Az egy dolog, hogy a fiúmnál arra ébredek, hogy a szemembe süt a nap, nála mindenfelé ablakok vannak, ez így korrekt. De hogy a kommunában, ahol a szobám ablakai nyugat felé, másegyébként meg egy tízemeletes panelházra nyílnak, ott is a szemembe süssön hajnali ötkor a nap, egy szembeni ablakról betükröződve, az ellen tiltakozom.

Pláne, hogy alig aludtam valamit, mivelhogy meleg volt, harmincon fokok. A meleg elől és munka végett felmentem a rendszergazdához, aki otthonától távol tartózkodott, viszont a légkondija ment, úgyhogy lakása 26 fokos hűvösében gépelgethettem be, hogy Alabárdos Étterem 53, Alagút 64, Alpár Ignác 89, nem is rontottam el sehol, viszont eléggé unatkoztam, következésképpen bekapcsoltam a tévét, hadd dünnyögjön nekem ott a magányomban. A rendszergazdának nincsenek spektrumcsatornái, de azokon mostanában úgyis mindig csak felháborodok, úgyhogy ráálltam az ATV-re, adni kívánván a politikai tájékozottságomnak, és akkor a Demszkyre azt hittem - a tévé háttal volt nekem, csak hallgattam, nem néztem - hogy valami lótifuti a polgármesteri hivatalban, mert nagyon megfélemlítve és szelíden válaszolgatott a Friderikusz kérdéseire. Friderikusz egyébként egy reklámszünettel később borzasztóan felháborodott a motorosok ellen, különös tekintettel azokra, akik egy kerékre állnak, amit többször elismételt, de ebben megzavart a szomszéd, aki két kopogtatás után be is csöngetett, és úgy tett, mintha engem érdekelne, hogy szerinte nagyon zúg a légkondi és őt ez zavarja. Ekkor már nagyon késő volt, és én még mindig csak ott tartottam, hogy Kommunisták 32, Kongresszusi Központ 72, Konzulátusok 111, és kezdtem kissé lelombozottnak érezni magam, de aztán szerencsére a negatív energiáimat csatornába terelte pénzügyminiszterünk, Veres János, aki minden kérdésre azt felelte, hogy ő soha nem engedi, hogy a munkatársai előrejelzésekbe bocsátkozzanak, mert a jövő bizonytalan, és az előrejelzésekkel csak a politikai ellenfelei kezébe ad kártyákat, és egyébként sem hisz az előzetes becslésekben, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor üt be a cunami, ezért határozottan le is teremti a munkatársait, ha azok prognózisokba próbálnának bocsátkozni. Ettől hirtelen még inkább rasszista lettem a közgazdászokkal szemben, de szerintem ez nálam már nem oszt, nem szoroz, és tényleg nagyon késő lett, úgyhogy a maradék munkát leszkenneltem ügyesen, és megtértem hajlékomba, mely a pokol tüzét idézte hőmérsékletében, különösen, hogy időközben a szélfergeteg is megérkezett, úgyhogy még csak ki se tudtam nyitni az ablakokat tisztességesen, mert akkor csapkodtak volna.

Na és ezek után jött az, hogy alighogy behunytam a szemem, már bele is sütött a világ. Úgyhogy ma reggel nem vagyok boldog.