2006. október 30., hétfő
- És mi lenne, ha odabasznánk egy ilyen sziklát a kertbe valahova? - kérdezte tőlem a fiúm pénteken, közvetlen hangnemben. Mondtam neki, hogy jó, erre bővebben belement a részletekbe, miszerint ő egy olyan sziklára gondolt, ami úgy 3 méter magas, és olyan 6 méter hosszú, hadd örüljenek a szomszédok. Erre is mondtam, hogy tök jó, majd fennhangon elábrándoztam, hogy befutja majd a vadrózsa, meg kis hajtások dugják majd elő halványzöld fejecskéjüket a repedéseiből, mire a fiúm azonnal felvilágosított, hogy nem ám, hanem az ilyen földetlen sziklákon nem telepszik meg semmi. Közben csúnyán nézett, úgyhogy én személytelenül, mintegy senkire nem célozva vetettem fel azt az eshetőséget, hogy kivéve, ha esetleg valaki időnként földdel dobálja azt a sziklát, erre viszont a fiúm azt felelte, hogy egyáltalán nem fogjuk földdel dobálni, titokban sem, hanem rendszeresen mossuk majd. A kép, amint rendes szuburbánus népek módjára hétvégente kivonulunk majd a kertbe (a házban huzamosabban úgysem szabad majd tartózkodnunk ugye, még összejárkálnánk a nagy üres minimalista tereket az idomtalan testünkkel), és én elégedett mosollyal az ajkamon figyelem majd, ahogy a fiúm sziklát mos, határozottan vidámabbá tette az estémet.
Aztán szombaton felmerült a megfelelő szikla súlyának problematikája, kérdezte a fiúm, hogy hogyan kell a tojás térfogatát mérni, mondtam neki kissé nagyképűen, hogy az elég bonyolult lehet, mivel az ellipszis kerülete is már integrálszámítás, próbálkozzon inkább közelítéssel, erre két perc alatt talált a neten egy képletet, miszerint a tojás térfogata az 4/3 x Pi x a x b x c, ahol az a, b és c a megfelelő rádiuszok, az x meg nem az ismeretlen, hanem a szorzás jele. Ez mondjuk így utólag eléggé nyilvánvaló a gömb térfogatából levezetve, de akkor is gondolta volna a fene, mondta is a fiúm, hogy azért ez a kör dolog nagyon ki van találva, a Pi meg egyenesen odabasz. Lényeg, ami lényeg, a sziklánk borzasztó súlyos lesz, szerencsére Telki környékén van egy csomó bánya, de még így is, úgyhogy javasoltam, hogy több darabban szállítassunk, aztán majd összeragasztjuk, ha lehetséges olyan. Erre a fiúm, hogy persze hogy lehetséges, rekultivációnak hívják, és neki papírja van arról, hogy ért hozzá, úgyhogy a leendő érdekes programjaink spektrumja újabb elemmel gazdagodott, asszem, az elkövetkezendő 20 évben nem nagyon fogok unatkozni.
-
zsoltu ():
2006. 10. 30. 12:03
-
lucia ():
2006. 10. 30. 12:07
-
ZeldushkaTimurovna ():
2006. 10. 30. 12:16
-
nubuk ():
2006. 10. 30. 13:23
-
PsycloneJack ():
2006. 10. 31. 11:32
-
lucia ():
2006. 10. 31. 11:48
-
zsoltu ():
2006. 11. 01. 16:46
-
R. ():
2006. 11. 02. 7:49
Szeresd Luciát
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved,
itt bejelentkezhetsz.
csak figyelmezzetek az árnyékolásra. nagy kő, sok árnyék, rossz levegő, pudva.
aztán meg: elgondolkodtam a hétvégén a házatokról. ha ennyire minimál, akkor mi fogja megakadályozni, hogy mint egy rossz vasútállomáson, úgy visszhangozzanak a termeitek? mert biza annál idegesítőbb nincs, mint a visszhangos szoba. ott aztán se tévé, se zene, se beszélgetés, se semmi. ebbe a projektbe hangtechnikust vontok-e be? nem viccelek. lehet, az is elég lenne, ha egyik fal se lenne merőleges és vinkliben, hanem pár fokos eltéréssel. ami nehezíti a burkolást, de talán csökkenti a visszhangosságot. vagy drapériák lesznek? vagy speckó hangelnyelő falburkolat?