
Mutatom a fiúmnak valamelyik este a könyvjelzőt, lásd lejjebb, ami ugye értelemszerűen a Tranzit glóriában tartózkodott (ami egyébként minden prekoncepciómra rácáfolva egyáltalán nem rossz könyv), nézegeti, majd rápillant a könyvre, és azt mondja, hogy jé, ő addig azt hitte, hogy a magyar könyvklub valami neofasiszta szervezet. Mint kiderült, túl életszerűtlen volt számára az a gondolat, hogy az embereket mondjuk az olvasás szeretete kovácsolja közösségbe.
mutatod a fúdnak? ez úgy hangzott, mint valami japán rágcsáló.:)
nacionalgaleri.blogspot.com/2006/11/bodor-bla-ragtime-vrnsz-barommal.html
namost a szinkronúszás az jó dolog. mármnint hogy a bloglistán a bookmarkjaim között jön moshi, aztán te. ő írja a bodor verset be, te meg linkeled a bodor kritikát be. én meg olvasom egymás után őket.
hát így.
és most csöng a telefon és remélem bodor béla hív. :)
phnb: a critical massről is megoszlik a véleménye, neki az a biciklizés, hogy száguld hegynek felfelé magányos ösvényeken órákig, én meg mögötte tolom a saját bicajomat, és hisztizek. nem szereti a városi bringázást, meg a tömeget.
zsoltu: pedig az a bodor-kritika még nem is tetszett nekem annyira, én ugyanis szeretem az "idegtépô részletességű, színtelen stílusú" írói hozzáállást (a realizmus is egy stílus, és nem kell mindig szóvirágozni, ráadásul bb figyelmét elkerülte egy csomó érdekes nyelvi megoldás), nem igazán kedvelem viszont, ha valaki öncélúan idéz Kierkegaard-tól mindenféle kritikákban.
nekem a moshi által linkelt versei tetszenek.
majd megnézem.






ejha. akkor vajon mit mondana a critical mass-re...?