözlet!

Mindig tanulságos ilyen jellegű elemzéseket olvasni. Már csak azért is, mert ahányan vagyunk, annyi félét gondolunk egy könyvről.
Egy nagyra tisztelt egyetemi tanárom szokta volt mondani, hogy minden történet/vers/mű arról szól, amit nekünk jelent.
Nem vagyok már tizenéves fiatal, viszont annak idején rengeteg fantasy témájú könyvhöz volt szerencsém - a szépirodalommal párhuzamosan természetesen - és nem egyben voltak ehhez hasonló karakterábrázolások, és dominatív személyiségek. De mindezeket tudtam hova tenni, és nem váltak ideállá számomra.
Nem hiszem -de erről még konzultálnom kell egy pszichológus barátommal - hogy egy tinédzserkori, rajongott könyv hatására kerülnének bele később felnőtt nők rossz párkapcsolatokba.

Az elemzés egyébként érdekfeszítő, sok helyes meglátással, mindazonáltal szerintem van benne néhány dolog, ami nem korrekt.
Olvastam a könyvet, még egy barátomtól kaptam 2 éve angolul és emlékszem, hogy tetszett. Könnyed olvasmány volt, esténkénti lazításhoz ideális.
A nyelvezete nagyon tetszett, erre emlékszem, hogy magyarul milyen a könyv, azt nem tudom.

Valamennyire itt mindenkinek igaza van. Mind ismerjük a „labda kék vagy piros, holott fehér” példáját.
Vitatkozni mindig jó. Unalmas lenne a világ, ha mindannyian hasonlóan gondolkodnánk.

Engem csak egy dolog bosszant, amikor nem megfelelő hangnemben szólnak emberek egymáshoz.
Te még a homokozóban játszottál, amikor én már…, ezek a mai fiatalok…miegymás.
A keresztlányom 16 éves, és vannak képtelen dolgai, de ettől függetlenül egy döbbenetesen okos fiatal. A magam 26 évével én is fiatal vagyok.
De voltam „tinilány” is három jóval idősebb, diplomás fiútestvérrel, akik soha nem vetettek a szememre ehhez hasonlókat.
Ne feledjük, hogy másképp jár az agyunk 17/ 20/ 25… évesen.
LOL-ita (Válasz erre):
2009. 05. 25. 16:49
:-XDDDDD
Andi (Válasz erre):
2009. 05. 26. 13:48
nem olvastam a könyvet, sőt még nem is hallottam róla, viszont, ahogy Lucia megfogalmazta azokat a lépéseket amik a családon belüli erőszakhoz vezetnek, nagyon pontosak.
én csak annyit akartam hozzá tenni, hogy nincs olyan ok, ami miatt bántalmazni lehet akár a házastársunkat, akár a gyerekünket.És bármilyen is a nő, attól, hogy "rosszul választ / látni kellett volna" még nem ő a hibás azért, hogy megverik. El se tudjátok képzelni, milyen okos, intelligens, képzett nők is kerülhetnek milyen szörnyű helyzetekbe...
Ági (Válasz erre):
2009. 05. 26. 20:21
Ó, micsoda szelet kavartál! :)
Nekem is tetszett az egész "saga", teljesen kritikátlanul és érzelmi alapon olvasva. (29 évesen)
És Bellát ne féltsd, a többi részben egészen összekapja magát és többször érvényesíti kívánságait. :)
human (Válasz erre):
2009. 05. 26. 20:33
a teljesen gügyögők nem értek ide sajnos, pedig izgi lett volna.
Ági (Válasz erre):
2009. 05. 26. 20:36
Jaj, és még a Buffyhoz:
Abban is mutatkozott fejlődés, ahogy itt Bella kinövi magát, úgy a Buffyban persze maga Buffy is érettebb lesz, no meg Spike is kellemetlen és béna rosszfiúból egyenrangú segítővé válik...
Ááá, nem vagyok jó elemző, bocs, már suliban sem tudtam, ezek csak futó ötletek, én a kalandot szeretem a könyvekben/filmekben...
kadarm (Válasz erre):
2009. 05. 27. 21:24
isteni dolog ez a népszerűség
Encsi (Válasz erre):
2009. 05. 28. 0:51
Update: megnéztem a filmet, és a kirúzsozott szájú fiú láttán úgy döntöttem, hogy - bár eddig sem szégyelltem a koromat vagy bármi, de - kimondottan rettenetesen örülök, hogy kétszer annyi idős vagyok, mint a tinédzserek. Azt hiszem, nagyon utálnék manapság tizenéves lenni.

A filmből pedig nem annyira a fiú részéről az abúzus jön le (szerintem), hanem a lány részéről az önsorsrontás, de ezt a könyv ismerete nélkül mondom, ott valószínűleg árnyaltabb a kép.
anika (Válasz erre):
2009. 05. 30. 17:27
hát én már sok cikket olvastam, ami az Alkonyatot szapulja, de kétség kívül ez viszi a pálmát! de hogy a kulturált megnyilvánulás keretei közt tartsam ezt a kommentet, csak annyit fűznék hozzá, hogy nem kell mindenbe valami hülyeséget belelátni. Ha nem tűnt volna fel, az Alkonyat egy regény, ergó fikció és szórakoztató irodalom címszó alatt említjük. Ilyen felállásban "Az arany ember"- re vagy egyenesen a "Rómeó és Júliá"- ra (ha már annyian hasonlítják ez utóbbit az Alkonythoz) is mondhatjuk, hogy a családon belüli abúzus jó példái. Szerintem soha nem szabad sem könyvben, sem filmben, sem semmiféle kitalált dologban a valóság elemeit keresni, a fikció az fikció. Ez csak egy kissé bonyolult szerelmi történet némi extra fantazmagóriákkal megtűzdelve!
JoeP (Válasz erre):
2009. 06. 01. 17:33
Szerencsére fogalmam sincs, mi ez az egész, de ezt pont ma találtam:
xkcd.com/591/

(Jut eszembe, ezt a sorozatot nem láttam a kedvenc kerikatúráid között. Pedig nagyon matek, nagyon fizika és nagyon geek. Érdemes megnézni.)
lucia (Válasz erre):
2009. 06. 01. 21:43
JoeP: ja, benne van a readerben, olvastam, meg utána a fiúm is ideszólt a saját gépéről, hogy úgy tűnik, globális a jelenség :)
lucia (Válasz erre):
2009. 06. 01. 21:47
meg mindenkinek, aki azzal érvel, hogy a twilight csak mese: a mesének is (mint minden műfajnak) megvan a saját szabályrendszere, attól lesz koherens. ha valaki a "meséjét" konkrét, 21. századi amerikai környezetbe helyezi, akkor bizony a konkrét 21. századi kontextusban lehet metaszinteken értelmezni (döntötte meg lucia a saját kommenten belüli idegenszó-rekordját).
Gamma Leonis (Válasz erre):
2009. 06. 03. 3:12
Gondolatban lefejeltem az íróasztalomat az egyszerű véleménytől, hogy a fikció az fikció, semmi köze a valósághoz.
...
Akkor röviden, hogy mindenki felfogja: a fikció a valóság elemeiből áll össze.

A fikció nem a légüres térből összehozott titokzatos izé, nagyon is a valóságból származik, hiszen létező emberek műve, akik a tapasztalataikat, érzéseiket, hiedelmeiket, vágyaikat dolgozzák fel. Új alakba öntik a világ jelenségeit, hogy jobban megismerhessék a működését. Vagy személyes oka van az alkotásnak, és saját lelkét igyekszik feltárni az alkotás során. Minden esetben a valóságból ered a fantasztikus végeredmény.

