Igazából persze tudom, hogy mostanában uncsi vagyok, meg egysíkú, de nem tudok mit csinálni, az utóbbi időben leginkább különböző barkácsgépek leírásai hoztak izgalmat az életembe, és a velük kapcsolatos kétségek és vívódások miatt forgolódom ébren az ágyamban éjnek idején (azzal, aki esetleg hasonló módon van ezzel, szeretném megosztani, hogy a pendulum jigsaw szabatos magyar neve az dekopírfűrész), de ez most változóban van, tegnap megvolt az első táborszervezős gyűlés.

A táborral egyelőre szerintem az a legnagyobb gond, hogy a tagok nem tudnak róla, így pedig nehezen fognak eljönni. A második legnagyobb gond, hogy a progresszív, fiatalos és izgalmas programjavaslatokat - mint például a közgyűlés alternatív programjaként a liliomtiprás a szintén helyszínen található középiskolás osztály bevonásával - már születésükkor elvetik a szervezőtársak. A harmadik meg az, hogy ugyanazen szervezőtársak legközelebb a következő gyűlésen át fogják harapni egymás torkát, legalábbis erre enged következtetni az a végtelen egyet nem értés, amelyik bármelyik kérdés kapcsán felmerült. Amit konkrétan elvállaltam, az a regisztrátorkodás, a problémás emberekkel (haha, ki nem az?) való kommunikáció, meg a filmnézetés, ami a rendszergazda szerint úgy nézne ki, hogy én rábökök egy filmre, és azt nézi mindenki, ugyanis - a rendszergazda állítása szerint - nekem jó ízlésem van (igazából ebben nem hisz, viszont szereti hangoztatni; őszintébb pillanataiban úgy fogalmaz, hogy a filmjeim felétől nincs hányhatnékja). Én nála sokkal demokratikusabb lélek vagyok (valahol Lord Vetinari módján, aki hisz a választás szabadságának fontosságában, még ha a két választási lehetőség egyike a biztos, fájdalmas halál is), ezért az én tervem az, hogy esténként öt film közül lehet majd egyet megszavazni egyszerű többséggel. A tervem ördögi zsenialitása abban rejlik, hogy azt az öt filmet viszont én fogom kiválasztani.

A másik szívügyem az újoncintegrálás, részben az ebben rejlő kegyetlenkedési potenciál miatt, részben meg azért, hogy ellentétes álláspontot képviselhessek a rendszergazdával és szeretett ex-elnökünkkel, akik mélyen megvetendőnek találják az újoncok tutujgatását (ennek köszönhetően a dolog valószínűleg félig-meddig egy illegális földalatti mozgalom kereteit fogja felvenni annak minden romantikájával - titkosított floppykon fogjuk majd egymáshoz csempészni az újoncok listáját, rejtekben megkeressük őket, sötét sikátorokban füttyögünk majd utánuk, majd dohos pincehelyiségekben harcedzett, félelmet nem ismerő klubtagokat csinálunk belőlük, vagy valami ilyesmi). Bár mindkettejüket tiszta szívemből szeretem - valahogy úgy, ahogy egy lágyszívű, ámde nem elvakult gondozónő szereti a reábízott dedeket - de tudom, hogy az én helyem az övékével ellentétes oldalon van véleményileg, mert ott sokkal szórakoztatóbb lenni.

A mai nap feladata annak nem bántó, ugyanakkor hatásos megfogalmazása, hogy az előadásokon nem nyivákolhatnak gyerekek. Hát meglátjuk.