Hétvégénkbe a takarításon kívül a rendszergazda vizitje hozott örömet, aki, úgy tűnik, már nagyon nem bírja nélkülem, és USB DVD-írókat vásárol nekem, hogy találkozhassunk. Mielőtt útnak indult volna, felhívott, és azt mondta, minden nyilvánvaló bizonyíték ellenére, hogy bazmeglucia, te soha nem veszed fel a telefonod (a fiúm számára egyébként, mint kifejtette, rejtély, hogy engem miért mindig vagy azért hívnak az emberek, hogy megmondják, hogy küldtek egy e-mailt, vagy azért, hogy megmondják, hogy soha nem veszem fel a telefont, de hát ő nem ért a lélektanhoz meg ilyesmihez), utána megbeszéltük, hogy délelőtt járt felém, de nem vettem fel a telefont, meg az Igaly Diána papájának a lőterét, meg azt, hogy igazából nem is volt akkora vihar a tűzijáték alatt, és az is vis maior, és aztán áttértünk volna a Lajkó koncert megtárgyalására, de akkor azt mondta a rendszergazda, célzatos hangnemben, hogy ha végre hajlandó volnék lerakni, akkor esetleg elindulna felénk. És aztán tőlünk menne tovább ügyfelekhez. A fiúm kérdezte is, hogy mi van már, a rendszergazda így hajnali kettőre jár házhoz, úgyhogy elmagyaráztam neki, hogy igen, a rendszergazda az éjszaka gyermeke, aki a sötétség lehulltával talál rá igazi énjére, és akkor elkapja a lendület (ennek többször tanúja voltam, és mivel általában a kocsiban kapja el, ilyenkor általában nagyon felkavarodott a gyomrom, szerencsére mindig túlságosan lefoglalt a halálfélelem, ahhoz, hogy ténylegesen hányjak), és ellentmondás nélkül végiglátogatja ügyfeleit, akik vörös szemmel, csipásan, de zokszó nélkül ajkukon nyitnak neki ajtót, valószínűleg a karizmája miatt, vagy mert félnek tőle. Szóval átjött a rendszergazda, feltelepítette a DVD-írót, közölte, hogy nekem új telefon kell, amit már ki is nézett nekem, és meg is veszi, csak fizessem ki (olyan elektromoscikk-közbeszerzőm ő nekem, vagy mim, ez nem tudom pontosan, hogy alakult ki nálunk, de mondom, karizma, vagy rettegés), megnézte a bérleményt, elmesélte, milyen keresztbefordulni a szentendrei úti felüljárón, megdicsérte a főútvonal-tábla alakú mikrohullámú antennát, majd ment tovább.

Aztán a vasárnap már nyugisabb volt, mindketten dolgoztunk, azaz én leginkább csak fel voltam háborodva azon, hogy miért vesznek az emberek olyan kombinált digitális eszközöket, ami MP3 lejátszáshoz túl nagy, filmnézéshez túl kicsi, fényképezéshez meg nincs objektívje, vagy ha már valaki mindenféleképpen ilyesmire akarja szórni a pénzét, akkor miért nem iratkozik be egyúttal egy angoltanfolyamra is, hogy nekem ne azzal kelljen tölteni a vasárnapomat, hogy a folytatáshoz nyomja meg a RESUME gombot. De tényleg, miért?