Előbb az ember volt, aztán a mitológia majd a fantasztikus irodalom.

Bármennyire meglepő, de mindig kibújik a szög a zsákból, vagyis az író képtelen megtartani a két lépés távolságot a műve és önmaga között, és személyes furcsaságai bekerülnek a szövegbe. Nem hótiszta erkölcsi tanmesék a vámpíros sztorik. Eleve a szex az alapja a vámpíros mókának. Az agyar a férfi nemi erő jelképe. A harapás az aktus megfelelője. A vámpír és a farkasember a férfi „sötét” mégis izgató oldalát ábrázolja. Ezek a lények vonzóak a fiatal nők számára, hisz annyira erőteljesek, vadak, mégis annyira cukik, amikor a tenyerünkből esznek. Teljesen normális, hogy tiniként cukinak tartunk egy vámpír szeretőt. Csak már ekkor legyünk tisztában a saját vágyainkkal, hogy mi is a célunk egy majdani valódi párkapcsolattal. Egyébként a későbbi vadhajtásai a sztorinak inkább aggasztóak mint megnyugtatóak. Sose tartottam jó ötletnek, ha a női szereplő át akarja venni a férfi tulajdonságait. Egy nő „anya”, és nem kéjsóvár szexuális ragadozó. Aztán a bizarr nász a vámpírral és az utód. Ezek már húzós dolgok. Rossz irányba fordult a történet. A nőnek kiegészítenie kell a férfit, nem hasonulni vele.
Azonban zárom pszichológiai elemzésemet.
Nyul (Válasz erre):
2009. 06. 03. 9:51
Lehet benne valami. Én nem olvastam, de hallottam olyat, hogy a nemtomhanyadik kötetben Edward szex közben veri Bellát. Nem tudom, hogy mire hozzám jutott az infó ki mennyit ferdített rajta, de annyi ferdülés nem eshetett rajta, hogy ne merítené ki a párkapcsolati abúzus fogalmát.
Sara (Válasz erre):
2009. 06. 16. 17:40
Jaj. Tudom, nem szép dolog régi postra reagálni, de hát ha egyszer tetszett a bejegyzés... nem mellesleg évek óta nyomon követlek, csak eddig teljesen abban a hitben éltem, hogy kommenteléshez regisztráció kell (szőke vagyok, elnézést).
Szóval. Sajnos nem tudok nem egyetérteni veled, akármi is volt a szándéka Meyer kisasszonynak, engem kifejezetten a hideg rázott Edwardtól, Bella pedig sajnos egyszerű, mint a faék (ami egyébként rendkívül hasznos eszköz). A stílusod pedig még mindig kitűnő :)
Ellenvéleményezőkre kontrázva: az ellenvélemény jó, csak egyeseknek üzenem, néha dobjanak fel érveket is. De lehet hogy én vagyok maradi, ha nekem az 'egyszerűen élvezni kell' vagy a 'más világirodalmi alkotásokban' kezdetű szövegek nagyon nem hangazanak meggyőzőnek. Lássuk az elsőt. Rendben van, hogy élvezni kell (ez teljesen igaz is),de ha mindenki ezt tenné, akkor a kritika, mint olyan megszűnne létezni.
Világirodalom? Üvöltő szelek? Említett művet egészen biztosan tudom, hogy meglehetősen sokan elemezték, hát mi értelme is lenne megint megtenni? Meg egyébként se jöjjünk már 'klasszikus világirodalmi' példákkal, könyörgöm (pláne ne olyan egyén blogján aki műfordító. Van egy olyan tippem, hogy tisztában van a dolgokkal :P). A Twilight szép és jó, de én neccesnek érzem az Üvöltő szelek felemlegetését (mint párhuzam) :) A 'fikció az fikció' dolog meg no comment.
Továbba: 'sok embernek úgy tetszik, ahogy van', mondta fentebbi kommentelő. Milyen igaz. Sok embernek meg úgy nem tetszik, ahogy van. Ezt a 'fogadjuk el mások véleményét' dolgot legyetek szívesek oda-vissza alkalmazni. Arról pedig, hogy a véleményed szerint 'akinek nem tetszik, ne olvassa el' csupán annyit tudok mondani, hogy én még soha az életemben nem voltam képes véleményezni egy könyvet anélkül, hogy elolvastam volna. Minden tiszteletem azoknak, akik ezt megtudják tenni úgy, hogy csupán a borítóra vetettek pillantást.
Lucia! Remek írás volt, attól függetlenül, hogy igazad van-e vagy sem. Logikus, szórakoztató, nekem nem kell más. Köszi!
Erenya (Válasz erre):
2009. 06. 18. 22:24
Szia Lucia

Itt is pofátlankodok, ha már a Don blogján rendszeres látogató vagyok.

Engem előszörre felidegesített az elemzésed, túlpszichologizáltnak és sarkítottnak éreztem, aztán rájöttem, hogy van benne valami, sőt... főleg így, a 4. könyv után.

A kommentelők véleményeiben is sok igazság van, de az biztos, hogy a rajongást ált. kinőjük, a jó könyvek pedig arról ismerszenek meg, hogy élvezni tudjuk őket 10, 15, 20 és 30 évesen is, mert mindig fedezünk fel benne mondanivalót. Ilyen a KisHerceg, a Bambi, a Gyűrűk Ura és sok más. A Twilightnak jóval kevesebb az irodalmi értéke, de ezzel együtt szerintem szerethető és főleg továbbgondolható, ami azért nem rossz tulajdonság.

Maradok tisztelettel...
Erenya (Válasz erre):
2009. 06. 18. 22:43
Amúgy a legröhejebb az egészben a NewMoon-ban Bella üvöltözik a legjobb barátjával, Jacobbal, hogy felébressze az "agymosásból": "Ki hitette el veled, hogy nem vagy elég jó? Ez hazugság! Ne hallgass rá!" - és közben ő kéreget folyton bocsánatokat Edwardtól, ha kell, ha nem.

A szálkát más szemében, ugye :P
Mintha S.Meyer tudván tudná a története hibáit és csúsztatásait, és szándékosan menne ellenük...
Candace (Válasz erre):
2009. 06. 19. 2:20
A bejegyzésre inkább nem reagálnék, mert úgysem tudnék elég intelligensen fogalmazni ahhoz, h figyelembe vegyétek a véleményemet.
De.. Nyul: Edward valóban megsebesíti Bellát szeretkezés közben, de természetesen nem szándékosan. Mint (talán) tudod, ő elég erős. ;) Meg is tagadja Bellától a szexet (nyilván ezt is csak azért, mert ez a kapcsolat abuzív, salala, még véletlenül sem azért, mert félti a SZERELMÉT), de a lány a 4. részre végül mégiscsak kiimádkozza azt.
Becky (Válasz erre):
2009. 06. 19. 2:48
Szia Lucia!
Én már ott tartok, hogy kezdek felébredni a Twilightos agymosásból, és hajlandó vagyok anyázás nélkül végigolvasni bármilyen negatív kritikát. Nekem tetszett az írásod, sok dologgal egyet is értek, de ugyanakkor ajánlanám, hogy olvasd el "az érme másik oldalát is". Meyernek van még a sorozaton kívül egy félkész könyve, ami a hivatalos oldaláról letölthető, és a Twilight sztoriját meséli el Edward szemszögéből.
Abban többek között választ kapunk a "tizenhét éves, mégsem szexelt" problémára is.
Katey (Válasz erre):
2009. 06. 19. 3:01
Ne haragudj, de te biztosan nem vagy normális...
Orsy (Válasz erre):
2009. 06. 19. 7:46
előbb irtam véleményt, csak elrontottam.. (és tök jó lesz ha ez a vélemény hamarabb fog megjelenni, vagy csak ez jelenik meg, ezért kijavítva bemásolom)

