a függőségről, vagyis nem

Szóval a tegnapi előadáshoz (ami egyébként mindenről szólt, csak a blogaddikcióról nem, le lett rágva az összes már csupaszra szopogatott csont, Természet anyánk evolúciós stratégiájától kezdve az adaptációs technikákon keresztül a szexig) kapcsolódóan szeretném közzétenni, hogy nekem úgy néz ki egy napom, hogy (mivel elvben nyolckor kezdődik a munkaidőm) 6:50-7:00 között felkelek, pisilek, majd leülök a gép elé, megnézem a statisztikámat, az új kommenteket, a gmailes leveleimet (a reggel szigorúan a szórakozásé, abban a sebezhető állapotomban nem szoktam válaszolni se kommentre, se levelekre), szerkesztek magamnak valami reggelit (mióta du 3 után szigorúan nem eszem, tudok reggelizni), közben elolvasom a bekedvencelt topikjaim legújabb bejegyzéseit, felöltözöm, fogat mosok, ilyenek, 9 előtt pár perccel elindulok dolgozni, kb 12 perc az út. Bent a munkahelyemen leülök a gép elé (nem szoktam kikapcsolni, az otthoniakat sem), megnézem a céges- illetve listás leveleket, válaszolok, amire kell, végiglapozgatom a bekedvencelt blogokat, stb, és a gépen dolgozom estig, egy húszperces megszakítással, amikor is kimegyek a konyhába enni (viszek magammal könyvet ehhez, nehogy valakiben véletlenül felmerüljön, hogy esetleg beszélgetni akarnék). Fél ötkor haza, utána már lájtosabban veszem, de azért mindkét gép be marad kapcsolva (az asztalin van hely, a notebook meg ugye hordozható). A pasim egész nap a gép előtt ül (vagy a gép alatt fekszik), a dolgozószoba olyan, hogy neki így oldalra kell fordulnia, ha rám akar nézni, nekem meg van egy ügyesen beállított tükröm az asztalomon, amiben látom, ha hozzám beszél. Természetesen külön gépeken vagyunk, szerintem ez így higiénikus.

Szal ez így lehet, hogy borzasztónak tűnik, de én igazából már a net előtt is neteztem, meg a blog előtt is blogoltam, csak akkor sokkal nehézkesebb volt. 13-14 évesen például naplót írtam, de nem csak úgy magamban, hanem a szomszéd srác is írt, és párhetenként odaadtuk egymásnak elolvasni (ősblogolás, ugye), aztán egy harmadik szomszédsrác is beszállt ebbe, szóval kezdett egy egész community kialakulni, amikor sajnos odébbköltöztünk 2000 kilométerrel. És én mindig olvastam folyamatosan, enni és fürdeni például kimondottan nem tudok könyv nélkül, és most is ezt jelenti számomra a netezés nagy részét. És középiskolában meg az volt, hogy volt ez a barátnőm, akivel megvolt a magunk saját kis külön világa (kábé mint a Mennyei teremtményekben, csak mi nem öltünk meg senkit), és hardcore leveleztünk végig suliban, de nem ám ilyen kis kétmondatosokról volt szó, hanem füzetekbe nyomtuk (füzetet egyébként könnyebb is feltűnés nélkül átadni), ami ugye az ősfórumozás, mintegy. A maradék időmben meg természetesen olvastam az órák alatt, az ofőm/magyartanár jó fej volt és hagyott, az órák nem voltak túl megterhelőek (kéttannyelvű középiskola, és én mindkét nyelvet már eleve jól tudtam), talán ez is az oka annak, hogy a való világ, mint lehetséges élettér ötlete soha nem vetődött fel bennem. Ja, a Katival annyira komolyan vettük ezt a dolgot a levelezéssel, hogy amikor például elutazott, akkor előre megírtunk egymásnak minden napra egy-egy levelet, és sorszámozva odaadtuk.

És aztán 17-18 éves koromban jött az internet és értelmet nyert a világ, mert sokkal gyorsabban és változatosabban és kényelmesebben tudtam ugyanúgy élni, mint addig, nem beszélve arról, hogy kb. 20 éves korom óta az összes pasimat az interneten szedtem össze (mivel addig is nagyrészt írásban kommunikáltam a környezetemmel, baromi jól tudok szűrni, olyan még sose volt, hogy írásban valaki nagyon bejött, élőben meg visszarettentem volna). És baromira nem tudnék már mit kezdeni egy olyan pasival, aki nem ért a számítógéphez és a nethez valamilyen szinten, az ilyen feloldhatatlan életstílusbeli különbség lenne, éppen ezért a kapcsolatomra egyáltalán nem negatív hatással van, hogy a gép előtt ülünk egész nap, így például levelezünk is napközben, meg nem kell magyarázni a másiknak, hogy miért nem tudom, mi a neve a kedvenc ismerősömnek, ilyenek. És ha elutazom valahova, egyáltalán nincsenek elvonási tüneteim, szóval nem arról van szó, hogy nem tudok élni a net nélkül, viszont amíg leegyszerűsíti és viccesebbé teszi az életem, addig nem igazán akarok. Asszem. Vagy valami ilyesmi.

