
legfeljebb majd olyanokhoz fogunk vendégségbe járni, akik nem tudják, mi az illem. vagy nem olvassák a blogomat.
úúúú, még építkezős posztot, én is rá vagyok kattanva; most költözöm az első saját lakásomba. :o)
Nemrég kitaláltam, hogy olyan cd-tartó kell(ene) nekem (mivel meglehetősen sok a cd-m), hogy a plafonról lehessen lehúzni valami bazi nagy tartót, ami persze alapállapotban csak simán plafonnak tűnik, és ez milyen jó.
Nem is porosodna, meg nem is látszana.
Valamelyik Nyuszikban volt, hogy a párizsiak nem hajlandók a körgyűrűn kívülre költözni, mer akkor szerintük megszűnnének párizsiaknak lenni (szarnak ezek a közigazgatási határra). Viszont a körgyűrűn belül a lakások kicsik, de zsúfoltak, az átépítés, tetőtérbeépítés és egyéb fizikai terjeszkedési lehetőség a bürokrácia és a műemlékvédelem miatt a nullához tart, a nagyobb lakás meg baromi drága. A franciák viszont leleményesek és a belső megoldásokat fejlesztik. Egyfelől egy gépbe építik a mosogatógépet, a mikrohullámú sütőt és a tűzhelyet (fejleszti a koncentrációt is, nem mindegy, hogy melyik gombot nyomja meg az ember), másfelől megcsinálták azt az ágyat, amely egy gombnyomásra a plafonra felkúszik, nem foglalja a helyet, estve pedig gombnyomásra alászáll a felhőkből. Utóbbit mondjuk alig 5500 euróért (including installation), messze a lakások négyzetméterára alatt, tehát a hülyének is megéri beruházni. Hátha érdekel titeket, mert akkor az ágy se látszana a lakásban :). www.espace-loggia.com/index.php?pge=plateau
bár az ágyunk már megvan, mi nagyon érdeklődőek vagyunk mindenféle lakberendezési érdekesség tekintetében.
A Nyuszik az a Newsweek?
Igen :). Csak hát az nem magyarul van, a Nyuszik meg igen. És sokkal kedvesebb is :).
azmijazhogy sakamoto-fan?
én most büszke vagyok. két ismeretlenből csináltam ismerőst. egy csettintéssel. ez majdnem woodoo. szerinted próbálkozzak azzal is? volna rá célszemélyem nem kevés.
nota bene, nem rég összetörtem a kocsimat, 100 ezer volt a javítás, de csak azért ennyire kevés, mert van cascom. és meghalt a vincseszter a gépben, arra 20 ezer ft-ot kellett költenem. és kiderült, hogy elfelejtettem befizetni az áfát, az volt 60 ezer. szomorú voltam, és pénztelen. erre két napja lehanyatoltama tévé elé és volt ilyen játék, hogy találd ki, hogy mi a szó, amit feladtak, hívd őket 300 forintért és nyerhetsz. jó, kellett párat telefonálni, sejtésem szerint vagy 10 ezer forint ráment. de nyertem 200 ezret.
ez azért jó, mert egyrészt egyenesbe hozott.
másrészt azért, mert így én vagyok az élő bizonyíték az ellen az urban legend ellen, hogy minden ilyen nyertes a tévé ismerőse, barátja. én ugyan nem.
na, szóval néha nekem is sikerül a kívánás.






Persze, most még nagyravagy, de abba nem gondoltál bele, hogy eztán már sosem mondhatod el, hogy és akkor a fiúm rámugrott a közlekedőfolyosón és ott lettünk egymáséi. Bár.. az ismerőseiteknek biztos van közlekedőfolyósója. Dehát vendégségben mégsem illik ilyet. Asszem.