Jó reggelt! (mert ugye köszönni is illik) nem is tudom mit írjak. Leszögezném, h én NAGYON NAGYON szeretem a Twilight saga-t (én kérek ezért bocsánatot, de mivel saját vélemény, és ezt ugye tiszteletben kell tartani, és mert nem tettem senkiben kárt ezzel, megköszönöm h kulturáltan szidjátok továbbra is egymás szüleit az enyémen kívül^^") szóval, mivel pár szót (pl.:abúzus, ekvivalens, diszpozíció, infantizálás, tranzakcióanalítikus, implicit, disclaimer, implikálás) nem nagyon fogtam fel (nyugi így is értettem mindent) ezért dobott a hatásán, és mivel "szabad vélemény nyilvánitás" van, ezért nem is mondanék rá semmi rosszat:
1. mert ugy fogalmaztad meg, hogy nem tapostál közvetlenül senki lelkébe (enyémbe meg sehogy)
2. mert ha belegondolunk, igaz,igaz (najó tényleg sziven szúrt az igazság, de ez az igazság - és tényleg szeretem, mondom)
3. mert néha vicces xD

és sztem kellett egy ilyen vélemény is :)

Viszont látásra (mert ugye elköszönni is illik xD)

L/14 [és ha vki elítél, mert egy 14 éves kis, kis... vmi kis izé... vagyok, akkor magadat minősíted, köszi^^]

----------------------------------

na igy most jó :)
Rebel girl (Válasz erre):
2009. 06. 19. 8:38
Mindenki nézzen mélyen magába, függetlenül attól, hogy twilight rajongó vagy sem. Ne elfogultan gondolkodjon a témával kapcsolatban, hanem tiszta fejjel és rá fog jönni, hogy van ebben az írásban valami. Bár az tény, hogy akinek a családjában ilyen még nem fordult elő - és szívből kívánom, hogy ne is történjen meg - az nehezebben érti meg a lényeget.
Személy szerint, ugyan nem értek egyet a blog minden részével, de tagadhatatlan, hogy sok igazság van benne.
Tényleg ne csináljatok semmi mást, csak lépjetek ki a rózsaszín szemüveg mögül, és gondolkozzatok el rajta egy kicsit. 30-45 perc után, meg fogtok döbbenni...
Tinkerbell (Válasz erre):
2009. 06. 19. 10:15
Én elhiszem, hogy ez angyon komoly téma, családon ill. kapcsolaton belüli eröszak. De miért kell belekeverni egy könyvet is?? Miért nem lehet Azt észrevenni, hogy ez scak szimplán egy romantikus regény..tudjuk hogy nem léteznek eröszakoskodó vámpírok akik akaratunk ellenére visznek bele dolgokba. Mind a 4 részt olvastam már és az edward szemszögéből írodott 12 fejezetet is és nem értem miért kell egy ilyen szálat belevinni. Miért nem lehet ma már csak elolvasni egy könyvet és eldönteni, hogy tetszett vagy nem. Meyer NAGY valoszinűséggel nem azért irta ezt a könyvet, hogy a családon belüli és a kapcsolati abúzust támogassa vele. Ezt kéne észrevenni!! Vannak valós példák is az életben nem kéne egy ártatlan könyvre kivetiteni.
evelin (Válasz erre):
2009. 06. 19. 11:51
Szerintem ez csak egyetlen ember véleményét tükrözi, ez egy nagyszerű könyv!
minako (Válasz erre):
2009. 06. 19. 12:23
vannak idióta emberek... imádom a twilightot és a többi részét...
ha valakinek annyit megér a könyv h elemzi is, akk olvassa el a többi részt... talán többet megtud a könyvröl és egy értelmes elemzést is tud rola irni -.-''
lucia (Válasz erre):
2009. 06. 19. 12:36
a bejegyzésben foglaltak szempontjából nem releváns, de a könyv olvasótáborát azért némileg jellemzi a hozzászólásaik tartalmán és formáján kívül az is, hogy elég sokan 2-3-4x elküldték ugyanazt a kommentet, mert nem voltak képesek értelmezni azt a nem túl összetett üzenetet, hogy a hozzászólás moderáció után kerül publikálásra. Szóval a mű, úgy néz ki, megtalálta a célcsoportját.

amúgy meg árulja már el valaki, ki linkelt már ki megint, és szabadította ezzel rám a szellemi alvilág seregeit? (tisztelet persze a kivételnek, mert önmagában sem a kor, sem az irodalmi ilyen vagy olyan ízlés nem ciki, a katarzis a lényeg, nem az, hogy mi váltja ki, ettől függetlenül időnként megdöbbent, milyen mély bír lenni írástudó elmék éjszakája).
Becky (Válasz erre):
2009. 06. 19. 12:42
Lucia: ne általánosíts, kérlek... megsértesz vele :D
Becky (Válasz erre):
2009. 06. 19. 12:51
az alvilág seregeit Candace szabadította rád, mikor kiírta a könyv kiadója által erőteljesen szponzorált rajongói oldalra az oldal címét.
www.twilight-info.org
Kriszti (Válasz erre):
2009. 06. 19. 13:45
Lucia, ha ilyet írsz, szerintem csak viseld a következményeket :)
Niki (Válasz erre):
2009. 06. 19. 13:54
Szia!! Amit leirtál az elég negatív volt szerintem, meg amikor a Twilight -ról irtál az elején , amikor Edward bemászik Bella ablakán éjjelente, és hogy "mit érezne ön egy ilyen információ hallatán?", én nem éreznék semmit ez csak egy könyv nem a valóság,egy tini könyv. Egyépként hallottam egy videót a könyv írójától és azt mondta hogy elvileg "megálmodta" a történet egy részét. Ez olyan mint a Harry Potter azt se kell komolyan venni hiszen varázslás nincs a való életben... na mindegy, azért van benne igazság amit irtál de nem sok!! :-) :D Niki
olivia (Válasz erre):
2009. 06. 19. 21:06
Szia!

