Tegnap mozi után a fiúm otthon lelökött egy székre hanyatt (dulván), majd fogott egy banánt, és hörögve ledöfött vele többször, majd ezt követően kitépte mellkasomból a még mindig dobogó, citrom alakú műanyag konyhai órát. Később ezt, meg a párducos részt a nyuszival, a zsiráffal, és a patkányokkal is eljátszatta, azt hiszem, ezt nevezik úgy, hogy az ősjelenet rekonstrukciójának vágya. Én először fáztam egyébként egy kicsit ettől a filmtől, mert mindenki úgy harangozta be, hogy literszámra ömlik a vér, meg szakadnak cafatokra emberek benne, ezzel szemben viszont egyáltalán nem volt durvább, mint bármelyik hasonló bosszúállós darab, az erőszakos jelenetek nagy része jelzésértékű volt, egyedül a szülős résznél buktam ki egy kicsit (I have this condition, you know), nem igaz, hogy mostanában miért muszáj beletenni minden filmbe egy állapotos nőt.

És ha már terhesség, a napokban megnéztem a Young Adamot is, amit a glóriától kaptam én. Ez a film arról szól, hogy Ewan McGregor szabályos időközökben nőkkel kopulál, egyébként meg néz maga elé töprengve, lehetőleg esőben, a háttérben meg ezalatt lélektani krimi feszül. Az Apocalyptóval ellentétben ez az a fajta film, ami Kérdéseket Vet Fel az emberben, például hogy tudunk-e bármilyen befolyást gyakorolni a sorsunkra, összeegyeztethető-e a művészi hivatástudat a mindennapi élettel, illetve hogy ki a fene az a Young Adam, mert a filmben senkit nem hívnak így. Ez utóbbi rejtély annyira kínzott, hogy még az így készültet is megnéztem, de ennek során csak egy másik probléma oldódott meg, kiderült ugyanis, hogy Alexander Trocchi (a film alapjául szolgáló regény szerzője) első kéziratát a kiadó visszautasította azzal, hogy írjon bele hat oldalanként egy szexjelenetet, és akkor kiadják, szóval azért ilyen a történet, hogy így a raszkolnyikovi mélységű elmélkedések közben azért mellékesen állandóan valami bokorban henteregnek, legyen az ágy vagy kihalt rakpart. Az Ádámos dologra viszont nem derült fény, a bibliai névrokonával egyszerűen nem találtam párhuzamot, noha a glória (aki a huszadik kérdésem után már mintha egy kis ingerültséggel a sorai között mondta volna, hogy ez nem matematika, találjam ki a saját értelmezésemet) azt mondta, hogy ez az az Ádám, aki az almáért nyúlkál, szerintem viszont nem a bűnhöz való viszonya, hanem az önbeteljesítés kudarca körül forgott a főszereplő élete, nem beszélve arról a rengeteg Éváról, akik ott nyüzsögtek folyvást.

Az Apocalypto főszereplőjének élete ezzel szemben viszont leginkább a mérgezett tüskék és egyéb kiemelten veszélyes fegyverek, lásd még élő jaguár körül forgott, ezt én kifejezetten üdítőnek találtam, hogy nem kell a motivációkon töprengeni, mivel azokat a Maslow piramis alján található szükségletek indukálták, amikkel ugye mindenki tud azonosulni, semmi ilyen elfogadásra irányuló vágy, meg az önmegvalósítás kérdése. Ja, és a maja város a piramissal nagyon ott volt.