
Eddig még sose hallottam senkiről magamon kívül, akinek ez a kedvenc könyve. Na jó, olyanról se sokról, aki ismeri...
Gyorsan beírom, hogy nekem is kedvenc, még mielőtt nagyon elcsépelt lennék...
piszke: én még az L.-t ismerem, rajta kívül senkit. és egyébként meg nekem is négy sárga gumikacsám van (egy nagy, három kicsi), ezek már-már zavarbaejtő egyezések.
még a bejegyzés elején tartottam, de már megfogalmazódott bennem ugyanez, hogy én sem vinném magammal az Anna Kareninát, hasonló okoból, viszont biztosan jelent meg olyan, hogy "Egyszerű szerkezetű tutajok/repülőgépek fából, házilag". De hát ugyanezt írtad.
Ez nagyon érdekes. Én pont azért nem olvastam el soha, mert körülöttem mindenkinek ez volt a kedvenc könyve. Most vagy az van, hogy egy másik bolygóról jövök, vagy izé, hogy mondjam, értitek, ugye?
glória: szerintem korunk nagy gondolkodóiként fognak ránk emlékezni.
nobody: értjük, értjük, szóval kommersz ízlésünk van.
hátszóval, nem bírtam megállni, hogy ne írjak, hehe:). erről a lakatlanszigetes témáról eszembe jutott, hogy anank idején jelentkeztem egy szigorúan erkölcsös református gimibe, és a felvételin egy roppant szigorú tekintetű, ámde miniszoknyás titkárnővel körülvett (sic, ugyanis már a felvételin kiosztották a gimi házirendjét, h lányoknak tilos a miniszoknya, mert az az ürdüng eszköze) néni megkérdezte, hogy ha egy lakatlan szigetre kellene mennem, és csak 1 köynvet vihetnék, melyik lenne. közben olyan tekintete volt, mint egy papnak, miközben bérgyilkost gyóntat. mire én átláttam az ájtatos szitán, és közöltem, hogy a Robinson Crusoe-t, mert abban rengeteg hasznos tanács an, hogyan éljünk túl. a néni lemondott rólam vallásilag, de azért még utoljára megkérdezte, miért nem a Bibliát. mert túl vastag, feleltem, és megátkoztam kifelé menet:). viszont azóta sem voltam ilyen praktikus gondolkodású:)
L.: Őőő, nem. Hanem: ha nem az van, hogy egy másik bolygóról jövök (ami itt csak arra utalt, hogy milyen érdekes, hogy én milyen sok F&Z fant ismerek, míg Piszke és te összesen egyet), akkor az van, hogy én találom meg mindig a könyv kedvelőit (vagy ők találnak meg engem). Emiatt már nagyon úgy érzem, hogy kell lennie valami közösnek bennem és a nekem szimpatikus emberekben, csak nem tudom pontosan, mi az, hiszen ezek között az emberek között* az egyetlen szignifikáns összefüggés a F&Z, amit viszont dacból nem olvastam. Pedig minden jel arra mutat, hogy abban van benne.
* milyen hülyeség, hogy kétszer kell leírni azt, hogy között, ha éppen nem tetszik az, hogy ezen
Z: ez is egy szimpatikus történet volt.
nobody: szóval a kommersz ízlésű emberekhez vonzódsz, értem én.
:)
lehet... te tudod, te olvastad:)
Viszont nem bírom ki, hogy ne meséljem el én is a felvételis kedvenckönyves sztorimat. A "mi a kedvenc könyve?" kérdésre kitérő választ adtam, mire megkérdezték, hogy melyik könyv volt a legnagyobb hatással rám. (A lakatlan szigetes gondolatkísérlet nem jutott eszükbe.) Erre megmondtam az igazat, hogy minden bizonnyal a Winnetou, mert 5 évesen még nem tudtam feldolgozni a regény narratív szerkezetét, így azt hittem, hogy én vagyok Old Shutterhand, egyes szám első személyben, és emiatt a mai napig identitásproblémáim vannak. Felvettek.
és ha felvételin belököd, hogy a nullánál is kevesebb? jelentkezek valahova, csak hogy ezt megtehessem.