Én nagyon szeretem a twilightot, már mind a 4 részt, plusz az edward szemszögéből újraírott midnight sun elérhető 12 fejezetét is, és a twilight sagat, mint ahogy azt a saját oldalán is leírja stephenie meyer a saját szórakoztatására írta eredetileg, nem pedig azért, hogy az abúzív kapcsolat egy jó példáját ültesse bele tinik fejébe(mellesleg, amikor ezt írta, még nem is tudhatta, hogy ezt egyszer ki fogják adni, és ilyen sikeres lesz). Úgy gondolom, hogy minden könyvbe bele lehet magyarázni valamit, de én speciel kikapcsolódásként szoktam nagyrészt olvasni, és nagyjából tudom előre, hogy milyen könyvet milyen céllal olvasok, tudom, hogy egy könyv éppen csak egy fiktív történet, vagy szakirodalom. Szerintem elég szörnyű, ha valaki már egy ilyen előre tudhatólag szórakoztatás céljából írt könyvet sem tud pszihoanalízis nélkül elolvasni...
Abból pedig már végképp kezd elegem lenni, hogy úgy tűnik, hogy a "felnőttek" számára azok a dolgok, amiket a "tinik" szeretnek, azok csak értéktelen maszlagok lehetnek. Mert ugyebár mi még nme tudunk semmit a világról, és ha valamit sok tini kedvel, akkor az biztos csak értelmetlen lehet.
És szerintem sok múlik azon is, hogy ki hogy áll hozzá egy könyvhöz. Ha rögtön úgy állsz hozzá, hogy ezt nem fogom szeretni, hát akkor nme is fogod. Én speciel csak áprilisban kezdtem el elolvasni a twilghtot, előtte az osztályomban már a legtöbb lány odavolt érte, és én nem értettem, hogy miért. Aztán egyik nap arra mentem haza, hogy anyukám megvette nekem a twilightot és a new moont is( ez a new moon megjelenésének a napján volt), mondván, hogy ajánlották neki, hát próbáljam ki. És én teljesen semlegesen vettem a kezembe a könyvet, és teljesen elvarázsolt. Mellesleg ez a saga vett rá, hogy életemben először angolul olvassak el egy könyvet, mert egyszerűen nme bírtam kivárni, hogy megjelenjen az eclipse, aztán miután azt kiolvastam, jöhetett a breaking dawn, most nmerég pedig a midnight sunt is elolvastam, és szerintem neked is el kéne olvasnod lucia, mert sokkal jobban megértenéd a történetet, így, hogy mindkét fél gondolatait látod. Edward először nem is jön rá, hogy szerelmes bellába, csak a testvére, Alice "mutatja meg" neki(mert ő látja a jövőt), és ezen Edward először nagyon ki is akad, merthét hogy lehetne ő szerelmes?? És Edward nem akarja, hogy bella vámpír legyen. Mindenképpen ellenzi. Sőt a braking dawnban még a közös gyereküket is el akarja vetetni először bellával, mert árt az egészségének(belláénak), de miután látja, hogy bella menyire szereti a méhében növelvő lényt, végülis beleegyezik. Persze, van pár dolog, amit ha edward nem lenne, bella sosem tett volna meg, pl elmenni a sulibálba, vagy férjhez menni ilyen fiatalon, de sztem attól még senki személyisége nem sérült, hogy elment a bálba, bella pedig kifejezetten örül aztán már annak, hogy férjhez mehet edwardhoz, de egyébként még ezt sem kényszeríti rá bellára edward, mert mindig hagy neki választása lehetőséget, ahogy ő mondja, there's always have to be a choice.
Candace (Válasz erre):
2009. 06. 19. 21:19
Lucia, azért ne ájulj el magadtól, kérlek! Nem Te vagy az egyetlen földi lény, akinek jó a helyesírása és van stílusa. És nagyon király lenne (vagy ez a kifejezés nem elég irodalmi Neked? Bocsii!), ha nem nyilvánítanál minden fiatal Tw. rajongót hülyének. Mert a fenti cikk alapján nem ez a célod, hanem az, h megvédj minket a Stephenie által terjesztett fertőtől..
biuska5 (Válasz erre):
2009. 06. 20. 21:33
Kedves Lucia!

Én nem vagyok felnőtt és nem tudok ennyi idegen szót sem. Olvastam könyveket, nem csak az Alkonyatot, vagy az Üvöltő szeleket. Szeretem is mindkettőt. Persze, igaz, amit írsz, ha boncolgatunk egyes momentumokat. Mégis azt mondom/írom; ez a könyv az írónő gondolatait közvetíti. Lehet ezt fogni a mormonokra vagy akármi másra. Ha a történet egészét vesszük: könnyed olvasmány, két szerelmesről, akik most próbálják megérteni mi ez a nagy érzés a pillangókkal a gyomorban. Lehet, hogy túl leegyszerűsítem ezt az egészet? Nem hinném, hogy a "tinik" ilyen jelentőséget fordítanának a pszihologiának, vagy, hogy befolyásolná őket későbbi partnereik kiválasztásában. Nagyon sok más hatás is éri öket napjainkban. Csak élvezik a könyvet, mert végre érdekli őket valamiféle KÖNYV.

Nem utolsó szempont az sem, amit egy könyvtáros ismerősöm fogalmazott meg:
"Akármit is csinált ez a nő, végre újra olvasnak a diákok/"tinik"."

U.i.: Remélem -bár ez csak egy 17 éves lánytól származik- nem volt értelmetlen amit idebiggyesztettem.
Rebel Girl (Válasz erre):
2009. 06. 21. 12:42
Tényleg nem tudom ismételten szó nélkül elmenni erről a blogról, muszáj szólnom pár szót.

19 éves vagyok, még javában gyerek! Aki azt hiszi, hogy 19 évesen már felnőtt, az téved. Csak kezd az lenni.

Olvasgattam itt pár hozzászólást, és úgy látom, nem csupán két táborra oszlik a tömeg, sokkal többre, de kérlek titeket, javítsatok ki, ha tévedek. Az én meglátásom szerint, vannak a még nagyon-nagyon gyerekek, akik azt hiszik, csak úgy tudnak érvényesülni, ha szó szerint lebarmozzák, vagy lehülyézik a blog tulajdonosát - ne haragudj Lucia - illetve vannak azok a még nagyon-nagyon gyerekek, akiknek nem tetszik ez a kis szösszenet, de kultúráltan megtudják fogalmazni miért is nem, és őket kell értékelni, rájuk kell figyelni, nekik kell válaszolni, mert pontosan ők azok, akik egy kicsit jobban megértik azt, hogy ahány ember, annyi féle reakció, vélemény stb.

Viszont a többieknek címezve, a könyv nem a valóság. Nem szabad annak venni. A könyvbéli Edward, nem a szépséget és a jót testesíti meg, Távol áll tőle, attól függetlenül, hogy szerelmes-e vagy sem.

Beleolvastam a 4. részbe, kiragadnék egy mondatot - és megkérném Luciát elemezze nekem, tényleg kíváncsi vagyok rá -

"Undorító. Edwárdnak igaza volt – Bella önmagát hibáztatta, hogy megbántja Edwárd érzéseit. A lány klasszikus mártír. Teljesen rossz századba született. Akkor kellett volna élnie, amikor felajánlhatta volna magát néhány oroszlánnak jó választásként."

Ezt Jacob mondja Bellára - szabad fordítás az idézet, remélem mindenki érti mit jelent ez.

Továbbá, mielőtt az én édes anyukámat is jó pár "tini" szidni kezdi - szegény anyu, ha tudná - kijelentem, a könyv nem rossz, olvassátok csak, hátha kicsit nagyobb lesz a szókincsetek, de ne felejtsétek el, hogy ami benne van az NEM normális...

Köszönöm...
lucia (Válasz erre):
2009. 06. 21. 15:25
akit érdekel, alie is elolvasta: alie.freeblog.hu/archives/2009/06/20/alkonyat_minden_fronton/#comments (egyébként ezen én is megakadtam, hogy Bella nem tud aludni, erre pszichoaktív szerekhez nyúl (köhögéscsillapító, az én fejemben az alkoholtartalmú, folyékony változat jelent meg, de lehet, hogy tabletta)).

- hogy lekezelem a tizenéveseket: ezzel az érvvel nem tudok mit kezdeni, majd Kardigán megmondja, hogy lekezelem-e őt, vagy nem.

- hogy gondolkozom olvasás közben, meg úgy általában: igen, ilyen szempontból pofátlan vagyok, minden erkölcsi gátlás nélkül gondolkozom, és még csak nem is szégyellem magam. de azzal sincs semmi baj, ha valaki nem szeret gondolkozni, áruházi eladókra és konyhalányokra is szükség van (már elnézést a filozofikusabb hajlamú áruházi eladóktól és konyhalányoktól).

