
L, szerintem fontold meg, hogy kegyeleti vagy hasonló okok miatt tényleg közzé akarod-e tenni az elhunytak nevét, akikről humoros és kétségtelenül szórakoztató formában élménybeszámolsz. Szerintem általánosságban semmi gond nincs, de határozottan úgy érzem, hogy konkrét névvel már nem adekvát. Ha valamelyik felmenőmről olvasnám, ahogy remek hangulatban fetrengsz benne és viccet csinálsz a nevéből is, talán nem örülnék nagyon. Tudom, hogy nincs benned rossz szándék; valószínűleg csak nem gondoltál még erre ilyen formában.
Egyébként klasszul írsz. :)
kedves Alfréd, értem ám én, amit mondasz, de egyrészt én egy gátlástalan állat vagyok, de tényleg, másrészt egy egy meglehetősen régen használaton kívül helyezett temető, még régebbi tetemekkel, harmadrészt az elmúlt ötven éve volt lehetősége a rokonoknak, hogy azt, akivel valamennyit is foglalkozni akarnak, áthelyezzék olyan helyre, ahol pl látogatni is tudják, vagy mi, de a végső konklúzióm mégis csak az lenne, hogy én egy gátlástalan állat vagyok.
Frászt a rokonok miatt. Az csak zenei aláfestés volt a jobb érthetőség végett. Alapvetően kozmikus elvek miatt - de azt hiszem, túlbeszéltem. ;)
Hát szép napot, Lucia a Gátlástalan Állat. ;)
Pénteken voltam kint -- igaz, vacak nap volt, az északi oldalon, rendetlen tömegsírokkal, humuszos földdel, szétesett csontokkal, büdös porral; oh, hogy vágyom a déli agyagos gödrökre (Lucia, nem olyan nehéz megállapítani, merre vannak az égtájak: előtted észak, hátul dél, balra a nap nyugszik, jobbra kél, és hogy merre van az a kelet? hát amerre a hullák feje van) -- és már elvonási tüneteim vannak.
Amúgy tegnap otthon valami újság rejtvénymellékletét találtam, elkezdtem fejtegetni, és volt benne pár szudoku is (aki nem ismeri: 9X9-es négyzet, 3X3-as alnégyzetekre osztva, és úgy kell 1-9 számjegyeket írni a mezőkbe, hogy minden sorban, oszlopban és alnégyzetben mindegyik pont egyszer forduljon elő, úgy, hogy a rejtvénykészítő által már beírtakat békén kell hagyni). Az egyiket elrontottam, káromkodtam csúnyán, mert az volt a legszebb, hatalmas üres területekkel (amiket mégis egyértelműen ki lehet tölteni, mint mindig), jó bonyolult összefüggésekkel, nem egyből beírható számokkal.
Annyira bosszankodtam, hogy, mivel az ábrát már vastagon összefirkáltam, beírtam egy excel táblába a számítógépbe, és akkó' úgy. Egyébként jó módszer, könnyebb radírozni, és el lehet menteni a munkafázisokat. Mikor kész voltam, lefeküdtem aludni. Hát, alszok, alszok, alszok, egyszer felébredek, hogy azt álmodtam, csontokat ások egy gödörben, de valami furcsa. Nem sokat töprengtem ezen, visszaaludtam, folytattam az álmot, de hamarosan újra felébredtem, és ekkor már világos volt, hogy mi volt olyan furcsa: a négyzet alakú gödröt képzeletben alnégyzetekre osztottam, és hol itt, hol ott ástam, magamban ilyesféleképp kalkulálgatva, hogy "ebben a sorban már volt egy medencecsont, akkor most ott ássunk, abban az oszlopban még kell lenni egy koponyának..."
nem akarlak elkeseríteni, de ma szinte csupa jó megtartású, agyagos darab volt, tegnap még egy olyat is találtunk, hogy magzati csontok az anya méhtájékán, némi kripázásra csak három körül került sor, azt is sebesen kiszedtük.






vakok beűtésztája a tarhonya.