settenkedve lopakodó

2007. július 1., vasárnap

a bagózásról

Hát most az van, hogy az elmúlt másfél évben (napra pontosan, 2005. november 6. - 2007 május 6.) alapvetően istentelenül, túlzásba menően boldog voltam, olyan volt, mintha vattacukrot ehettem volna egész nap. Ugyanakkor olyan is volt, mintha vattacukrot kellett volna ennem egész nap, mondtam is az L.-nek tavasszal valamikor a lét elviselhetetlen könnyűségét. Most megint itt vagyok az életben, ahol van súlya a dolgoknak, meg kiterjedése, és szerintem jó ez így. Itt van például a fiúm is, akiről Kiderültek Dolgok (nem, nem becsajozásról van szó, bár a seggemet verném a földhöz örömömben, ha csak annyi lenne), és most majd elválik, hogy itt is kedvelhető-e számomra. Amíg biztosra ki nem derül, hogy igen-e, addig mindenesetre inkább kedvelem, kevesebb energia. És beköltöztem most ide élni is, ahol eddig csak laktam (az időzítés nagymestere vagyok), ez jó, és itt vagyok én is, olyannak, amilyennek szeretem magam, és nem olyannak, amilyennek mások (vö. blogolvasók & egyéb külsősök) látni szeretnek. És terem is van most hirtelen, csinálni dolgokat (nem, nem bepasizásról van szó, ~~bár a seggemet verném a földhöz örömömben~~, ja nem, ez nem az a kontextus), hanem például kávézom (nem, nem akarok beszélni róla). Kidobáltam az összes szemetet is, a hajam végétől kezdve a már soha meg nem eszem édességeken át egészen a szép emlékekig, ezekre most nincs szükségem, itt arccal előre.

Ja, meg az is kiderült szép lassan, hogy most, ebben a pillanatban van igazi barátom, az L. személyében. Ez mondjuk élethelyzettől független, neki van átjárása a világokba (merkúri lelkialkat), de ez is jó. Hálám jeléül az egészségesen túlmenő sűrűséggel zaklatom a lelki válságaimmal, szerencsére egyelőre nem panaszkodik, csak néha szól, hogy enni szeretne közben. Amúgy amikor most először találkoztunk tavasszal, búcsúzáskor a lépcsőn megkérdeztem, hogy szóbaáll-e még velem vajon ezek után, és akkor azt mondta, hogy ne hülyéskedjek, és bármikor szükségem lenne valakire, aki meghallgat, hívjam nyugodtan, úgyhogy magára vessen (noha akkor ennek az ajánlatnak még nem volt tétje). És ez furcsa, sose szoktam a problémáimat komolyabb mélységekbe menően megtárgyalni olyanokkal, akikkel éppen nem járok, de most teljes természetességgel jön, pedig nem járunk, és tervben sincsen.

Hát, nagyjából ennyi.

Ezzel lucia 7:29-kor szórakoztatta magát. 13 komment
Kategóriák: válságosdi
Fõoldalra ajánlom!

Már 13 komment érkezett, hurray hurray

evika (Válasz erre):
2007. 07. 01. 9:52
egyrészt tetszik a válságkezelés, másrészt meg ez_sokat_jelent_nekem. úgyhogy köszi. és, ha egyszer mégiscsak járnál erre, igyunk egy búfelejtő sörborunikumakármit. addig is, míg én nem járok arra.
ujlakas (Válasz erre):
2007. 07. 01. 10:03
A hiba minden bizonnyal az én készülékemben van, de nem érem - mi köze ennek a bagózáshoz?
lucia (Válasz erre):
2007. 07. 01. 10:22
evika: majd valahogy összehozzuk.
:)
lucia (Válasz erre):
2007. 07. 01. 10:22
újlakás: általában abból lehet nálam tudni, hogy baj van, hogy hirtelen elkezdek láncdohányozni.
agnus (Válasz erre):
2007. 07. 01. 10:24
de jaj, ennyire, h minden fekete lett?
evika (Válasz erre):
2007. 07. 01. 10:26
ez olyan, mint a "majd hívjuk egymást"? ilyenekben jó vagyok. khm. :)
ujlakas (Válasz erre):
2007. 07. 01. 10:28
ja értem.
:(
de a sörborunikum jól hangzik. hátha segít :)
isolde (Válasz erre):
2007. 07. 01. 11:18
majd esetleg fejtsd ki nekem is 1x személyesen.
GrA (Válasz erre):
2007. 07. 01. 11:38
Most vagy az van, hogy te vagy a bloggerek inverze, és nálad normális az, hogy boldogtalanul nem írsz valami jól, boldogan viszont istenien, vagy pedig azért ilyen keszekusza-semmilyenek a posztjaid most, mert a fiúd is olvassa/olvashatja, és ez nagy hatással van arra, hogy mit írsz le, és mit nem.
Szóval jobbulást :)
tarhonyakártevő (Válasz erre):
2007. 07. 01. 11:47
Kedves GrA,

Magyar értelmező kéziszótár: "tapintat"
lucia (Válasz erre):
2007. 07. 01. 15:20
isolde: ok, majd jelentkezem.
lucia (Válasz erre):
2007. 07. 01. 15:23
GrA, tarhonyakártevő: most én is úgy érzem magam egy kicsit, mint Maugham Színházában Julia, amikor lelki válság okán egyszer minden őszinte érzelmét beleadta a színjátékba, és kiderült, hogy akkor először mindenki ripacsnak látta. sebaj, ez csak egy blog :)
GrA (Válasz erre):
2007. 07. 01. 18:08
Kedves tarhonyakártevő,

őszinteség :)

amúgy meg nem feltétlenül negatív, amit mondtam, mert ez csak azt jelenti, hogy bármimásból írjon könyvet, de ne a saját kiborulásából. Én azt amúgy se annyira szeretem, amikor valaki jól ír amikor nyűgje van, aztán ha rendbejön, egyszer csak pocsék lesz, akkor már tényleg inkább fordítva.

lucia: nem a ripacsságra gondoltam, azt maximum magadhoz képest lehet észrevenni, amúgy nem. Csak én, mint kívülálló, sok helyen nem értem, amit írsz. Mintha kicsit magadnak írnál most, nem annyira figyelsz az értelmezhetőségre, ilyesmikre gondoltam. A kritikám tehát a szövegszerkesztésre, és nem a tartalomra értendő.

És nem rosszindulatú, bocs ha annak tűnt.

Szeresd Luciát

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

2007. július 1., vasárnap

a bagózásról

Már 13 komment érkezett, hurray hurray

Szeresd Luciát

nonprofit reklám:

másik blogom:

kommunikál:

google reklám

kiemelt kategóriák:

lucia fordít:

pratchett magyarul:

lucia játszik:

így kommentáltok ti (rss):

így írtok ti:

ilyenek voltam:

lucia dolgozik:

lucia olvas (mer okos is):