- hogy meyer nem pszichológus, és "nem direkt csinálta": a pszichológiai elméletek nem csak azokra vonatkoznak, akik ismerik őket. Nem csak a fogorvosoknak lyukad ki a foguk. Meyer, mint sokan mások, olyan kapcsolatokról ábrándozik (szerintem), aminek a való életbeli párhuzama nagyon könnyen abúzív, dependens kapcsolatba fordul. nincs is ezzel semmi baj, csak azok, akikről a hírek szólnak, akik megverik a feleségüket és kidobják a gyereket az ablakon, pont az ilyen vágyálmokat és reményeket használják ki, mint azt a bejegyzésben összefoglaltam.

- hogy olvassák-e a fiatalok vagy az akárkik: persze, tök jó, hogy olvasnak, meg minden, csak helyén kell kezelni a dolgokat, és ha belép az életükbe egy váratlan dührohamokat produkáló valaki, aki néha furcsán viselkedik, és éjszaka hívatlanul bemászik az ablakukon, akkor érdemes nem azzal letudni az egészet, hogy biztos csak azért csinálja, mert ő a nagy szerelem, a tökéletes férfi.

- szókincs: ha valaki kíváncsi az általa nem ismert szavak jelentésére, akkor érdemes megnézni a magyar értelmező szótárban, illetve az idegen szavak szótárában, de általában a szövegkörnyezetből (vö. kontextus) kiderül. Amerikában egyébként az irodalomórák keretében ezeket konkrétan tanítják, mondatba kell foglalni őket, meg ilyenek, csak Meyer ezt valamiért elfelejtette megemlíteni a könyveiben, pedig akkor talán a rajongói - vagy egy részük - sem tartaná cikinek/teljesíthetetlennek a dolgot.
lucia (Válasz erre):
2009. 06. 21. 15:34
ja, amúgy meg - csak hogy helyt adjak a vélemények sokszínűségének - a fiúm szerint, akinek karakteres, ámde némileg szélsőséges nézetei vannak a világ dolgairól, minden komment hülyeség, ami nem arról szól kábé, hogy "láttam a másik blogodat, és nagyon cuki a gyerek". csak mondom.
csutka (Válasz erre):
2009. 06. 21. 16:39
Szerény véleményem szerint mindenki saját magábol indul ki, és saját véleményét irja le. De kedves blogiró itt idézném kedves unokahugom sokszor használt szofordulatát : Rossz az aki roszra gondol! ha e irás alapján indulunk ki akkor az Egri csillagok horror met ölnek benne? a Romeo és Julia perverz olvasmány? es a legtöbb gyerek mese 18-as karikát érdemel?
Aki Twilight-ot olvas az azért olvassa mert tetszik neki akinek nem tetszik az mért olvassa? Mindenki azt olvassa ami tetszik neki, ha valaki nem azt olvassa amit mi, vagy olyat olvas ami nekünk nem tetszik az már rossz ember?
És kérem én nem mondom hogy a Twilight saga a világ legjobb könyvei de az érzés az igaz szerelem amiröl ir, az hogy Edvard és Bella minden megtesznek egymásért ez egy olyan dolog ami igen ritka, talán nem is létezik de ahogy ezt Stephenie Meyer leirja az megéri hogy elolvassuk.
Ja és kedves blogiró ha majd maga lesz világhires iró akkor mocskoljon más könyveket, nekem is volt már sok olyan könyv ami nem tetszett de attol nem kezdten el azon köszörülni a nyelvem.
Csak azt nem értem kedves blogiró mért jó egy könyvet mocskolni? Ez egy perverz hobbi? Örülnék ha megválaszolná!
lucia (Válasz erre):
2009. 06. 21. 16:57
Csutka, mármint melyiket?

1. Az Egri csillagok nem horror, hanem történelmi regény, de ez nem tudom, hogy jön ide.
2. A Rómeó és Júlia szerintem nem perverz olvasmány, de ez sem tudom, hogy jön ide.
3. A legtöbb gyermekmese nem érdemel 18-as karikát, mert a gyermeki elme működésének megfelelően teszi helyre a dolgokat. Ha mondjuk a farkas nem enné meg Piroskát, de a vadász a megmentésért cserébe elkérné Piroska bugyiját emlékül, akkor megszűnne gyermekmesének lenni.
4. Leírtam, hogy miért olvastam el a Twilightot: mert Meyer egy másik sorozatát én fordítom, és ilyen esetekben az adott író többi könyvébe is belenézek. Vagy esetleg azt kellett volna mondanom már olvasatlanul, hogy ez biztos szar, nem érdekel, és nem elolvasnom? Nem értem.
5. Írtam volna bárhol, bárkire hogy rossz ember? Mert ilyenre nem emlékszem.
6. Miért mocskoljak más könyveket, ha "világhíres" író leszek? Eddig sem tettem, ezután sem fogom.
7. Nem tudom, miért jó egy könyvet mocskolni. De miért tőlem kérdezed?
Encsi (Válasz erre):
2009. 06. 22. 1:17
Kedves Tinédzser Kommentelők, értem én, és szerintem Lucia is érti, meg minden "felnőtt" kommentelő érti, hogy ez a könyv azért tetszik nektek, mert a felnőttkor határán az ember gyereke adott életkörülményei mellett azért szeret arról fantáziálni, hogy "felnőtt" módra éli az életét, a szerelme az életre szóló szerelme lesz és gyereket szül neki ASAP meg minden, és persze mindez nem a szomszéd fiúval történik, hanem egy különleges, rendhagyó, menő fiúval akinek egyébként Mi Vagyunk A Különleges Nő. És ebbe a helyzetbe húszéves korig könnyen és szívesen beleéli magát az olvasó (she).

Ettől függetlenül pont azért, mert ti is tudjátok, hogy nem csupán vámpírok nem léteznek, hanem alapesetben ilyenfajta élethelyzetek SEM, nem kell nekiesni bárkinek, aki kritikát fogalmaz meg egy fantazmagória könyvvel kapcsolatban.

Nem mellesleg viszont, a poszt írója teljes joggal vesz észre olyan vetületet a műben, amit a naiv olvasó egy kalap alá vesz az evidencia irrealitásokkal (lásd: "ez csak egy tökjó könyv!" "ez egy kitalált történet, mit kell túlagyalni" jellegű kommentek). Holott ez a vetület, nevezetesen a viselkedésminta elfogadtatása pontosan a "mese" álcája alatt sunnyog be a befogadó agyakba. Az, hogy ezentúl a leselkedő pasi nem ijesztő lesz hanem cuki, és a mérhetetlen adag önzés elutasítás helyett befogadásra talál, "csak a szerelmét akarja megvédeni" címszóval, és még sorolhatnám, na igenis ezek nekünk ijesztők. De legalábbis felkapjuk rá a fejünket. Tekintve, hogy Lucia nem is osztályfőnöki óra jellegű kioktatást tartott a témában, végképp nem látom, miért nem lehet elgondolkodni a leírtakon, a támadó kommentek helyett.
Monik (Válasz erre):
2009. 06. 22. 19:16
Szia. Azért ez a mondat szerintem kicsit durva: "de azzal sincs semmi baj, ha valaki nem szeret gondolkozni, áruházi eladókra és konyhalányokra is szükség van (már elnézést a filozofikusabb hajlamú áruházi eladóktól és konyhalányoktól)." Attól, hogy elnézést kérsz nem veszed el az élét. Egy áruházi eladó csak egyszerű lélek lehet? Csak teszem azt például egy fordító lehet értelmes gondolkodó ember? Nem, nem vagyok sem áruházi eladó, sem konyhalány, de valahogy bántja a lelkem a mondat. Te tipikusan olyan ember lehetsz, akinek mindig igaza van, mindenki más meg tök hülye hozzád képest.