About these ads

27 hozzászólás a(z) “a függőségről, vagyis nem” bejegyzéshez

  1. ZeldushkaTimurovna

    Az igaz, h rokonlelkek lehetünk Luciával, meg minden, DE A HALÁLFEJESDENEVÉRES BUGYI AZ ENYÉM!!!! :)

    közben vettem halálfejes táskát a Westend aluljárójában, és mot örülök magamnak.
    szombaton lelkecském a szokottnál is jobban rámindult, mert a pirsofekete-csíkos sál és a halálfejes táska kombó kísértése neki mint lepkének a gyertyaláng:)

    btw lelkecském alvás közben is olvas…

    Válasz
  2. lacika

    Deviáns vagyok. Sosem olvastam evés közben. Egyébként is viszonylag keveset olvasok. Inkább gondolkozni szoktam. Megkenem a kenyeret – ha van idöm, a pirítóst (csak annak a hátoldalán nem lehet jól letörölni a kést), és fel-alá járkálok a konyhában. Sokszor már rég elfogyott a kaja, de én még járkálok és töprengek. Komoly eredményekre jutottam. Például sikerült megfogalmaznom a bölcsesség definícióját: A bölcsesség az okosságnak az a fajtája, ami nem jó semmire.

    Válasz
  3. Dana

    Jesszus, ez a Mennyei Teremtmény korszak nekünk is megvolt a barátnőmmel, még Ginának és Debórának is neveztük egymást. És majdnem megöltük apámat.
    Jah, különben én is Lucia vagyok.

    Válasz
  4. hakansukur

    Az a “délután 3-tól szigorúan nem eszem” dolog nem niztos hogy egészséges ám! Nem hiszem hogy ennyire fogyokúrázni kellene.
    Vagy mégis?:)

    Válasz
  5. nobody

    Az agy vérellátása – szerencsés esetben – állandó, tehát nem függ attól, hogy mennyit eszünk, a paraszimpatikus hatás nem az agyból húzza le a vért a belekbe. És nyugi r.a, a vérbőség nem csak a fiúk kiváltsága, kérdezd meg bátran a feleségedet. Ezt az evés közben olvasást meg soha nem fogom tudni megérteni. Olvasás közben még csak-csak lehet másra figyelni, node evés közben??? (Ma ilyen beszólós napom van, bocs, még jó, hogy nincs kocsim, illetve csak nagyon messze, odáig úgyse hat senki parasugara.)

    Válasz
  6. r.a

    CuCrassus, kihagytad azt, hogy
    e. mindannyian Luciák szeretnénk lenni, és az interneten ezt könnyebb megtenni, mint IRL.

    Válasz
  7. Spárga

    Figyi, ti hova teszitek evés közben a könyvet? És hogy oldjátok meg, hogy ne kelljen minden falat/lapozás kollíziónál kezet tisztítani?

    Válasz
  8. lea

    a net kitűnő dolog, én is itt ismertem meg szejelmemet (hogy tartsam a mai nap alatt összelátott, túlnyomórészt értelmiségi körökbe tartozó egyedek szintjét), és rengeteg jóhaveromat.
    meg -mivel depressziós voltam (ez egy másik szubkultra való utalás)- az egész nyaramat itt töltöttem, meg néhány olyan flash könyv társaságában, mint A Mester és Margarita vagy az Aranyvirágcserép.
    megint későn értem haza, és fogalmam sincs hogy van-e a mondatok között összefűző logikai szál (ez milyen szép hasonlat..!^^~), tehát holnap mégis borozom, meglássuk’ mi sül ki belőle.
    jah, amúgy azt már mondtam,hogy a net jó dolog..?O.o

    Válasz
  9. Faffy

    Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan vagytok. Vagyunk. Ezek után nem tartok elképzelhetetlennek egy olyan blogger találkozót valami étteremben (vagy más kajálós helyen), ahova mindenki hoz egy könyvet, és könnyed, fesztelen csevegés helyett mindenki olvas.

    Amúgy kamaszkoromban és később gyakorta megkérdezték mikor így táplálkoztam, hogy mit eszem épp. Igazából nem értettem miért kellett volna ilyenkor rögtön nem tudnom mi van előttem a tányérban. :)

    Válasz
  10. stan

    jaj, hát ez olyan, mintha leírtad volna helyettem. mi már a gyerekeknek is külön számítógépet szeretnénk. :)
    és sosem látom mit eszem, mert mindig valamit olvasok közben, amióta van saját háztartásunk, annyiban javult a helyzet, hogy anya nem bosszankodik a szörnyű olvasási szokásom miatt és nagyjából tudom, mi van a tányéromon, mert én állítottam elő.
    de pont tegnap gondolkoztam azon, hogy valószínűleg simán olvasásfüggő vagyok és az, hogy amit olvasok, pont a neten van, csak helyrajzi kérdés.

