
miért mentél sírni?
magánéleti bánatom volt pms közben.
az értem, hogy gloria nem ír, de a blogját mért törölte?
mostmár ő is át lesz nálad húzva?
én mint tőletek nagyon messze levő egyed, mindig érdekesnek találtam a célzásokat és csak jókat tippelgettem, hogy néha mi is van.
hát remélhetőleg visszarakja, ha meg tudja oldani, csak, mint mondtam, ő is lírai volt mostanában.
Örülök, hogy hazaértetek (már korábban is, de nem volt rá időm, hogy szóvá is tegyem), meg az útibeszámolóknak is, annak viszont nem, hogy Gloriának már megint nincs blogja.
Merész dolog volt az indiázás, tetszett. Az jutott róla eszembe, hogy: Indiába' nyáron mezítláb jár Gandhi, vegyen telket nálunk Jóska, Pista, Bandi!
A Glória meg, ha végzett a lirizálással lehetne megint epikus, azt üzenem, mert idegesítő mindig kivárni a 404-et.
Nagyon régóta olvasgatom a blogod, de most már nem bírtam tovább és bejelentkeztem, hogy erre reagálhassak. (Bocsi, de a Gina név már foglalt volt. :< Szinte hihetetlen, hogy nemcsak egy van belőlem, amikor meg igen!)
... ez a tizennegyedikei éjszakai sírás ez meglepett... Ez nekem vhogy kimaradt... :< ...
hát, hülyén éreztem volna magam, ha bekopogok hozzátok azért, hogy szóljak, hogy én most elmegyek sírni :), meg utólag is. szóval ez nem olyan dolog, amit úgy szóbahoz az ember. vagy nemtom.
de remelem mar elmúlt rólad a sírás.
Pedig ha meg akartad volna osztani... vagy beszélni vkivel... én ott voltam...
Gina: tudom, de már így is úgy éreztem, hogy túl sokat nyavalygok neked :)
Isolde: köszi, most éppen jól vagyok, csak ez a hülye tél vége / tavasz eleje, meg a hülye pasik, akik nélkül hová is lennénk. egyébként meg olvasom nálad, hogy a buta hollandok nem tudnak egyedül MR képeket színezni, importálniuk kell a knowhowt, de azt nem írtad le, hogy most ez hogy is jött neked tulajdonképpen. különösen hogy csak pár hét. valami ösztöndíj?
lucia: Nem is nyavalyogtál túl sokat! :))
a nyavalygás nem ly? j? egy ideje j-vel írom önkéntelenül, és mindig rám lesz szólva, hogy ez így nem jó.
de, ly.
lucia: ez egy ösztöndíj, 11 hét, és az volt benne a vicces, hogy először szólt a főnököm tavaly tavasszal, hogy márpedig menjek, utána megpályáztam és megnyertem, és utána majdnem egy évig próbáltuk megszervezni, hogy mikor jövök és mit fogok csinálni. ezért babonából nem írtam róla előtte, mert már kezdtem én is kételkedni benne, hogy tényleg jövök.