Szerintem az, hogy az emberek hogyan viselkednek a párkapcsolatukban attól függ, mit láttak maguk előtt példaként. Hogyan élnek a szülők, mit tanul tőlük a gyerek. Ez csak egy könyv, egy idő múlva lecseng és jön valami más. Erről a posztról eszembe jutott, hogy a Micimackót is elemezték ilyen "mélyrehatóan". Már nem emlékszem mi volt benne, de ott is rá volt húzva minden rossz szegény kis állatokra. Nem volt annak se túl sok értelme.
szkifi (Válasz erre):
2009. 06. 23. 8:16
monik, lüszi az idezett mondatban az organikus szolidaritasra utalt, csak kisse sutan tette!

amugy tokeletesen igazad van, en peldaul egy gondolkodo takaritonö vagyok ausztriabol, es

eppen az elet dolgain kenyszeresen görcsölö magyar ertelmisegiektöl menekültem el.
most dolgozom egesz nap, virslit zabalok a praterben szombaton, es mikor a fonok nem lätja barangolok a vilaghalon es ostorozom magam az ilyen es ehhez hasonlo bejegyzeseken.

ahhoz a gondolathoz, hogy a "körte neha csak egy körte" (vagy hogy is van az) ernie kell az embernek.

es szerintem lucia inkabb irj arrol hogy csetlel-botlol a profan vilagban, mert az tenyleg nagyon vicces.

nem tudom mi ez a konyv, de szerintem egy kalap szart nem erhet...
cristal (Válasz erre):
2009. 06. 24. 12:09
Kedves Lucia!
Tényleg van alapja mindannak, amiket a szereplőkről írtál, bár nem hiszem, hogy Meyer tudatosan alakította volna ki így a karakterei személyiségét. Edward és Bella olyanok, mint a tűz és a víz, függetlenül attól, hogy szerelmük már alapból kudarcra és beteljesületlenségre van ítélve. Két teljesen különböző természet, és pont ez az ellentét az, ami annyira vonzza őket. Edward alapból egy nagyon erős domináns személyiség. Kimért és talpraesett, igazi vezéregyéniség a maga módján. Bella pont az ellentétje mindenben, határozott önértékelési zavarral küzd, amit még az is felerősít, hogy Edward egyszerűen tökéletes. Mellette Bella kisebbrendűnek érzi magát, viszont a fiú minden hiányosságát kiegészíti, ezért is ragaszkodik már-már betegesen hozzá. A lány minden vágya az, hogy ő is vámpírrá váljon, és mint ahogy ez a könyvből is kiderül, nem csak azért vágyik erre, hogy örökre Edwarddal lehessen, hanem azért is, mert ő is ugyanolyan gyönyörű és tökéletes lénnyé szeretne válni, mint a regénybeli vámpírok. Ez egy igazi mézesmadzag egy olyan szürke kisegérnek, mint ez a Bella. Az egész történet alatt nem fér a fejembe, hogy Edward mit eszik Bellán, de egyébként ezt a lány sem érti, mint ahogy a könyvből kiderül. Tény, hogy a fiú végig bizonygatja, hogy mennyire szerelmes, és nem tud nélküle élni, de arról egy szóval sem beszél, hogy ő tulajdonképpen mit is szeret a lányon. Mint vámpír, mint egy ragadozó ösztönösen vonzódik a lányhoz, de ha Bellából is egyszer vámpír lesz, ez a vonzalom Edward részéről rövidesen meg fog szűnni, és akkor fognak a felszínre kerülni a jellembeli különbségek, és ez fogja jelenteni számukra a párkapcsolat végét.
A lány szülei elváltak, apa nélkül nőtt fel. Kétség kívül apakomplexusban szenved, ezért is tudott olyan hamar, esztelenül beleszeretni egy százévnyi tapasztalattal és egy idős ember bölcsességével rendelkező fiúba.
Nem sokat tudok az írónőről, de biztos vagyok benne, hogy a könyvében nagyon sok van belőle is, az érzéseiből, a félelmeiből. Tudatalattijában talán valamilyen szociális családi tapasztalatból merít, és minden bizonnyal a vallása is sok szerepet játszik a történetben.
Ezeket a személyiségjegyeket egyébként csak az ismeri fel, aki kellő élettapasztalattal rendelkezik. Nem hiszem, hogy egy kamaszlány, aki e könyv elolvasása után Edwardról álmodozik, belegondol abba, hogy milyen személyisége is van valójában. Ő csak azt a pozitív képet látja maga előtt, ami az ő álmodozó tinédzser korszakába beleillik, és amit ő még beleképzel ebbe a fiúba. Tény, hogy esténként titokban a lány szobájában nézte, ahogy alszik, és hallgatta mit beszél álmában. Ez egy felnőtt ember számára kicsit deviánsan hangzik, de biztos vagyok, hogy Meyer ezt abból az okból szőtte bele a történetbe, mert Edward ugye nem tudott olvasni Bella gondolataiban, és ez benne óriási szorongást váltott ki, és valamilyen úton, módon meg akarta ismerni a lány belső gondolatait. Később persze az estéket titokban együtt töltötték Bella szobájában. Így visszaemlékezve, tizenévesen lehet, hogy örültem volna, ha a barátom esténként az ablakon keresztül besurranhatott volna a szobámba, de sajnos ő nem tudott falat mászni és hatalmas magasságokból ugrani, így ez nem valósult meg, és nem hiszem, hogy a jövőben bármelyik kamaszlánynak része lenne ebben, ugyanis ez egy mese. Meyer számára ez valószínűleg csak egy romantikus jelenet, amivel meg akarta fűszerezni a történetétét, és aminek az ötletét minden bizonnyal a Rómeó és Júliából vette át. És ha már itt tartunk, ilyen szemmel nézve a Rómeó és Júlia történetében és a szereplők személyiségében is találhatnánk hasonlóan negatív jellemzőket, mégsem befolyásolta azoknak a fiataloknak a személyiségfejlődését, akik elolvasták. Véleményem szerint, a mai média sokkal nagyobb kárt tehet a fiatalokban, mint egy ilyen vámpíros, szerelmes történet.
Összességében a Twilight könyvek gyors és könnyű olvasmányok, nem rendelkeznek nagy irodalmi értékkel. Viszont annak, akinek a fantáziája fogékony erre, óriási élményt nyújthat. Az olvasó életkorától, ízlésétől, és képzelőerejétől függően fog véleményt alkotni róla.
bibi (Válasz erre):
2009. 07. 07. 14:11
Abúzusról akkor lenne értelme beszélni, ha Edward nem vámpír lenne, hanem egy hús-vér fiú, de így nem lehet a helyzetüket ráhúzni a mindennapi párkapcsolatokra.
Amúgy meg ki honnan nézi, az önkontroll, önmegtartóztatás sokkal erősebb benne, ezen sokkal nagyobb hangsúly van, mint az abúzuson.
Nessie (Válasz erre):
2009. 07. 19. 13:33
Ilyen hülyeséget is rég olvastam...Edward NEM ember, teljesen értelmetlen ilyen szempontból elemezgetni a kapcsolatukat.
New Moon
Official
www.youtube.com/watch
Fanmade
www.youtube.com/watch
Noctis (Válasz erre):
2009. 07. 20. 22:42
Jó kritika, tetszik, bár nem értek vele egyet teljesen. Kicsit emlékeztet arra, mikor a Micimackót boncolgatták fel pszichológusok.
Egy könyvet, pláne olyat, amit a fiatalabb generációknak címeztek, nem szerintem nem szabad belevinni ilyen abúzus és hasonló dolgokba, mert kétlem, hogy az írónő direkt szőtte volna bele.
Véleményem szerint ez a könyvsorozat csak arra jó, hogy szórakoztasson. PErsze a 12-15 éves korosztály ajnározza edwardot (főleg a film után, kövezzetek meg, de szerintem a srác jóképű). De kinek nem volt ebben a korban ilyen szerelme? Én spec. Johnny Deppbe voltam nagyon, és nem szégyellem:D Továbbá kétlem, hogy ők (vagyis mi, mert azért kozel állok hozzá a húsz évemmel) bele látnának ilyen dolgokat... én sem láttam, addig amíg írtad.
Még annyi, hogy Stephenie Meyer számomra nem valami nagy író.. van egy jó alaptörténete, amiből egy csomó mindent kihozhatna, ehhez képest elég egyhangú a dolog. Nemrég olvastam el a harmadik könyvét, és az első 250 oldalon tulajdonképpen semmi sem történt...de utána azért jó volt..legalábbis a fantáziám kicsit feltúrbózta:P
De csak azt tudom tanácsolni a mai tizenéves korosztálynak (leginkább lányoknak), hogy olvassanak mellette jane austent vagy bronte-t...bár biztos vannak olyanok, akik ezekre a klasszikusokra is tudnának ilyesféle kritikát húzni