    Válasz
  11. Porcelán

    Úristen, és még azt hittem, hogy deviáns vagyok! Persze, attól még simán lehetek, hogy ti is azok vagytok :)
    Szóval, én is imádok könyvvel olvasni, főleg, ha azt a veszély fenyeget, hogy a kollégák szóba akarnak állni velem, ha meg egyedül vagyok, akkor azért. Szóval mindig :) De van, hogy net előtt eszem, olyankor nem.
    És a pasimmal is rendszeresen kommunikálunk ircen, miközben 20 centire ülünk egymástól. Nna.
    Nem vagyunk egyedül.

    Válasz
  12. CuCrassus

    Ahogy olvasom a blogot, meg a kommenteket nekem egyre inkabb ugy tunik hogy

    a: mindannyian latens Luciak vagyunk, ugyanarra gerjedunk, hervadunk, gondolkodunk, miegyeb..
    b: valamennyien ikrek vagyunk csak elcsereltek a korhazban, igy szanaszet kerultunk a vilagba
    c: Lucia skizo, es mi csak az o fejeben letezunk
    d: mindenki be akar vagodni Lucianal, leginkabb mert jo fej, es konyhatunder, plusz meg a lanyoknak a kvazi leszbikussag csabito, a pasiknak meg Lucia halalfejesdeneveresbugyija. (tudom az Zeldushka halafejesdeneveres bugyija)

    Megfelelo alahuzando.

    Válasz
  13. r.a

    Én értem Faffy. Arra célzol virágnyelven, hogy aki evés közben tud olvasni, az szex közben is tudna, ui. akkor szintén átcsoportosulnak a vérellátások. (Vagy ez csak a férfiaknál van?)
    (Nekem egyébként nem mindenről az jut eszembe.)

    Válasz
  14. ZeldushkaTimurovna

    én is könyvvel/újsággal eszem, ha lehet.

    a legrosszabb és erősen blöeeeh szokásom viszont egészen óvodás korom óta a rötyin rajzolás. vittem már akkor is a keményfedelű könyvet a sirálypapírral, meg a 24 darabos filctollkészletet (addig nem is mentem ki, míg meg nem volt kompletten mind a 24 szín), és akkor nekiálltam rajzolni a vécén.

    dehát ez is azért lett, mert ott legalább békén hagynak a szülők…

    Válasz
  15. Faffy

    Evés közben állítólag az agy vérellátása némelyest átcsoportosul a gyomorba, hogy emésszen. Namost akinek nincs ingerenciája, hogy olvasson ilyenkor, illetve nem érti mi ebben a jó, talán nem is tudna olvasni, mert. Remélem érthető, amire itt virágnyelven céloztam volt.

    Válasz
  16. lucia

    Faffy: hát ennek örülök. mondjuk itt a munkatársaim nagy része csúnyán néz, ha könyvvel eszem, de úgy vagyok vele, hogy ha már kikényszerítenek a konyhába, akkor viseljék el.

    Válasz
  17. lucia

    Kira: bocsi bocsi, reggel amikor hívtál éppen vezettem, aztán elfelejtettem, az sms-t meg most láttam csak, mert a hülye levlistás levelek is megjönnek sms-ben, úh nem nagyon szoktam megnézni rögtön, mi jött. és azért kerestelek, hogy gyer(t)e(k) el arra a (nem) blogfüggőségről szóló előadásra, és akkor végre megint találkozunk, opcionálisan kocsi mögé is bújhatunk, vagy valami.

    Válasz
  18. Mina

    Oké, bevallom, a múltkor csak akadéskoskodtam… Most nem teszem.Mert itt komoly dologról van szó: egy brutális szenvedélyről, olyanról, ami tehetséggel párosul (ami, mint tudjuk önmagában smafu, de így lényegében maga a világ). Köszönet, hogy megosztod velünk.

    Válasz
  19. Faffy

    Ez a “könyv nélkül nem eszem”-dolog tetszik a legjobban. Végre, végre, végre más is. Nem sok ilyen embert ismerek, egyikük a tesóm (akit sajnos már leszoktattak erről), a másik a férjem (na, pl. ezért is lett az).
    Úgy érzem kiváló kollégák lennénk, ha egy munkahelyen dolgoznánk. Mármint nem csak a könyv miatt, hanem úgy általában amit írogatsz ilyesmiről.

    Válasz
  20. Kira

    Nagyonnagyon!

    Arra gondoltam, hogy itt kommunikálok veled az írásban, ha már a telefont nem veszed föl!

    Tisztára kirekesztettnek érzem most magam, mert tegnap nem voltam bekapcsolva, mert a Hildánál (aki a nagymamám) hagytam a telefonom, ő eldugta és én nem találtam, közben meg lemerült. És mára már nem tudhatom meg, miért kerestél és zavar, mert elég kíváncsi egy természet vagyok. :) De ettől még nagyonnagyon, mert tudom, hogy te meg rejtélyes természetű vagy :)

    Válasz
  21. igen

    Ezzel én úgy vagyok, hogy ha nincs net a közelemben, akkor nagyon jól megvagyok nélküle, ha viszont van, akkor nem bírom ki, hogy ne tapadjak rá

    Válasz

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s