Naszóval, írok drámát is, bár csak olyan óvodás jellegűt, de ez van, hozott anyagból kell dogoznom. A történet természetesen teljes mértékben az én képzelőerőm terméke, írói munkásságom része.

Tegyük fel, hogy van nekem egy (plátói) barátom, spanom, ismerősöm, szkvaspartnerem, Hókuszpók. Van neki egy társasága is, amit én is ismerek, a legnagyobb részét kedvelem is, meg minden, de mindenféle okok miatt (terhesség, gyerek, szociofóbia) rég nem találkoztam már velük. Hókuszpókkal és hites élettársával most összefutottam egy szép napon a Tesco előtt, kedélyesen el is beszélgettünk, és meghívást kaptam az adott hét végén tartandó kidobósozásra. Majd pár nappal később Hókuszpók emlékeztetésképpen felhívott, illetve hozzátette, hogy kidobósozás előtt lesz egy szűkebb körű áfonyázás is, azon is vegyek részt. Snitt.

Egy nappal a rendezvény előtt megint telefon Hókuszpóktól, hogy hát az áfonyázás mégsem lesz megtartva, és ha csak ennyit mond, akkor itt vége is a történetnek, de valamit habogott még, miszerint nagy balhé vagy kavarás volt, de nem hajlandó elmondani, hogy mi van. Ettől nekem természetesen eldurrant az agyam, mert velem a legdurvább dolgokat is lehet közölni sértődés nélkül, de ha valamit csak félig mondanak el, abból bizony megbántottság lesz, és pengeélesre szorított ajkak. Ezzel együtt megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz, viszont este úgy alakult, hogy talán mégse fogok ráérni, vagy csak későbbtől, amit gondosan meg is írtam Hókuszpóknak. Másnap reggel viszont kaptam egy némileg felháborodott választ Hókuszpókról, miszerint igenis, akár minden áldozatok árán, de jelenjek meg az eseményen, mert ha az előző napi kavarás után pont én nem jelenek meg, az nagyon rosszul fog kijönni.

Itt durrant el véglegesen az agyam, mert ha egyszer fogalmam sincs, hogy mi volt az előző napi kavarás, akkor ne nekem kelljen már tekintettel lennem rá, és ezzel a lendülettel le is vágtattam az Ökopiacra, és vettem mosolygós almát, szóló szőlőt, meg ilyeneket. És közben pusztán a kis szürke agysejtjeimet (Mumut, Mimit és Benőkét) használva kilogikáztam, hogy mindent egybevetve valószínűleg azért dőlt dugába az áfonyázás, mert valaki engem nem akar látni, és az a valaki csak a szintén hivatalos Törpilla lehet, mert a többiek vagy kedvelnek, vagy elég erős lelkületűek ahhoz, hogy hang nélkül elviseljenek. Törpillával eddig csak kétszer találkoztam, évekkel ezelőtt, de simán lehet, hogy ennyire mély benyomást tettem rá, merengtem kissé öntelten. Erre a gondolatra viszont muszáj volt a Matchba is berohannom, mert én vásárlással tudok a legjobban vigasztalódni, és venni mindenféle péksüteményeket, meg Nutellát (mert két nappal azelőtt kihasználtam, hogy a fiúm azt mondta, megehetem a maradék Nutellát, bár mindketten tudtuk, hogy ezt nem gondolta komolyan, mert addig mindig utáltam a Nutellát, de pont ebben a kritikus időszakban kedveltem meg, szóval lelkifurdalásom volt), továbbá a Matchban megkaptam az sms-t, hogy jóváírták a sok hónapja húzódó juttatásaimat (szombat délelőtt, hogy van ez?*), úgyhogy vettem a fiúmnak rákollókat is. Eközben szépen lepörgött bennem, hogy szeretkezzen Hókuszpók nyugodtan a fűnyírójával, én nem akarok olyan társaságba menni, ahol nem látnak szívesen és ilyen óvodás klikkesedések vannak, satöbbi, satöbbi.

Hazaérkezésem után aztán telefonkapcsolatba lépett velem Hókuszpók, aki erőteljes noszogatásomra beismerte, miszerint tényleg a személyemmel volt baja Törpillának, de mindenki értetlenül áll ezelőtt, tekintettel a hölggyel való kapcsolatom szórványosságára, drámamentességére és régmúltságára. Eközben meg nekem leesett, hogy Hókuszpóknak régebben volt egy fizikai vágyakra épülő kapcsolata egy másik törpelánnyal, akit valamiért féltékenykedett rám, meg magára nézve megalázónak tartotta, ha Hókuszók velem beszélget időnként, bár ez a viszonyulása felém teljesen alaptalan volt, Hókuszpók ugyanannyit és ugyanolyan körülmények között érintkezett velem, mint bármelyik másik barátjával (van belőlük számos), mindenféle nemiséggel kapcsolatos izéket kizárva. Na és Törpilla az idők folyamán valamikor összebarátkozott ezzel a másik törpelánnyal, és szerintem most ezért nem hajlandó velem egy társaságban mutatkozni, mást egyszerűen nem tudok elképzelni. Lényeg az, hogy azért jelenjek meg mindenképpen, mert az nagyon hülyén jönne ki, ha ezek után egyikünk sem menne el. Én meg azért fogok elmenni, mert lesz ott pár olyan ember, akit szívesen látnék.

A történetnek nincs igazán komolyabb tanulsága, leszámítva, hogy én simán tudok emberi drámákba keveredni úgy is, hogy végig otthon ülök egyedül, továbbá, hogy a legegyszerűbb, ha mindig mindenki rögtön elmond nekem mindent, és akkor én anyagilag, a mindenkik meg érzelmileg járnak jól, továbbá az összes ember szeresse az összes embert, különben nem lesznek áfonyázások. Písz.

* Kieg.: azóta rájöttem, hogy ez úgy van, hogy ma munkanap, de akkor is, nem küldik több mint fél évig, tegnap már felbontottam a lekötéseim egy részét, hogy jövő hónapban is legyen miből élnem, erre pont ma jóváírják, murphy a javából.