ui.: cuki a baba:) (másik blog,onnan keveredtem ide)
Nóri (Válasz erre):
2009. 08. 06. 21:08
Ez a bejegyzés tény, hogy nagyon érdekes.

28 éves vagyok, tehát koromat tekintve mondhatjuk, hogy már nem vagyok tinédzser. Én is elolvastam már a sorozatot és a kiegészítő ötödik részt is angolul. Azt gondolom, hogy mindkét tábornak igaza van. Szerintem van abban valami, hogy az érzelmileg labilis, illetve a még néha könnyen befolyásolható tinikre veszélyesek lehetnek az olyan történetek, mint például az Alkonyat. A lányok későbbi párválasztását igenis befolyásolhatják az ilyen történetek, mert minden férfiban találnak majd hibát, és megpróbálják a maguk tökéletes szőke hercegét megtalálni. Veszélyes lehet az, ha a tini lányok elhiszik, hogy az igazi nem lehet más csak tökéletes. Erről olvastam is egy tanulmányt még régebben, ami főleg a lehetetlen romantikus történetek (például szappanoperák) nőkre való ártalmas hatásáról szól a párkapcsolatok terén. Azonban nem kell ezt sem így általánosítani. Nem minden tini ostoba és agyatlan. Véleményem szerint a lényeg az, hogy fel kell tudni ismerni azt, hogy mi a valóság, és mi nem az. Szerintem a legtöbb ember (akár a fiatalok is) képesek felismerni azt, hogy ez nem az. Nekem tetszett a sorozat, bár nem állítom, hogy életem során nem olvastam már jobbat. Szerintem nem azzal van a baj, hogy valaki rajong a könyvért, hanem azzal, hogy valaki ezt már betegesen teszi, és nem veszi magát észre. Az élete nem szól másról, csakhogy Edward mását keresi reménytelenül mindennap. (Bár sok fiú is olvassa a könyvet, én a lányokról írok.) A véleményekből azonban azt szűrtem le (bár lehet, hogy szegényesek az agyi képességeim), hogy a kritizálók egyértelmű álláspontja az, hogy akinek ez a sorozat tetszik, az csak egy bugyuta, hülye, üresfejű kamasz lehet, aki még semmit sem tud az életről, nem lehetnek problémái, sem normális képe a szerelemről. Ezzel én nem feltétlenül értek egyet, már csak a saját tini koromra visszaemlékezve sem.

Volt szó egyéb történetekről, mint Rómeó és Júlia... stb. Volt olyan, aki azt írta, hogy aki védi az Alkonyatot, az írjon normális érveket, és nem értette, hogy hogy jön ide a Rómeó és Júlia. Lehet, hogy én vagyok ostoba, de szerintem ez egy tökéletes hasonlat. Személy szerint (most természetesen az irodalmi értéktől és az írók "elismertségétől", nagyságától függetlenül) nekem ez a szerelmi történet, Edward és Bella jobban tetszik. Nem tudom miért jobb a Rómeó és Júlia. Én kifejezetten utáltam, bármilyen nagy is Shakespeare. Milyen szerelem az, ahol 5,5 nap alatt történt meg az ami. Meglátják egymást, elő látásra egymásba szeretnek (hát ez mi ha nem végtelenül csöpögős és valószerűtlen). Ez a könyv, a Rómeó és Júlia és lehetetlen szerelmi története milyen párkapcsolati példát állít a mai fiatalok elé? Most leírhatnám ide a 30 oldalas kritikát, amit a Rómeó és Júlia bugyuta szerelmi történetről írtam, de nem teszem, mert nem ez a lényeg. (És nem hiszem, hogy csak attól, mert Shakespeare írta rajonganom kellene a könyvért.) Ha már választanom kell (bár nem kell - mielőtt valaki belekötne) inkább ezt a történetet ajánlom a tiniknek (és mindenkinek), mert ebben a fiatalok szerelmi élete nem 5,5 nap alatt zajlik le. A szerelmük kibontakozásához itt az Alkonyatban évek kellenek. Azoknak, akik azzal érvelnek, hogy Edward üti Bellát, kihasználja stb,, csak annyit tudok javasolni, hogy olvassák el az összes részt, vagy ha megtették, akkor olvassák újra a könyvet, mert nem értették meg a lényeget.

A kritika írója szerintem nagyon is sarkítja a "az Alkonyat problémát". Persze biztosan ki lehet elemezni a könyvet, és könnyen "rájöhetünk", hogy ez a könyv maga az apokalipszis, sőt a sátán műve, amit az írónő jól előre kifundált, hogy megrontsa a mai fiatalokat, a nőkből pedig a férfiaknak alárendelt szexrabszolgákat csináljon. Szerintem a kritika írója kicsit túloz, bár be kell vallanom, hogy igen elgondolkodtató az álláspontja. Természetesen lehet ilyen szemszögből is értelmezni a könyvet. De szerintem ez teljesen felesleges. Már csak azért is, mert véleményem szerint a fiatalok számára ez egy könnyű olvasmány, és egy normális ember nem kezd el azon agyalni, hogy milyen hátsó szándékkal írták meg a művet. Akit pedig annyira tud befolyásolni a könyv, hogy később egy olyan férfit választ (még akkor is, ha látja, hogy az illető agresszív, és uralkodni akar rajta), aki uralkodik rajta, veri stb., azzal az emberrel már más problémák vannak. Azt az embert nem egy könyv befolyásolja. Egyetértek azzal, hogy a gyerekek elsősorban a szüleiktől látják a példát. Ha az apa veri a feleségét és a gyerekeit, az tényleg veszélyes a gyerekek fejlődésére, a szocializációjukra. Amúgy jöhetnénk azzal a klasszikus példával, hogy Dragon Ball, meg a hasonló rajzfilmek is milyen veszélyesek, mert a gyerekek kiugrálnak az ablakon stb. Erre csak azt tudom mondani, hogy blablabla. Csak az ugrik, aki amúgy is beteg, arra az emberre pedig még a híradó is veszélyes, vagy a Tom és Jerry. Szóval nem kell így betojni egy tini könyvtől, melyet úgy tudom, nem csak a tinik, hanem az idősebb korosztály is olvas.
Nem értem miért baj, ha a fiatalok a cigi és a drog helyett egy könyvért rajonganak. (A Harry Potter körül is óriási rajongó tábor alakult, de azóta lecsillapodott.) A nők csak egy olyan férfiról olvasnak, aki értük él, feltétlenül és odaadóan szereti őket... stb. Ezt nem tartom eget rengető problémának. A rajongók mindössze ennyit látnak bele az egészbe. (Persze bele lehet látni hatalmas problémákat a könyvbe – akár agymosást is.). És az igenis sajnálatos, hogy egyes véleményezők szerint csak akkor lehet normális egy férfi, ha csak a szexre gondol. Még ha ez így is van, a férfinek illene ezt titkolni. Itt kezdődik egy igazi nő meghódítása.

