Aztán persze nem mentem moziba (jöjjön a mozi hozzám, ha akar valamit), hanem hazagyalogoltam a nyugatitól aquincumig, és akkor már nem is voltam nyűgös. Asszem, engem időnként alaposan meg kell sétáltatni, hogy jó legyen a közérzetem.

Az este további része nagyon durva volt, például hosszú évek után felraktam megint az ICQ-t, hogy mást ne is említsek. Azért raktam fel, mert mostanában az angeles sorozatot nézzük, és nekem folyamatosan az motoszkált napok óta a fejemben, hogy én ismerem ám az Angelt, fel kéne hívni. Aztán inkább felraktam az ICQ-t, és tényleg ott volt. Jövőre lesz tíz éve egyébként, hogy megismerkedtünk, akkoriban még max nyolcjegyűek voltak a UIN-ok, és ha valaki leemesgézett, akkor az nagy valószínűséggel nem egy török fiatalember volt, aki a farkáról küldött kép segítségével próbál lelki társat találni. És akkor az Angel leemesgézett, mert egy hasonló nevű és lakcímű lányt keresett (ja, ezek még azok az idők voltak, amikor nagyjából fent volt a nevem és a lakcímem), és aztán találkoztunk is (első találkozásunkkor például a Duna Pláza volt megbeszélve, az Angel viszont már Budáról követett engem titokban), és elég sok mindent végigasszisztáltunk egymás életéből. Vele láttam először (még moziban, rengeteget jártunk moziba) a Pitch Blacket. Tőle kaptam az első Pratchettemet. Szóval komoly dolgok kapcsolnak bennünket össze, bár időközben kissé eltávolodtunk - immár nem két, hanem három hévmegállónyira lakunk egymástól, - de tök olyan volt, mint régen, és egy csomó olyan dologra emlékezett rólam, amire még én sem feltétlenül, például hogy már akkor, pisisként óvtam őt a közgáztól és a közgázosoktól (az előítéleteim konzisztenciája  azért megnyugtató, valamikor majd megosztom itt a világgal a bölcsészekről és a műegyetemistákról szóló filozófiai álláspontomat is), meg hogy régen is mindig úgy mondtam, hogy állapodjunk meg feltételesen a hétfőben (az olyan távoli, misztikus időpontokkal kapcsolatban, mint a jövő hét, vagy akár a holnapi nap, én nem igazán merek biztosan állítani semmit), ja, meg azt is mondta, hogy mindig eszébe jut, ahogy könyvből tanultam a spanyolt autodidakta módon. Szal nosztalgia volt durván.

A version viszont sehol nem volt, bár belemondta a telefonban, hogy sehol nincsen (mintha valami nyelvtanfolyamot is emlegetett volna, de az valószínűleg csak a hagymázas látomásaim része volt). A version már nem vegyül a tömegekkel, mióta celebritás lett.