És habár én szerencsés vagyok a szerelemben, egy tény. Tetszik, nem teszik a férfiak többsége ma már nem tiszteli a nőket, nem udvarol. Persze tudom, hogy ez a nők hibája is, hiszen amióta a nők egyenlők a férfiakkal, a férfiak többsége nem tiszteli a gyengébbik nemet. (természetesen tisztelet a kivételnek, és remélem is, hogy van kivétel).

Egyébként ha már beteges szerelmi kapcsolatokról van szó, az miért jobb egy vámpíros sztoriban, ha belek repkednek, vagy brutális gyilkosságok vannak benne. Gondolom az nem káros a "gyengeelméjű" tinikre. (Már bocsánat, és természetesen ismételten tisztelet a kivételnek.)

Sajnálom, hogy ilyen hosszú lett a véleményem, de ezt nem hagyhattam szó nélkül. Természetesen tiszteletben tartom mindenki egyéni véleményét. Én mindössze arra próbáltam rávilágítani, hogy túl sok ideje van annak, aki ennyire utálja a könyvet, mégis ennyit foglakozik vele. Szerintem nem ez az igazi veszély, ami a mai társadalmunkat érinti, hanem a média például. (és itt most aztán sorolhatnám még...) Vagy, hogy az egészségügyünk összeomlik... stb. Inkább ezekkel a komoly, valódi problémákkal kellene foglalkozni, és nem holmi "tiniregénnyel". Ha a fiatalok végre a kezükbe vesznek egy könyvet, ne beszéljük le őket róla, hanem inkább buzdítsuk őket még több olvasásra.
Annak ellenére, hogy én sem vagyok Alkonyat rajongó, és volt benne sok minden, ami kicsit értelmetlen volt, a regény pártjára álltam. Szerintem egy egész jó könyv.

UI: Az meg, hogy valaki azzal kérkedik, hogy ő értelmiségi az egyenesen undorító. Mi az, hogy bárki lenéz valakit azért, mert nem ismer bizonyos idegen szavakat, vagy azért, mert takarítónő. Tudod kedves értelmiségi, sajnos nem minden embernek van lehetősége a tanulásra, még akkor sem ha akar. Bár azt hittem ezzel egy értelmiségi tisztában van. Attól az az ember még nem selejt, vagy emberi hulladék. Igenis lehetnek értelmes, figyelemreméltó meglátásai, ugyanúgy, mint egy tininek, vagy neked. És attól, mert végig idegen szavakat használ valaki, az még nem bizonyítja mondanivalója igazát. És ha valaki nem ismeri ezeket a bizonyos szavakat az sem jelenti azt, hogy az illető ostoba.

Maradok tisztelettel,
egy két diplomás, ha úgy tetszik értelmiségi

(Ha titeket az Alkonyat komolyan megbotránkoztat olvassatok Ward könyveket XD!!!)
Viv (Válasz erre):
2009. 08. 07. 6:46
Lucia, remélem, legközelebb a Hannah Montana, vagy a High Scool Musical könyvváltozatát kapod meg fordításra. :)
lucia (Válasz erre):
2009. 08. 07. 20:38
Viv, mi van, téged is elbűvöltek a kommentek? :)
Viv (Válasz erre):
2009. 08. 09. 17:04
Teljesen. :) Bár az xd-szmájli használatára genetikailag képtelen vagyok rászokni.
smv (Válasz erre):
2009. 12. 27. 21:53
Ez az írás zseniális!:D
sz (Válasz erre):
2010. 01. 22. 21:45
neked az a bajod angyalom, hogy nem volt igazi gyerekkorod, amikor anyukád vagy apukád királykisasszonyos és herceges meséket olvasott Neked. és mivel kimaradtál ebből az élményből, a fantáziád is elég szegényes.

hány könyvet olvastál már el csak úgy, szórakozásból? add át magad az olvasás élményének. fantasztikus érzés, hidd el!

ha meg nem érdekel egy regény, inkább bele se fogj! nem ettől leszel hős!
Encsi (Válasz erre):
2010. 01. 24. 19:45
Hát most majdnem kiosztottam itt sz-t, de aztán arra gondoltam, hogy ő csak egy meglehetősen szegényes lélek, aki véletlenül idekallódott a T betűs sötét erők seregeiből... Nem veszi a fáradságot, hogy olvasson Luciát - ez lerí minden buta sorából -, sokkal szegényebb az élete, mint a Mucifüggőknek, összességében sajnálatraméltó.

De Lucia, nem lehetne, hogy az ilyen végtelenül idegesítő, ész nélkül vakkantgatókat kimoderálod? Vagy ennyire szólásszabadság van?? :)))
lucia (Válasz erre):
2010. 01. 24. 22:22
Encsi, engem nem zavar, vicces, és ha kimoderálnám, azzal csak a saját hülyesége közzétevésének következményeitől védeném meg, és annyira azért nem szimpatikus :)
F (Válasz erre):
2010. 04. 13. 20:19
...húha.

Előszöris, a harciasabb Twilight-fanoknak: más véleménye van =/= a halálodat kívánja. Nyugi. Ikszdé meg minden.

Az írás érdekes, tetszik. Emlékszem, milyen hirtelen kaptam fel a fejem annál a résznél, ahol Edward kitépett valamit a motortérből, hogy Bella ne menjen valahova, ahova _ő_ nem akarja, hogy menjen. Másrészről a vérfarkasok sem ártatlan bárányok: egyikük megsebesítette a saját feleségét, mert "nem tudta magát irányítani". Valahonnan ismerős ez a szöveg.

Amúgy teljesen megértem, miért szeretik ezt a könyvet: egy osztályban, közösségben több a lány, aki különcnek tartja magát, mint aki népszerűnek. Távolról sóvárognak a jó srác/pasas iránt, nagy szerelem, beteljesülés, etc... Kíváncsi lennék viszont a Twilight-anyukáknak nevezett rétegre, hogy nekik mi adja nekik a pluszt a könyvben a szokásos romantikus maszlagokhoz képest.

Nemrég olvastam ezt, talán érdekel valakit: www.berkshireeagle.com/columnists/ci_14841266

Még hátravan az utolsó könyv, de nem tudom magam rávenni... Amúgy nem lenne a sorozattal semmi bajom, ha nem lenne ennyire népszerű, azaz nem mosna át annyi agyat, és oltaná be nekik, hogy ez az ideális. Sajnos nem lehet lebecsülni a hatását, nézzetek utána, miket művelnek a rajongók. (Persze nagy részük nem ilyen, de náluk spec elég sok a szélsőség.)

Szeresd Luciát

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

2009. május 20., szerda

a twilightról

Már 100 komment érkezett, hurray hurray

Szeresd Luciát

nonprofit reklám:

másik blogom:

kommunikál:

google reklám

kiemelt kategóriák:

lucia fordít:

pratchett magyarul:

lucia játszik:

így kommentáltok ti (rss):

így írtok ti:

ilyenek voltam:

lucia dolgozik:

lucia olvas (mer okos is):